Csillagászat és űrkutatás
A lyuk tömegétõl függõen atomjainkra hullanánk és szépen behullanánk a feketelyukba

A tegnapiak után a mai málnázás késõbb kezdõdik, így most átnéztem a cikket.
A II. fejezetben a feketelyuk által keltett g gravitációs gyorsulás-tér áthaladása során az anyagban létrejövõ hanghullámokkal foglalkozik. A lineáris hullámegyenletbõl (1) levezeti az anyagban terjedõ hanghullámokat (5), majd behelyettesítve a definíciókba a következõkre jut: kiszámolja a feketelyukra ható fékezési erõt (7), és a feketelyukból kilépõ sugárzást (9). Ez a sugárzás akkor lép fel, ha a feketelyuk a hangsebességnél gyorsabban halad át, és ha a haladási irányára merõlegesen terjedõ hullámok hullámszáma is nagyobb egy, az anyagra jellemzõ karakterisztikus értéknél (2*gyök(pi*G*ro)/c -nél). Az integrál logaritmikusan divergál, ezért csak egy véges k1^2-ig integrálva kapunk véges sugárzás-intenzitást, de ez lényegtelen. k1 növelésével az ütközés rugalmatlanná válik. Értéke azonban lényegtelen, mivel minket a rugalmas és a rugalmatlan sugárzás összege érdekel.
A rugalmatlan ütközés leírásakor (III. rész) az anyagot nem folytonos közegként, hanem részecskék rendszereként kezeli, és az egy részecskével történõ ütközés differenciális hatáskeresztmetszetébõl indul ki. (10) Ebbõl közvetlenül számolható a fékezési erõ (11) és a rugalmatlan sugárzás (12). A kettõ összege független k1-tõl (13). Az összeg értéke, amíg egy ilyen feketelyuk átmegy a Földön, kb. 4*10^9J.
(IV.) A feketelyuk feketelyuk-sugárzással is sugároz: míg a Földön áthalad, kb. 1,5*10^12J energiát ad le gamma-, elektron- és pozitron-sugárzással. Ez a sugárzás az anyagban hõvé alakul, ami inhomogén nem-stacionáris hõtágulást idéz elõ az anyagban. A kontinuitási („tömegmegmaradási”) és a hõtágulási egyenletbõl kapjuk a (1
-at. A sûrûség teljes megváltozása a termodinamikai állapotegyenlet és a hõtágulási egyenlet összevetésével a (19)-et adja. A kettõ összevetésével („csak nem régi kedves ismerõsünket?”) egy hullámegyenletet kapunk a nyomásra. Ezeknek a hullámoknak az összenergiája megegyezik a feketelyuk-sugárzás energiájával. Ebbõl levezetve már megkapjuk a hullámok egyenletét (27) (a feketelyuk pontszerûnek vehetõ, mert olyan kicsi, ez egyszerûsíti az egyenleteket). Adott frekvencián a sugárzás intenzitását a (29), a leadott teljes sugárzást a (30) adja meg. Ez a sugárzás is csak akkor lép fel, ha a feketelyuk gyorsabb a hangsebességnél, és ezt hívják akusztikus Cserenkov-sugárzásnak.
Az V. rész a detektorokról szól már. Azt írja, ha jól értem, hogy a fent leírt három sugárzás energiájának nagy részét olyan frekvenciatartományban adja le, ami nem esik egybe azzal a frekvenciatartománnyal, ahol a detektorok érzékenyek.
Összefoglalva: a szeizmográfok érzékenységi tartományában az akusztikus Cserenkov-sugárzás által leadott energia a domináns, ami elhanyagolható a „háttérrengésekhez” képest. Azonban az anyag a gamma-, elektron- és pozitron-sugárzásból 10^5 Gy dózist kap, ami geológiai idõskálán kimutatható.
A II. fejezetben a feketelyuk által keltett g gravitációs gyorsulás-tér áthaladása során az anyagban létrejövõ hanghullámokkal foglalkozik. A lineáris hullámegyenletbõl (1) levezeti az anyagban terjedõ hanghullámokat (5), majd behelyettesítve a definíciókba a következõkre jut: kiszámolja a feketelyukra ható fékezési erõt (7), és a feketelyukból kilépõ sugárzást (9). Ez a sugárzás akkor lép fel, ha a feketelyuk a hangsebességnél gyorsabban halad át, és ha a haladási irányára merõlegesen terjedõ hullámok hullámszáma is nagyobb egy, az anyagra jellemzõ karakterisztikus értéknél (2*gyök(pi*G*ro)/c -nél). Az integrál logaritmikusan divergál, ezért csak egy véges k1^2-ig integrálva kapunk véges sugárzás-intenzitást, de ez lényegtelen. k1 növelésével az ütközés rugalmatlanná válik. Értéke azonban lényegtelen, mivel minket a rugalmas és a rugalmatlan sugárzás összege érdekel.
A rugalmatlan ütközés leírásakor (III. rész) az anyagot nem folytonos közegként, hanem részecskék rendszereként kezeli, és az egy részecskével történõ ütközés differenciális hatáskeresztmetszetébõl indul ki. (10) Ebbõl közvetlenül számolható a fékezési erõ (11) és a rugalmatlan sugárzás (12). A kettõ összege független k1-tõl (13). Az összeg értéke, amíg egy ilyen feketelyuk átmegy a Földön, kb. 4*10^9J.
(IV.) A feketelyuk feketelyuk-sugárzással is sugároz: míg a Földön áthalad, kb. 1,5*10^12J energiát ad le gamma-, elektron- és pozitron-sugárzással. Ez a sugárzás az anyagban hõvé alakul, ami inhomogén nem-stacionáris hõtágulást idéz elõ az anyagban. A kontinuitási („tömegmegmaradási”) és a hõtágulási egyenletbõl kapjuk a (1

Az V. rész a detektorokról szól már. Azt írja, ha jól értem, hogy a fent leírt három sugárzás energiájának nagy részét olyan frekvenciatartományban adja le, ami nem esik egybe azzal a frekvenciatartománnyal, ahol a detektorok érzékenyek.
Összefoglalva: a szeizmográfok érzékenységi tartományában az akusztikus Cserenkov-sugárzás által leadott energia a domináns, ami elhanyagolható a „háttérrengésekhez” képest. Azonban az anyag a gamma-, elektron- és pozitron-sugárzásból 10^5 Gy dózist kap, ami geológiai idõskálán kimutatható.
A 27. lépésnél elvesztettem a fonalat
Majd Salo összeszedi holnap, remélem
Viszont most alvás, mert reggel...


Nekem is rozsdásak már a fekete lyukakra vonatkozó ismereteim (ha gyáltalán voltak valamikor tudományos szintûek
) de az a párolgás szerintem csak a karakterisztikus idõt szemlélteti. Gyakorlatilag (ha vannak ilyen likak) akkor úgyis kapcsolatba került már falnivalóval.
Szilvi: a fekete lyuk ha "egyedül van" akkor nem néz ki sehogy, hiszen tökéletesen fekete. Viszont ha nincs magában, azaz van körülötte anyag, akkor le lehet leplezni. Leggyakrabban a zabálása közbeni "csámcsogása" árulja el. A fekete lyukak körül ugyanis ott spirálozik a terülj terülj asztalkám, a behullásra ítélt anyag, amit általában egy másik csillagtól csen el. Ez az anyag a nagy gravitáció miatt az eseményhorizonthoz (a lyuk "határa") közel már olyan gyorsan kering, és oly mértékben súrlódik, hogy nagyon felmelegszik. Olyannyira, hogy röntgensugárzást bocsát ki. Ezt viszont már látjuk. Nem is keveset belõle. Jópár ilyen objektumot ismerünk. Továbbá ott van még a jet, ami egy mechanikai hatás miatt lép ki a fekete lyuk környezetébõl. Ennek környezetére gyakorolt hatásait, illetve magát a jetet is láthatjuk. A leghíresebb ilyen jet az M87 jelû óriás galaxis szintén óriás tömegû fekete lyukának közelébõl kiinduló gigantikus jet: Link Sok illusztráció is van, mint pl ez: Link de a valóság ennél bonyolultabb. Pl fellépnek már úgynevezett relativisztikus hatások is, így pl a korongot sem úgy látnánk ahhogy a rajzon van, hanem az óriási gravitáció miatt "meggörbített" fény miatt duplázódásokat és bonyolult alakzatokat is megfigyelhetnénk. És így tovább...
A lyukba hulló anyagból semmi nem marad csak a tömege, az impulzusmomentuma és esetleg a töltése. Minden egyéb tulajdonsága a külvilág számára tökéletesen szertefoszlik

Szilvi: a fekete lyuk ha "egyedül van" akkor nem néz ki sehogy, hiszen tökéletesen fekete. Viszont ha nincs magában, azaz van körülötte anyag, akkor le lehet leplezni. Leggyakrabban a zabálása közbeni "csámcsogása" árulja el. A fekete lyukak körül ugyanis ott spirálozik a terülj terülj asztalkám, a behullásra ítélt anyag, amit általában egy másik csillagtól csen el. Ez az anyag a nagy gravitáció miatt az eseményhorizonthoz (a lyuk "határa") közel már olyan gyorsan kering, és oly mértékben súrlódik, hogy nagyon felmelegszik. Olyannyira, hogy röntgensugárzást bocsát ki. Ezt viszont már látjuk. Nem is keveset belõle. Jópár ilyen objektumot ismerünk. Továbbá ott van még a jet, ami egy mechanikai hatás miatt lép ki a fekete lyuk környezetébõl. Ennek környezetére gyakorolt hatásait, illetve magát a jetet is láthatjuk. A leghíresebb ilyen jet az M87 jelû óriás galaxis szintén óriás tömegû fekete lyukának közelébõl kiinduló gigantikus jet: Link Sok illusztráció is van, mint pl ez: Link de a valóság ennél bonyolultabb. Pl fellépnek már úgynevezett relativisztikus hatások is, így pl a korongot sem úgy látnánk ahhogy a rajzon van, hanem az óriási gravitáció miatt "meggörbített" fény miatt duplázódásokat és bonyolult alakzatokat is megfigyelhetnénk. És így tovább...

A lyukba hulló anyagból semmi nem marad csak a tömege, az impulzusmomentuma és esetleg a töltése. Minden egyéb tulajdonsága a külvilág számára tökéletesen szertefoszlik
A bevezetésben valami olyasmi van, hogy egy mikro-feketelyuk /eseményhorizontja az atommag mérettartományától indul/ Földön való áthaladását akkor lehet kimutatni, ha a Földön a belsejében érvényes hangsebességnél gyorsabban halad, mert akkor akusztikus Cserenkov-sugárzás lép fel, amit a szeizmográfok észrevesznek. Ha jól értelmeztem. Ennek a levezetését részletezi a cikk.
Szívesen leírnám, amit tudok, de holnap meló van, úgyhogy nem akarok sokáig fönt lenni. Az elejébe beleolvasva a képletek (számomra legalábbis) könnyen értelmezhetõk, simán elmenne a cikk tananyagnak is. /A szöveget nem igazán értem, mert nem nagyon tudok angolul/
.
Szívesen leírnám, amit tudok, de holnap meló van, úgyhogy nem akarok sokáig fönt lenni. Az elejébe beleolvasva a képletek (számomra legalábbis) könnyen értelmezhetõk, simán elmenne a cikk tananyagnak is. /A szöveget nem igazán értem, mert nem nagyon tudok angolul/

Oké, megértem tényleg késõre jár..
Bár az ilyet jobban meg lehetne beszélni élõben mert más úgy elmondani mint itt leírni.

Bár az ilyet jobban meg lehetne beszélni élõben mert más úgy elmondani mint itt leírni.
Ááá, van itt egy minden bizonnyal kiváló (bár nekem, mint kevéssé matekorientált egyénnek jelentõs átugrandó részeket tartalmazó) cikk a témáról: Link
Emészthetõbb formában összefoglalva: Link
Õk is oda lyukadtak ki, hogy a Föld nem lyukadna ki.
Viszont jó esetben a keltett szeizmikus hullámokat ki lehetne mutatni. [a 10^15 grammos határt itt is írják, méghozzá hawking (1975)-re hivatkozva.]
C.Szilvi: kinézni sehogy nem néz ki, azért fekete, mert fény sem jön ki belõle. De a kérdés többi része jogos, csak hosszúra nyúlna a válasz... úgyhogy bocsánat, de inkább holnap, ha lesz idõm, és addig senki nem reagál.
Emészthetõbb formában összefoglalva: Link
Õk is oda lyukadtak ki, hogy a Föld nem lyukadna ki.

C.Szilvi: kinézni sehogy nem néz ki, azért fekete, mert fény sem jön ki belõle. De a kérdés többi része jogos, csak hosszúra nyúlna a válasz... úgyhogy bocsánat, de inkább holnap, ha lesz idõm, és addig senki nem reagál.
Hogyan kell elképzelni egy fekete lyukat,hogyan nézhet ki?
És ha egy fekete lyuk elnyel valamit az végleg megsemmisül vagy mi lesz vele?
Bocsi ha butát kérdezek.
És ha egy fekete lyuk elnyel valamit az végleg megsemmisül vagy mi lesz vele?
Bocsi ha butát kérdezek.

A párolgásra vonatkozó konkrét képleteket sajnos nem vágom, úgyhogy (szintén melóban, komolyabb szakirodalomtól távol) a Wikipédia volt a barátom. Õ meg azt mondta, hogy egyrészt a mikro fekete lyukak (ha vannak) közvetlenül az Õsrobbanás után keletkeztek, és a 10^15 grammnál kisebbek az azóta eltelt idõ alatt elpárologhattak. "Rövid úton" alatt ezt értettem. (Bár most nagyon nem kerek a történet, hiszen a háttérsugárzás korábban csak erõsebb volt a mainál, amitõl a párolgás még bajosabb lehetett... szóval akkor még a tonnásak is vígan megérhették a tíz-egynéhány milliárd évet.)
Volt egyszer egy sci-fi novella, sok-sok éve olvastam, amiben házi használatú fekete lyuk volt, ami szép sorra eltüntette a lakás tárgyait, majd a lakót is. Sajnálom, hogy nem emlékszem semmi többre belõle, pedig jópofa sztori volt.
Az iszonyú sebesség, a nagyon közel és kis tömegû fekete lyuk nem éppen pontos megfogalmazás, de azért lehet vele mit kezdeni. Ha a az általad is említett mindössze néhány tonnás feketelyukról lenne szó, akkor valóban nem sok minden történne gravitációsan, hacsak nincs telitalálat, mert akkor beindul a zabagép és: kampó. Azonban van egy ellentmondás abban amit mondottál vala. Ha a lyuk "rövid úton" párologna (az egyszerûség kedvéért legyen a 1 tonna, 1 földsugárra, 1 másodperc alatti annihiláció) akkor a Nap sugárását 150-200 szor felülmúlná. Tekintve, hogy ez az amúgy sem elhanyagolható fluxus a rövidebb hullámhosszakon érkezne, az ózonnak (is) azon az oldalon annyi tehát: kampó Ha párologna. De nem párolog! Pontosabban igen, de még 1 tonna esetében is alacsonyabb a lyuk effektív hõmérséklete, mint a kozmikus háttérsugárzás. Ami azt jelenti, hogy nemhogy csökkenne a tömege, hanem nõ. És ekkor jön az, hogy ha nem a közelben alakult ki, márpedig nem, mert azért ahhoz igen nagy energiájó folyamatok kellenek, akkor mire már ideér valahonnan, addigra bizony már nem a gyerekjáték kategóriába tartozik: nagy valószínûséggel kampó.
Nos, ezért írtam, amit írtam
(csak melóban nem tudtam kifejteni
)
Nos, ezért írtam, amit írtam


A fekete lyuk "méreteként" az eseményhorizont nagyságát szokták emlegetni (ez az a felület, amin belülrõl semmi, már a fény sem léphet ki). A Földnél kétszer nehezebb fekete lyuk esetében ez egy 3,6 centiméter átmérõjû gömb. Így jön ki: Link
Köszönöm a válaszokat, és jönne még egy kérdés
A földnél kétszer nehezebb fekete lyuk, az mekkora méretû lehet? Ha ki lehet számolni


Biztos? Ha Dom nem a több naptömegnyi "csillagmaradék" fekete lyukakra gondolt, hanem az apró változatra: Link , akkor más a helyzet. Habár hogy ilyen létezik, arra csak elméleti lehetõség van, bizonyíték nincs. Hiszen senki nem észlelt olyan jelenséget, amit "mikro" fekete lyuk okozhatott volna.
Ha egy ilyen száguldana el mellettünk, abból valószínûleg az égvilágon semmit nem vennénk észre. A gravitációs erõ csak a tömegtõl függ, attól nem, hogy az a tömeg elefánt, teherautó, szikla vagy fekete lyuk formájában van jelen. Na jó, egy pár tonnás fekete lyuk már gyorsan "párologna" Hawking-sugárzással, és rövid úton eltûnne, úgyhogy ha van mikro fekete lyuk, az inkább milliárd tonnás nagyságrendû. De annak is ugyanannyi a gravitációs hatása, mint egy ugyanakkora tömegû kisebbfajta hegynek - és tudjuk, hogy a János-hegy sem rángat magához semmit kilométerekrõl. Egyszóval, valószínûleg annak sem lenne látható nyoma, ha keresztülmenne a Földön... persze jópár atomot magába szippantana, de amíg nincs minden egyes atomról leltár, ezek nem fognak hiányozni senkinek.
Ha egy ilyen száguldana el mellettünk, abból valószínûleg az égvilágon semmit nem vennénk észre. A gravitációs erõ csak a tömegtõl függ, attól nem, hogy az a tömeg elefánt, teherautó, szikla vagy fekete lyuk formájában van jelen. Na jó, egy pár tonnás fekete lyuk már gyorsan "párologna" Hawking-sugárzással, és rövid úton eltûnne, úgyhogy ha van mikro fekete lyuk, az inkább milliárd tonnás nagyságrendû. De annak is ugyanannyi a gravitációs hatása, mint egy ugyanakkora tömegû kisebbfajta hegynek - és tudjuk, hogy a János-hegy sem rángat magához semmit kilométerekrõl. Egyszóval, valószínûleg annak sem lenne látható nyoma, ha keresztülmenne a Földön... persze jópár atomot magába szippantana, de amíg nincs minden egyes atomról leltár, ezek nem fognak hiányozni senkinek.
Sziasztok! Egy kérdésem lenne: Múltkor a haverokkal sör mellett filozofáltunk hogy mi lenne ha egy apró fekete lyuk (létezik ilyen, Stephen Hawking egyik szakterülete) iszonyat nagy sebességgel elszáguldana mellettünk, esetleg a légkörünket is súrolná, "köztünk" suhanna el, majd ismét az ûrben száguldana tovább... fizikailag milyen hatása lenne? az irdatlan gravitációja ilyen sebesség mellett milyen hatást gyakorolna itt ránk? A választ elõre is köszönöm

Mindenesetre remélem,hogy megélem az Apophis érkezését, kíváncsi leszek mi lesz aznap.
Lehet becsapódás, lehet semmi és megy tovább minden mint azelõtt...
Itt pedig jöhetnének ez összeesküvés elméletek,hogy pl: a NASA tudja,hogy be fog csapódni csak nem mondják el mert nem akarnak pánikot. Vagy tudják,hogy becsapódik de már dolgoznak a terven hogyan térítsék el.( apropó errõl már volt egy komoly hangvételû dok.film a Dicovery Cannel-en régebben) És még ezer meg ezer ilyen dolgot lehet találgatni és fognak is az emberek.
Lehet becsapódás, lehet semmi és megy tovább minden mint azelõtt...
Itt pedig jöhetnének ez összeesküvés elméletek,hogy pl: a NASA tudja,hogy be fog csapódni csak nem mondják el mert nem akarnak pánikot. Vagy tudják,hogy becsapódik de már dolgoznak a terven hogyan térítsék el.( apropó errõl már volt egy komoly hangvételû dok.film a Dicovery Cannel-en régebben) És még ezer meg ezer ilyen dolgot lehet találgatni és fognak is az emberek.
(
Az a baj, hogy az Apophis keringési periódusa (illetve maga a pálya is) olyan, hogy a kiszámolt bizonytalanságokon belüli pályavonalak a Föld elhagyása után nagyon "szétnyílnak", vagyis a következõ földközelségének távolsága már igen nagy bizonytalansággal számolható. Az, hogy a 2036-os ütközési valószínûség 1 nagyságrendet változzon egy frissítés alatt, már az is soknak mondható.
)
Egy kis kiegészítés, szintén a Wikipedia-ról (Gravitációs kulcslyuk):
"
A kezdeti mérések után a NASA megállapította, hogy amennyiben az Apophis a Földbe csapódik, a robbanás ereje 1480 megatonna TNT erejének felelne meg. Egy késõbbi finomított becslés 880 megatonna értéket adott meg. ( Link )
[...]
Az Apophis kulcslyukának átmérõje mindösszesen 610 méter. Számítások bebizonyították, hogy ha az Apophis sebessége naponta csupán 79 centiméterrel változik meg, úgy 3 évnyi keringés alatt több mint 1,6 km-rel haladna el a kulcslyuktól. A probléma viszont az, hogy a kulcslyuk annyira apró, hogy különösen nehéz elõre kiszámolni az Apophis útját. 2006-ban körülbelül +/- 3 200 km lehetséges eltérést jósoltak a 2029-es találkozásra. Ahogy telik az idõ, úgy lesznek egyre pontosabb adatok az aszteroida útjáról, de a NASA valószínûleg addig fog várni a végszó kimondásával, míg a hibahatár kisebb, mint 1,6 km. ( Link )
"
Az elsõ link szerint amúgy ma már csak 506MT TNT-re becsülik a mozgási energiáját, az ütközés valószínûsége 1/233000 2029-ben, és a többié kisebb.
Az a baj, hogy az Apophis keringési periódusa (illetve maga a pálya is) olyan, hogy a kiszámolt bizonytalanságokon belüli pályavonalak a Föld elhagyása után nagyon "szétnyílnak", vagyis a következõ földközelségének távolsága már igen nagy bizonytalansággal számolható. Az, hogy a 2036-os ütközési valószínûség 1 nagyságrendet változzon egy frissítés alatt, már az is soknak mondható.
)
Egy kis kiegészítés, szintén a Wikipedia-ról (Gravitációs kulcslyuk):
"
A kezdeti mérések után a NASA megállapította, hogy amennyiben az Apophis a Földbe csapódik, a robbanás ereje 1480 megatonna TNT erejének felelne meg. Egy késõbbi finomított becslés 880 megatonna értéket adott meg. ( Link )
[...]
Az Apophis kulcslyukának átmérõje mindösszesen 610 méter. Számítások bebizonyították, hogy ha az Apophis sebessége naponta csupán 79 centiméterrel változik meg, úgy 3 évnyi keringés alatt több mint 1,6 km-rel haladna el a kulcslyuktól. A probléma viszont az, hogy a kulcslyuk annyira apró, hogy különösen nehéz elõre kiszámolni az Apophis útját. 2006-ban körülbelül +/- 3 200 km lehetséges eltérést jósoltak a 2029-es találkozásra. Ahogy telik az idõ, úgy lesznek egyre pontosabb adatok az aszteroida útjáról, de a NASA valószínûleg addig fog várni a végszó kimondásával, míg a hibahatár kisebb, mint 1,6 km. ( Link )
"
Az elsõ link szerint amúgy ma már csak 506MT TNT-re becsülik a mozgási energiáját, az ütközés valószínûsége 1/233000 2029-ben, és a többié kisebb.
A 99942 Apophis (ideiglenes nevén 2004 MN4) földsúroló kisbolygó, melyet Roy A. Tucker, David J. Tholen, és Fabrizio Bernardi fedeztek fel 2004. június 19-én a Kitt Peak Nemzeti Obszervatóriumban, Arizonában. Kisebb aggodalmat váltott ki, amikor a bolygó pályájának pontosabb ismeretében kiderült, hogy viszonylag nagy, 2,7%-os esélye van a Földdel való ütközésnek 2029-ben, ezzel rövid idõre a veszélyes égitesteket minõsítõ Torino-skálán az eddigi legmagasabb, 4-es besorolást ért el.
A pontosabb számítások ezt késõbb kizárták, de ekkor az égitest egy gravitációs kulcslyukon fog áthaladni, és szerencsétlen esetben 2036. április 13-án ütközik a Földnek, ennek az esélye eredetileg 1 a 45 000-hez volt, késõbb, pontosabb számítások alapján ez 1 a 250 000-hez esélyre csökkent, de a kisbolygó így is 29 450 kilométerre halad el a Föld felszíne felett, közelebb, mint a geostacionárius pálya.[1] Egy késõbbi lehetséges találkozás 2037-ben fog bekövetkezni, ennek esélye 1 a 12,3 millióhoz. (Ha az Aphopis pont a gravitációs kulcslyuk közepén halad át, akkor a becsapódás valahol Kalifornia partjaitól nyugatra, a Csendes-óceánon lesz). 2068-ban újabb veszélyes megközelítésre van kilátás.(Wikipédia)
A pontosabb számítások ezt késõbb kizárták, de ekkor az égitest egy gravitációs kulcslyukon fog áthaladni, és szerencsétlen esetben 2036. április 13-án ütközik a Földnek, ennek az esélye eredetileg 1 a 45 000-hez volt, késõbb, pontosabb számítások alapján ez 1 a 250 000-hez esélyre csökkent, de a kisbolygó így is 29 450 kilométerre halad el a Föld felszíne felett, közelebb, mint a geostacionárius pálya.[1] Egy késõbbi lehetséges találkozás 2037-ben fog bekövetkezni, ennek esélye 1 a 12,3 millióhoz. (Ha az Aphopis pont a gravitációs kulcslyuk közepén halad át, akkor a becsapódás valahol Kalifornia partjaitól nyugatra, a Csendes-óceánon lesz). 2068-ban újabb veszélyes megközelítésre van kilátás.(Wikipédia)
Link
Az MTI is hozta az ISS kiürítést, origo-n fenn van. 250m-re ment el tûlük a szemét.
Az MTI is hozta az ISS kiürítést, origo-n fenn van. 250m-re ment el tûlük a szemét.
No! És milyen eredetû a cucc?
Az Atlantis pedig nem igazán barátságos idõpontban megy, már ami a megfigyelést illeti.
Az Atlantis pedig nem igazán barátságos idõpontban megy, már ami a megfigyelést illeti.
Persze, a látvány nem is lesz említhetõ egy lapon egy teljes napfogyatkozás csodájával (azért van rá esély, hogy a most számítottnál közelebb, de remélhetõen még tuti biztonságos távolságra húz el majd mellettünk), de láthatóan a média már most kezdi megágyazni a nagy sztorit, és az összeesküvés- és világvége-elméletekre fogékony népeket ismerve ("nem merik elmondani az embereknek az igazságot") a hisztéria garantált.
Nem szeretnék már ilyen távon elõre ünneprontó lenni, de látványban korántsem lesz összemérhetõ egy teljes napfogyatkozással az, hogy egy 3 magnitúdós (kb. a Göncölszekeret kirajzoló 7 csillag közül a leghalványabbnak megfelelõ fényerejû) fénypont lassan végigvonul az égbolton. (Persze egy érdeklõdõnek, aki tudja is, hogy mit lát, még nagyobb ritkaság!) Ha véletlenül ennél nagyobb látvány kerekedik belõle, az meg már régen rossz...
Bizony, az Apophis hatalmas szenzáció lesz 2029. április 13-án. Nagyobb felhajtás várható, mint az 1999-es teljes napfogyatkozáskor volt. És én éppen azon a napon fogom ünnepelni a 60. születésnapomat
Az lesz az én tüzijátékom. Remélem megérem, és nem világvégeként fogom ünnepelni a hatodik ikszet


Link arra gondoltam hogy a jobb fölsõ sarokban még elférne 3 meteorcsík, plusz a negyedik egy nagy becsapódáskor adhatna egy kis megvilágítást aluról, ha elég nagy akkor átütve a köpenyt lenne igazán látványos.

Még egy utolsó: Link
Az oldalon szaladgálva megtaláltam a 2178-ig bekövetkezõ földözelségek listáját. Ezek szerint a legközelebb elhaladó aszteroida az Apophis lesz, ami 2029.04.13. 21:50:24-kor lesz a Föld felszíne felett mintegy 29300 km-es magasságban. Õ 270m átmérõjû. Vele kapcsolatban is jelent meg egy csomó világvége-jóslat.
Az oldalon szaladgálva megtaláltam a 2178-ig bekövetkezõ földözelségek listáját. Ezek szerint a legközelebb elhaladó aszteroida az Apophis lesz, ami 2029.04.13. 21:50:24-kor lesz a Föld felszíne felett mintegy 29300 km-es magasságban. Õ 270m átmérõjû. Vele kapcsolatban is jelent meg egy csomó világvége-jóslat.
Ja, a close-approach data-ban a nominal distance-t kell nézni (illetve a mérési pontatlanságból származó szórásból kiszámolják a lehetséges Földtávolság határait, a minimum és a maximum distance-t). Legalábbis remélem, hogy jól értelmezem a táblázatokat
.

Nincs mit!
(
Link alján a Near Earth Asteroids táblázatot érdemes nézni, az elvileg a pontos észlelésekbõl származó hivatalos eredményeket mutatja, illetve azt, amit Te is linkeltél. Ott az Earth MOID jelenti a Föld és az aszteroida pályájának az egymáshoz legközelebbi pontjainak a távolságát, lejjebb a close-approach data pedig a valódi földközelség adatait adja meg.
Ha az Earth MOID kisebb, mint 4,25*10^-5 CSE, akkor tudja eltalálni a Földet (ekkora a Föld sugara). Ha pedig a close-approach data-ban találunk egy ilyen értéket, akkor el is találja. 4,3*10^-5-nél már belép az aszteroida a mezoszférába. Ugyanezek holdtávolságban kifejezve kb. 0,0166 és 0,0168LD.
)
(
Link alján a Near Earth Asteroids táblázatot érdemes nézni, az elvileg a pontos észlelésekbõl származó hivatalos eredményeket mutatja, illetve azt, amit Te is linkeltél. Ott az Earth MOID jelenti a Föld és az aszteroida pályájának az egymáshoz legközelebbi pontjainak a távolságát, lejjebb a close-approach data pedig a valódi földközelség adatait adja meg.
Ha az Earth MOID kisebb, mint 4,25*10^-5 CSE, akkor tudja eltalálni a Földet (ekkora a Föld sugara). Ha pedig a close-approach data-ban találunk egy ilyen értéket, akkor el is találja. 4,3*10^-5-nél már belép az aszteroida a mezoszférába. Ugyanezek holdtávolságban kifejezve kb. 0,0166 és 0,0168LD.
)
Ilyet sokat hülyültünk a villamosmegállóban anno Miskolcon 
Ez amúgy sokkal profibb munka: Link
Volt már linkelve tavaly, asszem.

Ez amúgy sokkal profibb munka: Link

Volt már linkelve tavaly, asszem.
Köszönöm, ez volt számomra a kérdés hogy van-e veszély, mert tudod milyenek az olyan emberek akik nem értenek hozzá

Valami nem stimmel a számításokkal, pályájának fél nagytengelye negatív hosszúságú.
A pálya és a Földpálya közötti legkisebb távolság 0,03CSE, tehát abszolút nem veszélyes, ráadásul októberi földközelsége idején 0,23 CSE távolságra lesz a Földtõl.
A rajzolt pályája azért szögletes egyrészd, mert nagyon pontatlanul van számolva (a-nak az 1-szigmája), másrészt meg a sebessége is igen nagy itt a Naprendszerben. (Mondjuk ezek csak sejtések a részemrõl.)
Sze: amúgy õ egy üstökös
.
A pálya és a Földpálya közötti legkisebb távolság 0,03CSE, tehát abszolút nem veszélyes, ráadásul októberi földközelsége idején 0,23 CSE távolságra lesz a Földtõl.
A rajzolt pályája azért szögletes egyrészd, mert nagyon pontatlanul van számolva (a-nak az 1-szigmája), másrészt meg a sebessége is igen nagy itt a Naprendszerben. (Mondjuk ezek csak sejtések a részemrõl.)
Sze: amúgy õ egy üstökös

Ha abból indulok ki, amit Karinthy és Kosztolányi szívatták az utca emberét anno, simán lehet, hogy valaki megállt és elkezdett felfelé nézni, fotózni, mások meg követték amúgy bámulósan, majd jött a kamerás ember és mindezt felvette. Késõbb a vágószobában meg rákerültek a világító olivabogyók, ahogy átrepülnek London egén.
Na, látom, alakulnak az észlelések.
Londonban ilyen videó készült: Link
(direkt nem mondom, hogy ilyen videót vettek fel, mert ugye a frász tudja, hogy mi az eredeti, mi az utómunka)
Londonban ilyen videó készült: Link
(direkt nem mondom, hogy ilyen videót vettek fel, mert ugye a frász tudja, hogy mi az eredeti, mi az utómunka)
Én ilyet láttam szerdán, Észak körül, kb. 5-8 fok "magasan", de nem mozgott. Felfénylett olyan 4-5 másodpercig, -5/-6 körüli lehetett. Nem foglalkoztam vele, mert a látott/jelzett 3 Iridin kívül még vgy 3 felfénylést láttam. Ebben a furcsa az volt hogy állófény volt. Vagy szembejött 
______________________________________
Nyuli:
Sör védõitalt kell rá gyorsan bevenni! Vagy unikumot, az meg orvosság.

______________________________________
Nyuli:


Mi péntek este észleltünk az általad leírtakhoz nagyon hasonlót a reptér fényszennyébõl. A hatalmas lámpák ellenére is jól látható volt. Én irídiumnak véltem, habár nagyon lassan mozgott. Este 10 körül lehetett.
Hinnye, má megin de szõke voltam, nagyban meg sem néztem eddig
de jobban is tettem, mert most én is rosszul lettem


ÁÁÁÁ!!!!
Mikor lejött nagyban elhasaltam a széken, aztán véletlenül belekattintottam... szívmegállás kerülgetett
Mikor lejött nagyban elhasaltam a széken, aztán véletlenül belekattintottam... szívmegállás kerülgetett
Több galaxis is rejtõzik még a képen :-) Nekem is pont az tetszik benne, hogy rém triviális a téma, mégis mennyi mindent ki tudott hozni belõle a jóember.