Még demonstratívabb a következõ meggondolás. Ehhez nézzük ezeket a képeket:

Link
Link

Itt jól látszik a polárfronti expanzió a Svalbard-Izland vonalban kialakulóban levõ alacsony nyomású teknõvel, cikloncentrumokkal.
A teknõ nyúlhatna tovább Közép-Európa irányába is, és akkor újabb cikloncentrum közeli pozició, valószínûleg hátoldalra kerülés, következésképp sok csapadék és hûvös napok várnának ránk.
Csakhogy közép-Európa felett 5 fok van 850 hepán, míg Délnyugat-Európában és az azori térségben 10-15 fok!
A teória szerint a ciklogenezis, a teknõ megnyúlása dél felé rendszerint (mindig?) a legnagyobb hõgradiensû vonal mentén történik.
A makrokép ez esetben "alkalmazkodik" ehhez, és a teknõ szép engedelmesen dél felé indul az atlanti partok mentén:

Link
Link

A teknõ tõlünk nyugatra alakul ki, mi elõoldali helyzetbe kerülünk, annak minden következményével.
A megnyúlt teknõnek sem elvileg, sem gyakorlatilag semmi keletre helyezõdési hajlama nincs, és ott töltõdik fel, hal el néhány nap múlva, ahol kialakult:

Link

Közben északon, Svalbard térségében újabb örvényképzõdés látszik, melyhez a szükséges hõkontraszt bõven adott:

Link

A meginduló teknõképzõdés ezúttal fordulhatna Közép-Európa irányába is, hiszen most itt vannak 10-15 fokok 850 hepán, míg az atlanti partvidék jóval hûvösebb.
GFS szerint kezd is kialakulni valami teknõféle, de nagyon keleten, Észak-Oroszország felett:

Link

Ez a kép egyben mutatja a fenti gondolatmenet korlátozott voltát: hiszen mi itt csak kis szeletét néztük az északi hemiszférának, míg a modell mindkét teljes hemiszférát "nézi"

Bár az is igaz, ez utóbbi térképen is a legnagyobb hõgradiensû vonalat követi a teknõ nyúlása, mely vonal Oroszország délebbi része felé mutat.