Egy kis háttér a cikkhez, hogy tágítsuk a látóterünket (és a gyanútlan olvasó legalább itt ne szaladjon bele a sosenemvótmégilyenszélsõségesaZidõjárásunk c. történetbe nevet )

Az Atacama-sivatag több mint 100 ezer négyzetkilométer területû, azaz Magyarországnál is nagyobb. Noha az orográfiai hatásoknak köszönheti a létét, de domborzatilag is rendkívül változatos. Fõleg a szintén száraz peremterületekre igaz, hogy bizonyos áramlási irányok alkalmával és a hegyek rásegítésével jelentõs mennyiségû csapadék hullhat egy-egy kisebb területe. A cikk is említi a Copiapo folyót. Nos, Copiapo sem azért kapta a folyó nevet, mert valami köze van pl egy bankszámlához, vagy a fizetési mérleg egyenlegéhez, hanem azért, mert ez egy Zagyva hosszúságú folyó, amiben bizony víz csordogál elég gyakran (még ha nem is mindig, mindenhol) és ha ismerjük a sivatagok idõbeli csapadékeloszlását, akkor bizony hamar rájöhetünk, hogy esetenként elég sok víz enged a gravitáció csábításának éppen az õ medrét használva.

A lenti képre rátekintve két dolog azonnak szembetûnik 1; a növényzetbõl látszik, hogy ez nem egy olyan csapadékszegény hely, vagy legalábbis nem egy száraz folyóvölgy 2; ez bizony tipikusan az a villámárvíz ami a fentebb említettekbõl következik és oly jellemzõ a sivatagi vidékekre.


Link alt="beillesztett kép" style="max-width: 100%" border="0" />






Lazán kapcsolódik ide, de a tudásra szomjas olvasóközönségnek bátran ajánlhatom Gábris Gyula Földfelszín és éghajlat címû könyvét. Inkább éghajlatmorfológiai témájú, de a érdekes dolgokat olvashatunk a sivatagok esõ- és folyóvízhez való viszonyáról is nevet