Túl részletesen ugyan nem figyeltem, de a következõ a helyzet szerintem:
Érdekes lehetett megfigyelni, hogy február végétõl, az ilyenkor általában némileg erõsödõ zonális áramlások hatására, ha ki is alakult erõsebb anticiklon, az nem nagyon maradt egy helyben, hanem kelet felé kezdett mozogni (ellentétben a téli "leragasztott" AC-kal).
/Ez a folyamat klimatológiailag is erõs ilyenkor márciusban (vagyis fõleg az óceáni, brit, és még a skandi AC-k egyre inkább kelet felé mozdulnak, akkor is, ha a blocking-hajlam nagyrészt megmaradt), az izlandi minimum erõsödése miatt. Ha eléggé blockingos volt a tél, akkor a termikus változások miatt szinte biztosan erõsödni fog az izlandi minimum, mint ahogy meg is tette idén is./
E folyamat jövõbeli folytatódását még a NAO, AO, stb változásai "normalizálódásai" is alátámasztják valamennyire.

Én ilyenkor, tavasz elején a kialakuló AC-kra mindig így nézek, a zonalitásnak ilyenkor szinte kutya kötelessége némileg erõsödni, legalábbis akkor, amikor a tél ennyire blockingos volt. Ez pedig csökkenti az egy helyben álló AC-k kialakulásának valószínûségét. Az AC kialakulhat ugyan, de az nagyobb valószínûséggel megmozdul kelet felé. Ugyanakkor nem valószínûtlen az álló AC sem, határozott esélye van neki is, szóval inkább amolyan dilemma ez.
Ráadásul, bár nagy tapasztalatom nincs, de mintha az ECMWF ezeket a folyamatokat jobban kezelné, mint a GFS. Úgyhogy személy szerint a február vége óta történõ változások miatt én éppen az ECMWF-verziónak adnék kicsit nagyobb esélyt.
(Mivel nem néztem át túl részletesen a modelleket, elképzelhetõnek tartom, hogy késõbb változhat az álláspontom, de talán csak holnapután este tudok részletesen foglalkozni vele.)