Globális jelenségek
"A naptevékenység váltakozását pontosabban elõre lehet jelezni, mint az idõjárás változását."
Hja, persze... Tudsz mutatni olyan elõrejelzést, ami mondjuk 2000-2005 táján megmondta volna, hogy a 2010 körüli napfoltminimum mélyebb és hosszabb lesz a korábbiaknál, az utána következõ maximum pedig olyan gyengécskén indul, ahogyan most látjuk?
Hja, persze... Tudsz mutatni olyan elõrejelzést, ami mondjuk 2000-2005 táján megmondta volna, hogy a 2010 körüli napfoltminimum mélyebb és hosszabb lesz a korábbiaknál, az utána következõ maximum pedig olyan gyengécskén indul, ahogyan most látjuk?
A naptevékenység váltakozását pontosabban elõre lehet jelezni, mint az idõjárás változását. Utóbbi esetében több faktort kell figyelembe venni. Bár azt is olvastam nem rég egy angol nyelvû oldalon, hogy most olyan változások történhetnek a Nap felszínén, amilyenrõl még megfigyelésük sincs. És ha az bekövetkezik, nem tudják, hogyan fog viselkedni. Mindenesetre akár évtizedekre is eltûnhetnek a napfoltok központi csillagunk felszínérõl - amely ugye legutóbb a Maunder Minimum alatt volt - amely ugye épp a Kis Jégkorszak lehidegebb idõszakában volt... "Széndioxid-hívõ" olvasóktól nem várom, hogy levonják a megfelelõ konzekvenciákat, csak az elfogulatlanoktól.


Annyiban pontosítanom kell korábbi állításomat, hogy más vélemények szerint a naptevékenységben évszázados hullámzás van. Feltételezik, hogy a Maunder-minimum vége óta kis megtorpanásokkal növekvõ tevékenység mostanában tendenciát vált, ezután tartós csökkenést lehet feltételezni.
Ugyanannyira "állítják", mint amennyire a meteorológusok állítani tudják azt, hogy 10 nap múlva Szegeden napos, száraz idõ lesz 26 és 29 fok közötti maximumhõmérséklettel. Azaz: a Nap viselkedésére éppúgy vannak modellek, elképzelések, mint az idõjáráséra, de ezek ugyanúgy nem tekintendõk szentírásnak, mint egy hosszútávú idõjárási prognózis.
Ha a naptevékenység változása elõrejelezhetetlen, akkor a napfizikusok mi alapján állítják, hogy több-évtizedes napfoltszegény idõszak küszöbére értünk?
A klímamodellek azért nem számolnak a nap hatásával, mert ha nem számolnak vele, úgy is fizetnek érte. Mármint a klímamodellek elkészítéséért...
A klímamodellek azért nem számolnak a nap hatásával, mert ha nem számolnak vele, úgy is fizetnek érte. Mármint a klímamodellek elkészítéséért...
Még annyit, hogy Olson és Roberts elméletüket empirikus és elméleti sikon fejtették ki és tették közzé még a hetvenes években. Holes (?) és Halevy az ellentáborhoz, az "ellenkezõkhöz" tartoztak, de számitásaikkal csak megerõsiteni tudták kollégáik hipotézisét.
OTKA(Országos Tudományos Kutatási Alap)-pályázat alapján tudomásomra jutott, hogy az MTA neves szakbizottsága is (el)ismeri az Olson-Roberts-féle teóriát.
OTKA(Országos Tudományos Kutatási Alap)-pályázat alapján tudomásomra jutott, hogy az MTA neves szakbizottsága is (el)ismeri az Olson-Roberts-féle teóriát.
Szép napot!
Két egyesült államokbeli tudós (ha jól tudom, Holes - ? - és Halevy) számitásokkal próbálták igazolni, miszerint Olson és Roberts elmélete téves, hamis. Az ismételt számitások végül is Olson és Roberts hipotézise mellett szóltak: a Földet négy alkalommal éri el a napszél mágneses szektorhatára (amely erõsen ivelt pályán éri bolygónkat), amely (legalább) az Újvilágban ciklonokat gerjeszt. Eredményük rangos folyóiratokban (pl. a Journal of Atmospherical Sciences-ben, a Science-ben) jelent meg.
Salo hozzászólásával teljesen egyetértek. Az éghajlat változásaiban - természetesen nem kizárólag - a Napnak jelentõs szerepe van. Magyarországon is folytak/folynak ilyen jellegû kutatások.

Salo hozzászólásával teljesen egyetértek. Az éghajlat változásaiban - természetesen nem kizárólag - a Napnak jelentõs szerepe van. Magyarországon is folytak/folynak ilyen jellegû kutatások.
Neem, a valóban hivatalos tudomány nyilván tudja, hogy a Nap irányítja a légkörzést
. Az viszont való igaz, hogy a légköri felsõ határfeltétel a Napállandó, illetve a geofizikai csatolások. Ezen belül úgy tudom, a Napállandó értéke valóban abszolút állandónak van kezelve, holott (ugyan kis mértékben) de változik a naptevékenység változásai miatt. Ez is egy ok lehet, s most kezdjük azt látni, hogy ez lehet az elsõdleges.
Eddig úgy tudtuk, hogy ami miatt nem mûködik a rendszer, az az alsó határfeltétel, a bioszférikus csatolás pontatlan leírása, ezen belül is elsõsorban az emberi eredetû üvegházgáz (fõleg a szén-dioxid, a metán és a víz) kibocsátásának pontatlan becslése. Erre nincs elõrejelzés, a gazdaság is kaotikus rendszer, így maradtak az IPCC-féle "hasraütések"
. Nyilván ez ma is ok, de ma már egyáltalán nem biztos, hogy ez az elsõdleges.
(
Harmadik okként a különbözõ homogenizációs eljárásokat teszik felelõssé, melyek a régebbi különbözõ körülmények között történõ mérések eredményeit hívatottak a maiakra "átszámolni", illetve a paleoklimatológia eredményeit beolvasztani. Ezek között állítólag olyan is volt, ami eltüntette a Maunder-minimumot
. Ugyanakkor ez az elõzõ kettõnél mégiscsak kisebb hatásnak tûnik, ezt úgy látszik, elég hatékonyan sikerül pontosítani.
)
Így tehát elég sok helyen borulhatnak a számítások, ami egyébként jó táptalaja a lobbiérdekek felerõsödésének. A sok különbözõ eredmény közül mindenki azt veri nagy dobra, ami számára a legkedvezõbb hatással jár.
A valódi tudomány persze ezt úgy csinálja, hogy a régi idõk klímáját is modellezik, és minél jobban visszaadja, annál pontosabbnak mondják a modellt, illetve ennek segítségével javítják is. Csak mi ezeket a valódi eredményeket ritkán látjuk.
(Egyébként kétlem, hogy ne lenne bizonyított a naptevékenység hatása. Hiszen a Nap irányítja a légkörzést, tehát a napállandó változása kell, hogy elõidézzen változást a légkörben is. Az meg bizonyított, hogy pl. simán a napciklus során is már kis mértékben változik a napállandó. Még ha konkrét bizonyíték nincs is, úgy tudom, ez az elmélet elfogadott.)

Eddig úgy tudtuk, hogy ami miatt nem mûködik a rendszer, az az alsó határfeltétel, a bioszférikus csatolás pontatlan leírása, ezen belül is elsõsorban az emberi eredetû üvegházgáz (fõleg a szén-dioxid, a metán és a víz) kibocsátásának pontatlan becslése. Erre nincs elõrejelzés, a gazdaság is kaotikus rendszer, így maradtak az IPCC-féle "hasraütések"

(
Harmadik okként a különbözõ homogenizációs eljárásokat teszik felelõssé, melyek a régebbi különbözõ körülmények között történõ mérések eredményeit hívatottak a maiakra "átszámolni", illetve a paleoklimatológia eredményeit beolvasztani. Ezek között állítólag olyan is volt, ami eltüntette a Maunder-minimumot

)
Így tehát elég sok helyen borulhatnak a számítások, ami egyébként jó táptalaja a lobbiérdekek felerõsödésének. A sok különbözõ eredmény közül mindenki azt veri nagy dobra, ami számára a legkedvezõbb hatással jár.
A valódi tudomány persze ezt úgy csinálja, hogy a régi idõk klímáját is modellezik, és minél jobban visszaadja, annál pontosabbnak mondják a modellt, illetve ennek segítségével javítják is. Csak mi ezeket a valódi eredményeket ritkán látjuk.
(Egyébként kétlem, hogy ne lenne bizonyított a naptevékenység hatása. Hiszen a Nap irányítja a légkörzést, tehát a napállandó változása kell, hogy elõidézzen változást a légkörben is. Az meg bizonyított, hogy pl. simán a napciklus során is már kis mértékben változik a napállandó. Még ha konkrét bizonyíték nincs is, úgy tudom, ez az elmélet elfogadott.)
Klímamodellekrõl hallotam, az általad említett számítási módról viszont nem. Ez, ha megfelelõ premisszákból indul(na) ki, korrekt eredményeket hoz(na).
A kutya szerintem épp itt van elásva: a kiindulási alapoknál. Kérdés, hogy a klímamodellek figyelembe veszik-e a naptevékenység változásait. Véleményem szerint aligha, hisz jelen állás szerint ez elõrejelezhetetlen. A nap fizikai állapotában beállott változásokról bízvást kijelenthetõ, hogy azok hatást gyakorolnak a földi légkör energiaháztartására és általános viselkedésére. A legutóbbi évek (és az elmúlt századok idõjárási krónikái) erõs gyanújeleit szolgáltatták ennek (ld. Maunder- minimum és kis jégkorszak, vagy a tavalyi-tavalyelõtti év sokatmondóan anomáliás cirkulációja).
A "hivatalos" tudomány mégis azt mondja, hogy a naptevékenység hatása a földi klímára egyáltalán nem bizonyított -lehet, semmilyen hatással sincs rá.
Ha ez az elõfeltevés mégsem helytálló, akkor a jelenlegi klímamodellek számításai borulnak, nemde?
A kutya szerintem épp itt van elásva: a kiindulási alapoknál. Kérdés, hogy a klímamodellek figyelembe veszik-e a naptevékenység változásait. Véleményem szerint aligha, hisz jelen állás szerint ez elõrejelezhetetlen. A nap fizikai állapotában beállott változásokról bízvást kijelenthetõ, hogy azok hatást gyakorolnak a földi légkör energiaháztartására és általános viselkedésére. A legutóbbi évek (és az elmúlt századok idõjárási krónikái) erõs gyanújeleit szolgáltatták ennek (ld. Maunder- minimum és kis jégkorszak, vagy a tavalyi-tavalyelõtti év sokatmondóan anomáliás cirkulációja).
A "hivatalos" tudomány mégis azt mondja, hogy a naptevékenység hatása a földi klímára egyáltalán nem bizonyított -lehet, semmilyen hatással sincs rá.
Ha ez az elõfeltevés mégsem helytálló, akkor a jelenlegi klímamodellek számításai borulnak, nemde?
"
Nem hiszem, hogy létezne olyan numerikus modell vagy bármilyen számításmód, mellyel számszerû adatokat lehetne kapni az éghajlatról ilyen idõtávlatban. Ez a számadat nyilván nem egzakt módszerek eredménye, de akkor honnan vették, hogy állíthatnak ilyesmit?
"
De, vannak klímamodellek. Ezek jóval durvább, néhány száz kilométeres rácsfelbontású, és ezáltal nagy idõlépcsõjû modellek. Ugyanazt az egyenletrendszert oldják meg, a nagyskálájú idõjárási globálmodellekhez képest sokan nem is nagyon különbözõ elhanyagolásokkal. Sokuknak ugyanúgy van ensemble futásuk is.
A klimatológiai átlagoknak elvileg a futások idõsorából vett klimatológiai átlagokkal kellene megegyezni. Emiatt szükségtelen a nagy idõbeli felbontás. Az az elmélet, hogy ha a modell fizikailag lehetséges idõjárást számol, akkor a klímaátlagnak úgyis közel lesz a valósághoz (a konkrét idõjárás nem érdekel). Az ens-átlag elvileg még ehhez képest is tovább közeledik a majdani valósághoz. A felbontás egyébként csak annyira durva, hogy egy 100 évre elõre futtatás néhány hónap alatt lefut a nagy klímakutató központokban.
Ezek jól hangzanak, de valamiért nem teljesen mûködik a rendszer.
Nem hiszem, hogy létezne olyan numerikus modell vagy bármilyen számításmód, mellyel számszerû adatokat lehetne kapni az éghajlatról ilyen idõtávlatban. Ez a számadat nyilván nem egzakt módszerek eredménye, de akkor honnan vették, hogy állíthatnak ilyesmit?
"
De, vannak klímamodellek. Ezek jóval durvább, néhány száz kilométeres rácsfelbontású, és ezáltal nagy idõlépcsõjû modellek. Ugyanazt az egyenletrendszert oldják meg, a nagyskálájú idõjárási globálmodellekhez képest sokan nem is nagyon különbözõ elhanyagolásokkal. Sokuknak ugyanúgy van ensemble futásuk is.
A klimatológiai átlagoknak elvileg a futások idõsorából vett klimatológiai átlagokkal kellene megegyezni. Emiatt szükségtelen a nagy idõbeli felbontás. Az az elmélet, hogy ha a modell fizikailag lehetséges idõjárást számol, akkor a klímaátlagnak úgyis közel lesz a valósághoz (a konkrét idõjárás nem érdekel). Az ens-átlag elvileg még ehhez képest is tovább közeledik a majdani valósághoz. A felbontás egyébként csak annyira durva, hogy egy 100 évre elõre futtatás néhány hónap alatt lefut a nagy klímakutató központokban.
Ezek jól hangzanak, de valamiért nem teljesen mûködik a rendszer.
Szemelvények a megyei napilap júl. 9. szombati számában megjelent, "Hõséghullám még három napig" c. cikkébõl:
"Bár sokan úgy érzik, régen is voltak ilyen nyarak, az adatok arról tanúskodnak, hogy manapság sokkal gyakoribbak a hõhullámok. Az OMSZ adatbázisa szerint a mostani a 21. hõhullám az elmúlt két évtizedben, miközben a megelõzõ 90 évben mindössze 13-at regisztráltak."
Megjegyzésem: nincs okunk arra, hogy e tényt a széndioxid emisszió "nyakába varrjuk". A gyakori hõhullámok 1988-tól datálódnak, s akkor, vagy röviddel azelõtt semmiféle ugrásszerû változás nem történt a légkör széndioxid koncentrációjában tudomásom szerint. Viszont az idõpont annál jobban korrelál a nap mágneses terének változásával, ugyanis ez épp akkortájt kezdett csökkenni, és csökken egészen mostanáig.
"L. M. éghajlatkutató lapunknak kifejtette, hogy az éghajlatváltozással leginkább a nyarak középhõmérséklete emelkedik a Kárpát-medencében."
Megjegyzésem: itt igazán nagy bajok vannak a kréta -azaz az üvegházhatás, globális felmelegedés dogmája- körül. Mivel az üvegházhatás a hõkisugárzás csökkentése által vezet felmelegedéshez, ezért a hõmérséklet növekedésének kifejezettebbnek kell(ene) lennie a téli félévben, mint a nyáriban. Ugyancsak kifejezettebbnek a kisugárzási lehetõségre különösen érzékeny poláris területen. Az elmélet hívei kezdetben így is gondolták, hirdették ezt. Mostanra kiderült, hogy éppen az ellenkezõje történt annak, aminek elvileg történnie kellett volna. A nyarak váltak érezhetõen melegebbé, míg a telek csak kis mértékben változtak. Átlagnál alacsonyabb, sõt jóval alacsonyabb középhõmérsékletû telek elõfordultak a közelmúltban Közép-Európában (ld. 2009/10), a nyarak viszont az utóbbi két évtizedben rendszerint átlag feletti, legfeljebb átlag körüli középhõmérsékletet hoztak. Kifejezetten hûvös nyár talán a 80-as évek közepén volt utoljára. Ennek oka egyértelmûen a nyugati áramlások elerõtlenedése, ezzel összefüggésben a nyáron hûtõ atlanti hatás csökkenése. Klímánk megváltozásában így nem a melegedés a feltûnõ elem, hanem annak kontinentálisabbá, szélsõségesebbé válása. A nyugatiáramlás-hajlam kisebbé válásának makroszinoptikai megnyilvánulása a légköri képzõdmények kelet felé áthelyezõdésének erõs lelassulása, ennek következtében a meridionális áramlási képek dominanciája a zonálisok ellenében. Ezt több kutató összefüggésbe hozta a gyenge naptevékenységgel, elképzelésüket én is igazolódni látom. A mostani hõhullám is annak a következménye, hogy az Atlanti- óceánról közeledõ ciklon a Brit-szigetek fölött stagnálni kezdett, ezért elõoldala huzamosan fölöttünk tartózkodik. A 70-es évek mostanitól különbözõ klímakorszakában is megvoltak a "kezdeményei" az efféle hõhullámoknak, de akkor a ciklonok relatíve gyorsan mozogtak kelet felé, a hátoldal hamarosan fölénk került -az elõoldali áramlás nem tudta tartósan "ránk húzni" a szubtrópusi forró légtömegeket, a hõhullám nem fejlõdhetett ki.
"A Magyar Tudományos Akadámia felkérésére tavaly publikált tanulmány szerint 2040-ig akár további 2,4 fokos melegedés jöhet ebben az évszakban."
Megjegyzésem: az effajta "játék a számokkal" nagyon jellemzõ. Nem hiszem, hogy létezne olyan numerikus modell vagy bármilyen számításmód, mellyel számszerû adatokat lehetne kapni az éghajlatról ilyen idõtávlatban. Ez a számadat nyilván nem egzakt módszerek eredménye, de akkor honnan vették, hogy állíthatnak ilyesmit?
A cikk szakképzett klimatológus megnyilvánulásain alapszik, akinek szakértelmében nincs jogom kételkedni. Mégis a széndioxid emisszió-globális felmelegedés "kórusában énekel" õ is, szemmel láthatóan hamisan. Az ember értetlenül áll a tény elõtt. Az biztos, hogy bizonyos érdekkörök kiterjedt promóción, kongresszusokon, továbbképzéseken keresztül manipulálni képesek egyes szakágak tudományos közvéleményét. Talán ilyesmirõl van szó ebben az esetben is.
"Bár sokan úgy érzik, régen is voltak ilyen nyarak, az adatok arról tanúskodnak, hogy manapság sokkal gyakoribbak a hõhullámok. Az OMSZ adatbázisa szerint a mostani a 21. hõhullám az elmúlt két évtizedben, miközben a megelõzõ 90 évben mindössze 13-at regisztráltak."
Megjegyzésem: nincs okunk arra, hogy e tényt a széndioxid emisszió "nyakába varrjuk". A gyakori hõhullámok 1988-tól datálódnak, s akkor, vagy röviddel azelõtt semmiféle ugrásszerû változás nem történt a légkör széndioxid koncentrációjában tudomásom szerint. Viszont az idõpont annál jobban korrelál a nap mágneses terének változásával, ugyanis ez épp akkortájt kezdett csökkenni, és csökken egészen mostanáig.
"L. M. éghajlatkutató lapunknak kifejtette, hogy az éghajlatváltozással leginkább a nyarak középhõmérséklete emelkedik a Kárpát-medencében."
Megjegyzésem: itt igazán nagy bajok vannak a kréta -azaz az üvegházhatás, globális felmelegedés dogmája- körül. Mivel az üvegházhatás a hõkisugárzás csökkentése által vezet felmelegedéshez, ezért a hõmérséklet növekedésének kifejezettebbnek kell(ene) lennie a téli félévben, mint a nyáriban. Ugyancsak kifejezettebbnek a kisugárzási lehetõségre különösen érzékeny poláris területen. Az elmélet hívei kezdetben így is gondolták, hirdették ezt. Mostanra kiderült, hogy éppen az ellenkezõje történt annak, aminek elvileg történnie kellett volna. A nyarak váltak érezhetõen melegebbé, míg a telek csak kis mértékben változtak. Átlagnál alacsonyabb, sõt jóval alacsonyabb középhõmérsékletû telek elõfordultak a közelmúltban Közép-Európában (ld. 2009/10), a nyarak viszont az utóbbi két évtizedben rendszerint átlag feletti, legfeljebb átlag körüli középhõmérsékletet hoztak. Kifejezetten hûvös nyár talán a 80-as évek közepén volt utoljára. Ennek oka egyértelmûen a nyugati áramlások elerõtlenedése, ezzel összefüggésben a nyáron hûtõ atlanti hatás csökkenése. Klímánk megváltozásában így nem a melegedés a feltûnõ elem, hanem annak kontinentálisabbá, szélsõségesebbé válása. A nyugatiáramlás-hajlam kisebbé válásának makroszinoptikai megnyilvánulása a légköri képzõdmények kelet felé áthelyezõdésének erõs lelassulása, ennek következtében a meridionális áramlási képek dominanciája a zonálisok ellenében. Ezt több kutató összefüggésbe hozta a gyenge naptevékenységgel, elképzelésüket én is igazolódni látom. A mostani hõhullám is annak a következménye, hogy az Atlanti- óceánról közeledõ ciklon a Brit-szigetek fölött stagnálni kezdett, ezért elõoldala huzamosan fölöttünk tartózkodik. A 70-es évek mostanitól különbözõ klímakorszakában is megvoltak a "kezdeményei" az efféle hõhullámoknak, de akkor a ciklonok relatíve gyorsan mozogtak kelet felé, a hátoldal hamarosan fölénk került -az elõoldali áramlás nem tudta tartósan "ránk húzni" a szubtrópusi forró légtömegeket, a hõhullám nem fejlõdhetett ki.
"A Magyar Tudományos Akadámia felkérésére tavaly publikált tanulmány szerint 2040-ig akár további 2,4 fokos melegedés jöhet ebben az évszakban."
Megjegyzésem: az effajta "játék a számokkal" nagyon jellemzõ. Nem hiszem, hogy létezne olyan numerikus modell vagy bármilyen számításmód, mellyel számszerû adatokat lehetne kapni az éghajlatról ilyen idõtávlatban. Ez a számadat nyilván nem egzakt módszerek eredménye, de akkor honnan vették, hogy állíthatnak ilyesmit?
A cikk szakképzett klimatológus megnyilvánulásain alapszik, akinek szakértelmében nincs jogom kételkedni. Mégis a széndioxid emisszió-globális felmelegedés "kórusában énekel" õ is, szemmel láthatóan hamisan. Az ember értetlenül áll a tény elõtt. Az biztos, hogy bizonyos érdekkörök kiterjedt promóción, kongresszusokon, továbbképzéseken keresztül manipulálni képesek egyes szakágak tudományos közvéleményét. Talán ilyesmirõl van szó ebben az esetben is.
A nemrég megfigyelt antarktiszi jégmennyiség-növekedés és hidegrekordok mindenesetre nagy valószínûséggel a nap inaktivitásával vannak kapcsolatban, és azt is mutatják, hogy ez a hatás legalábbis ellensúlyozni képes az üvegházgáz-felszaporodás és egyéb tényezõk okozta felmelegedést a pólusokon. Ha a nap aktivitása nem áll helyre, netalán hosszasabb inaktív idõszak jön el, úgy valószínûleg a hûtõ hatás kerül túlsúlyra.
Fentieknek nem okvetlenül mond ellent, hogy az Arktiszon (még) nem tapasztalható jégborítottság növekedés, sõt, a jég mennyisége igen alacsony szinten áll. A nap inaktivitásából származó hûtõ effektus elsõsorban a pólusokra vonatkozik, és az északi sarkvidéket a tengeráramlások miatt jóval több extrapoláris hatás éri, mint a délit.
Fentieknek nem okvetlenül mond ellent, hogy az Arktiszon (még) nem tapasztalható jégborítottság növekedés, sõt, a jég mennyisége igen alacsony szinten áll. A nap inaktivitásából származó hûtõ effektus elsõsorban a pólusokra vonatkozik, és az északi sarkvidéket a tengeráramlások miatt jóval több extrapoláris hatás éri, mint a délit.
Elég logikus, ahogy az én 4 csoportomra rá lett húzva a naptevékenység változásából való követeztetés. Ha így van, ha nem, a hosszú távú tendenciák alapján legkésõbb 1-2 évtized múlva már a keleti hatás erõsödése lenne várható. Hogy így lesz-e, az majd kiderül. Ahogy hamarosan az is eldõl, mennyire van mélyrepülésben a Nap egy újabb nagy minimum felé (http://www.universetoday.com/wp-content/uploads/2011/06/magnetic-field-strength.jpg ) Mivel szerintem is a Nap nagyobb hatást gyakorol az éghajlatra, mint ahogy a többség gondolja, jöhetnek itt hamarosan nagy meglepetések is akár.

Valóban számos tényezõ állhat a háttérben, de ezek nyilván nem egyenlõ súlyúak. Én veszem a bátorságot, ezek közül kiragadok egyet (amit nagy súlyúnak vélek): ez a naptevékenység. Ennek alapján állítottam fel egy hipotézist. Íme:
Három elõfeltevésbõl indulok ki: 1. Az erõs naptevékenység gátolja a hõkisugárzást a sarkvidékeken. 2. Az erõs naptevékenység növeli a nyugatiáramlás hajlamot a mérsékelt szélességeken. 3. A Maunder-minimum vége óta a naptevékenység kisebb megszakításokkal majdnem napjainkig erõsödött. Azonban ez a tendencia kb. 25 évvel ezelõtt megállt és a visszájára fordult. Azóta a nap mágneses terének csökkenését tapasztalják, és a maximumok is ciklusról-ciklusra valamivel alacsonyabbak. Felteszem, hogy a naptevékenység hosszú távon elmarad az eddig jellemzõtõl. Ezek az elõfeltevések persze magyarázatot kívánnak, s meg is van rájuk a magyarázatom, de ezt most a rövidség okán mellõzöm.
Nézzük most már, hogyan hozható mindez összhangba az általad leírt négy klímakorszakkal:
1. A napfolt nélküli évtizedek után lassan erõsödni kezd a tevékenység, de még elég csekély. Ezért gyenge a nyugatiáramlás hajlam, gyenge az óceáni hatás -ezért nálunk a nyár meleg.A Maunder-minimum alatt a fokozott kisugárzás következtében a pólusok alaposan lehûltek, jégmennyiségük megnövekedett. Ez telente tekintélyes hidegbázis kiépülésére vezet, melynek légtömegei könnyen, gyakran elérik a mérsékelt szélességeket -ezért a tél nálunk zord hideg. Elõttünk áll tehát a meleg nyarú,hideg telû, "kontinentális" elsõ klímakorszak.
2. A naptevékenység további erõsödésével megnõ a nyugatiáramlás hajlam -az óceáni légtömegek gyakoribb beáramlása miatt a nyár hûvössé válik. Ugyanakkor a sarki jégtömegek csak lassan csökkennek, egy idõre konzerválják a Maunder-minimumbeli állapotot. Ezért telente még jelentõs hidegbázis épül fel, mely tél idején huzamosan blokkolni képes a megerõsödött nyugati áramlást. Ezért a tél nálunk hideg. Mindez megfelel a hûvös nyarú, hideg telû második klímakorszaknak.
3. A sarki jégtöbblet lassan elolvad, a pólusok melegedni kezdenek. A téli hidegbázis lecsökken, légtömegei ritkábban érik el az alacsonyabb szélességeket, így a tél nálunk enyhébbé lesz. Ugyanakkor az erõs naptevékenység erõs nyugatiáramlás hajlamot tart fenn, a nyár ezért továbbra is hûvös. Ebbõl adódik az enyhe telû, hûvös nyarú, "óceáni" harmadik klímakorszak.
3. A naptevékenység csökkenni kezd, a nyugati áramlások erejüket vesztik. Ezért a nyár forróvá válik. Emellett a sarkvidék is, az elmúlt korszakokból következõen, viszonylag meleg. Kicsi a létrejövõ hidegbázis, a tél relatíve enyhe marad. Elõáll a forró nyarú, enyhe telû negyedik klímakorszak, napjaink korszaka.
A hipotézis lehetõséget nyújt arra is, hogy valamennyire "a jövõbe lássunk". Ha valóban tartósan lecsökken a naptevékenység, úgy a nyugati légmozgások gyengék maradnak, és a megnövekedett kisugárzás miatt a sarkvidék lassan hûlni kezd. Így elõbb-utóbb visszaállna az elsõ klímakorszak. Itt kell beléptetnünk megfontolásainkba a környezetszennyezést, nevezetesen az üvegház-gázok emisszióját. Az üvegház hatás ellene dolgozik a sarkok kisugárzásának. Kérdés, melyik erõsebb: a gyenge naptevékenység okozta kisugárzási hajlam, avagy a kisugárzási hajlamnak az üvegház gázok miatti csökkenése. Ha az elsõ, úgy lassan mégis lehûlnek a pólusok, közeledünk a XVIII. század végi állapothoz. Ha körülbelül egyforma erõsségû a két hatás, akkor a sarkvidék megmarad relatív enyhének. Meg kell mondani, az ócáni hatás további eljelentéktelenedésével a tél az atlanti hatásnak különösen kitett Európában, annak is fõleg a nyugati részén így is valamivel hidegebbé válna.(Ennek bizonyos jeleit már most tapasztaljuk (ld. 2009/10 tél). Ha pedig az üvegház hatás okozta kisugárzás-csökkenés kerekedik felül, úgy tovább olvadnak a jégtartalékok, és forró nyár mellett a tél még enyhébbé válik.
Három elõfeltevésbõl indulok ki: 1. Az erõs naptevékenység gátolja a hõkisugárzást a sarkvidékeken. 2. Az erõs naptevékenység növeli a nyugatiáramlás hajlamot a mérsékelt szélességeken. 3. A Maunder-minimum vége óta a naptevékenység kisebb megszakításokkal majdnem napjainkig erõsödött. Azonban ez a tendencia kb. 25 évvel ezelõtt megállt és a visszájára fordult. Azóta a nap mágneses terének csökkenését tapasztalják, és a maximumok is ciklusról-ciklusra valamivel alacsonyabbak. Felteszem, hogy a naptevékenység hosszú távon elmarad az eddig jellemzõtõl. Ezek az elõfeltevések persze magyarázatot kívánnak, s meg is van rájuk a magyarázatom, de ezt most a rövidség okán mellõzöm.
Nézzük most már, hogyan hozható mindez összhangba az általad leírt négy klímakorszakkal:
1. A napfolt nélküli évtizedek után lassan erõsödni kezd a tevékenység, de még elég csekély. Ezért gyenge a nyugatiáramlás hajlam, gyenge az óceáni hatás -ezért nálunk a nyár meleg.A Maunder-minimum alatt a fokozott kisugárzás következtében a pólusok alaposan lehûltek, jégmennyiségük megnövekedett. Ez telente tekintélyes hidegbázis kiépülésére vezet, melynek légtömegei könnyen, gyakran elérik a mérsékelt szélességeket -ezért a tél nálunk zord hideg. Elõttünk áll tehát a meleg nyarú,hideg telû, "kontinentális" elsõ klímakorszak.
2. A naptevékenység további erõsödésével megnõ a nyugatiáramlás hajlam -az óceáni légtömegek gyakoribb beáramlása miatt a nyár hûvössé válik. Ugyanakkor a sarki jégtömegek csak lassan csökkennek, egy idõre konzerválják a Maunder-minimumbeli állapotot. Ezért telente még jelentõs hidegbázis épül fel, mely tél idején huzamosan blokkolni képes a megerõsödött nyugati áramlást. Ezért a tél nálunk hideg. Mindez megfelel a hûvös nyarú, hideg telû második klímakorszaknak.
3. A sarki jégtöbblet lassan elolvad, a pólusok melegedni kezdenek. A téli hidegbázis lecsökken, légtömegei ritkábban érik el az alacsonyabb szélességeket, így a tél nálunk enyhébbé lesz. Ugyanakkor az erõs naptevékenység erõs nyugatiáramlás hajlamot tart fenn, a nyár ezért továbbra is hûvös. Ebbõl adódik az enyhe telû, hûvös nyarú, "óceáni" harmadik klímakorszak.
3. A naptevékenység csökkenni kezd, a nyugati áramlások erejüket vesztik. Ezért a nyár forróvá válik. Emellett a sarkvidék is, az elmúlt korszakokból következõen, viszonylag meleg. Kicsi a létrejövõ hidegbázis, a tél relatíve enyhe marad. Elõáll a forró nyarú, enyhe telû negyedik klímakorszak, napjaink korszaka.
A hipotézis lehetõséget nyújt arra is, hogy valamennyire "a jövõbe lássunk". Ha valóban tartósan lecsökken a naptevékenység, úgy a nyugati légmozgások gyengék maradnak, és a megnövekedett kisugárzás miatt a sarkvidék lassan hûlni kezd. Így elõbb-utóbb visszaállna az elsõ klímakorszak. Itt kell beléptetnünk megfontolásainkba a környezetszennyezést, nevezetesen az üvegház-gázok emisszióját. Az üvegház hatás ellene dolgozik a sarkok kisugárzásának. Kérdés, melyik erõsebb: a gyenge naptevékenység okozta kisugárzási hajlam, avagy a kisugárzási hajlamnak az üvegház gázok miatti csökkenése. Ha az elsõ, úgy lassan mégis lehûlnek a pólusok, közeledünk a XVIII. század végi állapothoz. Ha körülbelül egyforma erõsségû a két hatás, akkor a sarkvidék megmarad relatív enyhének. Meg kell mondani, az ócáni hatás további eljelentéktelenedésével a tél az atlanti hatásnak különösen kitett Európában, annak is fõleg a nyugati részén így is valamivel hidegebbé válna.(Ennek bizonyos jeleit már most tapasztaljuk (ld. 2009/10 tél). Ha pedig az üvegház hatás okozta kisugárzás-csökkenés kerekedik felül, úgy tovább olvadnak a jégtartalékok, és forró nyár mellett a tél még enyhébbé válik.
Vélményed szerint lehetséges-e, hogy az elsõ idõszak erõs kontinentalitása az alacsony naptevékenységgel függ össze?
A most véget ért(?) rendkívüli napfoltminimum is a nyugati áramlási hajlam meghökkentõ lecsökkenésével járt -még az északatlanti tengeráramlás is visszafordult Grönland felé.
Fontos kérdés ez az eljövendõ klímakorszak szempontjából.
A most véget ért(?) rendkívüli napfoltminimum is a nyugati áramlási hajlam meghökkentõ lecsökkenésével járt -még az északatlanti tengeráramlás is visszafordult Grönland felé.
Fontos kérdés ez az eljövendõ klímakorszak szempontjából.
Annyira sokféle okkal lehetne megmagyarázni, hogy egyelõre ezzel nem is foglalkozom.
Igen, elég valószínû, hogy többször kontinentálisabb volt az idõjárás a XIX. században. Jelenleg szerintem egy nagyjából folyamatos meleg, kevésbé szélsõséges klíma van, a hõmérséklet részérõl. Ezt régebben írtam már, hogy a 1800 körül volt igazán szélsõséges az idõjárás. Egyik hónapról a másikra is jelentõs változások következtek be. Elõfordult olyan, hogy az elmúlt 231 év 3. leghidegebb márciusát a legmelegebb április követte! Ez 1800-ban volt.
Budapest:
MAR: -1,3°C APR: 16,6°C Változás: 17,9°C
Bécs:
MAR: -0,4°C APR: 16,9°C Változás: 17,3°C
Nándorfehérvár (Belgrád):
MAR: -0,1°C APR: 17,6°C Változás: 17,7°C
Az egyes idõszakokat egészen jól be lehet sorolni négy csoportot:
hideg tél, forró nyár: erõs keleti (kontinentális) hatás (XVIII. század vége)
hideg tél, hûvös nyár: erõs nyugati (óceáni) hatás, növekvõ csapadékmennyiség (XIX. század vége)
enyhe tél, hûvös nyár: erõs nyugati (óceáni) hatás, csökkenõ csapadékmennyiség (1970-es évek)
enyhe tél, forró nyár: erõs déli (mediterrán) hatás; napjainkban ez van
Budapest:
MAR: -1,3°C APR: 16,6°C Változás: 17,9°C
Bécs:
MAR: -0,4°C APR: 16,9°C Változás: 17,3°C
Nándorfehérvár (Belgrád):
MAR: -0,1°C APR: 17,6°C Változás: 17,7°C
Az egyes idõszakokat egészen jól be lehet sorolni négy csoportot:
hideg tél, forró nyár: erõs keleti (kontinentális) hatás (XVIII. század vége)
hideg tél, hûvös nyár: erõs nyugati (óceáni) hatás, növekvõ csapadékmennyiség (XIX. század vége)
enyhe tél, hûvös nyár: erõs nyugati (óceáni) hatás, csökkenõ csapadékmennyiség (1970-es évek)
enyhe tél, forró nyár: erõs déli (mediterrán) hatás; napjainkban ez van
Nagyon érdekes... fõleg az évi középhõmérséklet grafikon. Látszik, hogy jelenleg viszonylag meleg klímakorszakban vagyunk, de látszik az is, hogy hasonlóan magas középhõmérsékletû évek elõfordultak a XIX. és a XVIII. században is. Ami még meglepõbb, az a görbe ingadozása -ez az 1780 és 1880 közötti idõszakban, valamint 1930 és 1955 között feltûnõen nagyobb, mint egyébkor, mint például most és a közelmúltban. Tehát ezekben az idõszakokban nagyon "meleg" és nagyon "hideg" évek sûrûn váltogatták egymást. A közelmúltból feltûnõ a kis ingadozás, és a nagyon "hideg" évek hiánya: mintha a görbe alsó régióját "levágták" volna. Az biztos, hogy nem a klíma folytonos melegedése az ember uralkodó benyomása: a helyzet más, és sokkal furcsább.
Az embernek hirtelenjében két dolog jut eszébe: erõs a késztetés, hogy a nagy ingadozású periódusokat az alacsony naptevékenységgel hozza összefüggésbe. Az elsõ száz év nagy ingadozása lehetne a Maunder minimum késleltetett hatása, a második pedig a XX. század elején elõfordult rövidebb inaktivitási idõszaké. Eszerint ekkor a klíma kontinentálisabbá, s mindkét irányban szélsõségesebbé vált.
A másik gondolat a mérések pontossága. Feltehetnénk, hogy az elsõ száz év ingadozásai a mérések esetlegességére vezethetõk vissza. Ennek viszont ellentmond, hogy hasonlóan nagy ingadozás a XX. században is elõfordult, mikor a mérések rendszerességében, pontosságában már nincs okunk kételkedni.
Az embernek hirtelenjében két dolog jut eszébe: erõs a késztetés, hogy a nagy ingadozású periódusokat az alacsony naptevékenységgel hozza összefüggésbe. Az elsõ száz év nagy ingadozása lehetne a Maunder minimum késleltetett hatása, a második pedig a XX. század elején elõfordult rövidebb inaktivitási idõszaké. Eszerint ekkor a klíma kontinentálisabbá, s mindkét irányban szélsõségesebbé vált.
A másik gondolat a mérések pontossága. Feltehetnénk, hogy az elsõ száz év ingadozásai a mérések esetlegességére vezethetõk vissza. Ennek viszont ellentmond, hogy hasonlóan nagy ingadozás a XX. században is elõfordult, mikor a mérések rendszerességében, pontosságában már nincs okunk kételkedni.
Grat, nagyon szép munka, sok idõdbe kerülhetett elkészíteni. Elkezdtem összehasonlítani a homogenizált adatosormat a tieddel. Az eredményekrõl (különbségekrõl) majd holnap.

Maximális elismerésem, komoly gyûjtõmunka, igen színvonalas keretbe foglalása, élvezettel olvastam, néztem!
Már most várom megjelenését!
Már most várom megjelenését!
2011 májusában egyetemi körben írtam egy rövid összefoglalót a budapesti nyári középhõmérsékletek alakulásáról: Link
3. oldalon az állomástörténetet fényképek, metszetek szemléltetik. Az 5. oldalon van egy táblázat, amely alapján az összes budapesti méréseket közlõ közlõ kiadvány megtalálható (legalábbis én ennyirõl tudok, biztos van még néhány ami elkerülte a figyelmemet) .
3. oldalon az állomástörténetet fényképek, metszetek szemléltetik. Az 5. oldalon van egy táblázat, amely alapján az összes budapesti méréseket közlõ közlõ kiadvány megtalálható (legalábbis én ennyirõl tudok, biztos van még néhány ami elkerülte a figyelmemet) .
Az érdeklõdésre való tekintettel megosztok néhány részletet a lassan két és fél éve folytatott, jelenleg már befejezés alatt álló éghajlatváltozással foglalkozó kutatásomról. A készülõ írásom a havi középhõmérsékletek és az éves abszolút szélsõértékek változásait vizsgálja a rendszeres megfigyelések kezdetétõl (1755, Nagyszombati Egyetem) egészen napjainkig.
Összesen 35db mérõállomás hosszú adatsorát állítottam össze, ezek alapján számítom ki az országos havi középhõmérsékletet minden egyes hónapra. 1860 óta az országos átlagok megbízhatósága igen magas, a korábbi években egyre nagyobb bizonytalansággal kell számolni a csökkenõ megfigyelésszám, pontatlanabb mûszerek, nem megfelelõ árnyékolás stb. miatt. Innen letölthetõek az országos középértékek : Link Itt pedig 1849 januárjából látható Patkovich József pécsi orvos hõmérsékleti adatokat is tartalmazó naplójának egy oldala: Link
Itt elérhetõ a budapesti 231 éves hosszú adatsor, a mérési helyszínek, észlelési órák : Link Minden egyes állomás adatai 3 változatban állnak rendelkezésre: eredeti (1), valódi 24 órára és napjainkban használt árnyékolókra korrigált (2), valamint homogenizált hosszú idõsor (3).
Valódi 24 órás közepekre kb. egymillió óránkénti SYNOP adatból számított korrekciókkal alakítom át a régi adatokat, ehhez is van egy véglegesített táblázat: Link
A tanulmányt megpróbálom valamely tudományos folyóirat hasábjain megjelentetni, emellett az összes általam összegyûjtött adatot és háttérinformációt igyekszem nyilvánosan hozzáférhetõvé tenni, módszertannal együtt. 1901 és 2010 között elemzéseim szerint Magyarország átlaghõmérséklete kb. 0.5 fokkal emelkedett, 1755 óta kb. 1 fokkal. A legjobb becslés szerinti legmelegebb évek: 1834, 1863, 2007. Leghûvösebbek: 1940, 1758, 1840
Összesen 35db mérõállomás hosszú adatsorát állítottam össze, ezek alapján számítom ki az országos havi középhõmérsékletet minden egyes hónapra. 1860 óta az országos átlagok megbízhatósága igen magas, a korábbi években egyre nagyobb bizonytalansággal kell számolni a csökkenõ megfigyelésszám, pontatlanabb mûszerek, nem megfelelõ árnyékolás stb. miatt. Innen letölthetõek az országos középértékek : Link Itt pedig 1849 januárjából látható Patkovich József pécsi orvos hõmérsékleti adatokat is tartalmazó naplójának egy oldala: Link
Itt elérhetõ a budapesti 231 éves hosszú adatsor, a mérési helyszínek, észlelési órák : Link Minden egyes állomás adatai 3 változatban állnak rendelkezésre: eredeti (1), valódi 24 órára és napjainkban használt árnyékolókra korrigált (2), valamint homogenizált hosszú idõsor (3).
Valódi 24 órás közepekre kb. egymillió óránkénti SYNOP adatból számított korrekciókkal alakítom át a régi adatokat, ehhez is van egy véglegesített táblázat: Link
A tanulmányt megpróbálom valamely tudományos folyóirat hasábjain megjelentetni, emellett az összes általam összegyûjtött adatot és háttérinformációt igyekszem nyilvánosan hozzáférhetõvé tenni, módszertannal együtt. 1901 és 2010 között elemzéseim szerint Magyarország átlaghõmérséklete kb. 0.5 fokkal emelkedett, 1755 óta kb. 1 fokkal. A legjobb becslés szerinti legmelegebb évek: 1834, 1863, 2007. Leghûvösebbek: 1940, 1758, 1840
Szerintem nem arra a közepesen képzett papagájra kell dühöngeni, vagy képességeit minõsíteni, hanem arra, aki a szájába adta a szavakat. A riportalany jó pénzért valakinek az érdekeit képviseli. Erre minden szakmában van sok példa, a médiában és a politikában meg tömegével. A 2. pontban szerintem "igazat" montott "talpa alá tette, úgy esküdt aföldre": Már most is pl. egy tûzõ napon parkoló kocsiban, egy öntödében, stb. ennél is magasabb hõmérséklet lehet. Saját élete vége utáni idõpontra extrapolálni bármilyen jelenséget jó pénzért... Õt egészen biztosan nem fogja a hibás elõre jelzés következtében kidobott milliárdok miatt senki sem felelõsségre vonni, kirúgni, ellehetetleníteni. Bármelyik szakmában ez egyfajta "érvényesülési" lehetõség, képviselni a pénzügyileg akármilyen okból támogatott sodrásirányt. Aki esetleg megpróbál gondolkozni, kérdéseket felvetni, megoldásokat találni, az szemben találhatja magát a pénz diktálta lobbi- és személyes érdekekkel, pl. lásd a heliobacter történetet. Alaptétel : A folyamatos tüneti kezelés nagyobb üzlet, mint a gyógyítás. A világon pedig minden üzleti alapon dõl el. A médiában pedig minél többször szajkóznak valamit, egyre gyanúsabb, hogy vagy fizetett hirdetés, vagy pedig a szép új világban a szokásos napi szuggesztió adagomat etetik velem. Bocs modik, szokásosan egy kicsit témahatáron kívülire sikerült.
Utóirat : A hsz elején említett papagáj javasolt pokolbeli büntetése százezer éven keresztül napi 15ezer alkalommal elismételni : "Calgannal a mosógép is tovább él"
Maximális tiszteletem minden gondolkodó embernek. Lujó
Utóirat : A hsz elején említett papagáj javasolt pokolbeli büntetése százezer éven keresztül napi 15ezer alkalommal elismételni : "Calgannal a mosógép is tovább él"
Maximális tiszteletem minden gondolkodó embernek. Lujó
Sikerült végigszenvednem ezt a videót. A vállmutogatós részen kívül még két rész maradt meg:
1. "Van esély arra, hogy 12 fokkal melegebb lesz a július."
2. "Nem tudom, milyen lesz az idõ holnap,... de 49 fok lesz Budapesten az évszázad második felében."
Aki ezt elhiszi:
A)tudatlan és halvány gõze sincs az ország éghajlatáról (többség ilyen)
B)van, akkor viszont nagyon korlátozott az illetõ.
1. "Van esély arra, hogy 12 fokkal melegebb lesz a július."
2. "Nem tudom, milyen lesz az idõ holnap,... de 49 fok lesz Budapesten az évszázad második felében."
Aki ezt elhiszi:
A)tudatlan és halvány gõze sincs az ország éghajlatáról (többség ilyen)
B)van, akkor viszont nagyon korlátozott az illetõ.
Ez rendben van, de én arra gondolok, amikor a riporter megkérdezte, hogy télen alacsonyabb szélességen miért nem égett le. Erre jött a vállmutogatós (ám amúgy is hibás) válasz.
Én nem tudom, hogy mennyi a tudása és mihez van meg (valamihez biztos ért, különben nem õt kérdezgetnék....
), de ekkora marhaságokat beszélni nyilvános adásban régen hallottam.

Én nem tudom, hogy mennyi a tudása és mihez van meg (valamihez biztos ért, különben nem õt kérdezgetnék....


A trópusokon vastagabb a légkör, és nagyobb az abszolút páratartalom is (még a sivatagban is, köszönhetõen a magas hõmérsékletnek!) Ennek ellenére a megfigyelés persze rossz, az ok az eleve fekete bõrszín. 
Amúgy a hölgynek meg lenne a tudása, csak a radikális nézetei miatt viselkedik úgy, ahogy.

Amúgy a hölgynek meg lenne a tudása, csak a radikális nézetei miatt viselkedik úgy, ahogy.
Zseniális riport, nagyszerû okfejtések....
Leszámítva a többször is hangoztatott és nyilvánvalóan orbitálisan nagy hazugságot hordozó számokat, azért ettõl a roppant komoly és nagy tudású menyecskétõl megkérdezném, hogy miként sikerült elvégeznie az általános iskolát pl. fizikából. (ha egyáltalán elvégezte....)
Csodásan kifejtette, hogy a trópusokon a nagyobb beesési szög miatt égnek le kevésbé. Nos két lehetõséget látok:
1., A hölgyemény azt gondolja, hogy az emberek álló helyzetben napoznak (erre látok esélyt, mert még mutogatta is a vállait). Ebben az esetben nyilvánvalóan bolond.
2., Ha azt gondolja, hogy fekve, akkor nem bolond (és kiváló megfigyelõ
) viszont fizikából az érdemjegye konkrétan elégtelen, és még mindig javában járja az általános iskolát.

Leszámítva a többször is hangoztatott és nyilvánvalóan orbitálisan nagy hazugságot hordozó számokat, azért ettõl a roppant komoly és nagy tudású menyecskétõl megkérdezném, hogy miként sikerült elvégeznie az általános iskolát pl. fizikából. (ha egyáltalán elvégezte....)
Csodásan kifejtette, hogy a trópusokon a nagyobb beesési szög miatt égnek le kevésbé. Nos két lehetõséget látok:
1., A hölgyemény azt gondolja, hogy az emberek álló helyzetben napoznak (erre látok esélyt, mert még mutogatta is a vállait). Ebben az esetben nyilvánvalóan bolond.
2., Ha azt gondolja, hogy fekve, akkor nem bolond (és kiváló megfigyelõ


Talán ide kapcsolódik: most az m2-n levegõkémiáról szóló elõadás lesz (Mindentudás Egyeteme). Nem friss a mûsor, sokminden azóta megdõlt az elméletekbõl.
Felháborító volt hallani, az IPCC-vonat dogmáit híven képviseli...
Ezzel szemben év-tízezres léptékekbe az IPCC-dogma nagyságrendjét jóval meghaladó változások elhallgatódnak...
Egy ellentétes véleményt hirdetõ, nagy jégkorszakot vizionáló kutatóra (Alley) reagáltam múlt õsszel: Link
Ez se épp a dogma irányát követi...
Ezzel szemben év-tízezres léptékekbe az IPCC-dogma nagyságrendjét jóval meghaladó változások elhallgatódnak...
Egy ellentétes véleményt hirdetõ, nagy jégkorszakot vizionáló kutatóra (Alley) reagáltam múlt õsszel: Link
Ez se épp a dogma irányát követi...
Egy aprócska adalék a nyugtalanító tényedhez: amennyiben a CO2 egy küszöbértéke váltja ki az éghajlat átbillenését egy jégkorszaki üzemmódba, akkor a civilizáció már torkon is szúrta magát...
Teljesen egyetértek.
Íme, egy ragyogó példa egy magabiztos klímakutatóra. Kötelezõ megtekinteni! Különösen 1.30. után és a beszélgetés legvégén hallható számokat ajánlom figyelmetekbe.
Link
Hiába sok szkeptikus vagy éppen elutasító meteorológus, klimatológus, fizikus, a globális felmelegedés hívõinek gõzhengerével, valamint a mellettük álló mainstream média mantrájával szemben nyíltan vállalni tudományos meggyõzõdését ma világszerte minden tudós számára veszélyes kiállás. Állásával játszik, illetve könnyen sarlatánnak, az emberiség sorsa iránt felelõtlen bajkeverõnek, vagy éppen az olaj-lobbi fizetett ügynökének minõsülhet, és kiközösíttetik. A bátor kevesek hangját - hogy az AMO és a napsugárzás változása nagy valószínûséggel külön-külön nagyobb hõmérséklet-befolyásoló (nem is beszélve a mérõállomások környezetének beépülésébõl adódó fals melegedésrõl), mint az antropogén eredetû üvegházhatású gáz koncentráció-növekedés - pedig elnyomja a propagandagépezet. A globális felmelegedésre ugyanis mára óriási iparág épült, amely védi érdekeit, mindenekfelett. A keze, akár a maffiáé, mindenhová elér. Hatalmas pénzszivattyú, amelyen állami programok, ENSZ-, EU-projektek, "klímavédelmi" cégek, kutatóintézetek, klímamodellezõk egyre gyarapodó sokasága él és virul. Pályázati pénzek, egyetemi ösztöndíjak megszerzésének legbiztosabb segítõje ma e bûvös szókapcsolat: globális felmelegedés. A nagy világközpontok pedig még az adatok nagyüzemi manipulációjától sem riadnak vissza.
De mint mindenben, az igazság elõbb-utóbb itt is kiderül.
Íme, egy ragyogó példa egy magabiztos klímakutatóra. Kötelezõ megtekinteni! Különösen 1.30. után és a beszélgetés legvégén hallható számokat ajánlom figyelmetekbe.
Link
Hiába sok szkeptikus vagy éppen elutasító meteorológus, klimatológus, fizikus, a globális felmelegedés hívõinek gõzhengerével, valamint a mellettük álló mainstream média mantrájával szemben nyíltan vállalni tudományos meggyõzõdését ma világszerte minden tudós számára veszélyes kiállás. Állásával játszik, illetve könnyen sarlatánnak, az emberiség sorsa iránt felelõtlen bajkeverõnek, vagy éppen az olaj-lobbi fizetett ügynökének minõsülhet, és kiközösíttetik. A bátor kevesek hangját - hogy az AMO és a napsugárzás változása nagy valószínûséggel külön-külön nagyobb hõmérséklet-befolyásoló (nem is beszélve a mérõállomások környezetének beépülésébõl adódó fals melegedésrõl), mint az antropogén eredetû üvegházhatású gáz koncentráció-növekedés - pedig elnyomja a propagandagépezet. A globális felmelegedésre ugyanis mára óriási iparág épült, amely védi érdekeit, mindenekfelett. A keze, akár a maffiáé, mindenhová elér. Hatalmas pénzszivattyú, amelyen állami programok, ENSZ-, EU-projektek, "klímavédelmi" cégek, kutatóintézetek, klímamodellezõk egyre gyarapodó sokasága él és virul. Pályázati pénzek, egyetemi ösztöndíjak megszerzésének legbiztosabb segítõje ma e bûvös szókapcsolat: globális felmelegedés. A nagy világközpontok pedig még az adatok nagyüzemi manipulációjától sem riadnak vissza.
De mint mindenben, az igazság elõbb-utóbb itt is kiderül.
Valóban rettenetesen bonyolult folyamatokról van itt szó, a tudomány messze van attól, hogy teljességében ismerje, átlássa azokat. Egy biztos: az üvegház hatás létezik, melegítõ effektusa vitán felül áll. Innentõl kezdve elég bizonytalan minden. Kezdve ott, hogy az üvegház gázok légköri jelenléte, az üvegház hatás teljesen természetes, évmilliárdok óta fennáll, nélküle jéggolyó lenne a föld (mint a híg légkörû Mars) Tehát nem a civilizáció "áldásáról" van szó, mint ahogy sokan gondolják.
Itt a mennyiég a mérvadó, melyet az emberi tevékenység valamivel tényleg megemelt az utóbbi 200 évben.
Aztán szem elõtt kell tartani, hogy a légkör stabil egyensúlyi állapotú rendszer, mely paramétereinek megváltozását nagy mértékben "pufferolni" képes, egyenúlyi állapotát megõrizni "törekszik". Ha nem így lenne, egyáltalán nem is beszélhetnénk klímáról. A föld éghajlata kb. 10000 éve, a legutóbbi eljegesedés befejezõdése óta nagyjából változatlan -a puffermechanizmusok jól mûködnek.
Nézzünk egy egyszerû példát: ha kissé megemelkedik a globális átlaghõmérséklet, az éghajlati övek a sarkok felé tolódnak el. A szubarktikus alacsony nyomású öv ciklonjai közelebb kerülnek a sarkvidékhez, ott több hó esik, ezáltal megnõ a földgolyó albedója, s ez lehûléshez vezet. Az is könnyen elképzelhetõ, hogy az a folyamat, mely az egyensúlyi állapothoz való visszatérést eredményezi, kissé "túlszalad" azon, túlkompenzáció lép fel. Az elsõdleges felmelegedés paradox módon lehûlést okoz. Az egyensúlyi állapotából kibillentett klíma nem egycsapásra, hanem lecsengõ hullámzás útján tér visza ahhoz.
A puffermechanizmusok mellett olyanok is vannak, melyek kumulatív, öngerjesztõ módon instabillá teszik az éghajlatot. Ilyen nem sok van, illetõleg elképzelhetõ, hogy a paraméterek megváltozása bizonyos határig pufferoló hatást vált ki, azután viszont öngerjesztõvé válik. Az eddigi példánál maradva, a növekvõ albedó lehûti a légkört, az éghajlati övek visszafordulnak az egyenlítõ felé, kevesebb lesz a csapadék a poláris vidékeken és ezáltal csökken az albedó. Ellenben ha nagyon megnõ az albedó, az olyan mértékû lehûlést válthat ki, hogy olyan alacsonyabb szélességeken is tartós hó és jégtakaró jelenik meg,ahol azelõtt az nem volt. Természetesen ezzel tovább nõ az albedó, még jobban lecsökken a globális hõmérséklet. Valószínûleg ez a folyamat vezetett az eljegesedésekhez. Nyugtalanító tény, hogy nem tudjuk: az üvegház gázok felszaporodása milyen mértéknél indít el öngerjesztõ folyamatokat. Számomra úgy tûnik, a puffermechanizmusok hatékonyabbak a vártnál, de valószínûleg nincs ember, aki ebben a kérdében tisztán lát.
A klíma stabilizálódási hajlamával az emberiségnek élni kell,s nem visszaélni. Számtalan tényezõ van még, melynek hatását figyelembe kellene venni, mikor a klímaváltozást vizsgáljuk. Ezek közül néhány: a tengervíz gázoldó képessége a hõmérséklet függvényében, a sótartalom és ezzel kapcsolatban a tengeráramlatok, a bioszféra sokirányú és óriási befolyása. Aztán ott vannak az asztrális tényezõk, melyet nem tudom, figyelembe vesznek-e a klímára vonatkozó modellek: a naptevékenység és a kozmikus sugárzás ingadozásai. Éppen napjainkban derül arra fény, hogy ezek befolyása bizony nagyon erõs a föld éghajlatára.
Szóval, ezek az (amatõr) gondolatok azok, melyket hiányoltam a "profi" klimatológus által elmondottakból. Szinte hihetetlen, hogy milyen magabiztossággal rajzolnak "hokiütõket", és adnak meg pontos számokat a száz év múlva elõálló átlaghõmérsékletre vonatkozólag.
A klímaváltozás csakugyan nagy "biznisszé" vált civilizációnkban, és csak sejteni lehet, hogy ez befolyásolja a szakirodalmat, a tudományos közleményeket (a médiáról most nem szólok).
Itt a mennyiég a mérvadó, melyet az emberi tevékenység valamivel tényleg megemelt az utóbbi 200 évben.
Aztán szem elõtt kell tartani, hogy a légkör stabil egyensúlyi állapotú rendszer, mely paramétereinek megváltozását nagy mértékben "pufferolni" képes, egyenúlyi állapotát megõrizni "törekszik". Ha nem így lenne, egyáltalán nem is beszélhetnénk klímáról. A föld éghajlata kb. 10000 éve, a legutóbbi eljegesedés befejezõdése óta nagyjából változatlan -a puffermechanizmusok jól mûködnek.
Nézzünk egy egyszerû példát: ha kissé megemelkedik a globális átlaghõmérséklet, az éghajlati övek a sarkok felé tolódnak el. A szubarktikus alacsony nyomású öv ciklonjai közelebb kerülnek a sarkvidékhez, ott több hó esik, ezáltal megnõ a földgolyó albedója, s ez lehûléshez vezet. Az is könnyen elképzelhetõ, hogy az a folyamat, mely az egyensúlyi állapothoz való visszatérést eredményezi, kissé "túlszalad" azon, túlkompenzáció lép fel. Az elsõdleges felmelegedés paradox módon lehûlést okoz. Az egyensúlyi állapotából kibillentett klíma nem egycsapásra, hanem lecsengõ hullámzás útján tér visza ahhoz.
A puffermechanizmusok mellett olyanok is vannak, melyek kumulatív, öngerjesztõ módon instabillá teszik az éghajlatot. Ilyen nem sok van, illetõleg elképzelhetõ, hogy a paraméterek megváltozása bizonyos határig pufferoló hatást vált ki, azután viszont öngerjesztõvé válik. Az eddigi példánál maradva, a növekvõ albedó lehûti a légkört, az éghajlati övek visszafordulnak az egyenlítõ felé, kevesebb lesz a csapadék a poláris vidékeken és ezáltal csökken az albedó. Ellenben ha nagyon megnõ az albedó, az olyan mértékû lehûlést válthat ki, hogy olyan alacsonyabb szélességeken is tartós hó és jégtakaró jelenik meg,ahol azelõtt az nem volt. Természetesen ezzel tovább nõ az albedó, még jobban lecsökken a globális hõmérséklet. Valószínûleg ez a folyamat vezetett az eljegesedésekhez. Nyugtalanító tény, hogy nem tudjuk: az üvegház gázok felszaporodása milyen mértéknél indít el öngerjesztõ folyamatokat. Számomra úgy tûnik, a puffermechanizmusok hatékonyabbak a vártnál, de valószínûleg nincs ember, aki ebben a kérdében tisztán lát.
A klíma stabilizálódási hajlamával az emberiségnek élni kell,s nem visszaélni. Számtalan tényezõ van még, melynek hatását figyelembe kellene venni, mikor a klímaváltozást vizsgáljuk. Ezek közül néhány: a tengervíz gázoldó képessége a hõmérséklet függvényében, a sótartalom és ezzel kapcsolatban a tengeráramlatok, a bioszféra sokirányú és óriási befolyása. Aztán ott vannak az asztrális tényezõk, melyet nem tudom, figyelembe vesznek-e a klímára vonatkozó modellek: a naptevékenység és a kozmikus sugárzás ingadozásai. Éppen napjainkban derül arra fény, hogy ezek befolyása bizony nagyon erõs a föld éghajlatára.
Szóval, ezek az (amatõr) gondolatok azok, melyket hiányoltam a "profi" klimatológus által elmondottakból. Szinte hihetetlen, hogy milyen magabiztossággal rajzolnak "hokiütõket", és adnak meg pontos számokat a száz év múlva elõálló átlaghõmérsékletre vonatkozólag.
A klímaváltozás csakugyan nagy "biznisszé" vált civilizációnkban, és csak sejteni lehet, hogy ez befolyásolja a szakirodalmat, a tudományos közleményeket (a médiáról most nem szólok).
Sötétbe tapogatóznak a szakemberek, keverik a szezont a fazonnal, ha meg valamire rájönnek hogy na ilyen meg olyan lesz a klíma, akkor az már 15 éve olyan.
De hogy ezt a többfokos melegedést hogyan a fenébe tudják elképzelni, azt nem tudom.
Van egy elméletem, hogy a magyar szakemberek (aztán lehet a külföldiek is) miért nyomják ennyire ezt a globális felmelegedést, de azt megtartom magamnak, úgysem hinné el senki
De hogy ezt a többfokos melegedést hogyan a fenébe tudják elképzelni, azt nem tudom.
Van egy elméletem, hogy a magyar szakemberek (aztán lehet a külföldiek is) miért nyomják ennyire ezt a globális felmelegedést, de azt megtartom magamnak, úgysem hinné el senki

A légkörben a különbözõ folyamatok jól meghatározott karakterisztikus térbeli és idõbeli skálákkal rendelkeznek. A mozgásrendszereknél ez látványos, pl. egy ciklon mindig néhány ezer km átmérõjû, egy zivatarfelhõ általában néhány km sugarú, egy tornádótölcsér általában néhány 10 méteres, stb, illetve ugyanígy megvannak az idõkarakterisztikák is.
Az ide tartozó hullámmozgások, hullámzások nem csak az általunk érzékelhetõ, kézzelfogható jelenségeket jelentik (ciklonok-anticiklonok váltakozása, Rossby-hullámok, lencsefelhõk), hanem a légkör állapothatározóinak változásait is.
A légköri kormányzóegyenletek dimenziótlanításakor bevezetünk dimenziótlan számokat (Reynolds-, Rossby-, Ekman-, Froude-, stb.), melyeket a vizsgálandó mozgásrendszer karakterisztikus méreteibõl számolunk. Ezekkel a számokkal kell elosztani az egyenlet egyes tagjait. Ha valamelyik szám nagy (nagyságrendileg >100), akkor az a tag elhanyagolható, az adott mozgásrendszer viselkedésében nem játszik. A mikro-skálán szerepet játszik a molekuláris viszkozitás (turbulens örvények tartoznak ide pl.), az fölött azonban az elhanyagolásokkal mindig lineáris diffegyenlet-rendszerhez jutunk. Ezeknek pedig mindig van síkhullám-megoldása.
A különbözõ mozgásrendszerekhez tartozó hullámok azonban egyszerre vannak jelen a légkörben. Egymásra hatásuk azonban bonyolult lehet. Közvetlenül csak a kb. egyforma hullámhosszú hullámok tudnak kölcsönhatni, mint egy rezonancia. Ha pl. egy blocking-anticiklon kialakul, akkor tõle nyugatra kimélyül egy ciklon /keletre nem feltétlenül!/, attól nyugatra újabb AC épül fel. Ez rendszeresen lejátszódik a légkörben, a (planetáris) Rossby-hullámokat a Föld forgása gerjeszti. Azonban egy kisebb hullám (mondjuk egy zivatar) a ciklon mozgását nem befolyásolja.
A klimatológiában, amirõl eddig beszéltünk, annyival bonyolultabb a helyzet, hogy nincsenek olyan egyenleteink, amiben klimatológiai idõskálájú tagok lennének. Ezért ott teljesen a valószínûség-számítás és a Fourier-analízis a kiindulás. Akármilyen külsõ gerjesztések hatnak a Föld-légkör rendszerre, az energiaszállítást mindig a három hatékony mozgásrendszer (a makro-, mezo- és a mikro-skála) fogja végezni, ezt nem szabad szem elõl téveszteni. Ennek következménye, hogy a meteorológiai skálán a hullámok karakterisztikus skálaparaméterei (élettartam, méret, sebesség) nem fog változni, csak bizonyos jelenségek gyakorisága változhat (gyakoribb lesz a viharciklon, kevesebb a blocking, stb.) Klimatológiai idõskálán olyan jelenségek léphetnek fel, mint egy eljegesedés, vagy a hosszú idõk klimatikus átlagai változhatnak. (Az idõjárás a szórásért és a ferdeségért felelõs, utóbbi elég változékony paraméter.)
Éppen ez a probléma tehát, hogy klimatológiai idõskálán alapvetõen nincsen szép egyenletekkel leírható kapcsolat a matematikai apparátussal, nem tudjuk mire ráhúzni. De tudjuk, hogy rá lehet húzni, ezért konstruálunk egy csoportot a légköri állapothatározók valószínûségi változóiból, és ebben a csoportban keressük a speciális tulajdonságokat. Ezek a speciális tulajdonságok jelenthetnek olyan megkötést az állapothatározókra, melyek nem fizikai egyenletek ugyan, mégis eleget tesznek neki.
A lecsengõ, meg felcsengõ függvényekrõl annyit külön, hogy minden lineáris diffegyenletnek van síkhullám megoldása, ami exp[i(kr-ot)] /mert ez a függvény a diff-operátor sajátfüggvénye k, ill. o sajátértékkel/, ahol k a hullámszám-vektor, o a körfrekvencia. Ha ezt a diffegyenletbe behelyettesítjük, akkor az o és a k között kapjuk a diszperziós relációt. Kiderülhet azonban, hogy bizonyos k vektorhoz komplex o tartozik. Ráadásul, ha o megoldás, akkor -o is megoldás (jobbra és balra haladó hullám). Ha az o komplex, akkor bevezetjük az O=-io jelölést, és akkor a hullám exp[ikr]*exp[ot] alakú lesz, ahol O0-ra idõben nõ az amplitúdó. Ugyanígy a hullámszámvektor is lehet komplex. Pl egy z-vel párhuzamos tengelyû üvegszálban a k-nak az x és az y komponense is komplex. Az általad említett idõtényezõt az idõben lecsengõ függvényekre csak ezek után vezetjük be: T'=1/O, és akkor T' egy karakterisztikus idõ (3-4 T'-nél az eredetihez képest elhanyagolhatóra csökken az amplitúdó).
Az ide tartozó hullámmozgások, hullámzások nem csak az általunk érzékelhetõ, kézzelfogható jelenségeket jelentik (ciklonok-anticiklonok váltakozása, Rossby-hullámok, lencsefelhõk), hanem a légkör állapothatározóinak változásait is.
A légköri kormányzóegyenletek dimenziótlanításakor bevezetünk dimenziótlan számokat (Reynolds-, Rossby-, Ekman-, Froude-, stb.), melyeket a vizsgálandó mozgásrendszer karakterisztikus méreteibõl számolunk. Ezekkel a számokkal kell elosztani az egyenlet egyes tagjait. Ha valamelyik szám nagy (nagyságrendileg >100), akkor az a tag elhanyagolható, az adott mozgásrendszer viselkedésében nem játszik. A mikro-skálán szerepet játszik a molekuláris viszkozitás (turbulens örvények tartoznak ide pl.), az fölött azonban az elhanyagolásokkal mindig lineáris diffegyenlet-rendszerhez jutunk. Ezeknek pedig mindig van síkhullám-megoldása.
A különbözõ mozgásrendszerekhez tartozó hullámok azonban egyszerre vannak jelen a légkörben. Egymásra hatásuk azonban bonyolult lehet. Közvetlenül csak a kb. egyforma hullámhosszú hullámok tudnak kölcsönhatni, mint egy rezonancia. Ha pl. egy blocking-anticiklon kialakul, akkor tõle nyugatra kimélyül egy ciklon /keletre nem feltétlenül!/, attól nyugatra újabb AC épül fel. Ez rendszeresen lejátszódik a légkörben, a (planetáris) Rossby-hullámokat a Föld forgása gerjeszti. Azonban egy kisebb hullám (mondjuk egy zivatar) a ciklon mozgását nem befolyásolja.
A klimatológiában, amirõl eddig beszéltünk, annyival bonyolultabb a helyzet, hogy nincsenek olyan egyenleteink, amiben klimatológiai idõskálájú tagok lennének. Ezért ott teljesen a valószínûség-számítás és a Fourier-analízis a kiindulás. Akármilyen külsõ gerjesztések hatnak a Föld-légkör rendszerre, az energiaszállítást mindig a három hatékony mozgásrendszer (a makro-, mezo- és a mikro-skála) fogja végezni, ezt nem szabad szem elõl téveszteni. Ennek következménye, hogy a meteorológiai skálán a hullámok karakterisztikus skálaparaméterei (élettartam, méret, sebesség) nem fog változni, csak bizonyos jelenségek gyakorisága változhat (gyakoribb lesz a viharciklon, kevesebb a blocking, stb.) Klimatológiai idõskálán olyan jelenségek léphetnek fel, mint egy eljegesedés, vagy a hosszú idõk klimatikus átlagai változhatnak. (Az idõjárás a szórásért és a ferdeségért felelõs, utóbbi elég változékony paraméter.)
Éppen ez a probléma tehát, hogy klimatológiai idõskálán alapvetõen nincsen szép egyenletekkel leírható kapcsolat a matematikai apparátussal, nem tudjuk mire ráhúzni. De tudjuk, hogy rá lehet húzni, ezért konstruálunk egy csoportot a légköri állapothatározók valószínûségi változóiból, és ebben a csoportban keressük a speciális tulajdonságokat. Ezek a speciális tulajdonságok jelenthetnek olyan megkötést az állapothatározókra, melyek nem fizikai egyenletek ugyan, mégis eleget tesznek neki.
A lecsengõ, meg felcsengõ függvényekrõl annyit külön, hogy minden lineáris diffegyenletnek van síkhullám megoldása, ami exp[i(kr-ot)] /mert ez a függvény a diff-operátor sajátfüggvénye k, ill. o sajátértékkel/, ahol k a hullámszám-vektor, o a körfrekvencia. Ha ezt a diffegyenletbe behelyettesítjük, akkor az o és a k között kapjuk a diszperziós relációt. Kiderülhet azonban, hogy bizonyos k vektorhoz komplex o tartozik. Ráadásul, ha o megoldás, akkor -o is megoldás (jobbra és balra haladó hullám). Ha az o komplex, akkor bevezetjük az O=-io jelölést, és akkor a hullám exp[ikr]*exp[ot] alakú lesz, ahol O0-ra idõben nõ az amplitúdó. Ugyanígy a hullámszámvektor is lehet komplex. Pl egy z-vel párhuzamos tengelyû üvegszálban a k-nak az x és az y komponense is komplex. Az általad említett idõtényezõt az idõben lecsengõ függvényekre csak ezek után vezetjük be: T'=1/O, és akkor T' egy karakterisztikus idõ (3-4 T'-nél az eredetihez képest elhanyagolhatóra csökken az amplitúdó).
A szoláris eredetû röntgen(részecske)sugárzás a sztratoszférában termikus változást, hõmérséklet-emelkedést indit el a földi pólus fölött, az pedig nyomást gyakorol a poláris hideg levegõtömegre, azt (ciklonképzõdéssel, hideglevegõ-leszakadással) alacsonyabb földrajzi szélességekre készteti/tolja.
HA már létezik egy vagy több poláris ciklon, azok légnyomás-központjai a szoláris hatásra tovább mélyülnek - ezt nevezik akcentáció-törvénynek. Utóbbiról Ludmány András debreceni napfizikus irt az 1977-ben megjelent Csillagászati Évkönyvben (Bp, Gondolat Kiadó)
HA már létezik egy vagy több poláris ciklon, azok légnyomás-központjai a szoláris hatásra tovább mélyülnek - ezt nevezik akcentáció-törvénynek. Utóbbiról Ludmány András debreceni napfizikus irt az 1977-ben megjelent Csillagászati Évkönyvben (Bp, Gondolat Kiadó)
Ki volt az illetõ profi szakértõ? (Írhatod PÜ-ben is...) Fenntartom a gyanút, hogy elsõsorban az újságírói "tudomány" ragadt le a hokiütõnél.
A Floo által linkelt cikknél is úgy tûnik nekem, hogy egy rettentõen érdekes téma (az 56 millió évvel ezelõtti történet) eredményei után elég erõltetetten odakanyarították a "mostani felmelegedés" fordulatát, mintha az újságíró szerint csak így lenne izgalmas a kérdéskör. Rosszabb esetben a geológusok olyan pályázaton nyerték el a kutatásra való pénzt, ahol hozzá nem értõk elõtt kellett bebizonyítani, hogy mindez miért hasznos. Ilyenkor nem elég azt mondani, hogy a következõ pár száz évben valahány százalék eséllyel bekövetkezik a nagymértékû felmelegedés...
A Floo által linkelt cikknél is úgy tûnik nekem, hogy egy rettentõen érdekes téma (az 56 millió évvel ezelõtti történet) eredményei után elég erõltetetten odakanyarították a "mostani felmelegedés" fordulatát, mintha az újságíró szerint csak így lenne izgalmas a kérdéskör. Rosszabb esetben a geológusok olyan pályázaton nyerték el a kutatásra való pénzt, ahol hozzá nem értõk elõtt kellett bebizonyítani, hogy mindez miért hasznos. Ilyenkor nem elég azt mondani, hogy a következõ pár száz évben valahány százalék eséllyel bekövetkezik a nagymértékû felmelegedés...
Tegnap olvastam egy cikket a megyei napilapban az ún. "klímaváltozásról". Profi klimatológus asszonyt interjúvoltak meg az okoról és a kilátásokról. Úgy tûnik, a "hivatalos" tudomány még mindig a hokiütõ diagrammnál tart, ebbõl nem hajlandó engedni, történjen bármi. A klimatológus asszony pl. az évszázad végére 3,5 fokos globális átlaghõmérséklet-emelkedést prognosztizált, holott az elmúlt 100 évben az emelkedés 1 fokot sem tett ki. És éppen mostanság kezd kiderülni, hogy "nem oda Buda", ezek a folyamatok bonyolultabbak és máshogy játszódnak le, ahogy eddig feltételeztük.
Szóval nagy csalódásomra úgy tûnik, hogy az általad elrettentõ példaként linkelt cikk megállapításait a tudományos hivatalosság bizony osztja!
Szóval nagy csalódásomra úgy tûnik, hogy az általad elrettentõ példaként linkelt cikk megállapításait a tudományos hivatalosság bizony osztja!

Ne haragudj, biztos nagyon érdekes dolgokról irsz, jó lenne érteni -de nem értem!
Illetve, egyes részeit értem, de nem áll össze a kép.
Abból indultunk ki, ugye, hogy milyen mechanizmusok által hat(hat) a naptevékenység változása a földi klímára. Valószínûsítettük, hogy a napszél és/vagy az UV sugárzás eszközöl a felsõ légkörben apró változásokat, melyek nagymértékben módosítják a föld be és kisugárzási viszonyait. Amolyan "vécélehúzó" effektusra lehet itt gondolni, mely az elektronikában ismert és az erõsítõk mûködési elvének a lényege (kis hatás szabályoz nagyot).
A Fourier analízis alaptétele, ha jól emlékszem: bármilyen függvénygörbe elõállítható különbözõ frekvenciájú és amplitúdójú szinuszgörbék szuperpoziciójával. Az exponenciálisan le ill. "felcsengõ" függvényekrõl annyit tudok, hogy a kitevõkben ún. idõtényezõk vannak, melyek alapvetõen meghatározzák a görbe lefutását. Innentõl kezdve nálam óriási hiátus tátong: nem tudom összehozni az általad "mozgatott" matematikai apparátust a légkörfizikai mechanizmusokkal. Kérlek, ha lehetséges, fuss végig még egyszer a kommentedben leírtakon, esetleg más oldaláról megfogva a dolgot -nagyon érdekelne.
Illetve, egyes részeit értem, de nem áll össze a kép.
Abból indultunk ki, ugye, hogy milyen mechanizmusok által hat(hat) a naptevékenység változása a földi klímára. Valószínûsítettük, hogy a napszél és/vagy az UV sugárzás eszközöl a felsõ légkörben apró változásokat, melyek nagymértékben módosítják a föld be és kisugárzási viszonyait. Amolyan "vécélehúzó" effektusra lehet itt gondolni, mely az elektronikában ismert és az erõsítõk mûködési elvének a lényege (kis hatás szabályoz nagyot).
A Fourier analízis alaptétele, ha jól emlékszem: bármilyen függvénygörbe elõállítható különbözõ frekvenciájú és amplitúdójú szinuszgörbék szuperpoziciójával. Az exponenciálisan le ill. "felcsengõ" függvényekrõl annyit tudok, hogy a kitevõkben ún. idõtényezõk vannak, melyek alapvetõen meghatározzák a görbe lefutását. Innentõl kezdve nálam óriási hiátus tátong: nem tudom összehozni az általad "mozgatott" matematikai apparátust a légkörfizikai mechanizmusokkal. Kérlek, ha lehetséges, fuss végig még egyszer a kommentedben leírtakon, esetleg más oldaláról megfogva a dolgot -nagyon érdekelne.
Most akkor a röntgensugárzás lehûti vagy felmelegíti a sarki levegõt??
Érdekes amit írsz! Fõleg a felsõ lékörben elnyelõdõ UV sugárzás!
(
Sokan nehezen hiszik, de aki klimatológiával akar foglalkozni, érdemes megtanulnia részletesen a valószínûségszámítást /Fourier-analízis, momentumok/, valamint a lineáris (rezgés- és hullámtan) és a kaotikus differenciálegyenletek matematikáját (csoportelméleti vonatkozásokkal). Ez segítene mikiwan-nak is a megértésben.
)
A lényeg, hogy a rezgéstan magyarázza, miért lehet egy kis frekvenciájú kis amplitudójú változás hatása nagy mértékû egy nagy frekvenciájú változásban.
A káoszelmélet azt mondja ki, hogy nincs két olyan idõpont, amelyekben végtelen pontosan megegyezik a rendszer állapota. Ennek következménye, hogy az idõjárás nem ismétlõdik. Ha ez nem teljesülne, akkor az idõjárás periodikussá válna, és sérülne a csillagászat (Föld, Naprendszer kialakulása).
Klimatikus valószínûségi változók idõfüggései azonban bizonyos idõskálán belüli változásai azonban jó közelítéssel összerakhatóak néhány különbözõ hullámból, ezek a kvázi-stabil állapotok lokálisan jól leírják a klímát. Ekkor találunk olyan a meteorológiai elemek eloszlásainak momentumai között idõben kb. állandókat. Ezek nagyon érzékenyek a külsõ kényszerekre (gerjesztésre).
A gerjesztés (pl. napsugárzás, vagy a szomszédos régiók, felsõbb légköri rétegek állapotváltozása) hatására egy-egy komplex frekvenciájú rezgés lecsengése elõjelet válthat ("felcseng"). Ekkor az állandó momentum exponenciálisan elindul adott irányban. Ez nem folytatódhat akármeddig (nem robban föl a rendszer), hanem egy belsõ negatív visszacsatolás fog elindulni. Ezzel azonban a rezgés kikerült a kvázi-stabil állapotból, spektruma nem lesz kvázi-diszkrét, folytonossá válik, eltûnnek a periódusok, stb. Ilyenkor a klimatikus átlag lassú változásnak indul, a szórás megnõ, a ferdeség szabálytalanul változik, a csúcsosság lecsökken (vagyis szélsõségesebbé válik az idõjárás).
Remélem, azért nagyjából sikerült érthetõen leírni, de mindenképpen javasolnám a matematika és a fizika fent leírt területeinek szakirodalmait (Bronstejn-ben a matek, a Landau-sorozatban meg a fizika részébõl sokminden benne van).
Sokan nehezen hiszik, de aki klimatológiával akar foglalkozni, érdemes megtanulnia részletesen a valószínûségszámítást /Fourier-analízis, momentumok/, valamint a lineáris (rezgés- és hullámtan) és a kaotikus differenciálegyenletek matematikáját (csoportelméleti vonatkozásokkal). Ez segítene mikiwan-nak is a megértésben.
)
A lényeg, hogy a rezgéstan magyarázza, miért lehet egy kis frekvenciájú kis amplitudójú változás hatása nagy mértékû egy nagy frekvenciájú változásban.
A káoszelmélet azt mondja ki, hogy nincs két olyan idõpont, amelyekben végtelen pontosan megegyezik a rendszer állapota. Ennek következménye, hogy az idõjárás nem ismétlõdik. Ha ez nem teljesülne, akkor az idõjárás periodikussá válna, és sérülne a csillagászat (Föld, Naprendszer kialakulása).
Klimatikus valószínûségi változók idõfüggései azonban bizonyos idõskálán belüli változásai azonban jó közelítéssel összerakhatóak néhány különbözõ hullámból, ezek a kvázi-stabil állapotok lokálisan jól leírják a klímát. Ekkor találunk olyan a meteorológiai elemek eloszlásainak momentumai között idõben kb. állandókat. Ezek nagyon érzékenyek a külsõ kényszerekre (gerjesztésre).
A gerjesztés (pl. napsugárzás, vagy a szomszédos régiók, felsõbb légköri rétegek állapotváltozása) hatására egy-egy komplex frekvenciájú rezgés lecsengése elõjelet válthat ("felcseng"). Ekkor az állandó momentum exponenciálisan elindul adott irányban. Ez nem folytatódhat akármeddig (nem robban föl a rendszer), hanem egy belsõ negatív visszacsatolás fog elindulni. Ezzel azonban a rezgés kikerült a kvázi-stabil állapotból, spektruma nem lesz kvázi-diszkrét, folytonossá válik, eltûnnek a periódusok, stb. Ilyenkor a klimatikus átlag lassú változásnak indul, a szórás megnõ, a ferdeség szabálytalanul változik, a csúcsosság lecsökken (vagyis szélsõségesebbé válik az idõjárás).
Remélem, azért nagyjából sikerült érthetõen leírni, de mindenképpen javasolnám a matematika és a fizika fent leírt területeinek szakirodalmait (Bronstejn-ben a matek, a Landau-sorozatban meg a fizika részébõl sokminden benne van).
Ezt tudom. Kár, hogy abszolút nem értetted meg a hozzászólásomat...
Meg az elõzõeket sem, amiket lazán részletkérdésnek minõsítettél, pedig az ott leírt folyamatokban van a kutya elásva, nem a kisugárzott energia 0,1 százalékos ingadozásában.
Meg az elõzõeket sem, amiket lazán részletkérdésnek minõsítettél, pedig az ott leírt folyamatokban van a kutya elásva, nem a kisugárzott energia 0,1 százalékos ingadozásában.
Hát pedig van összefüggés a kevesebb napfolt, és a hidegebb klíma közt. Például az ún. Maunder Minimum alatt, amikor kb. 70 évig szinte egyáltalán nem volt napfolt a Nap felszínén, érdekes módon pont akkor volt a kis jégkorszak leghidegebb periódusa. Az pedig, hogy a napfoltok hidegebbek, ránk nézve nem sok jelentõsége van, inkább annak van, hogy ha több a napfolt,az intenzívebb aktivitást jelent a Nap részérõl, míg az ellenkezõje épp a fordítottját.


Ahogy az elmúlt napokban többen leírták, NEM a kevesebb folt miatt küld kevesebb hõt a Nap a naptevékenységi minimumok idején (mivel a napfoltok a környezetüknél HIDEGEBB területek a napfelszínen). Emellett (ahogy szintén többen leírták), valószínûleg NEM a Napból kisugárzott energia hajszálnyi változásaira reagál igazán a légkör, hanem a Napból jövõ részecskesugárzás és annak változásai hatnak a légkör felsõ rétegeire, azok pedig közvetve a klímára. Szóval a történet korántsem egyszerû, és a "részletkérdések" sokkal fontosabbak, mint gondolnád.