Meteorológiai esélylatolgatások

Utóbbi megállapításod az "energiadús" télrõl telitalálat. Pontosan az ilyen anticiklonális, "anergiás" idõszakok szokták szülni a késõbbi nagy hidegeket, havakat -ha a makrocirkuláció egyébként alkalmas erre. Úgy látom, most alkalmas rá, s ez a viszonylagos csend alighanem a tél "második felvonását" megelõzõ "szünetnek" felel meg.
1996 januárja volt ilyen: a hónap második felében, enyhe idõszak után a mostanihoz hasonló nyomáseloszlás jellemezte Európát. Mindenfelé AC-k voltak, keleten nagy hideg, nálunk tipikus magasnyomású csendes, száraz, mérsékelten hideg idõ. Aztán lett ebbõl a hónap végére, február elejére olyan hideghullám, hogy azóta is emlegetem. Persze azt nem állítom, hogy most is így lesz (1995/96 nem igazán jó referencia, mivel szokatlanul kemény tél volt).

Szeretem, amikor a modellek utólag erõsítenek meg. Mert bármikor befigyelhet egy ilyen:
Link
Ennyit a satnya télrõl ESÉLY van.

Elõljáróban gratulálok azoknak az elemzõknek, akik elõször pendítették meg jónéhány nappal ezelõtt az északnyugati irányítás lehetõségét. Bevallom, gyanakvással fogadtam a gondolatot, de nekik lett igazuk. Gyanakvásom és furcsállásom annyiban nem bizonyult teljesen alaptalannak, hogy megvalósult ugyan az északnyugati irányítás, de erõs anticiklonális "felhanggal". Pont ennek a "felhangnak" volt köszönhetõ az érkezett hidegfront viszonylagos gyengesége, és a várt csapadék elmaradása.
Egyébként érdekes szituáció ez, megéri néhány szóval kitérni rá. Ilyenkor ék-dny hõmérsékleti gradiens van Európa felett, a hideg és meleg légtömeg határvonala ény-dk-i.
Ezen a határvonalon "gördülnek le" a ciklonok északnyugatról délkeletre.
Északkelet-Európában, valamint az atlanti partoknál anticiklonok vannak. Olyan a szituáció, mintha a polárfront vett volna fel az elméleti k-ny lefutás helyett ény-dk-it. Ennek oka külön fejtegetés tárgya lehetne, most ne menjünk bele.
Fentiekbõl következik, hogy a ciklon hideglevegõje nagyrészt keletrõl, míg meleglevegõje fõképp nyugatról származik. Még a hátoldali ény-i áramlásban is megmutatkozik e kettõsség: a magasban északkeleten lényegesen hidegebb van, mint délnyugaton, az izotermák szinte párhuzamosak az izobárokkal. Magyarországon belül a kis távolság ellenére is észrevehetõ a hõmérséklet-különbség: ebben a helyzetben kifejezett ény-i áramlás mellett az ék-i országrész télies idõjárású, esetenként elég sok hóval -ezzel szemben dny száraz és sokkal enyhébb.
A "hogyan tovább?"-ra a következõket lehet mondani: itt éppúgy ciklon-sorozatról van szó, mint klasszikus zonalitás esetén, csak a ciklonok nem nyugatról, hanem északnyugatról érkeznek. Jelen állás szerint hétfõre várható, hogy ény felõl alacsonyabb nyomású légtömegek érnek el minket. Az most még kérdés, fognak-e érinteni minket további ciklonok.
Az biztos, ezen alapfelállás két irányba fejlõdhet tovább:
1. Minden egyes ciklon és hidegfront több és több hideglevegõt mozgat, mígnem az utolsó hf ránk húzza az északkeleti hideg nagy részét. Ezzel blocking jön létre, a cirkulációs kép átalakul. A ciklonaktivitás -ha megmarad- a déli térfélre kerül át, és mediciklonokat generál.
2. Az atlanti partoknál levõ AC visszahúzódik dél felé, a kép a tiszta zonalitás felé módosul. Az addigi ény-i áramlás ny-dny-ra vált, az idõ melegszik.

Fentiek közül jelen pillanatban az elsõt tartom valószínûbbnek.