Hm, hogy hideg területeken képzõdnek, az ebben a formában nem teljesen igaz nevet
Egy talajmenti AC-területen a légtömegek nagy térségben leszálló mozgást végeznek. Eközben a levegõ adiabatikusan melegszik, tehát nincs kondenzáció és ezáltal felhõképzõdés sem. Talajközelben az áramlás az AC irányából egy alacsony nyomású terület irányába mutat, azaz divergencia (szétáramlás) lép fel. Ezért nincsenek pl. egy AC-nak frontjai. A leszálló légmozgás inverziót okoz, mely felhõoszlató hatású.
Az AC létrejötte és fejlõdése 3 különbözõ csoportba osztható:
1. Egy magassági AC egy nagy magasságokban kialakuló magasnyomású terület és ezért az 500 hPa és efeletti térképeken látszik. Ez az AC mindig egy talajmenti ciklonnal van kapcsolatban, mivel a felületi melegedés okán a vertikális nyomásgradiens lesüllyed és a talajmenti relatív nyomáscsokkenés a magasság növekedésével egy, a vízszintes környezethez képesti magasabb nyomásban tükrözõdik. Ezen oknál fogva a felállás fordítva is igaz, azaz egy talajmenti AC egy magassági ciklon (hidegcsepp, örvény, stb.) jelenlétére utal.
2. Egy hideg AC akkor jön létre, ha a levegõ (pl.) télen egy hideg tájegység felett lehül, erre példa a középázsiai AC. A "nehezebb" ill. "tömörebb" levegõ nagyobb nyomást tud gyakorolni az alatta elterülõ területre. Közepes szélességeken (azaz nálunk is) lapos ékek formájában ciklonok hátoldalán is kialakulhat, ekkor átmeneti AC a besorolása.
3. Egy dinamikus AC a Rossby-hullámok, azaz a poláris front jetstreamje, ill. annak egy örvénye által generálódik. A legjobb példa a dinamikus AC-ra az Azori-szigetek környékén kialakuló AC, mely az északatlanti térség szubtrópusi magasnyomású övéhez tartozik. A hideg levegõ lesüllyed, majd a Golf-áramlat hatására felmelegszik. Ez a légtömeg, ill. légtömeg-áramlat az izlandi ciklontevéknység okán kelet felé mozdul. A területen belüli áramlás iránya az óramutató járásával megegyezõ, azaz anticiklonális, ill. matematikailag és thermodinamikailag nézve negatív.