Az úgynevezett hétvégi idõromlás nem több puszta mitosznál vagy véletlen egybeeséssel. Mintegy 35 esztendeje jegyzem a fölöttünk átvonuló ciklonokat, amelyek dátumát az aktuális légnyomás-minimumhoz kötöm. Ennek kapcsán a terjedelmesebb ciklonok 7-8 naponként csakugyan követ(het)ik egymást földrajzi szélességünkön, a kisebb méretû ciklonok viszont akár 2-4 naponként. Mindkét felhõrendszer-fajta cikloncsaládok tartozékai, amelyben csupán annyi érdemel emlitést, hogy körülbelül a középütt haladó ciklonban mérhetõ a legalacsonyabb légnyomásérték, ott a legmélyebb a depresszió.
Mivel észleléseimet ugyanarról a helyrõl végzem, a ciklon(család)ok ezt nem mindig veszik figyelembe (számukra ebben az értelemben Nagyszalonta egyszerûen "érdektelen" - a bárikus centrumok általában nem tüntetik ki városunkat), ilyenformán a matematikai statisztika igen sérülékeny, a (t)rendnek vélt összefüggés (l. a hétvégi idõromlás) akár össze is omolhat.
A naptevékenység lassú, de további erõsödése - következetesen tartva korábbi hozzászólásomat - idõjárásunk hosszabb távon, akár õsz végéig (??) folytat(hat)ja a száraz, csapadékszegény, a szokásosnál melegebb idõ dominanciáját, amit inkább csak helyi jellegû, konvektiv záporok, továbbá levágódó, "cut-off" ciklonok és a szokásosnál kisebb gyakorisággal fellépõ mediterráni ciklonok kinálta tartósabb esõzés, szakithat meg. nevet