A fõciklon áramlási mezejében, az eredeti ciklonközépponttól kisebb-nagyobb távolságban kialakuló, újabb alacsony nyomású központ. Képszerûen nézve: a ciklon valamelyik (általában a hideg-) frontja mentén az izobárok hosszanti irányban, teknõszerûen megnyúlnak, peremhullám képzõdik, végül a további nyomássüllyedés következtében a hullám belsejében zárt izobár alakul ki.

Ilyenkor a frontálzóna is tagozódik: kialakul egy hullámzó frontrendszer, amely felváltva elsõfajú hidegfronti, illetve melegfronti szakaszokból áll.

A peremhullám képzõdésének okai lehetnek felszíniek és magasságiak egyaránt:
- az eltérõ termodinamikai tulajdonságú légtömegek talajközeli konvergens áramlása (amely a klasszikus, polárfronti ciklogenezis során döntõ fontosságú) itt is megfigyelhetõ;
- továbbá igen fontos a magassági örvényesség-advekció, amely szintén feláramlást generál;
- végezetül pedig, a peremciklonok igen gyakran akadály mögötti örvénylésként jelennek meg - vagyis a hegységen átkelõ légtömeg mozgása lelassul, az áramlás ciklonális görbületet kap (Európában ilyen tipikusan két helyen történik a leggyakrabban: az egyik a jól ismert, Alpokon történõ hullámvetés, ez az ún. genovai ciklon; a másik pedig a norvég hegyek fölött, ezeket skagerraki ciklonoknak nevezik)

Fórumhelyszín Budapest.