Pontos feljegyzéseket ekkor még nem vezettem, de ez a nap maradandó emléket égetett belém így megpróbálom felvázolni az aznapi eseményeket. 1988. Júniusa. Egy meleg nyári reggellel indult a nap. A késõ délelõtti órákban kezdtek kifelylõdni az elsõ Cu felhõk, és hamarosan kifejlõdött a Karancs környékén egy TCU, úgy 11:00 felé Cu calvussá lett, majd bedörrent. Szinte állott a levegõ lent és fent is, semmi elmozdulás, és úgy 16:00 magasságáig morgott kitartóan. Kitartó kis hõzivatar volt. Ezután lassan megszûnt az energiautánpótlása, és feloszlott, -gondoltam magamban a mai napra ennyi. 19:00 kor kezdtük nézni az EZ+AZ címû mûsort (Déri János vezette) és egy marhanagy tompa dörrenésre lettünk figyelmesek. Kinézek az É-i oldalra és tõlem K-re gyönyörûszép, igen magas Cb calvus láncolat. Ha nem hallottam volna dörrenést akkor azt hittem volna, hogy csak egy sima TCU közeledõ záporral. Semmi füstölésre utaló jel. Késõbb rájöttem, hogy az intenzív felhajtóerõnek köszönhetõen nem látszanak a jégkristályosodás jelei. A Cb eleje meg olyan magasra tört, hogy nem lehetett látni a mögötte levõ üllõt. Apámnak be is telefonáltam a gyárba, hogy vigye a kocsit fedett helyre, mert nem éppen egy zsenge nyári zápor közelít felénk. Egyre közelebb jött,-elég gyorsan- és még el sem érte a K-re 2 km-re levõ dombokat, de máris lecsapókkal bombázott. Egy távvezeték tartó oszlopot is ért csapás és kb 4 s ig kék fényben pompázott. Fölénkérve hatalmas Cb mammatus-k rohantak NY felé, igen kemény villámlások közepette. Volt úgy, hogy nem telt el másodperv villámlás és dörgés között. A hátoldalon olyan kemény sûrû jégverést kaptunk, hogy lapátolni lehetett a jeget. 30-ról 12-re csökkent a T. Tovább ment NY felé sûrû villámlásaival.. Hát ez az én kis szupercellám