Már tavaly télen elég sokat diskuráltunk a hideg AC-k természetérõl a szibériai maximum kapcsán. Azóta többször végiggondoltam a dolgot. Arra jutottam, hogy ezek felépülése öngerjesztõ folyamat, melynek alapvetõ kelléke (az advekció hiányán túl) a hó vagy jégréteg, mely elszigeteli a fölötte elhelyezkedõ levegõt a talaj vagy a tengervíz hõjétõl. Az egyes telek jellegében tapasztalható óriási különbség szerintem nagyrészt arra vezethetõ vissza, hogy ezen öngerjesztõ folyamat mekkora területen tud lejátszódni. Úgy gondolom, az eurázsiai kontinens hóborítottsága az, mely nagymértékû ingadozást mutat. A sarki jég kiterjedése is évenként változik, de meglátásom szerint ennek változása csekélyebb mértékû -az instabilabb tényezõ a szárazföld hófedettsége. A kérdés, mit mutatnak a számok: hogy aránylik egymáshoz a sarki jég, és a szárazföldi hófelszín évenkénti ingadozása.
A Kara-tenger jégborítottsága ezek szerint most nem valami daliás, ellenben Északkelet-Szibériában nagyon sok a hó, s ez könnyen kompenzálhatja (sõt, túlkompenzálhatja) a sarki jégben jelentkezõ hiányt.
A vonatkozó elõrejelzési térképek máris az északkeleti hideg erõsségére és további fejlõdésére utalnak. Ha helytálló a feltételezésem, akkor a közeljövõben elsõsorban kontinentális, "lábas" hidegekre lesz hajlam. hideg