Ezek szerint a mi "józan gondolkodásunk" a z alapvetõen hibás, azoké, akik meg elfogadják, hoyg léteznek ezek a jelenségek azok gondolkodása a "helyes". És ezt ki dönti el, hogy azoké a helyes, a mienk meg rossz? Ez uyganolyan "parancsoló kimondása a lehetséges létezésnek", mint ahogy én azt mondom, hogy ez és ez nem létezik. viszont van egy hatalmas különbség az általam igaznak vélt "igazság" és a "másik igazság" között: ha én azt mondom, hogy nincsenek ilyen ezoterikus "tudományfeletti" dolgok, akkor annak igazságát úgy lehet megvizsgálni, hogy van-e bizonyító kísérlet az én állításom megcáfolására. Ilyen nem létezik. Ráadásul olyan kísérlet sem létezik, ami azt bizonyítaná, hogy azok a jelenségek léteznek. Így a "mi igazságunk"duplán erõsebb igazság, mint azé, aki pusztán abból indul ki, hogy: NEM TUDHATUNK MINDENT, EZÉRT LÉTEZIK"
De aki ezt nem képes megérteni, csak valami belsõ sejtelemtõl vezérelve mindenféle áltudomyáos dolgokban hisz, annak tényleg hiába beszélek. Nem is akarom meggyõzni, hiszen nem baj az, ha a kutatások sokfelé és sokirányban zajlanak, rengeteg zsákutcából kikerülve ugyanis ki fog derülni, mik a most még nem vagy kevésbé ismert jelenségek magarázatai.