A függvények elég széles halmazának használatával bármilyen eredménytáblázat alapján bármilyen sorrend elõállítható laza .

Viccet félretéve, leírnék egy pár gondolatot én is.
Mindenekelõtt elõre is elnézést a rendkívüli hosszért, csak felgyülemlett bennem, látva a kirobbant (egyébként szerintem is hasznos) vitát. Van benne pár olyan gondolatsor is, ami nem biztos, hogy 100%-ig ide tartozik.

Tomka nagyon jól látja, hogy a jobb eredmények kivétele olyan stratégiai játékot hozna létre, ahol az utolsó 2-3 fordulóban nem az lenne a cél, hogy minél jobb elõrét adjak le a több pont szerzése érdekében.
Az ELTE-n az a gyakorlat, hogy mindenkit rangsorolnak, aki legalább 1 fordulóban részt vett, de az összpontszám alapján. Egész pontosan úgy kell elképzelni, hogy az összes kihagyott fordulót föltöltik nullával, és ebbõl a táblázatból szedik ki mindenkinek a két legrosszabbját. Igaz, ott sokkal komplexebb az elõrejelzés, még a látástávolság-kategóriát is meg kell tippelni. Ugyanakkor szerintem ez nem teszi sokkal bonyolultabbá, csak többet kell gondolkodni. (Persze ott leendõ profik versenyeznek, a MetNeten meg nem, s az ELTE-n ez sokkal több tanulási lehetõség. Egyik félévben a Szinoptikus meteorológia tantárgy év végi jegyében jutalmazták is a résztvevõket.)
Ezzel igazából nem akartam sehova kilyukadni nevet .

Vegyük felhõcske példáját. A 20 forduló alapján nyert volna, a 16 legjobb forduló alapján viszont csak 4. lett. Nos, akkor a három dobogósnak volt olyan 16 fordulója, mely átlagosan jobb lett, mint felhõcske legjobb 16 fordulója. Tehát megérdemelték a dobogót. Akkor ez volt a szabály. (Ma már csak 3-mat vesznek ki.) Ki lehet-e ezt a szabályt játszani (legálisan, pl. taktikával)? Természetesen nem (sõt, illegálisan sem). Ha a négy kiesõje történetesen nagyon alacsony pontos lett volna, ugyanúgy 4. lett volna. /Persze (emlékszem) azért egy virtuális különdíj-vállveregetés járt neki a legtöbb kiesõpontért. Hiszen ez azt jelenti, hogy a négy rossz fordulóban is jól teljesített./
Lényeg, hogy ez a szabály, hogy a három legrosszabbat kivesszük, éppen AZÉRT teremti meg a (kb) egyenlõ feltételeket, mert túl szigorú lenne az a szabály, hogy ne lehessen kihagyni (pl. a kirándulók, stb miatt). Node ha vannak, akik kihagytak, és így versenyben maradtak, közelebb áll az egyenlõ feltételhez az, ha a végigjátszóktól valamelyik hármat lenullázzuk. Nade hogy mégis jutalmazzuk(?) a végigjátszást, ez a három a három legrosszabb.
Az eleve nem egyenlõ feltétel, hogy valaki kihagy fordulót, valaki meg nem. (Ráadásul nem is ugyanazt hagyja ki az egyik, mint a másik.) Ezen bizonyos tolerancián belül javít a szabályzat ezzel a 3 legrosszabb kiejtésével, de tökéletesre nem lehet kihozni.

Szerintem azt nem kell részleteznem, mire ösztönöz ez a rendszer az egyes fordulókban (szemléletesebben a sorozat végén). Ha valaki csapong, annak a kiesõpontszáma alacsony. Számára szinte kötelezõ a részvétel. Aki nem csapong, annak magasabb a kiesõpontszáma, számára kérdéses lehet, hogy megéri-e részt venni. Ha valaki nem vesz részt egy körben és még van kiesõ lehetõsége, akkor biztosan kap valamennyi pontot. Aki csapon, az keveset, aki nem csapong, az viszonylag sokat. Ha mégis ad le elõrét, és a pontja az egyébként visszajövõ kiesõt meghaladja, akkor ahhoz képest nyert. Egy csapongó játékos számára ez jóval könnyebb feladat. Ugyanakkor mindkettejüknek megéri leadni az elõrét, mert a biztosan bejövõ pontból úgysem veszítenek. Ez tehát mindenképpen arra ösztönöz, hogy mind a 20 fordulót teljesítsem, miközben a feltételek változatlanok(!). Ez biztosítja(!) a verseny színvonalát (az idõjárás tréfálkozásai által engedett kereteken belül, pl. színvonalasnak adódott még a statisztikából is az a kör, amikor egyszer 13,2 ponttal nyertem Kékesen).

Még egy gondolat a csapongásról. Felmerülhet az a kérdés, hogy mi a jobb? Ha egy meteorológus néha eltalálja az idõjárást, néha nem, vagy az, ha egyenletesen nagyon rossz? Utóbbi esetben azért hallgatom meg az illetõ elõrejelzését, mert akkor tudom, hogy az ellenkezõje fog történni (durván leegyszerûsítve). Ugyanakkor elõbbi esetben nem tudom (vagy esetleg keresem a szabályosságait annak, hogy) mikor találja el és mikor nem. Ez a kérdés tehát jogos, és így máris összeütközésbe került a két rendszer, a mostani és a csapongást büntetõ. Sajnos erre kiutat nem látok.
Ha egy elõrejelzõ egész versenyben csapong (20 kör ennek eldöntésére elég), az nem biztos, hogy rossz. Bár Bakonyvár éppen azt mondja, hogy rengeteg a szerencsefaktor, egy "buta" elõrejelzõnek inkább 2-3 véletlen jó eredménye lesz, mint 8-12 (mint a met4ever-féle csapongó elõrejelzõé). Utóbbi elõrejelzõ tud elõrejelezni, de pl. belevisz olyan kockázati elemeket (nem hasraütve), amelyek az esetleges buktatók megjelenésekor bejöhetnek (gondolok itt a JI csapi nélkül esetekre). Ha a csapongó csak 3-szor "csapong lefelé", akkor máris megnyerte az egész versenyt. Ilyen véletlenül nem lehet, ha a kockázati elemek rendesen viselkednek, akkor 1/2 valószínûséggel jönnek be. 20-ból 17-nek a valószínûsége ezzel a feltétellel kb. 11,7% (120/1024 egész pontosan).

(Zárójelben jegyzem meg, hogy a profi szinoptikusok a tiszta modellkimenetekhez képest szinte mindig ugyanannyit javítanak, kb. 4-6%-ot az elõrejelzések beválásán. A +2%, méginkább a negatív tartomány a fehér holló kategória. Node! ha a modell csak 10%-ot teljesít, akkor az elõrejelzõ 15-öt. Ez csak mellékes, errõl diagramot a TDK-konferencián láttam egy elõadás során, amit elvileg közzétettek(?) a neten, de még nem árulták el, hol. Szerintem az egyenletességnek és a csapongásnak ezen a ponton lenne értelme. Ez már messze visz a versenytõl, inkább az operatív szinoptikában érdekes.)

Valamilyen szinten azért Clive-val értek egyet. Lehet, hogy négy éven keresztül senki nem tud lebirkózni, de ha pont az olimpián a nyolcaddöntõben nem jön össze valaki, akkor biza nem leszek olimpiai helyezett. Sajnálom felhõcskét, hogy a kiesõk nélkül csak 4. lett, de ezt nem lehet azzal magyarázni hogy ez azért lenne, mert a négy legrosszabbul sikerült fordulója valamilyen lett. Ha valaki biztosan nyerni akar, az szerezzen minden körben 24/28,8 pontot. Ilyen egyszerû. Amíg ez nem megy, addig az illetõ verhetõ. Függetlenül a szabályoktól.
A jelenlegi kiesõs szabály alapján az a furcsa helyzet van (és ez lehet igazából a fájó pont), hogy a gyõzelemhez hiányzó pontokat nem a gyenge, hanem a közepes fordulókban kell keresni. Ahhoz, hogy jogosan fájjon felhõcske szíve az kell, hogy úgy érezze, minden fordulóban a kihozható maxot hozta ki, és nem gondolkodott pl. 1°C-kal magasabb T-ken (vagy ha igen, azzal csak rontott volna). Ha ez nem így van, arra kell gondolnia, hogy azon múlt (hiszen ha ott máshogy dönt, akkor jobb lehetett volna).

Az egyes elõrejelzendõ elemek pontosságában sem követhetünk nagyon más vonalat. Az, hogy a három vagy a nyolc fokos tévedés egyenrangú, az akkor lenne probléma, ha azért is járna pont. Akkor ugyanis a szorzósok "alanyi jogon" elõnyben lennének. Más kérdés, hogy akkor mindenki 1.2-vel játszana, és így máris eltüntette az effektus saját magát. Az, hogy a pontozási szabály most éppen olyan, amilyen, az megítélés kérdése. Nem gondolom, hogy a csapadékegzisztencia elõrejelzéséhez más módszereket vagy más taktikát választanék, ha mondjuk 100 pont járna érte. Szerintem ugyanúgy mindenki arra törekedne, hogy eltalálja, mint most, vagy mintha csak egy pont járna érte. Persze a több elem kombójával való kockáztatási lehetõségek (az elõbb már említettem pl. a van JI, nincs csapi párost) fontossági sorrendjébe már beledumálna.

Ezek fájdalmas gondolatok, rávilágítanak a rendszer hibáira. Kérdés, hogy ki lehet-e õket javítani úgy, hogy azt nem rontja el, ami már jó. Sajnos szerintem már nem, annyira kifinomult a rendszer. Ha valaki igazán versenyezni akar, akkor számára a versenyszellem úgyis elõírja azt, hogy minden fordulóban a lehetõ legjobban teljesítsen önmagához és versenytársaihoz képest IS(!). Ha valaki nem hiszi el magáról, hogy ezt képes lesz nyújtani, akkor jönnek a taktikák:
- Általános biztonsági taktika, mely szerint olyan felemás elõrejelzést adunk le, melyben a lehetséges helyzetek mindegyikére "beválni képes" értéket adunk valamely elemeknek, biztosítva az elõrejelzés egyik, vagy másik részének beválását.
Ez a nem nagyon szivatós fordulók esetén hasznos és az egyenletesen középmezõnyös elõrejelzõkre jellemzõ.
- Nagyobb pontnyereség reményében bevezetünk egy kockázati elemet, melyet lehetõleg minél kevesebben vállaljanak be (egész extrém esetek is elõfordulhatnak). Ha ez beválik, akkor nagy különbségû lehet a gyõzelem, ellenkezõ esetben a mezõny végére kerülhetünk.
Ez a csapongó versenyzõkre jellemzõ. "Nüanszos" fordulókban itt elõjön a szerencsefaktor. "Nemnüanszosokban" viszont az eredmény egyenesen tükrözi a kockázati elem "bináris" beválását. Ugyanakkor elõbbi esetben sokan sokféle kockázatot bevállalhatnak, ami a pontok nagy nagy szórását eredményezi, emiatt a sorrend nem tükrözi a tudásszintet. (Perszehogy: hisz ezért nem egy-egy forduló a lényeg, ezért van versenySorozat.)
- Tisztán tudásszint alapján tippelünk, a taktika a versenytõl független. Ez egyenletes, de esetenként jó vagy rossz versenyzõre jellemzõ, és az egyik legtisztább módszer. Az ilyen taktikával versenyzõk sorrendje a tiszta tudás sorrendjét tükrözi.