Bioszféra

Szerintem nem probléma, sokkal egészségesebb s hosszabb életû így aki benn lakik, mint a kerti csavargós cicák. Nálunk emiatt van csirkeháló az ablakokon, erkélyre meg csak ölben jöhet ki nézelõdni (a motorokat meg a fûnyírót szokta megbámulni...igazi fiú :-))
Nekem emiatt nincs vízipálmám, meg semmi olyan növényem, ami legelésre késztetné. Van ugyn neki macskafüve, de a snidling akkor is mindig kihívás, de volt már, hogy sárgarépalevelet is evett....
De most a dinnyeszezont várja: Link

Sajnos jól ismerem a szobamacskák problémáját. Gyerekkoromban lakótelepi negyedik emeleten nekem is volt egy cirmos. 12 évig élt bent a lakásban, legfeljebb a lépcsõházba merészkedett ki néha, de amint neszt hallott, észvesztve menekült vissza. Egyszer (még ifjú korában) valahogyan a külsõ ablakpárkányra tévedt és szemmel láthatóan nagyon jól érezte ott magát. Akkor meg énrám jött a frász, hogy leesik és nyakát szegi. Egyetlen alkalommal próbáltam kézben levinni az utcára, ám rajtam ép bõrfelület nem maradt, öszes karmát belém mélyesztve panaszosan nyivákolt, szemeit kerekre düllesztette, füleit hátracsapta...
Kedvenc csemegéje a vízipálma friss levele volt, anyám csakis a cicánk kedvéért, több cseréppel nevelt.
Mostani macskáink hozzá képest problémamentesek..

Az a baj, hogy a Sámán annyira szobamacska, hogy úgy üvölt már az ajtón kilépve, mint akit nyúznak. Szóval tudom, hogy neki aztán nem lenne jó, szamócák ellenére sem. Szerintem, ha meglátna egy egeret, ijedtében be is tojna. :-)) Annak idején, amikor a patkányunk még élt, s a Sámán idekerült, egészen barátságosan figyelgette õt, de egyszer, amikor összeszimatoltak (a patek ketrecrácsán át) s hozzáért az orra a patkányka orrához, nagyon megijedt és még fújt is... Ezen kívül csak a postásra szokott fújni. :-))) Másrészt meg a "vadon" teli van olyan bacikkal, vírusokkal, parazitákkal, amiktõl meghalhat, szóval inkább kihagyjuk. De remélem, hogy nem örökre, mert az tuti, hogy egy ilyen helyet, mint az Õrség, még az uram is csípne, fõleg gombaszezonban. :-))

Gondold csak meg: rátalálnál a sápadt szemeslepke Vendvidéken tovarebbenõ egy-két példányára, szépséges fotókat készítenél a napfényben szárnyait széttáró, nõstényét keresgélõ hím lepkérõl...
Eközben Sámán cica boldogan fedezné fel az õrségi egerek káprázatos illatát, esetleg rálelne egy gazdag szamócásra... Maga a Kánaán lenne mindkettõtök számára.:-)

Erre találták ki az esõkabátot...
Egy másik, egyszerû megoldás is létezik arra, hogy ne ázzon el rajtad az összes ruha: mindet le kell vetni, berakni a hátizsákba, s amikor megállt az esõ, felveszed a szárazat.

Egy ilyen kósza léleknél nem is csoda.

Nagyon szép képeket hoztatok az elmúlt napokban, most nézegettem meg õket. Remélem én is el tudok már hazulról szakadni végre, de nagyon sok teendõ van itthon, és az idõjárás se engedi most (mindig esik).

Lepkeszelídítésben bizony hatékony segítség az õszies, borongós idõ, ekkor mozdulatlanul, szárnyaikon páracseppekkel csüngnek a fûszálakon, várva a napsütés szárító, szárnyaikat újra röpképessé tevõ hatását. Link Link

Ezek szerint ezért nem volt eddig nekem cicám.. Meg is õrülnék, ha akár csak egy hónapig nem mehetnék el egy háziállat miatt egy utazásra, vagy "csak úgy" valamerre..

A cicát nem hagyjuk otthon egy napra sem, szóval remélem, még vagy 14-15 évig nem tudok hoszzabb idõre menni sehova. :-)
De nagyon kedves vagy, és köszönöm, hogy tudnál szállásban is segíteni. Hidd el, nem fogod megúszni. )))

A rendes éves szabadság mindenkinek jár.
Itt laksz, szinte a szomszédban...talán nem is egyetlen napra kellene Õrség-barangoló látogatásra buszoznod, s máris megoldódna az oda-vissza utazás szûksége...
Hangulatos falusi szállások vannak mifelénk, kedves barátnõm vendégházában, Õriszentpéteren tudnék intézni kedvezményes áron.

Én hétvégente is dolgozom ám... (most is)
Szóval ez nem így megy sajnos, még azt is ki kell találni, hogy hogy lehet hozzátok eljutni. :-) Általában tõlünk nyugat felé egy napon belül max. megyeszékhelyrõl lehet úgy megfordulni, hogy fél óránál talán több idõ van két busz közt. (bár Kanizsára ez se igaz) Szóval ez egy nagyon távoli jövõ egyelõre, így még ne várj. :-))))

Soha jobb alkalom, jövõ hét végén Õrségi Vásár lesz... Engem a vásár úgysem érdekel, mehetünk bolyongani az erdõbe. Link Bakancsot, esõkabátot, fényképezõgépet hozz!
Köszönöm a lepke maghatározásokat.

De szépek! (egyszer meglátogatlak, az tuti! :-))
Nyúlba már én is "botlottam" párszor, szerintem is én ijedtem meg jobban. :-)))
A lepkék hûvös-párás idõben nem nagyon tudnak repkedni, kell azért nekik egy kis hõ ehhez. Az elsõ egy réti tarkalepke (Melitaea cinxia), a fehér egy mustárlepke (Leptidea sinapis), a harmadik meg valszeg erdei busalepke (Thymelicus sylvestris).

Szerencsés korban és helyen születtél...
---------
Ma délutáni erdei-mezei kóborlásom pillanatait elhoztam Nektek.
Ahol nem vágták le a füvet, derékig ér, így az állatokat óvatosan be lehet cserkészni: Link Link Ez az õz éppen ivott egy mélyedésben összegyûlt esõvízbõl, s mivel felõle fújt a szél, lassan meg tudtam õt közelíteni. Az erdõben még sokáig visszhangzó, kutyaugatás-szerû riasztó kiáltásaival fellármázott valami "vészmadarat", aki kirepült a rét fölé, s a békésen ott eszegetõ gólyákat Link hangos kárálással elzavarta Link .

A mai borongós idõben a lepkék nyugodtabban viselkedtek (talán fáztak?) így könnyebben lencsevégre kaphattam õket: Link Link Link

A napi szamócázás és kakukkfû-csipkedés után gyengén szitáló esõben indultam hazafelé. (Szerencsére évtizedes, õszi erdõ színû polár pulóverem egy darabig lepergeti a vizet [esõ] )
Siettemben kis híján belebotlottam egy mezei nyúlba. Elõttem pár méterre ugrott fel a fûbõl. Lehet, hogy én nála jobban megijedtem...

Hát, amikor én utoljára erdei szamócát láttam a Pilisben úgy 78 júniusa körül, még kibújtak rendesen a levelekbõl s piroslottak az ösvények oldalában. :-) Úgy látszik, azóta megdolgozta õket az evolúció és már védekeznek a turisták ellen. :-)))

A kék fadongó nálunk zsályapárti :-))

Titok? Nem tudom, van-e. Biztos lepkék számára megfelelõ sóösszetételt izzadok. :-))) Odadugom az orruk elé s vagy rámásznak, vagy nem. A boglárkák leszállni is szoktak rajtam. Volt már, hogy úgy kellett elhessegetni a homlokomon nyalakodókat... Párszáz éve még tüzelõanyag lett volna belõlem valamely köztéri máglyán... :-))

Bizony elõfordul az lehasalás nélkül is. Idén hármat itattam meg vérembõl. A tavalyi Lyme-kórt el nem felejtve, gondosan jegyzem a kullancsok látogatásának idõpontját és figyelem a csípések helyét..
Egyetlen gonosztevõ jelenlétének tudata sem bír eltántorítani attól, hogy idõrõl-idõre nyakamba vegyem az erdõt. Ez tán súlyosabb kór a Lyme-nál..

Ilyen lehasalásnál nem történhet meg hogy a mosolygó arcocskák között meglapulva egy-két szipuzni vágyó kullancs pofija is ott figyel alkalmi véradóra lesve?

Az erdei szamóca szedésekor is le kell bizony hasalni, mert elbújnak a gyümölcsök a levelek alatt. Minden újabb, négykézlábas körnél találok még mosolyogva bújkáló "arcocskákat".
Gyógyít az íze, illata, de leginkább a környezet varázsa, mely a "zöld jelzésen" elvezet a csodák földjére.

--------

Kedves barátom, ez az acélkék tünemény többedmagával rója a nyuszifül virágait már napok óta. Link

--------
Áruld el a titkát, Noli, hogyan tudod az ujjaidra édesgetni a lepkéket?

Ezt hívjuk mi vadföldiepernek.

Én se etetem vele, simán ráveti magát. Imádja a gyümölcsöket

A csattogó ugyanolyan, mint az erdei, kicsit kisebbek, lapítottabbak az eprecskéi, a csésze rásimul az eperre, meg könnyebben eldõl a szára, így sokszor a levélrengereg alatt vannak. De ilyen csapadékos május után mindig irgalmatlan sok van. :-) Ráadásnak nagy területen van, csak itt a hegyen is, de a szentkirályszabadjai reptéren szerintem egy városnak elég terem... Azt csípem benne, hogy ellentétben a termesztett eperrel, ez akkor is finom, ha épp csak elkezd rózsaszínesedni. A neve meg onnan, hogy csattogó hangja van, amikor szeded. :-)

Link
Link
Link

Csészétlenítve eszi a cicó vagy rácsattan csészéstül? No igen, szárazabb vidékeken õ helyettesíti az erdeit, esetleg a fahéjillatú. Egy teli üveg szorgosan összegyûjtött, kiválogatott erdei szamóca illatának egyenesen gyógyító ereje van, kirepíti az embert a szedés helyére, a napsütötte erdõszélre.
Persze erreõl is eszembe jut egy másik növény, a minap egy intézmény közparkjában láttam a díszeper (Duchesnea indica) számtalan elvadult, már önfenntartó példányát. Áltermései megtévesztésig hasonlítanak az ehetõ szamócáéhoz, de emez ehetetlenül rossz ízû (de nem mérgezõ). Ahol forgalmas helyeken piroslik, kifejezetten szedésre csábít, így bizonyára voltak már, akik megkóstolták.. szerencsére erõsebben toxikus anyagokat nem tartalmaz, így csak az undort vátja ki.

Macskával még nem próbáltam etetni szamócát. A fõtt kukoricáért viszont képesek "ölre menni" a mieink.
A maradék csattogó szamócáról készíthetnél pár képet, miután jóllaktál belõle..

Link Ezt nem hagytam ott..