Globális jelenségek

Azért az mégiscsak elgondolkodtató, hogy az a szénhidrogén összlet, amit napjainkban egy év alatt eléget az ember, annak hozzávetõleg 1 millió év kellett, hogy létrejöjjön... Szóval az sem fogadható el, hogy ez a durva beavatkozás a szén-körforgásba minden nemû következmény nélkül lejátszódhat...

Nagyon érdekes, gondolatébresztõ írás. Az elsõ ilyen gondolat, hogy mennyire lényeges momentum az arktikus és szubarktikus vidékek klímájában a hideg anticiklonok létrejöttének öngerjesztõ folyamata. Ennek legfontosabb kelléke a jég, de még inkább a hófelszín. Ez jó hõszigetelõ képességével elszeparálja a talaj hõjét a fölötte elhelyezkedõ légrétegektõl, lehetõvé téve azok kisugárzás általi mértéktelen lehûlését. E jelenséget itthon is tapasztalhatjuk majdnem minden télen: ha hideg légtömeg tartózkodik felettünk, derült, szélcsendes az idõ, de nincs hó, akkor éjjel lehûl a levegõ, mondjuk, -5, -6 fokra (a -10 ilyen helyzetben már ritka). Ellenben ugyanilyen kondiciók mellett, ha vastag hótakaró is van, a hõmérséklet játszi könnyedséggel lezuhan -15, -20 fokig. Az erõsen lehûlõ levegõ hideg AC-t generál, ami felhõoszlató hatásával tovább növeli a kisugárzást, erõsíti az AC-t (íme, a pozitív visszacsatolás) Folytatás következik...

Érdekes kontextus a légköri képzõdmények elhelyezkedésének a vizsgálata.

Az elmúlt évek tendenciája az évrõl évre zsugorodó sarki jégsapka. Mi ennek a következménye?
Ha megnézzük a földfelszíni hõmérsékleteket jól látni a tengeri jeges területek fölötti jó 10-20 fokos különbséget. Azonban a kontinensek erõsebb lehûlés miatt, illetve a felgyülemlõ hó miatt a kontinenseken kb a 60. szélességi kör mentén is erõs lehûlési gyûrû látható.

A jég zsugorodása azzal jár, hogy a sarkpont felett egyre inkább a melegebb hõmérséklet utalkodik, viszont a kontinenseken ez a "hidegyûrû" hamarabb alakul ki mint a sarki jég fölötti hidegmag. Ez azt jelenti hogy a jeges tenger nagyobb vízkitettsége miatt magas nyomású képzõdmények helyett alacsony nyomású képzõdmények válnak dominánsá. Illetve a késõbbi jégbefagyás miatt is egységes magas nyomású masszív zóna nehezebben alakulhat ki.

A szárazföld északi része fölött a kontinenseken viszont ugyanúgy a szibéria maximum ki tud majd alakulni. A nyomási mezõ tehát átrendezõdik. Kérdés hogy milyen folyamatokat indít ez el.
Ami valószínû, hogy a tundra területeken a téli tartós ÉK-i áramlást egy nagyon hektikus áramlás váltja majd fel. A tundrán ez a délnyugati szelek domináns megjelenése utal.

Ha viszont a szárazföldek fölött kialakul télen ez a magas nyomású öv (tajga zóna szintje) és ezek összekapcsolódnak ez azt is jelenti hogy az öv északi peremén a jeges tenger parti sávjában nyugatias áramlások uralkodhatnak, míg az AC öv déli szélességein keleties áramlások válhatnak uralkodóvá. A be nem fagyott jeges tenger alacsony nyomású ciklonjaival ez összekapcsolódik, így alakul ki egy cirkumpoláris nyugati áramlási rendszer.

Az elmúlt tél kicsit már ezt meg is erõsítette, emlékszem és említettem is milyen tartós AC alakul ki Szibéria fölött ami kelet nyugati tengelyt vett fel, északi oldalán nyugati áramlással nálunk pedig keletivel. Nem is véletlen, hogy az elmúlt 2 télen Angliában is szokatlanul havas és hideg idõ volt. Ezt akár összefüggésbe is hozom a jeges tenger egyre késõbbi befagyásával, hiszen egységes magas nyomású rendszer télen nagy kiterjedésû hó és jégfelszínek fölött tud kialakulni. Ha késik a befagyás ez a rendszer is késõbb épül ki, a napállás miatt viszont a szárazföldek jóval erõsebben le is hûlnek. Ez csak a földrajzi elhelyezkedés miatt tud kialakulni.

Ezért tudnak tartósan hasonló helyzetek kialakulni:
Link

Meg is lepõdtünk hogy az óceán fölött hogy tud ilyen tartós keleti áramlás kialakulni, heteken hónapokon át. Nos én ennek egy lehetséges okát ebben látom. Ez télen nálunk is egy gyanított keleties dominanciát okozhat, mit tavaly.
A sarki jég hiánya a Jeges-tenger fölött egyre inkább késleteti magas nyomású központok kiépülését. Nagy kiterjedésû és magas nyomású területben így tud kialakulni a tartós keleti áramlás, azonban a fenti okok miatt ez csak a szárazföldek fölött épülhet ki, így a Jeges tenger parti területein Eurázsiai tundra részein, Észak-európában Észak-amerika partjainál nyugati áramlások dominálnak. Míg elsõsorban Eurázsiában a 40-50.- szélességi kör között keleties áramlás.

Elõször tessék megnézni és utána nyilatkozni.

Ez egy érdekes videó komment: "Nem tudom, hogy a CO2-tõl melegszünk-e, és hogy melegszünk-e egyáltalán. De az élõhelyünk megóvása és a globális felmelegedés megakadályozása nálam nem ugyanazt jelenti. Remélem, a film konklúziója nem az lesz, hogy nem kell vigyázni az élõhelyünkre, mocskolhatjuk és kizsákmányolhatjuk továbbra is, mert a környezetvédelem és a környezetbarát technológiák fejlesztése csak egy politikai propaganda..."
Mindent elmond.

Én is pont így gondoltam. Elõször talán csak rosszul gondolták, de valaki "rákapott" a témára.
Igazából nem tudok mit mondani arra, hogy én minek "hiszek". Mindkét oldal egyre hangosabban szajkózza az igazát. Kellõ érdeklõdéssel, de higgadtan kell közelíteni a kérdéskör felé. Sem az armageddon következik, megöljük a bolygónkat, sem pedig a nyugi gyerekek, ez csak egy "érdekcsoport vészjósló forgatókönyve" verziónak nem hiszek.
Ezért tetszik az olyan írás, mint ami a tankönyvünkben volt. Felhívja a figyelmet a veszélyekre, de nem bulvárosan, nem a szélsõségeket kiemelve. Kínál megoldási lehetõségeket és elgondolkodtat. Én ezt az utat követem.

Ne felejtsétek el, hogy az "éghajlat", mint fogalom, emberi absztrakció eredménye, több ténylegesen létezõ és mérhetõ "dolog" (idõjárási elemek) értékeinek konszenzusok (tehát megváltoztatható egyezmények) általi általánosítása. Fõ alakítói a napsugárzás és a Föld tengelyferdesége, minden egyéb tényezõ csak módosítja ezek hatását, és az üvegházgázok a rengeteg tényezõ közül "csak" egy csoport, azon belül a CO2 "csak" egy tag... Sokkal bonyolultabb ez a kérdés (mi a múltbeli, jelenlegi, jövõbeli, bármikori éghajlatváltozás okozója?), mint azt bárki gondolná, szvsz.

Ettõl félek én is..

Ez a belinkelt videó éppen úgy üzleti érdekeket képvisel, mint amelyek eltúlozzák a veszélyt. Csupán arra jó, hogy multinacionális érdekeket szolgálva alátámassza, miért nem kell visszafogni a természetpusztítást
Mert nyilván csak szerényebbek lettek gleccserek, ezért húzódnak vissza, s nem olvad a döntõ többségük

"Hibás feltételezés vagy szándékos félrevezetés..."

Szerintem mindkettõ egyben.
Elõször jött a szakemberek hibás feltételezése, ami miatt elindult a globális felmelegedés-lavina, majd valakik rájöttek, hogy ez jó üzlet lehet, valakiknek érdekében állt ezt mégjobban felfújni, és utána már nem volt megállás.

Hajmeresztõ, hogy amikor 1000 milliárd dollárokat költ az emberiség egyetemekre, professzorokra, kutatóbizottságokra, világkonferenciákra és közben mûholdak, radarok, szondák és mûszerek sokasága méri a légkört ezer féle szempontból, addig olyat olvashatok lelkes amatõröktõl, hogy hibásak az egyetemi könyvek következtetései, tévednek a professzorok, nem is úgy van a valóság, ahogy a bizottságok állítják vagy téveszmékrõl papol a konferencia. Az egész éghajlat téma más kezd számomra is unalmassá válni és gépiesen mérem az adatokat, de már meditálni dolgokon nincs is kedvem. Mindenki csak a saját verzióját ismételgeti évek óta, semmi elõrelépést nem látok.
Pl. az sem értem, hogy miért alakult ki a csúszóátlaghoz való viszonyítás. Ismétlem én is magam, amikor azt mondogatom, hogy 30 év átlagában nagy eltérések lehetnek,kicsi az intervallum éghajlati skálán. Ugyanakkor 100 évekre visszamenni sem szabad, mert ennyi idõ alatt minden kiátlagolódik, kisimul és ehhez sem lehet viszonyítani. 200-300 év alatt több fokos felmelegedések és lehûlések is lehetnek, így ezek kiolthatják egymást átlag szempontjából.Most alig 1 fokos felmelegedés tapasztalható kb. 50 év alatt,de az utóbbi 30 év átlagához képest persze ennyi sincs. Ha van is felmelegedés, ez regionálisan (Arktisz) lehet látványos, de globálisan nem túl sok, hogy óriási vészrõl (Holnapután ) papoljanak...

A felmelegedés hívei nagy részben ezt az üvegházgázt (azaz az általunk a légkörbe juttatott többletét) teszik elsõként felelõssé abban, hogy melegszik a légkörünk. Gondolom ezért emelte ki a videó ezt a gázt és érvelt amellett, hogy az üvegházhatásban minimális szerepe van (a korábban gondoltakkal ellentétben), az emberi többlet CO2-nek meg még ennél is kevesebb.
Említi a mûsor azt is, hogy az üvegházhatást 95%-ban a légkörünkben nagy mennyiségben jelen lévõ vízgõznek köszönhetjük. A vízgõzt egyik fél sem vonja kétségbe, mint jelentõs üvegházgázt. Az arányát nyilván másként ítélik meg, de ez már nem ér meg annyi "boncolgatást" szerintem a 70 perces videóban.

Az egész mûsor fõ mondanivalója (a korábban leírt etikai, morális kérdéseken túl) az, hogy amit korábban tényként és szentírásként hittünk, tanultunk (magam is ezt tanultam környezetvédelembõl), azaz a CO2 szint emelkedése egyenes arányban áll légkör hõmérsékletének növekedésével egyszerûen téves. Hibás feltételezés vagy szándékos félrevezetés... nem tudom, de a film szerint nem igaz ez a korábbi tézis!

Elõkeresem a napokban az egyetemi könyvemet és beszkennelem a globális felmelegedéssel kapcsolatos részt. Tanulságos. Bár nem mai írás, talán több helyen hibás következtetéseket tesz, de visszafogott hangneme, elgondolkodtató stílusa miatt mindenképpen ajánlott olvasmány. Akit érdekel annak szívesen elküldöm.

De miért csak a CO2-t említik?

Megnéztem. Elég sok tanulságot szûrtem le belõle. Az, hogy ez a globális mézesmadzag egy borzasztó nagy üzlet, azt már eddig is sejtettem. De a tényekkel szemben álló, "megkérdõjelezhetetlen" igazság, miszerint a klímánk melegszik és ezért mi vagyunk a felelõsek, mert túl sok CO2-t engedünk a légkörbe... Hát ez több mint vicces.
Az utolsó bejátszások között pedig elhangzik a megállapítás, miszerint ez az egész hajcihõ arra jó, hogy visszavesse a fejlõdõ (?) világ fellendülését.
Mondjuk a napenergiát igenis fontos alternatívának látom a bolygó energiaigényének kielégítésére, ráadásul Afrika ebbõl a szempontból a legideálisabb kontinens, de pont egy elmaradott, szegény régiónak ezt a technológiát kizárólagosan kellene használni, holott még igencsak gyermekcipõben jár... A fejlett nyugat diktál itt is...

Folyton melegszik és hûl a légkör, errõl szól az éghajlat.
A kiindulási alap szándékosan rossz megválasztása (a kora középkori mostanihoz képest jóval erõsebb meleg-idõszaka például kifelejtõdik az IPCC által terjesztett hokiütõ-diagramjáról) miatti hisztériáról egyre több oldalról bizonyosodik be (pl. az angol "mti" leleplezése, ahol kiderült, hosszú éveken át félre kellett vezetni a társadalmat...), hogy ami globális, az az átverés...

A videón a világ vezetõ tudósai nyilatkoznak, kéretik elõször végignézni.

Azért ez így jelenidõben nem teljesen igaz. Az is elég nyilvánvanló, hogy az elmúlt évtizedben megállt a hõmérséklet emelkedése, azelõtt viszont tény, hogy melegedés volt. Link

Néhányan megkérdõjelezik még a globális felmelegedés tényét is. Teljesen fölösleges ugyanis valóban globálisan melegszik a földfelszín.
Tényeket nem kellene már megkérdõjelezni.

A nagy globális felmelegedés csalás - Link

A küldött véleménnyel tökéletesen egyetértek, a kapott válasszal kevésbé (a válaszadó monogramja alapján sejtem, kirõl lehet szó, akinek - életkorából fakadóan - mentsége lehet a kellõ tapasztalat hiánya, illetve az érintett témakörben - naptevékenység-idõjárás kapcsolat - való alapvetõ tájékozatlansága; zárójeles megjegyzésemre kizárólag az általam emlitett tények késztettek). Egyetlen pillanatra sem feledhetjük ugyanis azt a tényt, hogy bolygónk a Nap külsõ koronájában/légkörében tartózkodik. Az is bizonyos, hogy ennek ellenére jelenleg viszonylag kevés, a Föld felsõ- és alsó légkörére gyakorolt szoláris hatást ismerünk.

Érdekes..kérdések és ..válaszok...

Mindenkinek ajánlom figyelmébe az OMSZ Klímamodellezõ Csoportjának legújabb kérdõívét, melyet az elõzõ kérdõívvel kapcsolatos kritikákat figyelembe véve állítottak össze: Link

Napokkal ezelõtt egy levelet kaptam a kutatás vezetõjétõl, amelyben megköszönték javaslataimat, és felhívták figyelmemet a visszajelzések alapján készített újabb kérdõívre is. A külsõ visszajelzésekkel kapcsolatos döntéseiket rendkívül tiszteletreméltónak tartom. Íme az általam küldött vélemény, majd az érkezett válasz:

A kérdõív során sokszor nehéz volt választ adni, mert olyan eldöntendõ kérdésekre kellett válaszolni, ahol nem tényekrõl, hanem csak valószínûségekrõl beszélhetünk. Például: a klímaváltozás kapcsán sokszor nem beszélhetünk egyértelmû okokról, vagy okozatokról, csak valószínûsíthetjük azokat. A kérdõív sajnos nem ad olyan válaszlehetõségeket, amelyek szerint az éghajlatváltozás nagyon is létezõ jelenség, azonban semmi nem lehet természetesebb a változásnál (az éghajlat mindig is változott ugyanis). A természetes okokat sem ártana jobban megjelentetni a lehetséges magyarázatok között. A naptevékenység klímára gyakorolt hatása egyáltalán nem merül ki a besugárzás értékének enyhe változásaiban (csak az IPCC gondolja így, nehogy már jelentéseiben konkurens elmélet szerepelhessen...) Amennyiben a naptevékenység gyengül, a Nap által létrehozott mágneses tér is gyengül. Ennek következtében intenzívebb kozmikus sugárzás éri el a Föld légkörét, amelynek felhõképzõdést serkentõ hatását sikerült igazolni. Az erõteljesebb alacsonyszintû felhõképzõdés módosítja a sugárzási egyenleget. Naptevékenység erõsödésénél a hatás ellentétes, melegedést kiváltó. Egyes elméletek szerint a globális felhõborítottság változásai a naptevékenységtõl függetlenül is mozoghatnak, ezek is megváltoztathatják a felszíni a hõmérsékleti viszonyokat. Az ISCCP mûholdas adatsora szerint 1980 és 2000 között 3-4 százalékkal visszaesett a globális alacsonyszintû felhõborítottság, ezzel együtt globális felmelegedést figyelhettünk meg. Az utóbbi 8-10 évben 0.5%-os növekedés volt, ezzel együtt nem emelkedett tovább a globális hõmérséklet. A HadCRUT3 adatai alapján a legmelegebb év 1998, az 1997-2011 közötti 15 éves lineáris trend zérus. Az 1981-2000 közötti trendmeredekség ellenben 0.2°c /évtized.

A válaszlevél tartalmából: Külön szeretnénk megköszönni, hogy az általános kérdésekre adott válaszai mellett a megjegyzések rovatban megfogalmazta a témával és a kérdõívvel kapcsolatos észrevételeit és javaslatait (emlékeztetõül ez levelemet követõen olvasható). Engedje meg, hogy röviden reagáljunk az Ön felvetéseire: Egyetértünk abban, hogy az éghajlatváltozás témakörében számos olyan kérdés van, amelyre nem lehet kategorikus igennel vagy nemmel válaszolni, s a korrekt válaszadás csak valószínûségek megadásával lehetséges. Ugyanakkor szem elõtt tartva azt a törekvésünket, hogy kérdõívünkkel minél szélesebb bázishoz jussunk el, szükséges volt a kérdések illetve válaszlehetõségek bizonyos egyszerûsítése. Abban is egyetértünk, hogy az általunk megadott alternatívák nem minden esetben fedték le az összes válaszlehetõséget. Ezt a kérdõív újabb változatában igyekeztünk oly módon orvosolni, hogy amellett, hogy nagyobb gondot fordítottunk a "szkeptikus" álláspont kifejezésére, itt már lehetõség van az elõre rögzített válaszokon túlmutató vélemények részletezésére is. Kérdõívünkkel alapvetõen az elmúlt évszázadban megfigyelhetõ klímaváltozási tendenciák ok-okozati viszonyait és részleteit boncolgattuk, amelynek, való igaz, van egy lényeges természetes összetevõje is. Mindazonáltal a természetes éghajlatalakító tényezõk nagy része általában hosszabb, több-évszázados-évezredes idõskálán fejti ki hatását, amire a kérdõívben nem akartunk részletesen kitérni. Egyetértünk abban, hogy a naptevékenység éghajlatra gyakorolt hatásmechanizmusa széles, mint amit kérdõívünkben megjelöltünk. Mindazonáltal a kérdések és válaszok megfogalmazásánál tekintettel kellett lennünk a témában kevésbé jártas kitöltõkre is, ezért sok esetben csak egy-egy jellemzõ, a köztudatba jobban bekerült megfogalmazással utaltunk a jelenség hátterére.

Üdvözlettel,
Sz.G, az OMSZ Klímamodellezõ Csoportja nevében

Figyelmetekbe ajánlom ezt a cikket, ebben a füllesztõ szeptember közepi melegben. Link A relatív nagy naptevékenység ellenére jól látszik a nap ernyedt, nem túl erõs tevékenysége, az összehasonlító grafikonon.

Link Tud valaki részletesebb cikket (HU), esetleg diagrammot?

Az elõttem szólók nagyon jól leírták a lényeget, én csupán két (bár egymással erõsen összefüggõ) dolgot tennék hozzá.
Ha feltételezzük, hogy a klíma változásai kvázi-periodikusak, akkor egy T idõ hosszúságú adatsoron belül csak a T-nél kisebb periódusidejû jelenségek szedhetõk ki (vagy mág az sem). Ha ezeket sikerül maradéktalanul azonosítani, és a rendszerbõl kivesszük, kapunk egy csomó jelenséget, amirõl nem tudjuk, hogy periodikus-e. Ezek vizsgálatakor ezt nem is feltételezhetjük, így elõfordulhat, hogy van közöttük öngerjedõ folyamat. Az öngerjedõ folyamatnak a hibája exponenciálisan nõ, így a T idõ utánra készített elõrejelzésekben ezek hibái "pillanatok" alatt dominánssá válnak. Az ilyen elõrejelzések emiatt még az 1,2*T-ig sem nagyon szoktak használhatóak lenni. Ez az, ami miatt a klímamodellek eredményeit erõsen fenntartásokkal kell kezelni.
A mi esetünkben külsõ hatás is közrejátszott, rég nem látott mértékben (kb. ezrelék, ami soknak számít) csökkent a napállandó 2 év alatt. Meggyõzõdésem, hogy ez a 2007-es IPCC-jelentés alapjául szolgáló modellfutások peremfeltételei között nincsen (miért is lenne, hisz ezt senki nem tudta elõre). Ez okozta, hogy az egyébként is az optimista szcenáriók mentén haladó idõjárás egy szempillantás alatt fordulatot vett, és az elõrejelzések megbuktak.

Röviden tehát: ha csak 100 éves adatsorunk van, akkor abból az is sikernek mondható, ha 20-30 évre pontos az elõrejelzés. Ha pedig váratlan változás történik, szinte "azonnal" újra kell futtatni a modellt a megváltozott peremfeltételekkel, és pontosítani az eredményt.

(
Ma már szerencsére a valódi klimatológusok nem kötik az ebet a karóhoz, hogy az ember okozza egy az egyben a klímaváltozást, s a modellek fejlesztése elkezdett egy "közös", ember és természet által egyaránt alakított világot kialakítani peremfeltételként, s érdekes módon ezeknek mintha pontosabbak lennének az eredményeik, nem száll el bennük +6-8-akárhány fokkal a globális átlag 100 év alatt, amit fizikailag képtelenségnek tartottam.
)

Elöljáróban leszögezem, én is úgy látom, hogy az üvegház hatás vitán felül áll: bizonyos gázok (pl. széndioxid, vízgõz, metán) szinte akadálytalanul átengedik a látható fényt, a hosszúhullámú hõsugárzást viszont alig, így akadályozzák a földfelszín hõjének visszasugárzását a világûrbe. Így csapdába ejtik a hõt, tényleg úgy funkcionálnak, mint a melegház üvegtáblái.
A mechanizmus annyira egyszerû, hogy a kisgimnazista is azonnal megérti, mirõl van szó. A széndioxid emisszió növeli az átlaghõmérsékletet, ez teljességgel kétségbevonhatatlan fizikai törvényszerûség. A hõnövekedés átalakítja a cirkuláció mechanizmusát, a hõmérsékleten túl megváltoztatja a csapadék mennyiségét és területi eloszlását -ezek pedig olyan körülmények, melyek az ember életfeltétleit érintik. Az urbánus ember már nemigen fogja fel, hogy létfenntartása például a mezõgazdasági termeléstõl függ: az ennivalót még a mikroprocesszorok világában sem lehet "letölteni" a számítógéprõl.
Szóval, a klímaváltozásnak csupán a felmerült gyanúja is rettenetes, alarmíroznia kellene legalább a kimûvelt fõket és a világ vezetõit.
Érdekes, hogy egyes éghajlatkutatók milyen angyali nyugalommal dobálóznak a számokkal, azzal, hogy az évszázad végéig 3-3,5 fokos globális hõmérséklet-emelkedés feltételezhetõ. Félre az illúziókkal: klímabizottságok ide vagy oda, ekkora változáshoz képtelenség alkalmazkodnia a civilizált emberiségnek. A 2050-es hazai fiktív idõjárásjelentés jópofa demonstrációnak tûnhet, holott megvalósulás esetén ez maga volna a halál. Tehát, legalábbis potenciálisan, soha nem látott világkatasztrófa fenyeget!
Ehhez képest sajnos nem sok minden történik. A pénzérdek úgy látszik, jelenleg mindennél erõsebb, nem beszélve arról, hogy a civilizált ember sem hajlandó jottányit sem változtatni megszokott életmódján. Az eddigi intézkedések csak a felszínt kapirgálják, csak arra jók, hogy a politikusok kitehessék a kirakatba: hiszen mi megtettük a dolgunkat!
A világ szekere pedig tovább szalad a szakadék felé, s mi rémülten, tehetetlenül szemléljük, hogy senki sincs, aki megállítaná az apokalipszis lovait.
Nagy-nagy szerencsénk, hogy a helyzet azért nem annyira egyértelmû, ahogyan sokan hiszik, s nemegy klimatológus hirdeti. Az üvegház gázok mennyisége csak az egyik, bár nagyon fontos tényezõje a földi hõmérsékletnek. Ott van például mindjárt elsõnek a napállandó, amely jelenleg csakugyan nagyjából konstans, de a földtörténeti korokban 25%-os lefelé ingására is volt eset. Nagyhatású faktor még az albedó, a földgolyó fényvisszaverõ képessége. Aztán: a sarkvidék kisugárzásának növekedése fõleg a téli félévben, a hideg anticiklonok felépülésének öngerjesztõ folyamata révén alacsony naptevékenység idején. Ez egyféle ellen-üvegházhatásnak fogható fel. Ezenkívül nyilván vannak még biológiai és egyéb tényezõk is -azaz elég sok minden jöhet a segítségünkre, ha már mi magunk képtelenek vagyunk segíteni magunkon.
Ráadásul az sem teljesen világos, hogy a fenti faktorok milyen súllyal esnek a latba. Az alapkondiciók megváltoztatásával, új tényezõk bevezetésével az éghajlati modellek más és más eredményt adnak.
Érzésem szerint klímaváltozás van (mindigis volt), de ennek populáris szemlélete szinte biztos, hogy nem "kóser". A tudósok álláspontja remélhetõleg hamarosan finomodni fog a kérdésben. Jó alkalmat szolgáltatott erre a mostani, modern korban még nem tapasztalt hosszúságú és mélységû naptevékenységi minimum: ráirányítja a figyelmet e tényezõ fontosságára.
Összefoglalva: az üvegház hatás erõsödése, az abból adódó melegedés létezõ, s véresen komolyan veendõ probléma. Azonban nem szabad egyoldalú szemlélettel nézni ezt a dolgot. Pánikra nincs ok, valószínûleg a legoptimistább elõrejelzések fognak igazolódni.

Félre értettél (de talán mégsem), 30-50 évnyi megfigyelés egy ember életében igenis nagyon szép adatmennyiség! Nem, nem is 100 évre gondoltam, nem is emberi léptékekben mért idõskálán. A jégfúrások által prezentált adatokat sem sorakoztatnám fel megdönthetetlen érvként (lehet ez az én elvakult, szkeptikus véleményem), ezeket nem tartom precíz, elegendõ pontossággal bíró, egy-egy helyi mikroklímát mutató vagy épp figyelmen kívül hagyó reprezentatív adatnak.Nem tudom milyen mértékben lehetséges leképezni belõlük a hajdani klímát, azaz mekkora a fokokban kifejezhetõ hibahatára, gyanítom nem tizedfokokról van szó...
Szép dolog a környezettudatos életmód, amit nagyon helyeselek is, azaz ne szennyezzük az ivóvíz készletet (egyébként ez sokkal elõbb probléma lesz, mint azt most gondolnák egyesek), a tengereket, az élõhelyünket ne rakjuk tele veszélyes hulladékokkal stb. stb stb. Az amerikai e témában készült "sikerfilmekre" nem reagálnék, számomra az maga a hülyeség kiteljesedése. A 2050-2100 évekre prognosztizált forgatókönyv már most ezekben az években megbukott, néhány éves idõskálán sem tudta modellezni a változást, nemhogy 2100-ig. Klímaváltozás mindig is volt és lesz is, nyilván az ember maga is a kölcsönhatás része. Rengeteg mindent uralmunk alá hajtottunk az évezredek alatt, de azért maradt egy-két olyan dolog amire nincs eszközünk, hogy döntõ léptékben befolyásoljuk (szerencsére). Szerintem ez a globális felmelegedés címû már-már "hisztérika" pro és kontra a pénz körül forog, mindkét oldalnak elemi megélhetési érdeke a maga lobbiját erõltetni. Nyilván emlékszel a 70-80-as években amikor a jégkorszakot várták - talán ugyanezek akik most a "globális felmelegedés" mint szent, megdönthetetlen tényét sulykolják a köztudatba. Nem akarlak én meggyõzni, sõt senkit sem, nem vagyok én politikus... Egy már sokat linkelgetett filmet azért ajánlanék, ez sem szentírás, csak gondolatébresztõ! Link
Az én megítélésem szerint sokkal nagyobb probléma (most és a jövõben még inkább) és ebben mindenképp egyetértek James Lovelockkal (is), hogy túl sokan vagyunk emberek a Földön, fajunk túlságosan elszaporodott, az ivóvízkészletek fogynak bla, bla, bla.... de abba is hagyom, ezek az én szubjektív véleményemet tükrözik!

Zoltán 68. Üzenetedhez mellékelt kép nagyon kedves, gyermekkoromra emlékeztet. Kérdõjelezted a 30 ill. 50 éves megfigyeléseket. Nem vitatom, hogy azokból nem lehet nagyon messzire vezetõ következtetéseket levonni. De gondolom a tendenciákat nem vonod kétségbe. Persze, jó lenne mondjuk 100 éves megfigyelési adatsort produkálni, de ennek határt szab az emberi életkor végessége. Természetesen folytatom, amíg lehet.
A témában kibontakozó vitáról annyit, hogy úgy tûnik két nézet ütközik, mégpedig a klímaváltozás bekövetkezését elõrejelzõk és a vitatók között. Gyakran hivatkoznak a IPPC jelentésre kétségbevonva annak megállapításait. Szerintem ehelyett inkább érdemes lenne alaposan tanulmányozni, az Intézet és mások közremûködésével megjelent 2050 ill. 2100-ig készített azon szcenáriókat, amelyek azt vizsgálják, hogy a Föld átlaghõmérsékletének emelkedése 1-1 fokkal milyen kihatással lenne az idõjárás kialakulására és ennek alapulvételével folytatni, az egyébként nagyon érdekes és hasznos eszmecserét. Utalok Czelnai Rudolf cikkére, melyben keményen ostorozza a témában felvetõdött áltudományos nézeteket és az azok alapján, a médiák szanzációhajhászó beállításait (megjegyzem, hogy a TV-ben az amerikai filmgyártás felkapott témája, a különféle éghajlatváltozással összefüggõ katasztrófák bemutatása). Persze nem szabad mindent "benyelni" amit a médiák mutatnak, de viszont fel kell készülni a várható klímaváltozásra és egyidejûleg az emberiségnek szemléletet kell váltania a légkör további terhelésének csökkentésére, már magunk, de fõleg utódaink érdekében, amit Czelnai Rudolf is hangsúlyoz. Itt térek ki arra, hogy némely hozzászóló nem szereti, ha a klímapolitikáról esik szó. Szuverén joga persze ez, de legyen szabad emlékeztetnem, hogy nemcsak van klímapolitika, de az sok tekintetben meghatározó, a jövõt illetõen. Manapság pedig éppen nincs annak ideje, hogy a szent tudomány elefántcsonttornyába bezárkózva próbáljuk a politikát úgy általában, de a klíma tekintetében is elhárítani magunktól. Hiszen a politikusok döntései mindenkit érintenek valamilyen formában legyen az pozitív, vagy negatív és ezt a bõrünkön érezzük. Nagyon elgondolkodtató Czelnai azon megállapítása, hogy a tudomány e téren eddig elért eredményei nincsenek úgy kommunikálva, hogy azt egy alacsony képzettségû ember érdeklõdését felkeltse és befogadóvá tegye. Tehát nem elég kutatni és azt elért eredményeket publikálni a szûk szakmai közösségnek, de azt jól "el kellene adni" a közvéleménynek, mert csak így érhetõ el, hogy az emberek elkezdenek gondolkodni és számot vetnek azzal, hogy egyénileg mit is tehetek. Vagyis a kutatók mellé kellenének olyan egyéniségek, kik a klíma terén rendelkeznek kellõ alapismeretekkel és kommunikációs képzettséggel is bírva állnának a média elé. Nem véletlen, hogy a politikusok is keresik az ilyen kvalitású embereket, akik napi szinten folytatják a közvélemény tájékoztatását.

Véleményem az -ahogy az alábbiakban már leírtam- hogy a hosszasan alacsony naptevékenység idején tapasztalt hõcsökkenés fõ oka nem a napállandó kismértékû csökkenésében keresendõ, hanem abban, hogy ilyenkor megnõ a kisugárzás a sarkvidéken, s ez elsõsorban a téli félévre vonatkozik. A nyarak csupán másodlagosan, a sarki jégtömeg megnövekedésével válnak hûvösebbé. A jelenség hatásaiban éppen olyan, mintha széndioxid vonódott volna ki a légkörbõl, csökkentve az üvegház hatást. Az alacsony naptevékenység másik velejárója a nyugatiáramlás-hajlam csökkenése. Ez európai viszonylatban a kontinentális jelleg erõsödését vonja maga után: szigorú teleket, valamint a megnövekedett sarki jégtömeg ellenére gyakran forró nyarakat.

(
Huh, az elsõ szakaszban a zárójeles rész hibás, el van számolva, elnézést. Már nem tudtam szerkeszteni. Az albedó fogalmát rosszul vezettem be, az albedó ebben az esetben 1-A -val van jelölve. Helyes értéke tehát 91%.
)

Durva egyszerûsítésekkel a következõ vezethetõ le a Föld felszíni hõmérséklete (T), albedója (A) és a Napállandó (I) között: (T^4)/(A*I)=állandó. Ekkor az albedót térben állandóna vettem és beleépítettem a légkör minden hatását. Így azonban az albedó ismeretlen mennyiség. (T=+14°C-s átlaghõmérséklet, I=1361W/m^2 Napállandó [wikipedia] és R=6371km sugarú gömb alakú Föld esetén az átlagos albedóra az A=2pi*R^2*I/(T^4*szigma) képletbõl csak 9%-ot kapunk. Ez nyilván nem annyi. A képlet az elnyelt napenergia és a hõmérsékleti kisugárzás egyensúlyából vezethetõ le.)
Ha a napállandót változtatjuk, akkor vajon mekkora egyensúlyi hõmérsékletet kapunk? T2=T1*^4 . Ha az albedó eközben állandó, akkor a képlet egyszerûsödik. A Maunder-minimumban a Napállandó 1%-kal csökkent, akkor I2/I1 legyen 0,99. Ebbõl a T2/T1=0,99^4=0,96. T1=287°C-ra így T2=275,7°C. Az én fenti leegyszerûsített modellem tanulmányaim szerint nem okoz akkora hibát, hogy ez ne kérdõjelezze meg a -0,3°C helyességét. Tehát egy ekkora energiahiány simán okozhat több fokos lehûlést (ebben a modellben több, mint 11-et, amit a légköri csatolások a valóságban csökkentenek ugyan, de nem tüntetnek el -0,3°C-ig) a globális átlaghõmérsékletben.

Mindezt igazolja az 50 vagy 30 évnyi adatsor? Szerintem folytasd...

"... a másik szerint a napfolttevékenység pont olyan alacsony volt, mint a 2008-2009-ben."
Itt van a kutya elásva szerintem. Ugyanis 2008-2009-ben éppen eleve minimumban volt a Nap (két 11 éves ciklus között, és most ne keverjük bele, hogy váratlanul hosszúra nyúlt, meg hogy gyenge a következõ ciklus).Nos a helyzet az, hogy a Maunder-minimumban pont ugyanúgy nem volt napfolt, mint 2008-2009-ben, csak az 70 évig tartott.

"... a Nap által kibocsátott energia nem játszhatott meghatározó szerepet a kis jégkorszak alatti lehûlésben, amikor a hõmérséklet lényegesen alacsonyabb volt, mint egyébként a szunnyadó napfolttevékenységi idõszakok alatt."
Ahhoz, hogy ezt ki lehessen jelenteni, szükséges, hogy bizonyított tény legyen az, hogy a légkör gyakorlatilag egy év alatt reagálni tudjon a napfolt-hiányra. Ezt azonban kétségtelenül cáfolja az a tény, hogy nincs 11 évente egy évig ultrakis-jégkorszak .

A -0,3°C-ról végzek egy kis számítást, ha nem fáradok el benne.

Véleményem szerint ez IPCC-dogma, "üveggáz-effektus".

Sziasztok! Még nincs itt a tél (amikor általában megjelenek), de találtam egy cikket, ami érdekes lehet itt mindenkinek:
Link
Vélemény?

Véleményem szerint valóban túlzás "fordulatból" úgy minõsíteni a melegedés-párti tudósokat. Ugyanakkor az a tény, hogy az anomáliák relatív szórása több száz százalék, enyhén szólva is megkérdõjelezi a felmelegedés nagynak kikiáltott valószínûségét.
Az, hogy mostanság milyen események történnek, és hogyan változnak, az egy dolog. De megdõlni látszik az IPCC által elõrejelzett éghajlatváltozás, vagy legalábbis a legoptimistább verziók jöhetnek be. Ugyanis abszolút nem volt szó arról, hogy bármikor is lehet megtorpanás, állandóan a folyamatos melegedést mondták. Azóta persze mondják, hogy lehet megtorpanás, amióta volt (1999 óta az van).
A "valódi" klímakutatók manapság egyre inkább rájönnek, hogy a naptevékenység hatása jóval erõsebb, mint ahogy azt gondolták, és itt nem a Maunder-minimumra kell gondolni, hanem az utóbbi 1-2(-3) évre.
Plusz, amit már emlegettem párszor, a svadasz által linkelt trieszti konferencián az is kiderült, hogy az AMO-jelenséget sem ismerjük eléggé.
Az üvegházgáz-kibocsátás a gazdasággal összefüggõ folyamat, ami szintén kaotikusan viselkedik.
A meteorológiai mérések a XVIII. sz végén kezdõdtek, és a mai napig is (elsõsorban az óceánok területén) túl ritka a lefedettség, ennek ellenére sok kutató vakon hisz a klímamodellek eredményében.

Én nem megkérdõjelezem a felmelegedést, csak egész egyszerûen a bizonyítékként felhozott tényeket elégtelennek tartom. Ennek legkülönfélébb okairól Czelnai is írt, amit Noli linkelt még áprilisban: Link (Ez a cikk olyanokba is belemegy egyébként, amikbe én már nem szeretek, vagyis annyira nem érdekel: a klímapolitikába.)
Errõl itt szerintem a legtöbben hasonlóan gondolkodnak, szerencsére.

Olvasva a különféle véleményeket, kommenteket, egy dolog biztosnak tûnik, a változás.
Csekélységem közel ötven éve figyeli az idõjárás napi alakulását és feljegyzi azt. Ezen idõszak alatt egyértelmûen bizonyultnak látom, hogy egy nagyobb arányú éghajlatváltozás elõtt állunk. Csak két fontos dolgot említek még alátámasztásként. Az egyik, Bartholy Judit tanszékvezetõ az MMT-ben tartott elõadásában elmondta, hogy az északnyugat felõl érkezõ ciklonok gyakorisága csökken, viszont intenzitásuk nõ. Másik, az Idõjárás c. folyóiratban 2009-ben megjelent egy táblázat, a Paksi meteorológiai állomáson 30 év alatt mért hõmérsékleti maximumokról, minimumokról és a középértékekrõl, továbbá az évi csapadékösszegekrõl. Ezeket grafikusan ábárázoltam, majd 3 és 5 tagú mozgó átlagokkal számolva és ábrázolva a trendeket, egyértemû volt, hogy azok melegedésre utalnak. A csapadékösszeg pedig még markánsabban mutatta mindezt és azt is, hogy nõtt az ingadozás mértéke. Ami pedig azon véleményeket illeti, hogy egyes tudósok, befolyásolva, netán lefizetve lennének arra, hogy bizonyítsák a globális felmelegedést, azt egyhén szólva inszinuációnak tartom. Részemrõl inkább tartom ilyennek azokat a szakértõket, akik bizonyítani próbálják, hogy szó sincs errõl és mindezt makacsul hangoztatják. Figyelmen kívül hagyják az olyan tényeket, hogy például, már járható lett az északnyugati átjáró, erõteljesen olvadnak a sarki jégpáncélok és visszahúzódóban vannak a gleccserek, egyre pusztítóbb hurrikánok, tornádók söpörnek végig az amerikai kontinens északi felén, immár New Yorkot is elérve, Afrikában terjeszkedik a sivatag. Folytassam, talán felesleges. Szerintem a tudománynak, de az átlagnál tájékozottabbaknak is elemi kötelessége, hogy a valós folyamatokból levont következtetésekkel álljanak elõ és nem pedig egy prekoncepció bizonyítására próbáljanak adatokat összehozni. Hogy lesz-e egy új jégkorszak, ez sincs kizárva, de a jelek egyenlõre nem erre utalnak.

Nem láttam még linkelve, ezért beteszem ide: Az OMSZ honlapon olvasható az áprilisban közzétett, klímaváltozással kapcsolatos kérdõív kiértékelése: Link

Elsõ megközelítésben én is gondoltam a felmelegedõ légréteg miatti hõsugárzás visszaverõdésre. Ez elméletileg elképzelhetõ, a visszasugárzó hõ mennyisége kérdéses. Van egy másik mechanizmus is, ami szintén csökkenti a hõkisugárzást a pólusokon erõs naptevékenység idején. A magaslégkör felmelegedõ rétegében eszerint örvénylések jönnek létre, melyek összekapcsolódnak a szubarktikus alacsony nyomású öv ciklonjaival. Végeredményben megnõ a ciklonaktivitás a sarkvidéken, ennek következtében kevésbé fejlõdhet ki az az önerõsítõ folyamat, melynek révén hideg anticiklonok jelennek meg, melyekben a kisugárzás uralkodóvá válik.

A naptevékenységgel szorosan összefüggõ pólusok környéki díszkivilágítás (Aurora) nem alakíthat ki az ionoszférában reflexiós/szóródási felületet valamely infra tartomány számára? A ritka légkör nagyon magas hõmérsékletére gondolok. Egy nagy kiterjedésû infra-délibáb a pólusok környékén csökkentheti a kisugárzást, bár lehet, hogy zöldséget hordtam össze az elõbbiekben...

Áthelyezve innen: Meteorológiai társalgó (#64675 - 2011-08-29 21:15:47)

Az éghajlati modellek témájához: egy ideje nem hagy nyugton egy gondolat. Nevezetesen, hogy úgy néz ki, az erõs naptevékenység növeli a globális hõbesugárzást, és csökkenti a kisugárzást -a gyenge pedig fordítva. Az effektus nagyon hasonlít az üvegház gázok hatásához, azzal összetéveszthetõ. Az üvegház gázok emissziójának növekedése idõben egybeesett a naptevékenység hosszú távú felerõsödésével a múlt század folyamán, így érdekes kérdés, hogy a valóban tapasztalható kismértékû átlaghõmérséklet emelkedésért milyen mértékben felelõs az egyik, illetve a másik hatás. A naptevékenység általános mérséklõdése arra is jó volna, hogy tisztábban lássunk ebben a kérdésben.

Volt az két hét is Link . A SIDC max. 103 volt július 31-én Link .
Igazán érdekes dolgok majd akkor történhetnek, ha a mágneses mezõ -77 gauss/év gyengülési trendje tovább folytatódik. Ha így lesz, akkor nem a 100-as, hanem az 50-es napi értékek fognak magasnak számítani hamarosan Link .

Elképesztõ az hogy a néhány nappal ezelõtti 130 köröli napfoltról, így le tudott csökkenni a napfoltok száma. Link Ezt azért szerintem kevesen gondolták.

Semmi változás.
A gyenge aktivitás java része is az egyenlítõ körüli szélesség mentén zajlik, a magasabb szélességek gyér aktivitása egy ciklus maximumán már túlhaladó fázisra utal, amit a pillangó ( Link ) is mutat.
Napok óta ez látszódik egyébként: Link

Így a 2013 körüli maximum helyett nagyon haloványan akár azt is lehet mondani, a napciklus nemigazán elcsúszott, hanem inkább az elõzõ és mostani is erõteljesen gyengült.

Ahogy az elmúlt ciklusokhoz képest gyenge maximum felé haladunk, észrevehetõ a pillangón ( Link ) a "sarki" régiók tompa jellege.
Sok tekintetben hasonló a mostani idõszak az 1880-1910 közöttihez.

Amit kifogásoltál a múltkori cikk végén, az nekem is szemet szúrt. Más. Ez a cikk elég közérthetõen magarázza el a nap különbözõ ciklusait, az éghajlatváltozással összefüggõ egybeesés a legtöbb esetben igen jól nyomon követhetõ a grafikonokon. Itt most az a legfõbb kérdés, hogy a közeljövõben, ami bennünket elég keményen érinthet anyagi szempontból is, mi történik a napunkkal? Mert nekem az a meglátásom, hogy egy hirtelen lehülés jóval nagyobb problémákkal szembesítene bennünket, mint egy elnyújtott lassú felmelegedés. Hogy a nap tevékenységének elõrejelzés mennyire nehézkes,azt jól mutatja a jópár napciklus, aminek a periódusideje finoman szólva sem stabil. Link Ha más tollaival szabad ékeskedni akkor azt mondom , hogy az utolsó szót majd a nap mondja ki.

Egyáltalán látod, mit mutatnak a belinkelt ábrák? Segítek: azt, hogy 2006-ban még fogalmunk sem volt arról, hogyan alakul mostanra a naptevékenység. Ennél szebb példa nem kell arra, hogy a Nap viselkedése minden, csak nem megbízhatóan elõrejelezhetõ.

Mondjuk ez itt Link elég komolytalannak tûnik..

Jól látszik a kommentelõk nagy számából is, hogy a tudomány iránt érdeklõdõ közvéleményt nagyon is érdekli az elkövetkezõ néhány év(évtized) klimatológiai történései. Link

Hát ha így nézzük, akkor több évszázados jégkorszak vár ránk, mert a trend ezt mutatja

GFS effekt.