"ha ezek kialakultak, szintén kumulatív módon megakadályozzák egy ideig a nagy tömegû, szélességi kör mentén egyre jobban felgyorsuló hideglevegõ délre fordulását."
Ez így nem teljesen állja meg a helyét. Az anticiklonnak sajátja, hogy benne a szél nem lehet akármekkora, a geosztrofikus megoldás egy bizonyos szélsebesség fölött komplex gyorsulást ad, ami kvázi azt eredményezi, hogy a szél átfúj az izobárokon és az anticiklon leépül. Ezen kívül a planetáris Rossby-hullámok is automatikusan gerjednek, annál gyorsabban, minél erõsebb a zonális áramlás. Tartós és erõs zonalitás kialakulásához a térítõi anticiklonok szokásosnál erõsebb volta mindenképpen szükséges. Így tehát szerintem az elsõ effektus az, ami a légkörben zajlik.

(Ott, ahol az izobárok ciklonálisan görbülnek, ott elvileg akármekkora szél lehet, anticiklonális görbület esetén létezik az a bizonyos határsebesség, ami még párhuzamosan fúj az izobárral. Minél erõsebb a görbület, annál kisebb ez a határsebesség. A határsebesség pedig meghatározza az izobárra merõleges irányban a nyomás-gradiens maximumát is. Ha kell, és sikerül is, késõbb le is vezethetem, fejbõl nem emlékszem a képletekre és nem is találtam meg õket most.)