Véleményem szerint is a nap UV sugárzásának elnyelõdése a magaslégkörben, és a térítõi magasnyomású öv következményes megerõsödése az egyik mechanizmus, mely által a naptevékenység hat a földi idõjárásra.
A sarki magaslégkört bombázó napszélrõl a tiédtõl eltérõ elképzelésem volt: azt feltételeztem, hogy ennek hõvé alakuló mozgási energiája a felsõ légrétegeket melegíti, ezáltal valamilyen fénytörési (ill. "hõ törési") jelenség útján növeli a hõ visszasugárzását a felszín irányába. Tehát, a gyenge napszél erõs kisugárzást eredményez a pólusokon, és vica versa. Meg kell mondjam, ez utóbbi elképzelésemet -legalábbis az Arktisz vonatkozásában- nem látom igazolva. A térítõi magasnyomású öv erõsödése a naptevékenység arányában viszont fölöttébb valószínû. Tanulságos volna a NAO és AO értékek több évtizedes grafikonjait egybevetni a napfoltciklusokkal.
A kb. két hete a fórumon közzétett grafikonok szerint a naptevékenység még mindig elég alacsony, s lehet, a maximum se lesz valami eget rengetõ. Ha így lesz, és helytálló az elméletünk, akkor az idõjárás blocking hajlama, és a zonalitás gyengesége -ha mérsékeltebb formában is- de marad. Még tél végén, tavasz elején is csak epizódjai fordultak elõ a zonalitásnak, ellenben hosszasan fordultak elõ blokkoló anticiklonok.
Az biztos, tartós magasnyomású, száraz idõszakban vagyunk most. De ez a tény önmagában nem jelent átlagnál melegebb tavaszt, hõhullámos nyarat. Többszörös tapasztalatom szerint az átlagosnál hidegebb teleket stabil idõjárású, napsütéses, de nem túl meleg tavaszelõ követi (ezért a kijelentésemért majd engem fognak szidni egyesek). Szerintem idén is errõl van szó. Az AC dominancia idõvel valószínûleg gyengülni fog, egyáltalán nem elképzelhetetlen átlagos csapadékú és hõmérsékletû késõtavasz és nyárelõ.