Örömmel olvastam kimerítõ elemzésedet. Hivatkoznom kell Mikiwan kolléga 66920. számú kommentjére: az ott szereplõ link alapján a naptevékenység, végsõ soron a nap mágneses terének ereje a 90-es évek óta lassú csökkenést mutat -tehát ciklusokon átívelõ tendenciáról van szó.
Azóta azt tapasztalni, hogy lényegesen megnõtt a forró, kánikulai nyarak gyakorisága, a telek viszont nem váltak enyhébbé, sõt, például a Dél-Alföld (Szeged) vonatkozásában a szezonális minimumok kissé csökkentek is (Floo megfigyelése).
Tehát megállapítható a kontinentalitás fokozódása az elmúlt cca 20 évben. E tény véleményem szerint szoros korrelációban van a nyugati áramlás gyengülésével, és a légköri képzõdmények csekély áthelyezõdési hajlamával.
A kontinentalitás fokozódása még feltûnöbb Nyugat-Európában. A tipikusan óceáni éghajlatú Londonban pl. már 2003 nyarán volt egy 34 fokos(!) rekord maximum, és a méteres havakat hozó, ritka kemény telek is ismétlõdõen jelentkeztek Nagy-Britanniában.
Sokat mondó, ha mindezt összevetjük nagyszüleink, dédszüleink elbeszéléseivel. Az õ fiatal koruk a múlt század elsõ felére esett, mikor ciklusokon át gyenge volt a naptevékenység. Az öregek mindig azt mondták nekem, akkor rendesen volt nyár és tél, most meg (70-es évek) olyan "összevissza idõjárás van: se nyár, se tél.