Végül sikerült szinte teljesen kimaxolni ezt a vadászatot, nem nagyon maradt bennem hiányérzet. Zalalövőnél már láttam, hogy választani kell, melyiket kergessem majd a Balatonig, de természetesen a délebbire esett a választás, mert általában az szokott a nyerő lenni. Ugyanakkor nagy meglepetésemre az északi is egy kisebb regeneráció után végig bírta sőt, ő bírta a legtovább. Zalában ahogy haladtam keletre, úgy szinte végig láttam mind a két szupercellát, hol ehhez voltam közelebb, hol ahhoz.

Sikerült számos településről megörökíteni őket a különböző stádiumukban, és végig előttük tudtam maradni, majd az M7-en hazafelé a 67-es úti lehajtó előtti Mol kútnál oldalba kapott a jégokádó cicus, így beismertem, hogy ő az erősebb és behúzódtam fedél alá. Kivártam amíg átrobog, majd lefordultam a 67-en dél felé és mégegyszer elébe tudtam vágni a délebbi cellának, majd egy felüljáró alatt ezt is bevártam, hogy átrobogjon felettem, és ezt követően indultam haza. 

Itt van még néhány pillanatkép a mai 622 km-es túrámból:

beillesztett kép



beillesztett kép



beillesztett kép



beillesztett kép