Bubu õ még elfér a "válogatott keretben", ráadásul lerázhatatlanul követ mindenhová. De megfogadtam, legközelebb bárhogy is nyávog valaki, többé nem megyek megnézni, pedig szívszaggatóan tudnak sírni, de ez van nevet Amúgy is bajom van az állatokkal, fene tudja mit szeretnek rajtam, a szagomat nem hiszem, rendszeresen zuhanyozok laza Inkább valami ösztönös ráérzés lehet az állatoknál hogy a közelembe gyûlnek, lesnek rám, hozzámfutnak-követnek még gazdikedvencek is. Korábban írtam a madarak is hasonló viselkedést mutatnak, tõlem abszolút nem tartanak akár OZ meséjében a madárijesztõtõl nevet Hogy ez szag, "kisugárzás" mifene, fene tudja, régen tán máglyán égettek volna meg ezért nevet exnejem nemegyszer mondta hogy furcsán tudok nézni, akire alaposabban ránézek mintha "sugár csapna ki a szemembõl" az emberek elkapják szemüket, az állatok körberajonganak. Apámnak még olyan "vasvillanézése" volt hogy állat, ember összerezzent ha rájuk nézett. Nálam ez pont az ellenkezõje lett nevet Nem "ölök" feleslegesen, pókot-legyet pohárban dobom ki a házból, sajnálok egy hangyára lépni, de néha engem is elfog a "farkasdüh", külsõleg vak õrjöngésnek ható mérgelõdés, de az állatok ilyenkor sem menekülnek hanem meglapulnak. Fiaim megrémültek amikor a méteres favágó fejszét belevágtam az elõzõ, sok pénz ráköltése ellenére is javíthatatlan 22"-os monitorba; "nagyot szólt", a kutya lelapult, de a macska közömbösen nézte nevet )