Ezzel nekem az a bajom, hogy a Nap viselkedése nem szokott olyan gyorsan akkorát változni, hogy ez közvetlenül létrehozzon egy adott korszakból kiugró évet idõjárásilag. Azt el tudom képzelni, hogy az egyes korszakok váltakozását a Nap okozza. A másik pedig, hogy a napkitörések, napfolttevékenység hatásának idõskálája éppen a makroszinoptikus idõskálával összemérhetõ, ezért a ciklonok viselkedésére lehet hatással. (Errõl eddig kevés konkrét elmélet vagy magyarázat született, az egyik pl. Kosakissé.) Valahogy a kettõ közötti idõskála nem jelenik meg a Nap hatásaiban, másrészt a Nap viselkedésében bekövetkezõ változások sem túl nagyok, ezért az idõjárásban okozott változások sem jelentõsek, talán éppen észrevehetõek. (Ezért egy-egy elméletet elég nehéz meggyõzõen bizonyítani is.)

Van egy kulcsmomentum: az utóbbi két idõszak közül a mostaniban jelentõsen gyengébb a Golf/Észak-atlanti-áramlat, mint az elõzõben. Azt azonban nem tudjuk eldönteni, hogy ez ok, vagy következmény. A következmény logikusabban magyarázható: az erõs azori AC és izlandi ciklon között kialakuló zonális szél fújja a tenger tetejét, ami hajtja az áramlatot. Azonban hiába alakítják a felszín áramlatait a szelek, ha a termohalin cirkuláció valamelyik mélytengeri szakasza (akár a só, akár a hõmérséklet valamilyen megváltozása miatt) leáll, akkor az egész leáll, vagy jobb esetben átrendezõdik. Ilyen "ki-be kapcsolásokat" már néhány periodikus és szabálytalan idõközönként bekövetkezõ klímaingadozással is összefüggésbe hoztak (többek között a Milankoviæ-ciklusok hideg periódusaiban - glaciálisokban - fellépõ ingadozások ilyenek), melyek ugyan szintén nem bizonyítottak, de elég erõsnek tûnik az érvrendszer mellettük.
Mindez szóba jöhet, mint távkapcsolati rendszer.