Nagyon úgy tûnik, a földi cirkuláció roppant érzékenyen reagál a naptevékenység változásaira. Érdekes módon olyan véleményeket is olvasni, melyek szerint a naptevékenység hatása az idõjárásra kérdéses, sõt, elõbbi semmi befolyással sincs az utóbbira. Közel 2 éves megfigyeléseim nekem mást sugallnak.
Igaz, a két év nem hosszú idõ, de éppen a mostani nagyon hosszú és mély naptevékenységi minimum végét, és a közvetlenül utána következõ idõszakot foglalja magában. Az extremitások az egzakt tudományokban rendszerint sokkal tanulságosabbak, mint az átlaghoz közeli állapotok. Érdekes összefüggésekre irányíthatják rá a figyelmet.
Az említett idõszakban a cirkuláció enyhénszólva szokatlan mintákat követett. A térítõi magasnyomás, ill.az ahhoz tartozó azori AC hosszú idõre szinte eltûnt a térképrõl, Északnyugat-Európa felett hatalmas blokkoló anticiklonok képzõdtek, a ciklonok "beköltöztek" az alacsonyabb szélességekre, pl. Közép-Európába. Ennek volt következménye az elmúlt év átlagot közel 100%-al meghaladó csapadékösszege hazánkban.
A jet-ek gyengesége folytán a légköri képzõdmények ny-k-i vándorlása rendkívül lelassult, sõt megállt, nemegy esetben retrográd lett. Szintén a jet gyengeségének tudható be, hogy a golf-áramlat elfordult az európai partoktól, és teljesen szokatlan módon Grönland nyugati partjait melegítette. A NAO és AO értékek hosszú idõre, huzamosan negatívvá váltak.
A legfeltûnõbb -s általam indikátornak tartott- jellegzetessége e cirkulációs sémának az északatlanti minimum ciklonjainak Közép-Európába való eljutási módja. Ezek az elmúlt idõszakban a blokkoló északi AC déli peremén haladva a Földközi-tengerre jutottak, s mediciklonként jelentkeztek nélunk. Átlagos években a leggyakoribb a félblocking-szerû felállás, mikor az elõbbivel szöges ellentétben az izlandi peremciklonok az azori magasnyomás északi peremén haladva, azt megkerülve jutnak a kontinens belsejébe, méginkább a Keleteurópai síkság fölé.
Mindezek a tények jól korrelálnak azzal a hipotézissel, hogy a naptevékenység erõsödése a térítõi magasnyomás megerõsödésével jár, és vica versa.
A naptevékenység mostani erõsödésével a folyamatok visszafordultak ugyan az átlagosnak tekinthetõ állapot felé, de a fent vázolt cirkulációs séma korántsem tûnt el teljesen. A rendszeres félblocking az észak felé kerülõ peremciklonokkal visszatért, de a jet továbbra is gyenge: a légköri képzõdmények csak vánszorognak kelet felé, vagy stagnálnak. Meg kell mondjam, nem hiszem, hogy ebben belátható idõn belül változás következzen be. A kelet felé való áthelyezõdés hajlama a 90-es évek óta csökkent -mondhatni ez volt az elsõ jele a naptevékenység hosszú távú mérséklõdésének. A légköri képzõdmények stagnálásának idõjárási következményeit minden valószínûség szerint továbbra is "élvezhetjük".
Végezetül álljon itt egy szubjektív megnyilvánulás. A magam részérõl nem szeretném, ha a naptevékenység visszatérne a múlt század közepét jellemzõ szintre. A csillagász biztosan örömét leli az érdekes foltokban, kitörésekben. Én viszont az elmondottak miatt igen aggódom az ez esetben várható forró, száraz nyarak, enyhe telek miatt. Nekem más az ízlésem, s bár tudom, az idõjáráshoz hasonlóan a naptevékenység sem "kívánságmûsor", mégis, engedtessék meg, hogy az alacsony naptevékenységnek "szurkoljak".