Meteorológiai esélylatolgatások

Természetesen a légkör sokkal bonyolultabb szisztéma annál, hogy ilyen "olcsón" meg lehessen úszni a hosszútávú elõrejelzést. De így van ez minden természettudománynál: sémákat adunk, mechanizmusokat állítunk fel, melyek természetesen a dolgok leegyszerûsítésével járnak. Kihangsúlyoztam a kommentemben, hogy amit állítok, csupán hipotézis. Amellett az én egyéni véleményem, amely meglátásom szerint elég jól korrelál a tényekkel. Persze, ettõl még nem biztos, hogy helytálló.
Nyilvánvaló (hiszen mindnyájan tapasztaltuk), hogy a mostani, rendkívüli naptevékenységi minimum egybeesett (pontosabban, volt valamennyi latenciaidõ) szokatlan makrocirkulációs minták megjelenésével, olyanokkal, melyek messze nem voltak jellemzõek pl. a 90-es évekre. Nem kell messze menni: nézzük meg az elmúlt év összcsapadékát! Az emberi elme olyan, hogy ha két rendkívüli esemény egymáshoz idõben közel fordul elõ, akkor ok-okozati összefüggést feltételez közöttük.(Igaz, ez nem mindig jön be: klasszikus logikai hiba a "post hoc ergo propter hoc -utána, tehát a következtében" gondolkodásmódja)
Ellenben az én teóriám,legalábbis elvileg, lehetséges. Ennek fényében nagy érdeklõdéssel várom az elkövetkezõ hónapok idõjárását. Az amatõrködésben épp az a szép és kellemes, hogy a profi szakmával okvetlenül együttjáró rigorózusság mellõzésével foglalkozhat a témával.

És most a közeljövõ idõjárásáról: az ECMWF tegnap esti futása szerint a tõlünk északra elhelyezkedõ AC-tól még északkabbra elhelyezkedõ zonális áramlás hétvégére meridionálisra vált, és ránk szakad a sarki hideg. A kontinensen eddig végighúzódó AC híd keleti része leépül, helyét gyors é-ény-i áramlás foglalja el. Ez egész híd -legalábbis virtuálisan- nyugat felé mozdul: egyik centruma a Brit-szigetek fölött lesz, a másik messze kint az óceánon, szinte az amerikai partoknál. Persze ez képtelenség, de úgy néz ki, mintha a Vojejkov tengely "kisétálna" az Atlanti-óceánra. Ezen atlanti anticiklon-zónától északra eleinte erõs ciklontevékenység folyik (de ez már nem hat ránk), majd "lecseng", és az óceánon meg a kontinensen is szokatlan erõs AC uralom látszik márc. 10. körül. Úgy tûnik, hogy a légmozgások átmeneti megélénkülése és idõleges hidegadvekció után az idõjárás visszatér magas nyomású "formájához". Mivel tipikus anticiklonális idõszakban vagyunk, nem elképzelhetetlen, hogy a hétvégi T850 csökkenés a talajon paradox módon 1-2 napos melegedésre vezet. A modell mediciklon képzõdést nem mutat, és mivel a hideget ránk húzó ciklon középpontja tõlünk messze, északkeleten lesz, az idõjárás száraz jellege valószínûleg megmarad a következõ 1 hétben.

Azért ott volt egy erõsen nyugati 2006/2007-es tél talán ellenpéldának: Bár akkorra minimalizálódott a naptevékenység (ergó hatása valószínûleg ugye késõbb érvényesülhetett csak), ellenben akkor olyan mintapélda-nyugati áramlás volt, hogy csúnya viharciklonok is voltak, melyek végigszelték a kontinenst. S nem idõszakos, hanem konkrétan egy teljes télnyi jelleggel. Persze ez önmagában még nem tudja borítani az amúgy jól alátámasztott érvelésedet, csak figyelmeztetõ jel: A helyzet most nem garancia (pl. 2011/2012 /nyarára/õszére/telére), csak tendencia, körvonalazás (ami az idei télre maximálisan mûködött), hiszen nagyon-nagyon nagyléptékû folyamatok ezek (gondolom).

A megfigyelések alátámasztják a magas nyomású öv visszahúzódását. Ennek pedig valóban lehet következménye a csapadékosabb idõ.
A jég adatok feltehetõen azért nem tükrözik a napállandó csökkenését, mert az óceánok és tengerek nagyságrendekkel lassabban reagálnak a bejövõ napenergia csökkenésére.

Az általad felvázolt logika tetszetõs. De a tengeráramlatok alapvetõen a hidroszféra legnagyobb tehetetlenségû folyamatai közé tartoznak.

A sarki jégre vonatkozó adatokat nemigen tudom értelmezni. Az biztos, hogy a térképek semmi "extrát" nem mutatnak, noha az össz-jégborítottsági grafikon lent jár a pincében. A Kara-tengert a Fehér-tengerrel összekötõ jéghíd kialakult, Grönland keleti partjai mentén is egész délre lenyúlik a tengeri jégtakaró. Emlékszem, tél közepén az volt a kérdés, szélességében növekedve ez a jégnyelv eléri-e az izlandi partokat. Nem tudom, végül is bekövetkezett-e a ritka esemény.
Ami érdekes és tanulságos, az a Grönland nyugati partja és az attól keletre esõ területek között mutatkozó különbség. Keleten átlagos mennyiségû, vagy annál több a jég,míg nyugaton,ahogy írod, mélyen átlag alatti. Ez jól egybevág a golf-áramlat hosszabb ideje tapasztalható gyengeségével, ill. azzal, hogy elkanyarodik észak felé, a Baffin-öböl irányába. Arra lehet gyanakodni, hogy ezek a jelenségek összefüggenek az elhúzódó és szokatlanul alacsony napfoltminimummal. A feltételezett mechanizmus a következõ: alacsony naptevékenység-csökkent UV sugárzás-a felsõ légkör hõcsökkenése a térítõknél-gyengülõ térítõi magasnyomás- lassuló jet,gyengébb nyugati áramlások-lassuló golf-áramlat.
Különösen feltûnõ a jet hosszú távú gyengélkedése. A légköri képzõdmények stagnálása, sõt retrográd mozgása teljesen közönséges már jó ideje. Régebben elõfordult, hogy egy ciklon pár nap alatt megtette az Izland-Keleteurópa útvonalat, frontjai gyorsvonati sebességgel száguldottak át a kontinensen. Manapság ilyeneket nem látunk. A légköri képzõdmények "beragadási" hajlama kb. 20 éve figyelhetõ meg. Érdekes, hogy szintén a 90-es évek elejétõl kezdve detektálják a nap mágneses terének gyengülését.
Természetesen mindez hipotézis. De eljátszhatunk a gondolattal: mi lesz akkor, ha a feltételezés helytálló. A naptevékenységre vonatkozó grafikonok azt mutatják, hogy az még most, a maximumhoz közeledve is meglehetõsen gyenge. Ha a csúcspont is ilyen "harmatos" lesz, és valóban mûködik a fenti mechanizmus, akkor azt várhatjuk, hogy a térítõi magasnyomás rendellenes megerõsödésével jellemzett felállások nem, vagy csak ritkán fordulnak elõ. Pl. télen nem lesz tartós 1040 hpa-s délnyugati magasnyomás dühöngõ nyugati áramlásokkal. Nyáron viszont lesznek sekély közép-európai ciklonok sok konvektív eseménnyel, annak megfelelõen, hogy a térítõi magasnyomás visszahúzódásával erõsödik a ciklontevékenység az alacsonyabb szélességeken. A NAO és AO index, ha emelkedik is, nem fog, legalábbis huzamosan, az egekbe szökni. A mostani csapadékszegény idõszak pedig átmeneti lesz.
Hát, most nincs más hátra, mint figyelni, hogy ezekbõl a feltevésekbõl mi válik valóra.

A sarki jégrõl még annyit, egyre valószínûbb, hogy nem nagyon van közvetlen összefüggés a jégkiterjedés és a mi téli idõjárásunk között. 2006 januárjában brutális északkeleti hidegelárasztás érte Európát, Oroszországban rekordhidegek voltak. Mindez gyengécske jégborítás mellett. Ellenpéldát nem tudok mondani, de biztos van ilyen is.

Az biztos, hogy tartósabb tavaszias idõjárás az izlandi minimum támogatása nélkül nagyon nehezen meg bonyolultan tud felállni, míg ha ott egy AC csücsül, akkor pedig nehéz megúszni a téli idõjárást Kétségkívül vannak kivételek és tanulságos esetek (ld. elmúlt néhány hét), csak ugye ilyenkor le kell vetkõztetni kicsit a feldíszített tél-értékeléseket: Medi-elõoldalakkal, vagy éppen elmaradt ciklonokkal nem szabad számolni, AC hidegpárnát is jól kell elhelyezni, mert az is gyakori hiba, hogy az egyébként makrofelállásokban csodálatos és ritka hosszú helyzeteket nem kíséri szerencsés és egyéb finom (pl. összeáramlásos) helyzet, akkor hirtelen sokak szemében "mehet a kukába". Ezt a gondolkodásmódot pedig nem nehéz most alátámasztani: Decemberben elképesztõ "szerencséink" havas helyzeteink adódtak, január-február (inkább utóbbi) pedig jellemzõen a kimaradt helyzetek és a ritka, de mégsem szerencsés makrofelállások ideje volt.
Ezzel inkább csak kiegészíteni akartam, amit mondtál: Az idõjárás sosem ilyen egyszerû, hogy NAO index, vagy itt egy AC, ott egy ciklon, s ennek végeredménye könnyen nagyon távol kerülhet a valóságtól.
Egyébként köszi a linket, nagyon jó, be is raktam a könyvjelzõk közé
De egy kis hosszútáv is Budapestre: Link (sajnos nem volt idõm így télen fejlesztgetni ) - látszik rajta, hogy lesz lehûlés, de csapadékot egyik nagyobb modell sem számol (a kisebbek pedig még nem nagyon látnak el odáig). Cserébe az összes modell bemozdult 48 óra környékén. Még valami: Szinte "biztos" az idõjárás 200 óra felett: Nem jellemzõ mostanában a nagyon kiugró futás fölfelé vagy lefelé.
Hoppá, ez is tanulságos lehet néhányunknak, akiket félrevezethetett a modellek viselkedése a nagy északi hideg idején (és egyesek ezzel jól le is hordták a modelleket, mintha azok tehetnének róla, vagy besértõdhetnének...): Ha a kis medencénk ilyen hideg-meleg levegõ ütközõzónájává alakul át (és alakult is, hatása is lett végül), akkor bizony a térségünk T850 szórása nagyon megugrik, mondhatnám bizonytalanabb lesz az elõrejelezhetõ hõmérséklet fölénk. Lévén most 4-500 km-rel arrébb tolódott az AC-középpont Franciaország felett hosszútávon? És? -4 helyett lesz -2-es T850, hú... Viszont ha egy ilyen AC-tolódás van akkor, amikor egy adag hideg kerülgeti a Kárpátok vonulatait: Mindjárt más lesz a helyzet, mindjárt össze-vissza ugrál a fõfutás, és ugrálnak a tagok is a fáklyán (és a fáklyák között is (az átlag)!!).

Meglepõnek én sem mondanám, de érdekes, és szerintem szép példa arra, hogy az erõs izlandi minimum nem feltétlenül egyenlõ a közép-európai enyheséggel még a téli félévben sem. (Szerintem többségünk átesett azon a korszakon, mikor azt hitte, hogy az élet ennyire egyszerû.)

Mindenféle friss grafikon a napfoltszámról, ami csak szem-szájnak ingere: Link

Az egyértelmû, hogy a maximumtól még messze vagyunk. A kezdõdõ "élénkülés" jeleit szerintem egyelõre nem érdemes az idõjárásban keresnünk: a Nap és a légkör között kapcsolatot keresõ elméletek közös tulajdonsága, hogy a hatás hosszú (több éves) távon érvényesül.

A naptevékenység alakulásáról van esetleg egy frissülgetõ grafikonod? Keresgettem, de olyan adatsorokat találtam csak, amik 2008-cal bezárólag jelezték az elmúlt évek naptevékenységét. Akkortájt lehetett az (elhúzódó) minimum is. Kíváncsi lennék, mennyire erõsödik mostanság.
Ilyen komoly, nagyléptékû értelmezésekhez még kezdõ vagyok, de néhány adat (csak úgy, semmi párhuzamosság, vagy értelmezés): Link A jégkiterjedtség egészen alacsony. Link Majdnem minden idõk (utóbbi 30-40 év) legkisebb kiterjedtsége van ezen hónapban. A Kara- Barents és Grönlandi-tenger kiterjedtsége átlagos, de a Link Baffin-öböl nagyon jégszegény stílusa még kitart most is, nagyon kevés hátrányt dolgozott le. Link Link Sokáig lefolyt a jég Grönland K-i partjain.

Ez így is van, ahogy írod -azonban nincs ebben semmi meglepõ. Emlékeim szerint roppant gyakori kimenetele a dolgoknak, hogy a hideg idõszak kelet-északkeleti beszivárgással kezdõdik, aztán észak-északnyugatról direkt ránk szakadó sarki légtömegekkel folytatódik.

Talán érdemes megemlíteni azt is, hogy épp az aktivizálódó izlandi minimum lehet majd felelõs a hétvégére várható hidegöblítésért. Ha ez (bár most Izland szigetétõl némileg ÉNy-ra tolódva) nem gyártaná az erõs ciklonokat, akkor a Vojejkov-tengelyt alkotó anticiklonunk a napállás emelkedésével békésen, fokozatosan gyengülhetne, miközben nálunk a fagyos éjszakákat egyre enyhébb nappalok követnék. Most viszont jönnek az atlanti ciklonok: északról megkerülik az Ac-t, majd Kelet-Európára ráereszkedve annyira megnövelik az Ac peremén a nyomáskülönbséget, hogy ez leránt hozzánk egy nagy adagot a sarkvidéki hidegmagból. Lásd a térképet: Link - visszapörgetve kiderül, hogy az észak-oroszországi 990 hPa-os ciklon bizony az izlandi "csigagyár" terméke, amit az Ac kerülõútra kényszerített.

Igen, január elején történt valami. A változás lényege jól meghatározható: megszûnt a makacs, kiújuló brit blocking -illetve, tekintettel az északkeleti blokkoló AC megjelenésére, azt is mondhatnánk, keletebbre helyezõdött.
Ezzel párhuzamosan megerõsödött a sokáig szinte hiányzó azori maximum. Valamelyest talán az izlandi minimum is aktívabbá vált (bár ezt nem éreztem különösebben feltûnõnek). Ez utóbbiak eredõjeképp kétségtelenül a zonalitás irányába mozdultak a folyamatok, de annak mértéke még az átlagos télre jellemzõt se érte el meglátásom szerint, nemhogy a zonális telekét. Például, igazi atlanti "futószalag", sorozatfrontok a télen egyáltalán nem is voltak. A hiányzó, ill. a kontinens keleti peremére szorult hidegleszakadások és a megerõsödött azori AC együttes hatására a mediterrán ciklontevékenység erõsen lecsökkent, legalábbis az elõzõ állapottal összehasonlítva.
Az utóbbi hetekben a januári helyzet is módosult annyiban, hogy újra teret nyert a blocking és a meridionális áramlási képek, de most északkeleti blokkoló anticiklonnal. Az azori magasnyomás visszahúzódott a kontinens centrumából, és újra megjelentek a mediterrán ciklonok.
Jelenleg itt tartunk. S hogy mit hoz a jövõ? -elég nehéz tippelni rá. Észrevételeddel ellentétben nem kerülte el a figyelmemet a zonalitás erõsödése. Ez, -különösen a több, mint egy évig tartó, gyakorlatilag zonalitás-mentes idõszak után- elég feltûnõ.
Azonban azt, hogy a nyugati áramlás gyakoriságának növekedése tendenciává válik, még korai kijelenteni. Azt majd a tavaszi hónapok fogják, bizonyos mértékig, megmutatni. Az biztos, hogy az idõjárásban hosszútávú kiegyenlítõ mechanizmusok mûködnek: hosszú meridionalitás nagy valószínûséggel a zonális áramlási képek irányába billenti a mérleg nyelvét, és viszont. Érdekes momentum a naptevékenység alakulása is. Az elhúzódó, rendkívül alacsony minimum egybeesése a szokatlan áramlási musterekkel sokat sejtetõ. Bár talán merész kijelentés egy amatõrtõl, aki nem légkörfizikus, de azért megkockáztatom: úgy tûnik, hogy az alacsony naptevékenység a térítõi magasnyomású öv gyengülésével, a szubarktikus alacsony nyomás délebbre helyezõdésével, a westdrift csökkenésével, alacsony AO és NAO értékekkel jár.
Ha ez így van, célszerû lesz odafigyelnünk a naptevékenység alakulására. Ez jelenleg növekszik, azonban hogy eléri-e azt az aktivitást, ami a múlt század közepének-végének maximumaira volt jellemzõ, avagy az 1800-as években szokásos nívón marad, még kérdés. Mindenesetre roppant érdekes lesz a hemiszférikus cirkuláció megfigyelése ennek tükrében.

Mindenképpen érdekes, hogy az elõzõ téli szezonnak még jóformán El Ninoban vágtunk neki: Link illetve maradt a továbbiakban is: Link Link Link
Májustól, június elejétõl kezdett fordulni a kocka: Link aztán a továbbiakban: Link Link Link Link

Ahogy a térképek között is látszik a különbség: Link

Õszintén szólva a La Nina hatásokat nem igazán tartom felelõsnek. Erõs La Ninában ugyanis a december ugyanolyan jól sikerült, mint a tavalyi szezonban, pedig akkor nem volt La Nina. Sõt, még a makrohelyzetek is szakasztott ugyanolyanok voltak.
Szembetûnõ viszont, hogy január elsõ napjaitól a másik két index (AO, NAO) drasztikus változásokon esett át. Leginkább az AO index masszív növekedése a mérvadó, aminek köszönhetõen a szibériai maximum sem lett olyan erõs, mint ahogy az egyébként lehetett volna. Kialakulhatott volna itt a kemény tél, de valami közbejött.
Szimplán csak a hidegmagok elhelyezkedése változott meg, ami gyökeresen megváltoztatott mindent (legalábbis a véleményem szerint). Hogy ez miért következett be? Azt nem tudom, mert nekem ez már magas

Valóban, de vannak magabiztos elõrék, elõrejelzõk és dm-ek/ /. Most éppen 24 óra kellett, hogy megdõljenek azok a magabiztos elõrék és modellek, melyek semmiféle csapadékesélyt nem emlegettek 1 hétig: fél országban esik a hódara, szemcsés hó az AC-peremi inverziós felhõzetbõl.A napsütéses 5 fok helyett itt 0 fokban sûrûn esik és hólepel van. Éjjel már a mediciklon felhõzete is megérkezhet délre. Minden lehet itt, csak jóidõ a legkevésbé...

Elõször is gratulálok ahhoz, hogy mindvégig magabiztosan kitartottál a szibériai maximum megerõsödésében, és annak Európára gyakorolt hatásában. Ugyanakkor engem meglepett az elõjelek és a december után az izlandi minimum viszonylagos erõre kapása, pont amikor már gyengülnie kellett volna, szerintem ez igencsak közrejátszott abban, hogy legalábbis Közép Európában nem következett be az "évszázad tele" . Noha minden feltétel adott volt már december végétõl, bizony kicsit várni kellett a szibériai maximum hatásaira. Történt valami januárban, ami foglalkoztat, amire nem tudok rájönni. Szerintem a kulcs valahol az amerikai partoknál, esetleg a La nina hatásokban keresendõ, de nem tudom. Nem egészen értek egyet azzal, hogy az izlandi minimum nem volt képes hatása alá vonni Európa idõjárását. Egészen sokáig akadályozta a szibériai maximum térnyerését, egyben jelentõsen akadályozta a garantáltan változékony téli idõt eredményezõ brit blokkok felépülését. Jelen tartós átlag alatti idõjárás folyamatosságát is egy "szerencsés" együttállás valósítja meg, a keleti AC után-mellett felépülõ bloking személyében. A januári események azért foglalkoztatnak, mert egy trend látszott megtörni akkor, amikor tél tábornok szinte nyerõ helyzetbõl indulhatott, talán eme változás, amennyiben hosszabb távú folyamatokat is érinthet, egy fogódzó lehet a következõ hónapok idõjárására, csak jó lenne tudni, mi is történt. Elemzésedet érintve ezért nem lépnék át nagyvonalúan a januári-februári zonális jellegû intermezzok felett.

Szerintem az a szó hogy "biztos", nem ismert a meteorológiában.

Hát ez is igaz, kétségtelen,néha 2-3 napra is bebukjuk a tutinak tûnõ felállásokat is. A jelen AC-azomban -ahogy azt Thermométer szépen levezette- picit másként viselkedik-tartóssága pedig pont a nagyon nagy homogén hófelszin miatt is kifejezett. A vastag hótakaró felett ugyanis a besugárzás növekedése csak igen mérsékelt energia többletet jelent. Sokat emelkedik ugyanakkor ez az energiaszint a délebbi szélességeken, ezeken a területeken rohamosan erõsödik a besugárzás, a talaj is jobban átmelegszik "-halmozódik" a meleg levegõ, és teret nyer elõbb utóbb észak felé is, hogy meghozza a tavaszt.

Valóban, de azt sem kell elfelejteni, hogy a fél országot betakaró 2 napos havazást sem látta elõtte 3-4 nappal senki( én sem , de esélyét majd 2 héttel elõtte már emlegettem). Honnan lehetnénk most biztosak abban,hogy mi lesz 3 napon túl ?

Valahogy a mai idõjárás nem igazodott a tudományos elvárásokhoz. A különbözõ idõpontokban készült és különbözõ modelleket preferáló elõrék egységesen ide 5-8 fokokról szóltak és ma 0,9 volt a maximumon. Ha országosan nézem: a körzetiben(14óra) -2 és +4 fok volt jellemzõ és egy 6 fok (Szécsény).Egyedül Pest-Nógrád tudott pár 4-6 fokot felmutatni, a jellemzõ a 0 fok körüli érték volt. Itt egész nap borús idõ volt a zavartalan napsütés helyett és már rég leírtam: ha süt a nap akkor van ereje, de ha nincs, akkor téli lehet az idõ még ilyenkor.Ha a 18-a táján készült okfejtéseket nézzük : még mindenki brutál atlanti ciklonoktól tartott, pedig ezek tökéletesen megbuktak és az ilyenkorra már tönkrevertnek hitt AC büszkén virít. Ráadásul most újból leszakadt egy enyhe légtömeg a Grönlandra menekült ciklonokról és ez genovai ciklonkét megkerüli az AC-t.Felhõzete már Szlovéniában okoz csapadékot és kis szerencsétlenséggel holnap délnyugaton idõjárásformáló lehet. Ezzel persze bukna a semmi csapadék egy hétig kórus elképzelése. Teljesen bizonytalan mostanában a modellek által várt jövõ, csak az látszik biztosnak, hogy a tavasz nem a hivatalos idõben fog megjönni...