Természetesen a légkör sokkal bonyolultabb szisztéma annál, hogy ilyen "olcsón" meg lehessen úszni a hosszútávú elõrejelzést. De így van ez minden természettudománynál: sémákat adunk, mechanizmusokat állítunk fel, melyek természetesen a dolgok leegyszerûsítésével járnak. Kihangsúlyoztam a kommentemben, hogy amit állítok, csupán hipotézis. Amellett az én egyéni véleményem, amely meglátásom szerint elég jól korrelál a tényekkel. Persze, ettõl még nem biztos, hogy helytálló.
Nyilvánvaló (hiszen mindnyájan tapasztaltuk), hogy a mostani, rendkívüli naptevékenységi minimum egybeesett (pontosabban, volt valamennyi latenciaidõ) szokatlan makrocirkulációs minták megjelenésével, olyanokkal, melyek messze nem voltak jellemzõek pl. a 90-es évekre. Nem kell messze menni: nézzük meg az elmúlt év összcsapadékát! Az emberi elme olyan, hogy ha két rendkívüli esemény egymáshoz idõben közel fordul elõ, akkor ok-okozati összefüggést feltételez közöttük.(Igaz, ez nem mindig jön be: klasszikus logikai hiba a "post hoc ergo propter hoc -utána, tehát a következtében" gondolkodásmódja)
Ellenben az én teóriám,legalábbis elvileg, lehetséges. Ennek fényében nagy érdeklõdéssel várom az elkövetkezõ hónapok idõjárását. Az amatõrködésben épp az a szép és kellemes, hogy a profi szakmával okvetlenül együttjáró rigorózusság mellõzésével foglalkozhat a témával.

És most a közeljövõ idõjárásáról: az ECMWF tegnap esti futása szerint a tõlünk északra elhelyezkedõ AC-tól még északkabbra elhelyezkedõ zonális áramlás hétvégére meridionálisra vált, és ránk szakad a sarki hideg. A kontinensen eddig végighúzódó AC híd keleti része leépül, helyét gyors é-ény-i áramlás foglalja el. Ez egész híd -legalábbis virtuálisan- nyugat felé mozdul: egyik centruma a Brit-szigetek fölött lesz, a másik messze kint az óceánon, szinte az amerikai partoknál. Persze ez képtelenség, de úgy néz ki, mintha a Vojejkov tengely "kisétálna" az Atlanti-óceánra. Ezen atlanti anticiklon-zónától északra eleinte erõs ciklontevékenység folyik (de ez már nem hat ránk), majd "lecseng", és az óceánon meg a kontinensen is szokatlan erõs AC uralom látszik márc. 10. körül. Úgy tûnik, hogy a légmozgások átmeneti megélénkülése és idõleges hidegadvekció után az idõjárás visszatér magas nyomású "formájához". Mivel tipikus anticiklonális idõszakban vagyunk, nem elképzelhetetlen, hogy a hétvégi T850 csökkenés a talajon paradox módon 1-2 napos melegedésre vezet. A modell mediciklon képzõdést nem mutat, és mivel a hideget ránk húzó ciklon középpontja tõlünk messze, északkeleten lesz, az idõjárás száraz jellege valószínûleg megmarad a következõ 1 hétben.