Meteorológiai esélylatolgatások

1999 nyara nem hagyott maradandó nyomot az emlékezetemben -annál inkább a rá következõ tél. Az tuti jó volt. Viszont a '95-ös nyár éppen olyan felállást hozott, amirõl az elõbb írtam. Az északi AC a középeurópai ciklonokkal alacsony AO-s szituációt sejtet. (Nem tudom, esetleg vissza tudná nézni valaki az 1995-ös indexértékeket?) El tudom képzelni, tényleg negatívban volt, mégpedig tartósan, az AO és a NAO, mert a 95/96-os tél jellege szintén erre utal.
Az indexek tudtommal jelenleg lefelé tendálnak - elõszeretettel képzõdnek északi AC-k, az atlanti ciklonok nem haladnak kelet felé.

Hát szerintem az biztos, hogy a bárikus mocsár helyzetre igaz, hogy határozott áramlási irány nélküli, és hogy konvektív idõszak. Ennek iskolapéldája az 1999-es év nyara volt, amikor heteken keresztül vissza-vissza térõ jelenség volt. Emlékszem: A felhõk helyzete órákig nem változott, emiatt mozaikszerûen óriási mennyiségû esõk estek.

Nómenklatúrai kérdéseken szerintem nem sok értelme van idõzni. A "bárikus mocsárhelyzetnek" pontos definicióját még sohasem olvastam. Felteszem, arról a szituációról van szó, mikor "helyi hatások" irányítják az idõjárást, "helyi" záporok, zivatarok alakulnak ki.
Azonban tapasztalatom szerint még ilyen helyzetben is mindig van gyenge hidegadvekció a magasban. Ez rendszerint északi AC déli peremén valósul meg keleties lépgmozgással. Az ettõl délre örvénylõ sekély ciklon felhõzónái rendszerint kivehetõk a mûholdképen, ezek napközben megvastagszanak, ahogy a melegedõ földfelszín folytán megjelennek a függõleges kiterjedésû felhõk. Persze elõfordulhat, a ciklon nagyon gyenge, még konvektív csapadék sincs -de ettõl függetlenül az alaphelyzet a fentiekben vázolt. Lényegében ugyanarról beszélünk.

A nyár idõjárásával kapcsolatban a véleményem a következõ: van néhány alapfeltevés, melyet nagy biztonságal megkockáztathatunk. Ezen sarkalatos állítások köré szépen fel lehet építeni latolgatásainkat.

1. A nyugati áramlás gyengesége, ill. a légköri képzõdmények áthelyezõdésének vontatott üteme a továbbiakban is fennmarad. Ezen jelenségek kb. 20 éve figyelhetõk meg, s mivel nagy valószínûséggel a naptevékenység több cikluson átívelõ csökkenõ tendenciájával függnek össze, nem várható, hogy belátható idõn belül felszámolódjanak. Az idõjárási következmények:
északatlanti sorozatfrontok, és következményes hosszantartó hûvös, változékony, szeles idõ még a medárdi idõszakban sem nagyon valószínû. Ellenben két dolog nagyon könnyen elõfordulhat,nevezetesen, "beragadó" elõoldal, néhány (3-4-5) napig tartó délies légmozgás, perzselõ forróság -az érem másik oldalán stagnáló ciklon, mely lezúdít 1-2 havi csapadékmennyiséget, és ennek következtében komoly árvízi helyzet.

2. Szintén feltehetõen a naptevékenység csökkent voltából kifolyólag a térítõi magasnyomású öv relatív gyengesége. Ez ellentmond a tartós kánikulának, melynek legfõbb jellemzõje a ciklonok visszaszorulása a magas szélességekre, párhuzamosan a déli AC elõretörésével. Idén ehhez még hozzájön az északnyugat-európai anticiklonok kialakulásának hajlama, mely roppant erõsnek látszik. A lefelé szóró AO és NAO fáklyák, nemkülönben a CTS csapadékprognózisa, mely Északeurópára egyértelmû negatív anomáliát mutat a következõ 2-3 hónapra, szintén ebbe az irányba mutat. A következmények: a képbe kényelmesen belefér a sarki hidegbázis "utolsó rúgásaként" még egy erõteljes hidegleszakadás június végéig. Ezt követõen a blokkoló AC vélhetõen ény-ról é-ra helyezõdik, Skandinávia fölé. A lassú mozgású nyugat-európai teknõk ez alá "beszorulva" sekély közép-európai ciklonokká válnak -a következmény: keleties áramlású, vagy határozott áramlási irány nélküli mérsékelten meleg idõszak, gyakori, esetenként heves konvektív eseményekkel. Ezzel a tipikus nyár közepi felállással igen nagy valószínûséggel találkozni fogunk az idén.
Összefoglalva: nagyjából átlag körüli hõmérsékletû, átlagos csapadékú nyarat várok. Azonban a csapadékmennyiségben számottevõ területi különbségek lehetnek: lesznek negatív anomáliát mutató területek, de olyanok is, ahol a megszokottnál több esik. A cirkuláció jellegénél fogva újfent a keleti, északkeleti országrész járhat jobban -amennyiben ez annak tekinthetõ. Hosszan tartó szárazság, nagy aszály ellenben véleményem szerint nem lesz.
Ezen általános képen belül szinte borítékolni lehet robbanásszerû elõoldali felmelegedések, átmeneti kánikulai idõszakok felléptét már a nyár elsõ felében. Epizódszerûen a szaharai forró légtömegek is meghódíthatják Közép-Európát, ahogy ez tavaly júliusban szintén elõfordult. Szinte ugyanekkora valószínûséggel egy-két stagnáló erõsebb ciklont is feltételezhetünk, özönvíz-szerû esõkkel, árvízi helyzettel.