Globális jelenségek
Salo, ismerve a technika fejlõdési rátáját, a Föld-Légkör-Nap rendszer szerintem sokkal pontosabban van leírva, mint azt bárki gondolná közülünk. De ezeknek a kutatásoknak az eredményei valószínûleg a legféltettebb titkok közé tartoznak, amelybõl a kutatást finanszírozó kormányzati és egyéb körök némi hasznot is kívánnak húzni, elõnyre szert tenni. És amíg õk ebbõl nem húztak jókora hasznot, hiába is várjuk ezen kutatási eredmények publikálását.
Addig maradnak a találgatások.
Addig maradnak a találgatások.
Jók a meglátásaid, egyetértek velük! A nap fizikai állapotában bekövetkezõ legkisebb változások is hatalmas következményekkel járnak a Földre nézve.
Rudolfking, van egy olyan elmélet is, amely szerint a CO2 felhalmozódás létezõ, valós jelenség, azonban a hatása azért nem érzékelhetõ olyan mértékben, amit pár éve jósoltak, mert az interstadiális amelyben benne vagyunk, lassan a végéhez közeledik. Magyarul a következõ 10-100 ezer évben elkezdõdik a következõ jégkorszak.
Ugyanakkor kétség sem férhet ahhoz, hogy ha egy politikai erõ/szervezet/kormány/testület dollármilliárdokat kaszálhat hangzatos elméletek felhasználásával, akkor nem sokat fog töprengeni a kérdés morális vetületein...
Rudolfking, van egy olyan elmélet is, amely szerint a CO2 felhalmozódás létezõ, valós jelenség, azonban a hatása azért nem érzékelhetõ olyan mértékben, amit pár éve jósoltak, mert az interstadiális amelyben benne vagyunk, lassan a végéhez közeledik. Magyarul a következõ 10-100 ezer évben elkezdõdik a következõ jégkorszak.
Ugyanakkor kétség sem férhet ahhoz, hogy ha egy politikai erõ/szervezet/kormány/testület dollármilliárdokat kaszálhat hangzatos elméletek felhasználásával, akkor nem sokat fog töprengeni a kérdés morális vetületein...
Ha a klímáról, ill. annak változásairól beszélünk, semmiképpen sem negligálhatjuk az üvegház effektust -ez ma már tudományos közhely, mi több, az ebbõl következõ "globális felmelegedés" a modernkori néphit része. Vitán felül áll a tény, hogy az üvegház gázok hiánya, vagy erõs megfogyatkozása esetén a földi átlaghõmérséklet erõsen lecsökkenne, erre eklatáns példa a híg légkörû, s ezért jéggolyóvá fagyott Mars bolygó -avagy a másik oldalon a tüzes pokollá vált Vénusz. Az üvegház effektus a klíma sarkalatos faktora.
Ellenben ugyanilyen alapvetõ hatást fejt ki az éghajlatra a naptevékenység, s ez kevéssé vizsgált és köztudott. Érzésem szerint éppen ez a két hatás a döntõ az elmúlt pár évszázad klímaváltozásaiban. A Maunder-minimum és a kis jégkorszak idõbeli egybeesése mindenesetre eleve fel kell, hogy keltse a gyanúnkat, hogy a napfoltciklus -pontosabban annak anomáliái-az általában feltételezettnél nagyobb hatást gyakorolnak a légkörre.
Itt nem a napfoltok sugárzáscsökkentõ voltáról van szó, a hatás más, és jóval bonyolultabb.
Különben is, naptevékenységi maximum esetén a foltok mellett okvetlenül fellépõ fáklyák nemcsak hogy kiegyenlítik a foltok csökkent sugárzását, hanem oda vezetnek, hogy a summa pozitív lesz: maximumban a napállandó, a sugárzó energia mennyisége valamicskét még növekszik is. E növekedés azonban elenyészõ, a klímára kifejtett hatás nem ennek a következménye.
Meglátásom szerint a hatás kettõs: 1. Erõs naptevékenység idején a megnövekedett UV sugárzás a térítõk feletti magaslégkörben elnyelõdve bizonyos rétegek felmelegedéséhez vezet, és ez a térítõi anticiklonok megerõsödését, kiterjedését vonja maga után. Ez az effektus légkörfizikailag is igazolt. De elég arra gondolni, hogy a nemrég lezárult igen hosszú és mély naptevékenységi minimum alatt az azori AC szinte eltûnt a térképrõl. Az is figyelemre méltó, hogy a NAO és AO indexek, melyek végsõ soron a hemiszférikus légkörzési cellák erõviszonyait fejezik ki, ezért a legszorosabb kapcsolatban állnak a térítõi magasnyomású öv fejlettségével, milyen jó korrelációt látszanak mutatni a naptevékenység ingadozásával. Az utóbbi hónapokban, valahányszor fokozódott a tevékenység, a fenti indexek mindig emelkedésbe kezdtek.
A térítõi magasnyomás viselkedésének van egy másik vetülete is. Az észak felé nyomuló magasnyomású légtömegek "municiót" szolgáltatnak a coriolis erõ részére: az erõsödõ térítõi AC a nyugatias légmozgások élénkülését okozza a mérsékelt szélességeken és vica versa. Jól követhetõ volt a legutóbbi minimum idején a jet-ek gyengülése, a légköri képzõdmények kelet felé való áthelyezõdésének lassulása -általában, a nyugati irányítás jelentõségének csökkenése. Ennek lett következménye például az északatlanti tengeráramlás lassulása, északra kanyarodása, és az arktikus tengeri jég eloszlásának következményes megváltozása (azóta, a naptevékenység erõsödésével ezek a folyamatok visszafordultak, és helyreállt az átlagosnak tekinthetõ állapot) Bár úgy tûnik, a nap mágneses tere és ezzel együtt a naptevékenység a múlt század kilencvenes évei óta lassú, általános csökkenést mutat, ennek megfelelõen azóta en masse lassabbak a ciklon és anticiklon áthelyezõdések,s ez a mai napig megfigyelhetõ.
2.Okkal feltételezhetõ, hogy az erõs naptevékenység csökkenti a hõkisugárzás lehetõségét a sarkokon. A most lezárult napfoltminimum alatt megfigyelhetõ volt az antarktiszi jégmennyiség növekedése, és az arktiszi jégborítottság is, ha növekedésbe nem is kezdett, de csökkenésének üteme lassult. A háttérben valószínûleg az áll, hogy az erõs naptevékenység idején intenzívebbé váló napszél töltött részecskéi a sarki magaslégkörben elnyelõdnek, kinetikus energiájuk hõvé alakul. Ez melegedést okoz bizonyos légrétegekben, ami fokozza az örvényességet. Így könnyebben alakulnak ki ciklonok a sarkvidéken, ill. az alacsonyabb szélességek ciklonjai gyakrabban terjednek ki a poláris régióra: ezért nehezebben indul el, zajlik le a hideg AC-k kialakulásának öngerjesztõ folyamata. Itt külön ki kell hangsúlyozni, hogy láthatólag milyen fontos tényezõje a földi klímának a magas szélességeken kialakuló, és a kisugárzást kumulatív módon erõsítõ anticiklon. Kijelenthetõ, hogy az alacsony naptevékenység speciálisan a sarkvidékeken egyfajta "ellen-üvegházhatást" fejt ki.
Ezek után próbáljuk felvázolni a naptevékenység tényleges idõjárási hatásait. Az extremitások megvizsgálása mindig nagyon tanulságos, induljunk ki ezért a sokat emlegetett Maunder-minimumból. Ezen idõszak alatt az elmélettel összhangban a sarkok lehûltek, jégtömegük megnövekedett. Számba veendõ, hogy a kisugárzás növekedése elsõsorban a tengeri úszójég mennyiségét gyarapítja (tehát az Arktiszét): érdekes tény, hogy a kis jégkorszak a déli féltekén egyáltalán nem jelentkezett. A sarki jégtömeg és a hidegbázis kiterjedése zord telekhez vezetett az északi hemiszférán. Másik oldalról tartósan, jelentõsen csökkent a nyugatiáramlás-hajlam. Ez a teleket nyilván még hidegebbé tette, ellenben a nyarakat aránytalanul forróvá. A kontinentális jelleg elõtérbe került. Az ellentétes hatások "nyugtalanságot", instabilitást vittek Európa klímájába. Nagyon árulkodó, hogy a XVIII. század végének, XIX. század elejének hazai idõjárása -a maihoz képest- megdöbbentõen hektikus volt: nagyon meleg és nagyon hideg hónapok sûrûn követték egymást, nemkülönben szokatlanul alacsony, ill. magas középhõmérsékletû évek.
Azóta az ipri széndioxid-kibocsájtás ás a naptevékenység hosszútávú növekedése idõben egybeesik. Mivel ezek effektusa hasonló, egymással összetéveszthetõ, nem tudhatjuk, a valóban létezõ átlaghõmérséklet emelkedés milyen mértékben írható az egyik, ill. a másik rovására.
Ha a naptevékenység általános mérséklõdése hosszútávú tendenciává válik, úgy ez, és a széndioxid emisszió növekedése versenyt fut egymással. Sajnos, végsõ összegzésben valószínûleg ez utóbbi a "nyerõ". Ha nem mérsékeljük a kibocsájtást, és a fölös széndioxid nem vonódik ki a légkörbõl, akkor az évezredekre ott maradhat. A naptevékenység ingadozásai pedig feltehetõleg nem ilyen hosszú idõtartamúak.
Ellenben ugyanilyen alapvetõ hatást fejt ki az éghajlatra a naptevékenység, s ez kevéssé vizsgált és köztudott. Érzésem szerint éppen ez a két hatás a döntõ az elmúlt pár évszázad klímaváltozásaiban. A Maunder-minimum és a kis jégkorszak idõbeli egybeesése mindenesetre eleve fel kell, hogy keltse a gyanúnkat, hogy a napfoltciklus -pontosabban annak anomáliái-az általában feltételezettnél nagyobb hatást gyakorolnak a légkörre.
Itt nem a napfoltok sugárzáscsökkentõ voltáról van szó, a hatás más, és jóval bonyolultabb.
Különben is, naptevékenységi maximum esetén a foltok mellett okvetlenül fellépõ fáklyák nemcsak hogy kiegyenlítik a foltok csökkent sugárzását, hanem oda vezetnek, hogy a summa pozitív lesz: maximumban a napállandó, a sugárzó energia mennyisége valamicskét még növekszik is. E növekedés azonban elenyészõ, a klímára kifejtett hatás nem ennek a következménye.
Meglátásom szerint a hatás kettõs: 1. Erõs naptevékenység idején a megnövekedett UV sugárzás a térítõk feletti magaslégkörben elnyelõdve bizonyos rétegek felmelegedéséhez vezet, és ez a térítõi anticiklonok megerõsödését, kiterjedését vonja maga után. Ez az effektus légkörfizikailag is igazolt. De elég arra gondolni, hogy a nemrég lezárult igen hosszú és mély naptevékenységi minimum alatt az azori AC szinte eltûnt a térképrõl. Az is figyelemre méltó, hogy a NAO és AO indexek, melyek végsõ soron a hemiszférikus légkörzési cellák erõviszonyait fejezik ki, ezért a legszorosabb kapcsolatban állnak a térítõi magasnyomású öv fejlettségével, milyen jó korrelációt látszanak mutatni a naptevékenység ingadozásával. Az utóbbi hónapokban, valahányszor fokozódott a tevékenység, a fenti indexek mindig emelkedésbe kezdtek.
A térítõi magasnyomás viselkedésének van egy másik vetülete is. Az észak felé nyomuló magasnyomású légtömegek "municiót" szolgáltatnak a coriolis erõ részére: az erõsödõ térítõi AC a nyugatias légmozgások élénkülését okozza a mérsékelt szélességeken és vica versa. Jól követhetõ volt a legutóbbi minimum idején a jet-ek gyengülése, a légköri képzõdmények kelet felé való áthelyezõdésének lassulása -általában, a nyugati irányítás jelentõségének csökkenése. Ennek lett következménye például az északatlanti tengeráramlás lassulása, északra kanyarodása, és az arktikus tengeri jég eloszlásának következményes megváltozása (azóta, a naptevékenység erõsödésével ezek a folyamatok visszafordultak, és helyreállt az átlagosnak tekinthetõ állapot) Bár úgy tûnik, a nap mágneses tere és ezzel együtt a naptevékenység a múlt század kilencvenes évei óta lassú, általános csökkenést mutat, ennek megfelelõen azóta en masse lassabbak a ciklon és anticiklon áthelyezõdések,s ez a mai napig megfigyelhetõ.
2.Okkal feltételezhetõ, hogy az erõs naptevékenység csökkenti a hõkisugárzás lehetõségét a sarkokon. A most lezárult napfoltminimum alatt megfigyelhetõ volt az antarktiszi jégmennyiség növekedése, és az arktiszi jégborítottság is, ha növekedésbe nem is kezdett, de csökkenésének üteme lassult. A háttérben valószínûleg az áll, hogy az erõs naptevékenység idején intenzívebbé váló napszél töltött részecskéi a sarki magaslégkörben elnyelõdnek, kinetikus energiájuk hõvé alakul. Ez melegedést okoz bizonyos légrétegekben, ami fokozza az örvényességet. Így könnyebben alakulnak ki ciklonok a sarkvidéken, ill. az alacsonyabb szélességek ciklonjai gyakrabban terjednek ki a poláris régióra: ezért nehezebben indul el, zajlik le a hideg AC-k kialakulásának öngerjesztõ folyamata. Itt külön ki kell hangsúlyozni, hogy láthatólag milyen fontos tényezõje a földi klímának a magas szélességeken kialakuló, és a kisugárzást kumulatív módon erõsítõ anticiklon. Kijelenthetõ, hogy az alacsony naptevékenység speciálisan a sarkvidékeken egyfajta "ellen-üvegházhatást" fejt ki.
Ezek után próbáljuk felvázolni a naptevékenység tényleges idõjárási hatásait. Az extremitások megvizsgálása mindig nagyon tanulságos, induljunk ki ezért a sokat emlegetett Maunder-minimumból. Ezen idõszak alatt az elmélettel összhangban a sarkok lehûltek, jégtömegük megnövekedett. Számba veendõ, hogy a kisugárzás növekedése elsõsorban a tengeri úszójég mennyiségét gyarapítja (tehát az Arktiszét): érdekes tény, hogy a kis jégkorszak a déli féltekén egyáltalán nem jelentkezett. A sarki jégtömeg és a hidegbázis kiterjedése zord telekhez vezetett az északi hemiszférán. Másik oldalról tartósan, jelentõsen csökkent a nyugatiáramlás-hajlam. Ez a teleket nyilván még hidegebbé tette, ellenben a nyarakat aránytalanul forróvá. A kontinentális jelleg elõtérbe került. Az ellentétes hatások "nyugtalanságot", instabilitást vittek Európa klímájába. Nagyon árulkodó, hogy a XVIII. század végének, XIX. század elejének hazai idõjárása -a maihoz képest- megdöbbentõen hektikus volt: nagyon meleg és nagyon hideg hónapok sûrûn követték egymást, nemkülönben szokatlanul alacsony, ill. magas középhõmérsékletû évek.
Azóta az ipri széndioxid-kibocsájtás ás a naptevékenység hosszútávú növekedése idõben egybeesik. Mivel ezek effektusa hasonló, egymással összetéveszthetõ, nem tudhatjuk, a valóban létezõ átlaghõmérséklet emelkedés milyen mértékben írható az egyik, ill. a másik rovására.
Ha a naptevékenység általános mérséklõdése hosszútávú tendenciává válik, úgy ez, és a széndioxid emisszió növekedése versenyt fut egymással. Sajnos, végsõ összegzésben valószínûleg ez utóbbi a "nyerõ". Ha nem mérsékeljük a kibocsájtást, és a fölös széndioxid nem vonódik ki a légkörbõl, akkor az évezredekre ott maradhat. A naptevékenység ingadozásai pedig feltehetõleg nem ilyen hosszú idõtartamúak.
Csak annyit szeretnék mondani, hogy nem siklok el a nagytérségi oszcillációk változása felett (nem is értem,miért írsz ilyet, meg sem említettem a témát...), igenis azok is hatással vannak a klímára, igazad van benne. Csak hát ezek változása is végsõ soron jelentõs részben a naptevékenység változására vezethetõ vissza. Én amúgy az ég világon senkivel nem akarok vitatkozni, veled sem, csupán elmondom,amit gondolok. Legyen szép estéje minden kedves fórumozónak. 
Összeesküvés-elméletekkel nem vagyok hajlandó foglalkozni, ezek - a te logikád szerint - ugyanúgy irányítottak, mint a hivatalos álláspont. Amúgy gratulálok, magadba néztél, és rájöttél a klímaprobléma forrására és megoldására...
Amúgy igen elegánsan elsiklasz az érvek felett, mint pl. a nagytérségi oszcillációk változása, és azok klímára gyakorolt hatása, de hát ez nem passzol az elméletedbe.
Mellesleg én sem a globális felmelegedés elvakult híve vagyok, ezért is írtam, hogy a növekedés mértéke csökkenni látszik.
Részemrõl itt be is fejezem, mert nem látom értelmét veled vitatkozni.
Amúgy igen elegánsan elsiklasz az érvek felett, mint pl. a nagytérségi oszcillációk változása, és azok klímára gyakorolt hatása, de hát ez nem passzol az elméletedbe.
Mellesleg én sem a globális felmelegedés elvakult híve vagyok, ezért is írtam, hogy a növekedés mértéke csökkenni látszik.
Részemrõl itt be is fejezem, mert nem látom értelmét veled vitatkozni.
Itt egyébként szerintem nem is a megközelítésekkel van a baj. Ha még azt is elfelejtjük kicsit, hogy egyes érdekcsoportok mire használják a klimatológiát, akkor is teljesen másra kell gondolnunk.
Nevezetesen arra, hogy egyáltalán mennyire ismerjük a légkörünket? Felírtuk az õt kormányzó egyenletrendszert már jó régen. A baj csak az, hogy kaotikus, és csak numerikusan oldható meg. Ez elvi okból kizárja a pontos megoldását.
A másik, hogy a határfeltétel függ a kimenettõl, de nem tudjuk, hogy hogyan. Ezeket próbáljuk parametrizálni. Tapasztalatból tudom, hogy pl. a wrf-ben vannak olyan parametrizációk, amikrõl azt sem tudjuk, hogy miért jobb, mint a másik, csak hogy jobb . És még csak a rövidtávú elõrejelzéseknél tartunk.
A klímamodellek azt használják ki, hogy az idõbeli (klíma-) átlagok nem függenek az idõjárástól. Nade a szórások igen. És éghajlattól függõen az akármekkora is lehet. Hiába ismerjük az egyes elemek szokásos klimatikus eloszlását (pl. szél->Weibull, T->normális), ha a szórás miatt a trendek hibája a trend értékétõl egy-két nagyságrenddel nagyobb lehet.
Ráadásul az üvegházgáz-koncentrációt kényszerfeltételként használjuk. A szcenáriókban definiálta az IPCC, hogy a koncentrációjuk így vagy úgy alakul és pont. Holott lehet, hogy maga a kimenettõl való függése jóval erõsebb változásokat generál benne.
És akkor nem beszéltünk még a külsõ (csillagászati, esetleg vulkánkitöréses) hatásokról, amiknek a hatását szintén nem ismerjük elég pontosan.
Szóval az a helyzet (és most jön a lényeg), hogy jelenleg bizonyos helyeken nagyon pontatlanul van leírva a Föld-légkör rendszer (így együtt, maga a légkör elég jól ismert már), és ez olyan akadályokat rak elénk, amiket a klímamodellek nem tudhatnak megoldani (még, egyszer lehet, hogy eljön az ideje). Ennek ellenére az IPCC-tõl, és akárhonnan érkezõ kijelentéseket a klímaszkeptikusok, és a "klímaoptimisták" úgy kezelnek, mint ha az, vagy a cáfolata, vagy ki tudja mi még, tényként kezelhetõ lenne (úgy értem, a kijövõ eredményeknek túlságosan is hisznek, vagy túlságosan az ellenkezõjében hisznek, stb.). A valódi álláspont mindig oda jut vissza, hogy ahhoz, hogy egyáltalán érdemi munkába kezdhessünk, még meg kell értenünk bizonyos jelenségek fizikai hátterét is. Most, ha jól tudom, az AMO-jelenség az, ami a leginkább izgatja a tudósokat. (A klímamodellek fejlesztése annyiból hasznos lehet, hogy ha az jelenleg jó irányba megy, akkor egy-egy megfejtett jelenséget könnyû bele-parametrizálni, és nem akkor kell elkezdeni a fejlesztésüket.)
Nevezetesen arra, hogy egyáltalán mennyire ismerjük a légkörünket? Felírtuk az õt kormányzó egyenletrendszert már jó régen. A baj csak az, hogy kaotikus, és csak numerikusan oldható meg. Ez elvi okból kizárja a pontos megoldását.
A másik, hogy a határfeltétel függ a kimenettõl, de nem tudjuk, hogy hogyan. Ezeket próbáljuk parametrizálni. Tapasztalatból tudom, hogy pl. a wrf-ben vannak olyan parametrizációk, amikrõl azt sem tudjuk, hogy miért jobb, mint a másik, csak hogy jobb
. És még csak a rövidtávú elõrejelzéseknél tartunk.A klímamodellek azt használják ki, hogy az idõbeli (klíma-) átlagok nem függenek az idõjárástól. Nade a szórások igen. És éghajlattól függõen az akármekkora is lehet. Hiába ismerjük az egyes elemek szokásos klimatikus eloszlását (pl. szél->Weibull, T->normális), ha a szórás miatt a trendek hibája a trend értékétõl egy-két nagyságrenddel nagyobb lehet.
Ráadásul az üvegházgáz-koncentrációt kényszerfeltételként használjuk. A szcenáriókban definiálta az IPCC, hogy a koncentrációjuk így vagy úgy alakul és pont. Holott lehet, hogy maga a kimenettõl való függése jóval erõsebb változásokat generál benne.
És akkor nem beszéltünk még a külsõ (csillagászati, esetleg vulkánkitöréses) hatásokról, amiknek a hatását szintén nem ismerjük elég pontosan.
Szóval az a helyzet (és most jön a lényeg), hogy jelenleg bizonyos helyeken nagyon pontatlanul van leírva a Föld-légkör rendszer (így együtt, maga a légkör elég jól ismert már), és ez olyan akadályokat rak elénk, amiket a klímamodellek nem tudhatnak megoldani (még, egyszer lehet, hogy eljön az ideje). Ennek ellenére az IPCC-tõl, és akárhonnan érkezõ kijelentéseket a klímaszkeptikusok, és a "klímaoptimisták" úgy kezelnek, mint ha az, vagy a cáfolata, vagy ki tudja mi még, tényként kezelhetõ lenne (úgy értem, a kijövõ eredményeknek túlságosan is hisznek, vagy túlságosan az ellenkezõjében hisznek, stb.). A valódi álláspont mindig oda jut vissza, hogy ahhoz, hogy egyáltalán érdemi munkába kezdhessünk, még meg kell értenünk bizonyos jelenségek fizikai hátterét is. Most, ha jól tudom, az AMO-jelenség az, ami a leginkább izgatja a tudósokat. (A klímamodellek fejlesztése annyiból hasznos lehet, hogy ha az jelenleg jó irányba megy, akkor egy-egy megfejtett jelenséget könnyû bele-parametrizálni, és nem akkor kell elkezdeni a fejlesztésüket.)
Micsoda? Hogy a Nap hatással van-e ránk? Lehet... De a napfoltciklus kit érdekel? Van pár folt, majd arrébb mennek aztán megszûnnek, na bumm. Kevesebb fény nem fog jönni. Gondolná egy átlagember. A dolog persze összetettebb, de attól, hogy nagy meg minden, még egy tulajdonsága nem biztos, hogy hatással van ránk!
Ráadásul a CO2 is ilyen! Ne mondd már nekem, hogy nincs a klímára hatással a Föld CO2-jének több, mint megduplázódása a légkörben! Aki ilyet állít, szimplán hazudik! Az, hogy ennek milyen következményei lehetnek, abba nem mennék bele, az IPCC-nek sem hinnék, de Neked sem Vagy a CO2 elképesztõ mértékû, antropogén eredetû növekedését felejtsük el, mert az inkább okozhat T emelkedést, mint csökkenést és e tényezõ hallatán dugjuk homokba a fejünket? Ez a ló túlsó oldala, amit én ugyanúgy elvetek! Nem hitelesebb megközelítés, mint az IPCC-é! Nem menõ sötét klímaszkeptikusnak lenni!
Ráadásul a CO2 is ilyen! Ne mondd már nekem, hogy nincs a klímára hatással a Föld CO2-jének több, mint megduplázódása a légkörben! Aki ilyet állít, szimplán hazudik! Az, hogy ennek milyen következményei lehetnek, abba nem mennék bele, az IPCC-nek sem hinnék, de Neked sem
Vagy a CO2 elképesztõ mértékû, antropogén eredetû növekedését felejtsük el, mert az inkább okozhat T emelkedést, mint csökkenést és e tényezõ hallatán dugjuk homokba a fejünket? Ez a ló túlsó oldala, amit én ugyanúgy elvetek! Nem hitelesebb megközelítés, mint az IPCC-é! Nem menõ sötét klímaszkeptikusnak lenni!
"A 2010-es év a feljegyzések kezdete óta a legmelegebb év volt. És már most vannak olyan tendenciák, miszerint a 2011-es év megintcsak a legmelegebb lesz." Megint csak, 2 szó. Egyébként honnan is származnak ezek a kijelentések, hogy ez lesz a legmelegebb meg az lesz a legmelegebb? Csak nem az IPCC-tõl?
Már ne haragudj, de a helyedben én nem hallgatnék egy politikai szervezet (ENSZ) politikai ihletésre létrehozott szervezetére, amely azt állítja magáról, hogy több ezer,válogatott tudóssal van tele, miközben a fele sem tudós, annál inkább kormányhivatalnok és stb. Mielõtt elkezded cáfolni, egy volt alkalmazottjuk, egy neves tudós, Paul Reiter professzor tálalt ki errõl a világnak. Ha nem hiszed, nézz utána.
Ez a politikai irányítású szervezet még 20 éve ezt a grafikont tette közzé:
Link
Igen, ezen az ábrán jól látszik, hogy a középkori meleg idõszak MELEGEBB, mint a mai "példa nélkül álló felmelegedés". Hogy is van ez? ... Csak közben, mivel nem tudtak elég nagy riadalmat kelteni, ezért el kellett tüntetni azt a kiló kenyeret a grafóról, és egy rémisztõbbel kellett elõállni. Ekkor rukkoltak ki kormányhivatalnokaink a hirhedt "hokiütõ diagrammal". Itt már a Medival Warm Period és a Little Ice Age teljesen elhanyagolhatónak hat, míg a XX. századi melegedést jól eltúlozták, hogy eléggé féljünk. A céljuk, hogy klímakonferenciáikon országok vezetõivel karöltve dollármilliárdokat osszanak el újra, minél nagyobb hatalmat szerezve ezzel - feletted és felettem... Sajna,ez az igazság.
De ha ez még kevés ahhoz, hogy kinyíljon mindenki szeme, íme még egy infó:
"Egy 2007-es NASA-tanulmány is a Mars, Földéhez hasonló, 1970 óta tartó felmelegedésérõl számol be, felvetve, hogy „a bolygók klímájának gyors változása természetes jelenség lehet.” Ugyanígy érvel a Geophysical Research Letters-ben (2007. 4. 19.) H.B. Hammel és G.W. Lockwood a Föld és a Neptun klímaváltozása kapcsán." Érted...
Ezek a tudósok több évtizedes lehûlésrõl, nem visszafogott melegedésrõl, lehûlésrõl beszélnek, a naptevékenység csökkenése miatt.
Még valami: a széndioxid hívõk arról beszélnek, hogy a naptevékenység változása elhanyagolható vagy csak kis mértékben van hatással a Föld klímájára. Grrrr. Emberek, mindenki nézzen magába. Egy olyan égitest, amely nagyjából 1 milliószor nagyobb nálunk, és ahonnan az összes hõnket kapjuk, csak kis mértékben vagy elhanyagolható mértékben van hatással a klímánkra?? Ne egyetek meg mindent,amit elétek raknak. Inkább gondolkozzatok, és járjatok utána. És ne csak a hivatalos médiából...
Már ne haragudj, de a helyedben én nem hallgatnék egy politikai szervezet (ENSZ) politikai ihletésre létrehozott szervezetére, amely azt állítja magáról, hogy több ezer,válogatott tudóssal van tele, miközben a fele sem tudós, annál inkább kormányhivatalnok és stb. Mielõtt elkezded cáfolni, egy volt alkalmazottjuk, egy neves tudós, Paul Reiter professzor tálalt ki errõl a világnak. Ha nem hiszed, nézz utána.
Ez a politikai irányítású szervezet még 20 éve ezt a grafikont tette közzé:
Link
Igen, ezen az ábrán jól látszik, hogy a középkori meleg idõszak MELEGEBB, mint a mai "példa nélkül álló felmelegedés". Hogy is van ez? ... Csak közben, mivel nem tudtak elég nagy riadalmat kelteni, ezért el kellett tüntetni azt a kiló kenyeret a grafóról, és egy rémisztõbbel kellett elõállni. Ekkor rukkoltak ki kormányhivatalnokaink a hirhedt "hokiütõ diagrammal". Itt már a Medival Warm Period és a Little Ice Age teljesen elhanyagolhatónak hat, míg a XX. századi melegedést jól eltúlozták, hogy eléggé féljünk. A céljuk, hogy klímakonferenciáikon országok vezetõivel karöltve dollármilliárdokat osszanak el újra, minél nagyobb hatalmat szerezve ezzel - feletted és felettem... Sajna,ez az igazság.
De ha ez még kevés ahhoz, hogy kinyíljon mindenki szeme, íme még egy infó:
"Egy 2007-es NASA-tanulmány is a Mars, Földéhez hasonló, 1970 óta tartó felmelegedésérõl számol be, felvetve, hogy „a bolygók klímájának gyors változása természetes jelenség lehet.” Ugyanígy érvel a Geophysical Research Letters-ben (2007. 4. 19.) H.B. Hammel és G.W. Lockwood a Föld és a Neptun klímaváltozása kapcsán." Érted...
Ezek a tudósok több évtizedes lehûlésrõl, nem visszafogott melegedésrõl, lehûlésrõl beszélnek, a naptevékenység csökkenése miatt.
Még valami: a széndioxid hívõk arról beszélnek, hogy a naptevékenység változása elhanyagolható vagy csak kis mértékben van hatással a Föld klímájára. Grrrr. Emberek, mindenki nézzen magába. Egy olyan égitest, amely nagyjából 1 milliószor nagyobb nálunk, és ahonnan az összes hõnket kapjuk, csak kis mértékben vagy elhanyagolható mértékben van hatással a klímánkra?? Ne egyetek meg mindent,amit elétek raknak. Inkább gondolkozzatok, és járjatok utána. És ne csak a hivatalos médiából...
Debrecenben is több helyen mértek az elmúlt 100 évben, és amennyiben az egyik hely és a másik hely között a különbözõ fekvésbõl kifolyólag mondjuk 0,5 fokos különbség adódik a középhõmérsékletben, ez már be tud zavarni.
A szolnoki állomásról meg ne beszéljünk, pontosan nem tudom mennyi idõn keresztül, de ott komoly mérési problémák voltak egy darabig.
A szegedi állomás annyiban jó, ebben Snowhunternek igaza van, hogy miután kivitték a városból, utána viszonylag állandó fekvésû helyen volt (bár az Alföldön fene sem tudja mi állandó és mi nem az).
Szombathelyen is volt városban vagy annak közelében, Debrecenben is, tehát egyik met.hu-s 100 éves adatsor sem mentes a hõszennyezéstõl.
Különféle adatsorokból ki lehet kalkulálgatni a fekvés, beépítettség, mérési mód és egyéb paraméterek függvényében egy 100 vagy 110 éves idõszak hõmérsékleti menetét.
Ez komoly kutatómunkát igényel.
A szolnoki állomásról meg ne beszéljünk, pontosan nem tudom mennyi idõn keresztül, de ott komoly mérési problémák voltak egy darabig.
A szegedi állomás annyiban jó, ebben Snowhunternek igaza van, hogy miután kivitték a városból, utána viszonylag állandó fekvésû helyen volt (bár az Alföldön fene sem tudja mi állandó és mi nem az).
Szombathelyen is volt városban vagy annak közelében, Debrecenben is, tehát egyik met.hu-s 100 éves adatsor sem mentes a hõszennyezéstõl.
Különféle adatsorokból ki lehet kalkulálgatni a fekvés, beépítettség, mérési mód és egyéb paraméterek függvényében egy 100 vagy 110 éves idõszak hõmérsékleti menetét.
Ez komoly kutatómunkát igényel.
Nem kotnyeleskedsz.
Épp arra akartam utalni, hogy a viszonylag állandó mérési körülményekben beálló változások is nagyobb változásokat indukálhatnak, mint amit nekünk nagyon meg akarnak magyarázni.
Az 1951 után jövõ idõszak egyébként is hûvösebb volt, íme a fõvárosi adatsorból egy állandó meréskörülménykét adó, a Kitaibel utcai volt mérõkert 1951-1980-as adatsora: Link
Salo,
Ez nekem most magasröptû, privát felületen kérdezz.
Épp arra akartam utalni, hogy a viszonylag állandó mérési körülményekben beálló változások is nagyobb változásokat indukálhatnak, mint amit nekünk nagyon meg akarnak magyarázni.
Az 1951 után jövõ idõszak egyébként is hûvösebb volt, íme a fõvárosi adatsorból egy állandó meréskörülménykét adó, a Kitaibel utcai volt mérõkert 1951-1980-as adatsora: Link
Salo,
Ez nekem most magasröptû, privát felületen kérdezz.
Meg esetleg tudnád azt is mondani, hogy a lineáris trendnek mekkora a meredeksége (hibával! ez fontos)?
Kicsi szösszenet a hibaszámításról: ha nem ismert az adatok hibája, akkor a (végtelen pontosnak vett) adatokra illesztett (szintén végtelen pontos) egyeneshez képesti reziduális szórással /egyenestõl való távolságnégyzetek átlagának a gyöke/ becsülöm minden pont hibáját. Ez a meredekségre szemre akár egy nagyságrenddel is nagyobb lehet magánál a meredekségnél, azt mondhatnánk, hogy kb. zérus a meredekség.
Kérdés, hogy az egyes évi középhõmérsékleteknek hogyan definiáljuk a hibáját. Egy jó definíció kiemeli a hibából a jelet, egy ilyen egyenes illesztésnél ez a meredekség hibájának több nagyságrenddel történõ csökkenését idézi elõ. Vagyis lehet, hogy az a nagyon kicsi csökkenés tényleg ott van. Tehát -0,01+-0,3 helyett mondjuk -0,1243158+-0,0000012 értéket kapunk. Ehhez az egyes pontok hibáját kell ismernünk.
Még valami: ha megvan a meredekség (mint várható érték), és annak hibája (mint szórás), akkor Gauss-függvénnyel becsülhetjük, hogy hány % a valószínûsége annak, hogy tényleg hûlés/melegedés van, illetve adott konfidencia szint mellett megbecsülhetjük, mi a valószínûsége annak, hogy a meredekség benne van egy bizonyos tartományban. (Ezt csinálja az IPCC-jelentés összes számolása, amibõl kijönnek olyanok, hogy pl. itt és ott a T-anomália 100 év múlva 80 vagy 90%-os konfidencia mellett +0,5 és +6,1°C között lesz/hasból jött, de ilyesmi tartományok vannak/. Ez szinte nem infó, talán csak a melegedés vehetõ viszonylag biztosra e mondat alapján /ha hiszünk a számolásnak/.)
/Modern fizika laboron így adtam meg a mangán Landé-faktorát 6 tizedesjegyre pontosan, mert egy ilyen hibabecslést részletesen vizsgáltam. Kiderült, hogy ha a mérési pontokból kivonom az õ átlagukat, akkor a 2,07+-0,12 helyett 2,0687342(6
vagy ilyesmi jön ki. Apró trükkök/.
Csak azért írom mindezt, mert pusztán az ábráról annyira nem egyértelmû azért a csökkenés. A lokális ingadozások sokkal nagyobbak. Ha 1987-tõl nézem a grafikont, jóval határozottabb emelkedés látszik, amely alatt az ingadozások is kisebbek valamivel, mint pl. az elsõ felében. Az már elképzelhetõ, hogy a durvábbik hibabecsléssel sem tûnik el a meredekség.
Bocs a hosszért, csak jelezni szeretném, hogy milyen fontos a hibaszámítás. Sajnos a meteorológiában nem olyan profin csinálják ezt, mint pl. a részecskefizikában. Persze ott olyan pontos méréseket is végre tudnak hajtani, ami ezt lehetõvé teszi. Itt az volt a hiba, hogy a régi idõk adataihoz nem definiáltak hibákat. Pedig pusztán abból kiindulva, hogy mekkora a mûszeres hiba (T-nél 0,05°C pl), le lehetne vezetni mindenféle átlagoknak meg szórásoknak is a hibáját. Soha nem találtam még ilyen adatokat.
Ezért érdekelne annak az egyenesnek a meredeksége, meg a hibája, ha megvan.
Kicsi szösszenet a hibaszámításról: ha nem ismert az adatok hibája, akkor a (végtelen pontosnak vett) adatokra illesztett (szintén végtelen pontos) egyeneshez képesti reziduális szórással /egyenestõl való távolságnégyzetek átlagának a gyöke/ becsülöm minden pont hibáját. Ez a meredekségre szemre akár egy nagyságrenddel is nagyobb lehet magánál a meredekségnél, azt mondhatnánk, hogy kb. zérus a meredekség.
Kérdés, hogy az egyes évi középhõmérsékleteknek hogyan definiáljuk a hibáját. Egy jó definíció kiemeli a hibából a jelet, egy ilyen egyenes illesztésnél ez a meredekség hibájának több nagyságrenddel történõ csökkenését idézi elõ. Vagyis lehet, hogy az a nagyon kicsi csökkenés tényleg ott van. Tehát -0,01+-0,3 helyett mondjuk -0,1243158+-0,0000012 értéket kapunk. Ehhez az egyes pontok hibáját kell ismernünk.
Még valami: ha megvan a meredekség (mint várható érték), és annak hibája (mint szórás), akkor Gauss-függvénnyel becsülhetjük, hogy hány % a valószínûsége annak, hogy tényleg hûlés/melegedés van, illetve adott konfidencia szint mellett megbecsülhetjük, mi a valószínûsége annak, hogy a meredekség benne van egy bizonyos tartományban. (Ezt csinálja az IPCC-jelentés összes számolása, amibõl kijönnek olyanok, hogy pl. itt és ott a T-anomália 100 év múlva 80 vagy 90%-os konfidencia mellett +0,5 és +6,1°C között lesz/hasból jött, de ilyesmi tartományok vannak/. Ez szinte nem infó, talán csak a melegedés vehetõ viszonylag biztosra e mondat alapján /ha hiszünk a számolásnak/.)
/Modern fizika laboron így adtam meg a mangán Landé-faktorát 6 tizedesjegyre pontosan, mert egy ilyen hibabecslést részletesen vizsgáltam. Kiderült, hogy ha a mérési pontokból kivonom az õ átlagukat, akkor a 2,07+-0,12 helyett 2,0687342(6
vagy ilyesmi jön ki. Apró trükkök/.Csak azért írom mindezt, mert pusztán az ábráról annyira nem egyértelmû azért a csökkenés. A lokális ingadozások sokkal nagyobbak. Ha 1987-tõl nézem a grafikont, jóval határozottabb emelkedés látszik, amely alatt az ingadozások is kisebbek valamivel, mint pl. az elsõ felében. Az már elképzelhetõ, hogy a durvábbik hibabecsléssel sem tûnik el a meredekség.
Bocs a hosszért, csak jelezni szeretném, hogy milyen fontos a hibaszámítás. Sajnos a meteorológiában nem olyan profin csinálják ezt, mint pl. a részecskefizikában. Persze ott olyan pontos méréseket is végre tudnak hajtani, ami ezt lehetõvé teszi. Itt az volt a hiba, hogy a régi idõk adataihoz nem definiáltak hibákat. Pedig pusztán abból kiindulva, hogy mekkora a mûszeres hiba (T-nél 0,05°C pl), le lehetne vezetni mindenféle átlagoknak meg szórásoknak is a hibáját. Soha nem találtam még ilyen adatokat.
Ezért érdekelne annak az egyenesnek a meredeksége, meg a hibája, ha megvan.
Döbbenetes! Lehet még olyan hazai mérõhely, ahol a hõszennyezés (egyéb tényezõk) nem szólhatnak bele a 100 évet felölelõ adatok alakulásába? Érdekes lenne újabb "korrekt" adatokat vizsgálni. (Debrecen, Szolnok?)
Az alapfelvetés arról szólt, hogy a globális mézesmadzag megkérdõjelezhetõ a késõbb vitát kiváltó diagramokkal.
Ehhez csatlakoznák most én is, ha nem gond.
Azonban más, saját diagramokkal.
Lehet, hogy máshol már megjelentek Szeged éghajlati diagrammai, ám én nem találkoztam velük.
Azért választottam ezt a várost, mert az állomásáthelyezés itt volt a legkevésbé durva változásokkal járó a szolgálati, 100 éves éghajlati idõsorokban megjelenõ városok közül.
Az 1901-2000 közötti adatsorhoz hozzáillesztettem a hátunk mögött hagyott évtizedet, a 2000-2010-es idõszakot, így 110 éves idõsor jött össze.
Az évi középhõmérsékletekkel operáltam.
Elõször az 1901-2010 közötti 110 év: Link
A 110 év átlaga egy tizeddel megadva 10,9°C.
Tisztán látható a lineáris trendvonalon a csökkenõ tendencia, ennyit a globális vicc belemagyarázásairól.
Másodszor íme a 30 éves, etalonként használt átlagok: Link
Itt kirajzolódik a viszonyítási pont hibája, mennyire tévútra vihet vagy épp lobbikat kiszolgáló egy 30 éves átlaggal viszonyítási pontot játszani, pláne, ha az olyan tisztán láthatóan hibás 30 év, mint az 1961-1990-es idõszak.
A havi átlagokkal is foglalkoztam, ott is vannak szépségek.
Példa okárt az 1915-1921 közötti januárok 110éves idõtávon is kiugró enyhesége, a 110 éves -1,1°C-os átlaggal szemben ama hét január átlaga +2,5°C (felsorolva: 2,2, 2,7, 0,8, 1,2, 3,4, 2,8, 4,1°C).
Ebbõl kiindulva újradefiniáltam az észlelõhelyemre vonatkozó éghajlati havi átlagokat, amint idõm lesz, a honlapon is látható módon kicserélem minden vonatkozásban.
Ehhez csatlakoznák most én is, ha nem gond.
Azonban más, saját diagramokkal.
Lehet, hogy máshol már megjelentek Szeged éghajlati diagrammai, ám én nem találkoztam velük.
Azért választottam ezt a várost, mert az állomásáthelyezés itt volt a legkevésbé durva változásokkal járó a szolgálati, 100 éves éghajlati idõsorokban megjelenõ városok közül.
Az 1901-2000 közötti adatsorhoz hozzáillesztettem a hátunk mögött hagyott évtizedet, a 2000-2010-es idõszakot, így 110 éves idõsor jött össze.
Az évi középhõmérsékletekkel operáltam.
Elõször az 1901-2010 közötti 110 év: Link
A 110 év átlaga egy tizeddel megadva 10,9°C.
Tisztán látható a lineáris trendvonalon a csökkenõ tendencia, ennyit a globális vicc belemagyarázásairól.
Másodszor íme a 30 éves, etalonként használt átlagok: Link
Itt kirajzolódik a viszonyítási pont hibája, mennyire tévútra vihet vagy épp lobbikat kiszolgáló egy 30 éves átlaggal viszonyítási pontot játszani, pláne, ha az olyan tisztán láthatóan hibás 30 év, mint az 1961-1990-es idõszak.
A havi átlagokkal is foglalkoztam, ott is vannak szépségek.
Példa okárt az 1915-1921 közötti januárok 110éves idõtávon is kiugró enyhesége, a 110 éves -1,1°C-os átlaggal szemben ama hét január átlaga +2,5°C (felsorolva: 2,2, 2,7, 0,8, 1,2, 3,4, 2,8, 4,1°C).
Ebbõl kiindulva újradefiniáltam az észlelõhelyemre vonatkozó éghajlati havi átlagokat, amint idõm lesz, a honlapon is látható módon kicserélem minden vonatkozásban.
Aki egy kicsit is figyeli az idõjárást, az tudja,hogy aug.elejétõl okt-7-ig a maximumok az átlag felett voltak vagyis a 4,5 hónapból 2 hónapig. A többi inkább alatta van (kivéve okt vége,nov eleje, az átlag körüli) így a 0 anomáliától nem olyan nagy az eltérés.
Ennyi, errõl van szó. Maga a grafikon nem hibás: ott van rajta két hónapnyi átlag feletti és két hónapnyi átlag alatti szakasz, úgyhogy a -5 fokos anomáliát egész egyszerûen elszámolták.
Ennyi, errõl van szó. Maga a grafikon nem hibás: ott van rajta két hónapnyi átlag feletti és két hónapnyi átlag alatti szakasz, úgyhogy a -5 fokos anomáliát egész egyszerûen elszámolták.
"Tudod, lehet, hogy az elmúlt 10 év enyhébb volt az azt megelõzõ évtizedeknél." Nem LEHET, ez tény.
"Viszont az elmúlt pár év hidegebb volt, mint az azt megelõzõ évek többsége." Melyik pár év? Ez így pongyola. Ráadásul nem igaz, a 2010-es év a feljegyzések kezdete óta a legmelegebb év volt. És már most vannak olyan tendenciák, miszerint a 2011-es év megintcsak a legmelegebb lesz. Amivel kevered, az a melegedés mértéke, ez lassul, az elmúlt évben pl. -0,2 fok volt az elõzõ évhez képest - de ettõl még melegedett.
"...lassan, de biztosan lehûlési trend kezdõdött el. Ennek oka nem más, mint a napciklusok gyengülése." Nem kezdõdött el, legalábbis a statisztikák szerint, globálisan nem (megha a melegedés mértéke lassult is, esetleg). Más kérdés, hogy lokálisan lehetnek bizonyos kilengések, de ezek csak statisztikai szinten mozognak. Az egészet pedig a napciklusokra fogni, hát, bátor dolog. De persze ez sem igaz, csupán - esetleg - részben. Nézd meg az óceáni ciklusokat (van elég) ezek korrelációja sokkal jobban befolyásol mindent, mint az utóbbi évek naptevékenysége, még akkor is, ha a napfoltminimum valóban jelentõs volt az elmúlt évek során. Viszont hatását ellensúlyozta - sõt, felülmúlta - a nagytérségi oszcillációk alakulása.
"Azt meg továbbra sem értem, hogy miért hibás az Eumet grafikonja?? 100 éves átlaghoz viszonyít és csak a napi maximumot veszi alapul..." Ugye ezt a kérdést nem gondolod komolyan? A grafikon tehát CSAK a maximumokat veszi figyelembe, de az ugye nyilvánvaló, hogy a maximumhõmérséklet csak egy része az átlaghõmérsékletnek, így a maximumok alakulásából SEMMIRE sem lehet következtetni.
Ne érts félre, én sem HISZEK a borzasztó globális felmelegedésben, de a nagy kételkedés során azért nem szabadna a vízzel együtt a gyereket is kiönteni a kádból. Az én álláspontom szerint vannak ugyan bizonyos jelek, hogy a felmelegedési folyamat megállhat, de legalábbis lassulhat (ezt statisztikák is alátámasztják, azaz visszakövethetõ), de többet nem mernék kijelenteni.
"Viszont az elmúlt pár év hidegebb volt, mint az azt megelõzõ évek többsége." Melyik pár év? Ez így pongyola. Ráadásul nem igaz, a 2010-es év a feljegyzések kezdete óta a legmelegebb év volt. És már most vannak olyan tendenciák, miszerint a 2011-es év megintcsak a legmelegebb lesz. Amivel kevered, az a melegedés mértéke, ez lassul, az elmúlt évben pl. -0,2 fok volt az elõzõ évhez képest - de ettõl még melegedett.
"...lassan, de biztosan lehûlési trend kezdõdött el. Ennek oka nem más, mint a napciklusok gyengülése." Nem kezdõdött el, legalábbis a statisztikák szerint, globálisan nem (megha a melegedés mértéke lassult is, esetleg). Más kérdés, hogy lokálisan lehetnek bizonyos kilengések, de ezek csak statisztikai szinten mozognak. Az egészet pedig a napciklusokra fogni, hát, bátor dolog. De persze ez sem igaz, csupán - esetleg - részben. Nézd meg az óceáni ciklusokat (van elég) ezek korrelációja sokkal jobban befolyásol mindent, mint az utóbbi évek naptevékenysége, még akkor is, ha a napfoltminimum valóban jelentõs volt az elmúlt évek során. Viszont hatását ellensúlyozta - sõt, felülmúlta - a nagytérségi oszcillációk alakulása.
"Azt meg továbbra sem értem, hogy miért hibás az Eumet grafikonja?? 100 éves átlaghoz viszonyít és csak a napi maximumot veszi alapul..." Ugye ezt a kérdést nem gondolod komolyan? A grafikon tehát CSAK a maximumokat veszi figyelembe, de az ugye nyilvánvaló, hogy a maximumhõmérséklet csak egy része az átlaghõmérsékletnek, így a maximumok alakulásából SEMMIRE sem lehet következtetni.
Ne érts félre, én sem HISZEK a borzasztó globális felmelegedésben, de a nagy kételkedés során azért nem szabadna a vízzel együtt a gyereket is kiönteni a kádból. Az én álláspontom szerint vannak ugyan bizonyos jelek, hogy a felmelegedési folyamat megállhat, de legalábbis lassulhat (ezt statisztikák is alátámasztják, azaz visszakövethetõ), de többet nem mernék kijelenteni.
Nem sok szakmaiság van abban, ha középhõmérsékleti grafikon mellé maximumtól való eltérést írunk öles betûkkel. Valójában egy szimpla tizedesvesszõ elírás az egész : nem -5,1 hanem -0,51. Aki egy kicsit is figyeli az idõjárást, az tudja,hogy aug.elejétõl okt-7-ig a maximumok az átlag felett voltak vagyis a 4,5 hónapból 2 hónapig. A többi inkább alatta van (kivéve okt vége,nov eleje, az átlag körüli) így a 0 anomáliától nem olyan nagy az eltérés.
Az kérdéses, hogy az úgynevezett 100 éves átlagba milyen adatok kerültek és honnan, ugyanez felmerül a "mért" adatoknál...
A T max sem lehetett ennyivel hidegebb, egy összességében meleg nyár van mögöttünk: Link
Eléggé sajátságos a július 15. kiválasztása, akkor a hónap második felében volt egy 10 napos hûvösebb idõszak, de ettõl sem lehet máig 5 fokos negatív anomália.
A T max sem lehetett ennyivel hidegebb, egy összességében meleg nyár van mögöttünk: Link
Eléggé sajátságos a július 15. kiválasztása, akkor a hónap második felében volt egy 10 napos hûvösebb idõszak, de ettõl sem lehet máig 5 fokos negatív anomália.
Tudod, lehet, hogy az elmúlt 10 év enyhébb volt az azt megelõzõ évtizedeknél. Viszont az elmúlt pár év hidegebb volt, mint az azt megelõzõ évek többsége. Ezt azt mutatja, hogy lassan, de biztosan lehûlési trend kezdõdött el. Ennek oka nem más, mint a napciklusok gyengülése. Azt meg továbbra sem értem, hogy miért hibás az Eumet grafikonja?? 100 éves átlaghoz viszonyít és csak a napi maximumot veszi alapul, így simán elképzelhetõ, hogy igaz. Plusz Aigner Szilárd valószínûleg többet ért a meteorológiához,mint te vagy én...
Meg amúgy is december úgyis pozitív anomáliát fog mutatni, úgyhogy az a -5 a 0-hoz fog közelíteni, így egyikõtöknek se kell leugrani a háztetõrõl bánatában.
Meg amúgy is december úgyis pozitív anomáliát fog mutatni, úgyhogy az a -5 a 0-hoz fog közelíteni, így egyikõtöknek se kell leugrani a háztetõrõl bánatában.
Annyira nem értelek.
1. ahogy többen is leírták már ez az éves átlagos maximum hõmérsékletet mutatja ,az már más kérdés ,hogy így is hibás az a -5,1 fokos anomália.
2.Te meg akarod cáfolni a globális felmelegedést ,ez még nem is lenne baj ,de légyszíves nézz már utána ,hogy az elmúlt 10 évben hányszor volt átlagnál hidegebb év itt a Kárpát-medencében.
1. ahogy többen is leírták már ez az éves átlagos maximum hõmérsékletet mutatja ,az már más kérdés ,hogy így is hibás az a -5,1 fokos anomália.
2.Te meg akarod cáfolni a globális felmelegedést ,ez még nem is lenne baj ,de légyszíves nézz már utána ,hogy az elmúlt 10 évben hányszor volt átlagnál hidegebb év itt a Kárpát-medencében.
Azt is érdemes megemlíteni hogy az OMSZ 30 éves átlag alapján számol eltérést, az EUMET-es grafikonon meg 100 éves átlag van és ugye nem mindegy.
És mivel az OMSZ havi középhõmérséklet anomáliát számol az EUMET pedig csak a Tmax átlagtól való eltérést így a kettõt összehasonlítani teljesen felesleges.
És mivel az OMSZ havi középhõmérséklet anomáliát számol az EUMET pedig csak a Tmax átlagtól való eltérést így a kettõt összehasonlítani teljesen felesleges.
Nézd meg ezt a térképet Link , ez ha országos átlagot nézünk akkor 3 fok fölötti pozitív anomália, hiába volt pár helyen +2 körül. Ne erõltesd azt a -5-ös baromságot, mert a maximum-hõmérsékleteket kiragadva lehûléssel riogatni, az a szánalmas!
Kérlek támaszd alá valamivel mitõl lennénk Július 15 óta -5,1 fokra az átlagtól, komolyan kíváncsi vagyok rá.
A Grafikon ami az EUMET-en van egyébként sem középhõmérséklettõl való eltérést mutat, csupán a napi max. hõmérsékletektõl való eltérést.
A Grafikon ami az EUMET-en van egyébként sem középhõmérséklettõl való eltérést mutat, csupán a napi max. hõmérsékletektõl való eltérést.
Jó,hogy mutatod ezeket a grafikonokat:
"Országszerte az átlagosnál melegebbnek bizonyult az idei szeptember. A legnagyobb eltérés az Alföldön jelentkezett, ahol az anomália értéke + 4 °C körül alakult, de a térképen +5 °C-ot meghaladó különbség is kirajzolódott. Bár az ország többi részében a havi középhõmérséklet közelebb esett a sokévi átlaghoz, az eltérés mindenütt nagyobb volt, mint + 1,5 °C."(met.hu) Szóval a 3-4 fokos pozitív anomália erõs általánosítás, csak az a tény, hogy a másfél fokot mindenütt meghaladta. Az október hónapról feltüntetett grafikon is jól mutatja, hogy nagyobbrészt negatív anomália volt a jellemzõ. Az meg hogy az általam linkelt grafót szimplán "rossz adatnak" bélyegzed, jól megalapozott tények híján, ne haragudj, de eléggé szánalmas. Persze tudom, hogy egy "emberáltalelõidézettglobáliszagyvaság" hívõ szemében egy lehûlést mutató adatsor csak hibás lehet...
"Országszerte az átlagosnál melegebbnek bizonyult az idei szeptember. A legnagyobb eltérés az Alföldön jelentkezett, ahol az anomália értéke + 4 °C körül alakult, de a térképen +5 °C-ot meghaladó különbség is kirajzolódott. Bár az ország többi részében a havi középhõmérséklet közelebb esett a sokévi átlaghoz, az eltérés mindenütt nagyobb volt, mint + 1,5 °C."(met.hu) Szóval a 3-4 fokos pozitív anomália erõs általánosítás, csak az a tény, hogy a másfél fokot mindenütt meghaladta. Az október hónapról feltüntetett grafikon is jól mutatja, hogy nagyobbrészt negatív anomália volt a jellemzõ. Az meg hogy az általam linkelt grafót szimplán "rossz adatnak" bélyegzed, jól megalapozott tények híján, ne haragudj, de eléggé szánalmas. Persze tudom, hogy egy "emberáltalelõidézettglobáliszagyvaság" hívõ szemében egy lehûlést mutató adatsor csak hibás lehet...
A pécsi maximumoknál az eltérés az 1901-2000-es 100 éves átlaghoz képest július 15-e óta +0,2°C
Két hetes átlagban is csak az elmúlt 2 hétben van -5 fok körül az eltérés. Nyilván az országos átlagos eltérés is 0 fok körüli lehet.
Két hetes átlagban is csak az elmúlt 2 hétben van -5 fok körül az eltérés. Nyilván az országos átlagos eltérés is 0 fok körüli lehet.
Akkor tisztelettel megkérlek,hogy nézd meg jobban azt a görbét. Fõleg az októbert és a novembert, mert fõleg ebben a két hónapban nagyrészt jóval átlag alatti hõmérsékleteket mérhettünk. Naponta követem ezt a grafikont, nem most zuhant le hirtelen kemény mínuszokba, hanem lassan érte el ezt a szintet. Tavaly ilyenkor novemberben bõben mértünk 15-20 fokokat, ehhez képest idén szinte végig fagyponthoz közeli, vagy az alatti értékek voltak - nem januárban, novemberben. Az egy õszi hónap...
Ha az átlagtól való -4,8 fokos eltérésre gondolsz, az hibás. A grafikont végignézve a hõmérsékleti görbén kb. ugyanannyi átlag alatti szakasz van, mint átlag feletti, 4 fokkal átlag alá pedig már csak egészen kevés helyen megy. Ebbõl holtbiztos, hogy nem jön össze július közepe óta -4,8 fokos negatív anomália. (Ahhoz egyébként az elmúlt 100 év leghidegebb õszét kellett volna átélnünk.)
Érdekes adat:
Link
Hol is van az a híres, félelmetes globális felmelegedés?
Csak költõi volt a kérdés. Természetesen az ég világon sehol...
Link
Hol is van az a híres, félelmetes globális felmelegedés?
Csak költõi volt a kérdés. Természetesen az ég világon sehol...
Link Nehéz elfelejteni Koppenhága komikumát.....Túl azon hogy egy jó kis botrány elõzte meg, a sok "hívõ " kemény keleti szélben, hófúvásban állt sorban, hogy bejusson...A viszonylag jámbor idõjárású Koppenhága keményen ostorozta a hívõket! A lényegen ez mit sem változtat, az EU szélsõségesen karbonellenes. Az élet írhatja felül ezt is , mint annyi mindent, hideg napok jönnek európára, nagyon hideg évek.
A lényegen ez mit sem változtat, az EU szélsõségesen karbonellenes. Az élet írhatja felül ezt is , mint annyi mindent, hideg napok jönnek európára, nagyon hideg évek.
Helyesbítés: a jelenlegi legmélyebben fekvõ szárazulat a Holt-tengernél van: -418 m. Mindegy, a nagyságrendek változatlanok.
Valóban, elég scifi-ízû viszonyok uralkodtak akkoriban. Hiszen a jelenkorban, ha jól emlékszem, a legmélyebb szárazulat talán 200 m-rel fekszik a tenger szintje alatt. A Földközi-tenger kiszáradt medencéjének esetén ez a mélység helyenként elérte a 4-5 ezer métert! Elképesztõ klíma lehetett ott.
A fagyáspont megemelkedése a jég és hóborította területek kiterjedéséhez vezet, ami növeli az albedót. Az albedó (a földgolyó fényvisszaverõ képessége) megváltozása véleményem szerint az eljegesedések kialakulásának egyik legfõbb tényezõje. Ha a lehûlés következtében nõ a jég és hóborítottság, akkor a felszín a napsugárzásnak nagyobb hányadát veri vissza a világûrbe, s ezzel tovább fokozza a lehûlést. Tehát circulus vitiosus-ról van szó, önerõsítõ folyamatról. Az albedó öngerjesztés útján való növekedése egyike azoknak a nem túl számos mechanizmusoknak, melyek képesek a földi klímát kibillenteni egyensúlyi állapotából. Lehetséges, hogy annak idején éppen a messinai sókrízis adta meg a végsõ lökést a circulus vitiosus beindulásához.
Persze képtelen gondolat, hogy mi történne, ha a víz fagyáspontja nem 0 C lenne, hanem
magasabb -de érdekes eljátszani vele. Valószínûleg matematikailag is meg lehetne fogni, hány fokos fagyáspont-növekedés kellene ahhoz, hogy a földön progresszív eljegesedés kezdõdjön. (Olvadási periódusban viszont a magas fagyáspont a jégtömegek gyors eltûnését vonná maga után, hiszen az ilyen jég kevesebb negatív hõenergiát tárolna)
Ha igaz, hogy a Földközi-tenger elpárolgott víztömege lecsapódás révén 10 m-rel megemelte a világóceán szintjét, az szintén az eljegesedés irányába hatott: a partvonalak mentén sok helyen nagy területû, sekély öblök képzõdhettek, melyek épp sekélységük folytán hamarabb fagytak be.
Érdekes helyzet lehetett: míg a kiapadt Földközi-tenger mélyföldje a pokol tüzében pörkölõdött, addig ezzel paralel, sõt éppen ennek következtében, a magasabb szélességeken szép lassan növekedni kezdtek a jégtömegek.
Különösen érdekes az Arktisz eljegesedésének kérdése, ugyanis a kiédesedés és az azzal járó fagyáspont-emelkedés elsõsorban a tengeri jég mennyiségét növeli meg.
A kronológia sokat tudna mondani a fenti történések esetleges összefüggéseirõl. Tud valaki közölni valami idõrendi kimutatást a témában?
Persze képtelen gondolat, hogy mi történne, ha a víz fagyáspontja nem 0 C lenne, hanem
magasabb -de érdekes eljátszani vele. Valószínûleg matematikailag is meg lehetne fogni, hány fokos fagyáspont-növekedés kellene ahhoz, hogy a földön progresszív eljegesedés kezdõdjön. (Olvadási periódusban viszont a magas fagyáspont a jégtömegek gyors eltûnését vonná maga után, hiszen az ilyen jég kevesebb negatív hõenergiát tárolna)
Ha igaz, hogy a Földközi-tenger elpárolgott víztömege lecsapódás révén 10 m-rel megemelte a világóceán szintjét, az szintén az eljegesedés irányába hatott: a partvonalak mentén sok helyen nagy területû, sekély öblök képzõdhettek, melyek épp sekélységük folytán hamarabb fagytak be.
Érdekes helyzet lehetett: míg a kiapadt Földközi-tenger mélyföldje a pokol tüzében pörkölõdött, addig ezzel paralel, sõt éppen ennek következtében, a magasabb szélességeken szép lassan növekedni kezdtek a jégtömegek.
Különösen érdekes az Arktisz eljegesedésének kérdése, ugyanis a kiédesedés és az azzal járó fagyáspont-emelkedés elsõsorban a tengeri jég mennyiségét növeli meg.
A kronológia sokat tudna mondani a fenti történések esetleges összefüggéseirõl. Tud valaki közölni valami idõrendi kimutatást a témában?
Valóban, annak a környezetnek a klimatikus viszonyait is ínyencség elképzelni 
A Maryland egyetem honlapján találtam egy cikket errõl: Link
A Maryland egyetem honlapján találtam egy cikket errõl: Link
Amire eddig nem is gondoltam:
"Elméleti számítások révén (Clausius-Clapeyron viszony), a tengerszint alatt négy kilométerrel a levegõ hõmérséklete 40 fokkal magasabb lehetett a tengerszintinél, így ott akár 80 fok körüli hõmérsékletek is kialakulhattak, ami az élet legtöbb formája számára elviselhetetlen. A légnyomás 1,45 és 1,71 bar (1,102 és 1,300 mmHg) között mozoghatott a medence fenekén. A viszonylag magasabban fekvõ területek viszont még szárazabbak voltak, mint a mélységiek."
Erre még Lász is csettintene egyet, ha arra sétálhatott volna!
"Elméleti számítások révén (Clausius-Clapeyron viszony), a tengerszint alatt négy kilométerrel a levegõ hõmérséklete 40 fokkal magasabb lehetett a tengerszintinél, így ott akár 80 fok körüli hõmérsékletek is kialakulhattak, ami az élet legtöbb formája számára elviselhetetlen. A légnyomás 1,45 és 1,71 bar (1,102 és 1,300 mmHg) között mozoghatott a medence fenekén. A viszonylag magasabban fekvõ területek viszont még szárazabbak voltak, mint a mélységiek."
Erre még Lász is csettintene egyet, ha arra sétálhatott volna!
Érdekes és értékes gondolat a messinai sókrízis kapcsolatba hozása a jégkorszakokkal. A Földközi tenger többszöri kiszáradásáról már régebben olvastam, de a tény nem indította el az asszociációimat klimatológiai irányban -holott a dolog eléggé kézenfekvõ.
A sokszoros kiszáradás helyenként csaknem kilométernyi vastagságú sóréteget deponált a fenéken, s ez irdatlan mennyiséget jelent. A világtenger eszerint jelentõsen kiédesedett, magasabb lett a víz fagyáspontja. Rögtön folytatom...
A sokszoros kiszáradás helyenként csaknem kilométernyi vastagságú sóréteget deponált a fenéken, s ez irdatlan mennyiséget jelent. A világtenger eszerint jelentõsen kiédesedett, magasabb lett a víz fagyáspontja. Rögtön folytatom...
Nyilvánvaló (ha eltekintünk attól, hogy a Tethys az elõdje, és annak kelet felõl bezárulása az Eurázsiai- és az Afrikai-, Arab-lemez ütközése során történt), de ezt a cikk elején le is írják.
Amit próbálok elképzelni, az az, ami a medence újra feltöltõdése után történhetett.
"A lehûlés a miocén során felgyorsult, körülbelül 5 millió évvel ezelõtt az Antarktisz legnagyobb részét már gleccserek borították." ( Link ), emiatt csökkent a tengerszint, ami az elzáródásban is szerepet játsz(hat)ott, majd "A medencében lerakódott só óriási mennyisége viszont kivonódott a világóceánból, amelynek sótartalma így jelentõsen csökkent, ez pedig emelte annak fagyáspontját és így hozzájárult jégkorszakok kialakulásához." ( Link ), majd az óriási területû száraz mélyföld helyére tengervíz került, ami valahogyan hatott a terület légköri cirkulációjára. Ami igazán érdekelne, hogy mindezeknek és az arktiszi jégtakaró kialakulásának mennyiben van közük egymáshoz. Vagy talán túl sok az a kb. 3 millió év a messinai sókrízis és a pleisztocén kezdete között?
Amit próbálok elképzelni, az az, ami a medence újra feltöltõdése után történhetett.
"A lehûlés a miocén során felgyorsult, körülbelül 5 millió évvel ezelõtt az Antarktisz legnagyobb részét már gleccserek borították." ( Link ), emiatt csökkent a tengerszint, ami az elzáródásban is szerepet játsz(hat)ott, majd "A medencében lerakódott só óriási mennyisége viszont kivonódott a világóceánból, amelynek sótartalma így jelentõsen csökkent, ez pedig emelte annak fagyáspontját és így hozzájárult jégkorszakok kialakulásához." ( Link ), majd az óriási területû száraz mélyföld helyére tengervíz került, ami valahogyan hatott a terület légköri cirkulációjára. Ami igazán érdekelne, hogy mindezeknek és az arktiszi jégtakaró kialakulásának mennyiben van közük egymáshoz. Vagy talán túl sok az a kb. 3 millió év a messinai sókrízis és a pleisztocén kezdete között?
A Földközi-tenger kiszáradását leginkább a Gibraltár körüli szoros bezárulása okozhatja.
"A Földközi-tenger vize a párolgás révén bekerült a földi körforgásba és eloszlott, ezzel a világóceán vizét mintegy 10 méterrel emelte meg.[17] A medencében lerakódott só óriási mennyisége viszont kivonódott a világóceánból, amelynek sótartalma így jelentõsen csökkent, ez pedig emelte annak fagyáspontját és így hozzájárult jégkorszakok kialakulásához."
Link
Igazán újszerû és érdekes infó számomra, hogy a Földközi-tenger kiszáradása volt a kezdõ lökés jégkorszak kialakulásához. A jelenlegi úgy tudtam 2.5 millió éve tart, szóval ennek valami más oka lehet
(Remélem jó helyre raktam, bár talán inkább földtanos téma)
Link
Igazán újszerû és érdekes infó számomra, hogy a Földközi-tenger kiszáradása volt a kezdõ lökés jégkorszak kialakulásához. A jelenlegi úgy tudtam 2.5 millió éve tart, szóval ennek valami más oka lehet
(Remélem jó helyre raktam, bár talán inkább földtanos téma)
Áthelyezve innen: Meteorológiai társalgó (#71747 - 2011-11-16 01:58:52)
Több ismerete lesz az 1000 év alatt elõforduló szélsõségekrõl, összességében sok döntéshez több adattal rendelkezhet. Szerintem a szélsõség ott kezdõdik a medencénk idõjárási viszonyai között, ha az ember szekérem el tud jutni a Balaton medrén keresztül Siófokról Tihanyba, vagy csónakon nagyjából toronyiránt Békéscsabáról Szarvasra, esetleg januárban virágoznak a gyümölcsfák és április végére beérlrlik a termést. Ez még mindig emberi léptékkel felfogható, spárzáz éves nagyságrendben egyszer elõforduló valószínûséggel kezelhetõ. Ja, hogy az elmúlt tízezer év legerõteljesebb naptevékenységû idõszakához viszonyítunk, és ezt figyelmen kívül hagyva kijelölünk egy másik paramétert az adott idõszakban, ami lineáris tendenciát mutat és azzal keresünk egy látszólagos kapcsolatot egyetlen ki tudja, milyen módon mért klímaparaméterrel?
A klíma fórumban pl.megtalálható egy-két használható grafikon, köztük a Vostok antarktiszi állomás 5,5 millió éves átlaghõmérsékleti adatsora. Másik gépen mentettem le, csak emlékezetbõl: -3,5 m évig a klíma stabil volt, sem a földpálya paraméterek változása, sem a naptevékenség változása érdemi módon nem befolyásolta. -3,5 m év és kb -1m év között az aálaghõmérséklet kb. lineárisan csökken, valószínûen a középamerikai híd kialakulása és az India-Ázsia kontins ütközés következtében fellépõ termohalin cirk. változás miatt - megváltozik a sarvidéki és az Indiai óceánba lefolyó édesvíz aránya. Kb. - 1 milla évtól az átlaghõmérséklet stabilnak tûnik, de -3,5 m évtõl a Föld pályájának változásaiból származó hõmérséklet változások amplitudója a korábbiakhoz képest lényegesen megnövekszik. A naptevéenység változásából származó hõmérséklet változás, bár elõidézhet kis
jégkorszakot, nagyságrendjében kevésbé, vagy nem változott, de legalábbis a kevés adatból ordítóan nem érzékelhetõ.
Addig, amíg ezeknek a válzozásoknak az okai és a paraméterei nem tisztázottak, nem létezhet elfogadható hosszú távú/klíma elõre jelzés. Aki pedig ezeknek az ismereteknek a hiányában képes bármilyen adatsort felelõsséggel extrapolálni, az csak a Világ Esze, vagy nagytudású mérnökasszony Felesége lehet (ez már a történelem, de egy doktori disszertáción magyar kiejtéssel elhangzott a cokettõ).
Bocsánat a szófosásért. Absolút met. amatõr vagyok, de a munkámban gyakran kell olyan több szakmát érintõ problémákat elemeznem, megoldanom, ahol az elején az érintett szakmákról csak annyit tudok, hogy ott is érvényes a négy alapmûvelet, meg a középiskolában tanult megmaradási törvények.
Nyûgös emberi mivoltomból adódóan: Történjen már valami, tudom, hogy az átlagnak valahogy ki kell jönnie, DE MIÉRT KÉT EGYMÁS UTÁNI ÉV ÁTLAGÁBAN
Elcsavartam a szálat, szerintem 71722-tõl a klímában lenne a helye.
Több ismerete lesz az 1000 év alatt elõforduló szélsõségekrõl, összességében sok döntéshez több adattal rendelkezhet. Szerintem a szélsõség ott kezdõdik a medencénk idõjárási viszonyai között, ha az ember szekérem el tud jutni a Balaton medrén keresztül Siófokról Tihanyba, vagy csónakon nagyjából toronyiránt Békéscsabáról Szarvasra, esetleg januárban virágoznak a gyümölcsfák és április végére beérlrlik a termést. Ez még mindig emberi léptékkel felfogható, spárzáz éves nagyságrendben egyszer elõforduló valószínûséggel kezelhetõ. Ja, hogy az elmúlt tízezer év legerõteljesebb naptevékenységû idõszakához viszonyítunk, és ezt figyelmen kívül hagyva kijelölünk egy másik paramétert az adott idõszakban, ami lineáris tendenciát mutat és azzal keresünk egy látszólagos kapcsolatot egyetlen ki tudja, milyen módon mért klímaparaméterrel?
A klíma fórumban pl.megtalálható egy-két használható grafikon, köztük a Vostok antarktiszi állomás 5,5 millió éves átlaghõmérsékleti adatsora. Másik gépen mentettem le, csak emlékezetbõl: -3,5 m évig a klíma stabil volt, sem a földpálya paraméterek változása, sem a naptevékenség változása érdemi módon nem befolyásolta. -3,5 m év és kb -1m év között az aálaghõmérséklet kb. lineárisan csökken, valószínûen a középamerikai híd kialakulása és az India-Ázsia kontins ütközés következtében fellépõ termohalin cirk. változás miatt - megváltozik a sarvidéki és az Indiai óceánba lefolyó édesvíz aránya. Kb. - 1 milla évtól az átlaghõmérséklet stabilnak tûnik, de -3,5 m évtõl a Föld pályájának változásaiból származó hõmérséklet változások amplitudója a korábbiakhoz képest lényegesen megnövekszik. A naptevéenység változásából származó hõmérséklet változás, bár elõidézhet kis
jégkorszakot, nagyságrendjében kevésbé, vagy nem változott, de legalábbis a kevés adatból ordítóan nem érzékelhetõ.
Addig, amíg ezeknek a válzozásoknak az okai és a paraméterei nem tisztázottak, nem létezhet elfogadható hosszú távú/klíma elõre jelzés. Aki pedig ezeknek az ismereteknek a hiányában képes bármilyen adatsort felelõsséggel extrapolálni, az csak a Világ Esze, vagy nagytudású mérnökasszony Felesége lehet (ez már a történelem, de egy doktori disszertáción magyar kiejtéssel elhangzott a cokettõ).
Bocsánat a szófosásért. Absolút met. amatõr vagyok, de a munkámban gyakran kell olyan több szakmát érintõ problémákat elemeznem, megoldanom, ahol az elején az érintett szakmákról csak annyit tudok, hogy ott is érvényes a négy alapmûvelet, meg a középiskolában tanult megmaradási törvények.
Nyûgös emberi mivoltomból adódóan: Történjen már valami, tudom, hogy az átlagnak valahogy ki kell jönnie, DE MIÉRT KÉT EGYMÁS UTÁNI ÉV ÁTLAGÁBAN
Elcsavartam a szálat, szerintem 71722-tõl a klímában lenne a helye.
Áthelyezve innen: Meteorológiai társalgó (#71736 - 2011-11-15 21:53:43)
Kicsit szélesebb látókört adhat annak, aki forgatja néha ezeket a köteteket. Több perspektívából vizsgáltam már a könyvben fellelhetõ adatok alapján az éghajlatunk tulajdonságait. Persze csak úgy a magam kedvéért. Szerintem alábbhagyna a sokszor megalapozatlan mutogatás az "éghajlatváltozásra". Minden bizonnyal magába szállna számos illetõ, aki már egy beragadó ciklonnál, vagy több hónapos szárazságnál az "éghajlatváltozás" szent tanait ismételgeti. Tanulságos lehet mindenki számára, én mindenesetre semmin nem tudok csodálkozni az idõjárás tekintetében amióta ezen köteteket áttanulmányoztam! Nincs új a nap alatt, olyan szélsõséges évek, évtizedek fordultak elõ, aminek a mostani idõjárás legfeljebb lábjegyzete lehetne. Ilyenkor jön általában a kontra, hogy dehát a szélsõségek gyakorisága megnõtt.... Mihez képest? Mert az elmúlt ezer évhez képest nem! Ja , hogy az 1960 - 1990 közötti idõszakhoz képest?
Kicsit szélesebb látókört adhat annak, aki forgatja néha ezeket a köteteket. Több perspektívából vizsgáltam már a könyvben fellelhetõ adatok alapján az éghajlatunk tulajdonságait. Persze csak úgy a magam kedvéért. Szerintem alábbhagyna a sokszor megalapozatlan mutogatás az "éghajlatváltozásra". Minden bizonnyal magába szállna számos illetõ, aki már egy beragadó ciklonnál, vagy több hónapos szárazságnál az "éghajlatváltozás" szent tanait ismételgeti. Tanulságos lehet mindenki számára, én mindenesetre semmin nem tudok csodálkozni az idõjárás tekintetében amióta ezen köteteket áttanulmányoztam! Nincs új a nap alatt, olyan szélsõséges évek, évtizedek fordultak elõ, aminek a mostani idõjárás legfeljebb lábjegyzete lehetne. Ilyenkor jön általában a kontra, hogy dehát a szélsõségek gyakorisága megnõtt.... Mihez képest? Mert az elmúlt ezer évhez képest nem! Ja , hogy az 1960 - 1990 közötti idõszakhoz képest?
Áthelyezve innen: Meteorológiai társalgó (#71728 - 2011-11-15 21:01:43)
A fordított esemény sem igazán ritka: a Hidrológiai Közlönyben olvastam pár évtizede a következõt: Valamikor Mária Terézia idejében a Fertõ tó kiszáradt. Ráfogták egy vízimolnárra: a Répce vizét Bõsárkány felé terelte. Nem biztos, hogy túlélte az ítéletet, arról nem volt szó. Néhány évvel késõbb a Fertõ tó akkora lett, hogy a környékbeli falvakat elöntötte.
Minden esetre hatalmas munka a Réthly könyv: az összes fellelhetõ írásos dokumentumot mondatról mondatra át kellett vizsgálni, hogy fellelhetõ-e benne bármilyen idõjárással kapcsolatos információ. Nem tudom, hogy hosszú távú tervezéseknél, kockázat elemzéseknél felhasználják-e a benne található információkat?
A fordított esemény sem igazán ritka: a Hidrológiai Közlönyben olvastam pár évtizede a következõt: Valamikor Mária Terézia idejében a Fertõ tó kiszáradt. Ráfogták egy vízimolnárra: a Répce vizét Bõsárkány felé terelte. Nem biztos, hogy túlélte az ítéletet, arról nem volt szó. Néhány évvel késõbb a Fertõ tó akkora lett, hogy a környékbeli falvakat elöntötte.
Minden esetre hatalmas munka a Réthly könyv: az összes fellelhetõ írásos dokumentumot mondatról mondatra át kellett vizsgálni, hogy fellelhetõ-e benne bármilyen idõjárással kapcsolatos információ. Nem tudom, hogy hosszú távú tervezéseknél, kockázat elemzéseknél felhasználják-e a benne található információkat?
Áthelyezve innen: Meteorológiai társalgó (#71722 - 2011-11-15 20:20:52)
Mindenesetre a Réthly könyvet lapozgatva feltûnt, hogy nem is ritka az ilyen szitu. Egyik évben úszik minden a belvíztõl, a másik évben siralmas aszály, aminek a hatása a középkorban még tragikusabban csapódott le.
Mindenesetre a Réthly könyvet lapozgatva feltûnt, hogy nem is ritka az ilyen szitu. Egyik évben úszik minden a belvíztõl, a másik évben siralmas aszály, aminek a hatása a középkorban még tragikusabban csapódott le.
"Ráadásul a naptevékenység idén éri el a legalacsonyabb szintet."
Ez semmiképpen sem igaz. A naptevékenységi minimum 2009-ben volt, idén már javában kifelé tartunk belõle: Link Pl. ma ennyi folt van a Napon: Link
Látva, hogy ilyen színvonalon kezdõdik a cikk (persze a stop.hu-nál és társainál ez megszokott) inkább nem is pazaroltam vele tovább az idõmet...
Ez semmiképpen sem igaz. A naptevékenységi minimum 2009-ben volt, idén már javában kifelé tartunk belõle: Link Pl. ma ennyi folt van a Napon: Link
Látva, hogy ilyen színvonalon kezdõdik a cikk (persze a stop.hu-nál és társainál ez megszokott) inkább nem is pazaroltam vele tovább az idõmet...
Az öngerjesztõ folyamat alapkellékei (hó és jég) a pólus környékén egész éven át megvannak, ellenben ezek a téli félévben az Arktiszt körülvevõ szárazföldek északi övezetében szintén adottak lesznek az ott kialakuló hótakaró következtében. Ebbõl a szempontból fõleg a roppant kiterjedésû eurázsiai kontinens jön számításba. Fenti elmélet megvalósulási formája az ezen a területen télen felépülõ szibériai anticiklon, mely jócskán lenyúlik a tajgaövig, hideg légtömegei nemegyszer a Kárpát-medence idõjárását is huzamos ideig meghatározzák.
A létrejövõ délebbi hidegmag(ok) nyilván szerves kapcsolatban vannak az arktikus hidegtömegekkel, azokkal egységes egészet képeznek.
Vegyük most már azt a teoretikus lehetõséget, hogy az arktikus tenger tartósan jégmentessé válik, ellenben a környezõ szárazföldeken ezek gyors kihûlése miatt a téli félévben továbbra is létrejön a hótakaró.(Persze kérdés, hogy a hóesésnek alapvetõ feltétele-e az arktikus jégtömegek hûtõ hatása, vagy sem. Feltehetõleg ez NEM alapvetõ feltétel.)
Ebben az estben a pólus közvetlen környékén nem valósulhat meg öngerjesztés, hideg anticiklonok nem jöhetnek létre. A környezõ szárazföldeken azonban igen. Az arktikus hidegpool nem sapkaszerûen borul a poláris régióra, hanem körgyûrûszerûen veszi azt körül, és éppen a sarkpont környéke ebbõl a szempontból "lyukas": ott nincs hideg AC, a hõmérséklet magasabb, a légnyomás alacsonyabb, mint délebbre.
Nézzük a következményeket -ezek elég megdöbbentõek. A szubarktikus hideg gyûrûbõl a magasnyomású, hideg levegõ nemcsak dél felé, hanem északra is megindulna, a pólus alacsonyabb nyomású, enyhébb területe felé. Az észak felé mozgó hideg légtömegeket a coriolis erõ éppúgy jobbra térítené, ahogy azt a szubtrópikus öv forró levegõjével is teszi. A szubarktikus övezet északi határán tehát kialakulna egy igen furcsa délnyugati hideg szélrendszer. "Paradox" ciklonális örvények keletkeznének így, déli, délkeleti oldalukon a hideggel, az északi-északnyugatin a meleggel.
Rögtön megjegyzendõ, mindez nem pusztán utópia, valami hasonló eddig is volt, mégpedig éppen Európa környékén. Az északatlanti tengeráramlás miatt itt az arktikus vizek magas szélességekig jégmentesek még télen is -ellenben a dél-délkeletre elhelyezkedõ szárazföld vastag hótakaróval borított. Szinte adott tehát a fent tárgyalt elméleti elrendezõdés.
Feltehetõleg éppen innen adódnak a kontinensünkön télen gyakori "makroszinoptikai fejreállások": délkeleten a hideg, északnyugaton az enyhe idõ.
Visszatérve elméletünkhöz, ki kell jelenteni, hogy annak alapfeltevése tiszta formában szinte biztosan nem valósulna meg. Az arktikus óceán nem válna teljesen jégmentessé, hanem a pólus közvetlen környékén, és Grönlandon ill. attól északra megmaradna az örök hó és jég. Itt továbbra is hideg anticiklon fejlõdne, s ez a poláris légkörzést még komplikáltabbá tenné. Roppant hektikus cirkuláció és örvénylések jellemeznék az északi sarkvidéket a téli félévben. Ennek következtében ott megnõne a csapadék mennyisége, s ez a csapadék túlnyomórészt hó lenne. Kulcsfontosságú tény ez: a vastagabb hótakaró a még meglévõ jégfelszíneken nyáron sem olvadna el maradéktalanul, ezért ott megindulna a felhalmozódás, a jégtömegek születése. Az egyik legfontosabb "visszaszabályozó" mechanizmusról van itt szó, mely biztosítja a hemiszféra éghajlatának viszonylagos állandóságát.
Végezetül annyit: nem hiszem, hogy az arktikus jégmezõ fogyása elõsegítené hideg északkeleti áramlás, kontinentális hatás érvényre jutását Európában a téli félévben -éppen ellenkezõleg, hátráltatná. Az elmélettel összhangban ekkor a szubarktikus hideg AC-koszorú légtömegei megoszlanának a pólus és a mérséklt öv között: hozzánk ezért kevesebb jutna belõlük.
A létrejövõ délebbi hidegmag(ok) nyilván szerves kapcsolatban vannak az arktikus hidegtömegekkel, azokkal egységes egészet képeznek.
Vegyük most már azt a teoretikus lehetõséget, hogy az arktikus tenger tartósan jégmentessé válik, ellenben a környezõ szárazföldeken ezek gyors kihûlése miatt a téli félévben továbbra is létrejön a hótakaró.(Persze kérdés, hogy a hóesésnek alapvetõ feltétele-e az arktikus jégtömegek hûtõ hatása, vagy sem. Feltehetõleg ez NEM alapvetõ feltétel.)
Ebben az estben a pólus közvetlen környékén nem valósulhat meg öngerjesztés, hideg anticiklonok nem jöhetnek létre. A környezõ szárazföldeken azonban igen. Az arktikus hidegpool nem sapkaszerûen borul a poláris régióra, hanem körgyûrûszerûen veszi azt körül, és éppen a sarkpont környéke ebbõl a szempontból "lyukas": ott nincs hideg AC, a hõmérséklet magasabb, a légnyomás alacsonyabb, mint délebbre.
Nézzük a következményeket -ezek elég megdöbbentõek. A szubarktikus hideg gyûrûbõl a magasnyomású, hideg levegõ nemcsak dél felé, hanem északra is megindulna, a pólus alacsonyabb nyomású, enyhébb területe felé. Az észak felé mozgó hideg légtömegeket a coriolis erõ éppúgy jobbra térítené, ahogy azt a szubtrópikus öv forró levegõjével is teszi. A szubarktikus övezet északi határán tehát kialakulna egy igen furcsa délnyugati hideg szélrendszer. "Paradox" ciklonális örvények keletkeznének így, déli, délkeleti oldalukon a hideggel, az északi-északnyugatin a meleggel.
Rögtön megjegyzendõ, mindez nem pusztán utópia, valami hasonló eddig is volt, mégpedig éppen Európa környékén. Az északatlanti tengeráramlás miatt itt az arktikus vizek magas szélességekig jégmentesek még télen is -ellenben a dél-délkeletre elhelyezkedõ szárazföld vastag hótakaróval borított. Szinte adott tehát a fent tárgyalt elméleti elrendezõdés.
Feltehetõleg éppen innen adódnak a kontinensünkön télen gyakori "makroszinoptikai fejreállások": délkeleten a hideg, északnyugaton az enyhe idõ.
Visszatérve elméletünkhöz, ki kell jelenteni, hogy annak alapfeltevése tiszta formában szinte biztosan nem valósulna meg. Az arktikus óceán nem válna teljesen jégmentessé, hanem a pólus közvetlen környékén, és Grönlandon ill. attól északra megmaradna az örök hó és jég. Itt továbbra is hideg anticiklon fejlõdne, s ez a poláris légkörzést még komplikáltabbá tenné. Roppant hektikus cirkuláció és örvénylések jellemeznék az északi sarkvidéket a téli félévben. Ennek következtében ott megnõne a csapadék mennyisége, s ez a csapadék túlnyomórészt hó lenne. Kulcsfontosságú tény ez: a vastagabb hótakaró a még meglévõ jégfelszíneken nyáron sem olvadna el maradéktalanul, ezért ott megindulna a felhalmozódás, a jégtömegek születése. Az egyik legfontosabb "visszaszabályozó" mechanizmusról van itt szó, mely biztosítja a hemiszféra éghajlatának viszonylagos állandóságát.
Végezetül annyit: nem hiszem, hogy az arktikus jégmezõ fogyása elõsegítené hideg északkeleti áramlás, kontinentális hatás érvényre jutását Európában a téli félévben -éppen ellenkezõleg, hátráltatná. Az elmélettel összhangban ekkor a szubarktikus hideg AC-koszorú légtömegei megoszlanának a pólus és a mérséklt öv között: hozzánk ezért kevesebb jutna belõlük.
Egyetértek! Lassan épp az ellenkezõjét kezdik el sugallni, hogy antropogén klímaváltozás nincs. Én ezzel nem tudok egyet érteni. Hogy ne legyen jelentõs hatása a kibocsátott széndioxidnak, ezt én nem fogadom el.
Utolsó észlelés
Térképek
Radar
Aktuális hõmérséklet
Aktuális szél
Utolsó kép
Időjárás-változás | 2025-07-14 10:51
Szabályzat