Globális jelenségek
Ha belvárosi adatsort hasonlítunk össze egy Pestszentlõrincre interpolálttal, akkor ne csodálkozzunk, hogy ilyen eltérések lesznek. A félreértések elkerülése végett: bármikor, ha Budapestet említem, azalatt Lõrincet kell érteni.
Azért ezt a grafikont csak óvatosan lehet kezelni, hiszen elég pontatlan.
Eszerint a 2006-07-es tél majdnem 1 fokkal melegebb volt, mint az 1997-98-as. A valóságban mindössze 0,1-del volt melegebb. A grafikon szerint 2,5 foknál egyik tél sem volt melegebb 1997-98-ig. A valóságban:
1909-1910: +3,6
1950-1951: +3,5
1901-1902: +3,5
1915-1916: +3,4
1993-1994: +3,3
1989-1990: +3,3
1982-1983: +3,2
1974-1975: +3,2
1994-1995: +3,0
És ezek csak a 2,5 fokos eltéréseket mutatják az OMSZ hivatalos adatai szerint.
Hasonlóan ellentmondás a hidegebb teleknél is észrevehetõ. Csak egyet említek.
A grafikon szerint az 1984-85-ös tél 1 fokkal hidegebb volt a 2002-03-asnál. Ezzel szemben az utóbbi volt 0,5 fokkal hidegebb, azaz az eltérés 1,5 fok.
Ezek alapján feltételezem, hogy a grafikon tendenciózusan túloz, bár a tendencia ettõl még igaz, csak nem ilyen mértékû!
Eszerint a 2006-07-es tél majdnem 1 fokkal melegebb volt, mint az 1997-98-as. A valóságban mindössze 0,1-del volt melegebb. A grafikon szerint 2,5 foknál egyik tél sem volt melegebb 1997-98-ig. A valóságban:
1909-1910: +3,6
1950-1951: +3,5
1901-1902: +3,5
1915-1916: +3,4
1993-1994: +3,3
1989-1990: +3,3
1982-1983: +3,2
1974-1975: +3,2
1994-1995: +3,0
És ezek csak a 2,5 fokos eltéréseket mutatják az OMSZ hivatalos adatai szerint.
Hasonlóan ellentmondás a hidegebb teleknél is észrevehetõ. Csak egyet említek.
A grafikon szerint az 1984-85-ös tél 1 fokkal hidegebb volt a 2002-03-asnál. Ezzel szemben az utóbbi volt 0,5 fokkal hidegebb, azaz az eltérés 1,5 fok.
Ezek alapján feltételezem, hogy a grafikon tendenciózusan túloz, bár a tendencia ettõl még igaz, csak nem ilyen mértékû!
Szibéria az angol tudományos elit IPCC-terjesztõ rétegének leleplezését minta elfelejtette volna. 
"Az antropogén hõmérséklet emelkedés tagadhatatlan, csodálkozom, hogy sokan ebben továbbra is kételkednek."
Mekkora mértékû az antropogén tényezõ ebben a melegedõ fázisban?
Mekkora mértékû az antropogén tényezõ ebben a melegedõ fázisban?
Igen, akkor Zala megye közepén, egy viszonylag kis területen (Letenyén például csak lepel lett már, mert az alacsonyabb tszf. magasság miatt ott már havasesõ volt) esett 30 centi vizes hó, rátapadt a fákra, azok kidõlve elszakítottak egy csomó villanyvezetéket, meg volt hogy oszlopok is dõltek ki.
Ez alapján ilyen marhaságot írni?
A fagyáshoz pont semmi köze sem volt, sõt, ha jobban fagyott volna, nem vizes tapadós hó esik, hanem porhó, és akkor nem lett volna 1 mp áramkimaradás sem.
Havazás meg mindenhol lehet.
Sõt, ha a mostani télen a dél-délkelet magyarországi nagy havak -1 fokban estek volna, jó vizesen, akkor meg ott dõlnek ki oszlopok és van áramkimaradás.
Ez alapján ilyen marhaságot írni?
A fagyáshoz pont semmi köze sem volt, sõt, ha jobban fagyott volna, nem vizes tapadós hó esik, hanem porhó, és akkor nem lett volna 1 mp áramkimaradás sem.
Havazás meg mindenhol lehet.
Sõt, ha a mostani télen a dél-délkelet magyarországi nagy havak -1 fokban estek volna, jó vizesen, akkor meg ott dõlnek ki oszlopok és van áramkimaradás.
Különösen tetszett a légszembetûnõ kifejezés. Micsoda nyelvi lelemény !
Aztán az is jó,:különösen Zalában a havazás és fagyás (sic !) áramkimaradást okoz. A nagy vihar és tapadós hó vagy 3-4 éve valóban kidöntött egy sor villanypóznát, de azóta örömtáncot járnak Zalában, ha esik 2 centinél több hó.
Végre egy cikk, ami nem feltétlenül vár 20 év múlva mediterrán meg sivatagi klímát hazánkban: ez pozitívum.
Ugyanakkor ha a Föld középT-je 53 év alatt 0,65 fokot melegedett, ilyen ütem mellett még azért 100 évig nem félek az összes jég elolvadásától, ill. a tengerszint több méteres, katasztrófális megemelkedésétõl.
Aztán az is jó,:különösen Zalában a havazás és fagyás (sic !) áramkimaradást okoz. A nagy vihar és tapadós hó vagy 3-4 éve valóban kidöntött egy sor villanypóznát, de azóta örömtáncot járnak Zalában, ha esik 2 centinél több hó.
Végre egy cikk, ami nem feltétlenül vár 20 év múlva mediterrán meg sivatagi klímát hazánkban: ez pozitívum.
Ugyanakkor ha a Föld középT-je 53 év alatt 0,65 fokot melegedett, ilyen ütem mellett még azért 100 évig nem félek az összes jég elolvadásától, ill. a tengerszint több méteres, katasztrófális megemelkedésétõl.
Az adatok forrása: ECA&D Az ott fellelhetõ bp-i adatsorok inhomogének. Az itt lentebb látható grafikonok a kidolgozás alatt álló homogenizálási és interpolálási eljárásom tavaly õszi állapota szerint készültek.
Szeretném megkérdezni, hogy ezek a Bp-i adatok honnan származnak, illetve hogy homogenizáltak-e. Köszönöm!
Ezekre kapnak pézt.... 
Egyre inkább igaz: a tudományos kutatások és eredmények korrelálnak a kutatások finanszírozójának érdekeivel.
Egyre inkább igaz: a tudományos kutatások és eredmények korrelálnak a kutatások finanszírozójának érdekeivel.
Még valami: ezeken az idõsorokon egy néhány évtizedes oszcillációnak két minimuma és egy maximuma látszik. Kérdés, hogy a legelején és a legvégén lévõ magasabb értékek is egy-egy maximumhoz tartoznak-e? Ha igen, akkor nagyon durva becslésként a 21. sz. közepére akár visszatérhetünk az 1960-környéki hidegekhez.
Mi lenne, ha nem egyenest illesztenénk, hanem mondjuk hatodfokú görbét, és az alapján becsülnénk az évszázad végét? Merthogy az egyenessel az a probléma, hogy ezt a néhány évtizedes oszcillációt kisimítja, és lehet, hogy pusztán véletlen az egyenes meredekségének elõjele. Másként fogalmazva, ha a határokat csak egy kicsit módosítjuk (innen 10 évet, onnan 20-at elhagyva pl.), a meredekség akár -1-szeresére is kijöhet az elõzõleg számoltnak. Mindez csak azért, mert a számítás eleje és vége az oszcilláció más-más fázisában van.
A másik az maga az adatok szórása. Ismét nem látok hibasávokat a grafikonokon. Mekkora az egyes évek középhõmérsékletének a hibája? (Biztos, hogy nem nulla, hiszen a mérések a mai napig 0,05°C-os mérési hibával terheltek, ami egy átlag számításánál ugye megmarad.) Ezekbõl a hibákból ki lehet számítani az illesztett egyenes meredekségének hibáját is, ami adott esetben összemérhetõ lehet az egyenes meredekségével (különösen akkor, ha az egyenes egyébként "lapos", kis meredekségû). Abból pedig ki lehet számítani magának az elõjelnek a valószínûségét is. Ilyeneket ezúttal sem láttam.
(Errõl már egyszer írtam, még nem fejeztem be a számításokat, meg nincsenek is elõttem az adatok, de emlékeim szerint Szeged átlaghõmérséklete esetében pl. majdnem pont egy nagyságrenddel lett nagyobb a meredekségnél az õ hibája. Ezt ha beadnánk egy valószínûségi klímamodellnek, az elsõ idõlépcsõnél teljesen szétszóródna az ENS-fáklya.) Ezen kívül a korrelációk is érdekesek lehetnek, egy egyenes esetében 0,95 alatti r^2 kimondottan rossznak számít, a grafikon alapján szemre is megmondom, hogy annál kisebb ez az érték. (0,8 körül lehet talán?)
Mi lenne, ha nem egyenest illesztenénk, hanem mondjuk hatodfokú görbét, és az alapján becsülnénk az évszázad végét? Merthogy az egyenessel az a probléma, hogy ezt a néhány évtizedes oszcillációt kisimítja, és lehet, hogy pusztán véletlen az egyenes meredekségének elõjele. Másként fogalmazva, ha a határokat csak egy kicsit módosítjuk (innen 10 évet, onnan 20-at elhagyva pl.), a meredekség akár -1-szeresére is kijöhet az elõzõleg számoltnak. Mindez csak azért, mert a számítás eleje és vége az oszcilláció más-más fázisában van.
A másik az maga az adatok szórása. Ismét nem látok hibasávokat a grafikonokon. Mekkora az egyes évek középhõmérsékletének a hibája? (Biztos, hogy nem nulla, hiszen a mérések a mai napig 0,05°C-os mérési hibával terheltek, ami egy átlag számításánál ugye megmarad.) Ezekbõl a hibákból ki lehet számítani az illesztett egyenes meredekségének hibáját is, ami adott esetben összemérhetõ lehet az egyenes meredekségével (különösen akkor, ha az egyenes egyébként "lapos", kis meredekségû). Abból pedig ki lehet számítani magának az elõjelnek a valószínûségét is. Ilyeneket ezúttal sem láttam.
(Errõl már egyszer írtam, még nem fejeztem be a számításokat, meg nincsenek is elõttem az adatok, de emlékeim szerint Szeged átlaghõmérséklete esetében pl. majdnem pont egy nagyságrenddel lett nagyobb a meredekségnél az õ hibája. Ezt ha beadnánk egy valószínûségi klímamodellnek, az elsõ idõlépcsõnél teljesen szétszóródna az ENS-fáklya.) Ezen kívül a korrelációk is érdekesek lehetnek, egy egyenes esetében 0,95 alatti r^2 kimondottan rossznak számít, a grafikon alapján szemre is megmondom, hogy annál kisebb ez az érték. (0,8 körül lehet talán?)
Az elmult évszázadok trendje is tagadhatatlan és itt nem a nyár értékeit kell figyelembe venni hanem az éveket.
Jómagam anno mikor egyes hónapok tendenciáit hasonlítottam össze 3 városban (Kecskemét, Magyaróvár, és Debrecen) pl az jött ki hogy minden hónapban emelkedett a hõmérséklet csak októberben csökkent, igaz nem szignifikáns mértékben. Mégsem csak az októberi értékeket linkelem, hanem az éveset, mert csak az októberi az bizony önmagában fals és nem mondhatom azt hogy íme csökken a hõmérséket és jövök az októberi értékekkel. Ugyanígy nem lehet évszakosan nézni Önmagában. Már a téli értékek is más következtetés levonására adhat okot, mint a nyári. Így 1/4-ed év linkelése és grafikonja mást mutathat mint az egész éves.
Az antropogén hõmérséklet emelkedés tagadhatatlan, csodálkozom, hogy sokan ebben továbbra is kételkednek.
A másik amit hozzáfûznék az ábrához, hogy az antropogén változás mellett ebbe benne van a természet is. ha megnézzük 1880-as években erõsen negahítv telek voltak. Ebbe magasan benne van a Krakatau kitörése az 1880-as évek elején ami az újvilág legerõsebb vulkánkitörése volt és tudjuk hogy egy ilyen kitörés több évre átmenetileg visszavetheti a hõmérsékletet. klimatológiai szimuláció alapján is a kitörést követõ évben a globális átlaghõmérséklet 1,2 Celsius-fokkal esett. Ha ezekhez az évekhez "nagyon durván" ezt az 1,2 fokot hozzáadod csak ezen a grafikonon mindjárt más a kép és sokkal egyenletesebb az emelkedés.
Jómagam anno mikor egyes hónapok tendenciáit hasonlítottam össze 3 városban (Kecskemét, Magyaróvár, és Debrecen) pl az jött ki hogy minden hónapban emelkedett a hõmérséklet csak októberben csökkent, igaz nem szignifikáns mértékben. Mégsem csak az októberi értékeket linkelem, hanem az éveset, mert csak az októberi az bizony önmagában fals és nem mondhatom azt hogy íme csökken a hõmérséket és jövök az októberi értékekkel. Ugyanígy nem lehet évszakosan nézni Önmagában. Már a téli értékek is más következtetés levonására adhat okot, mint a nyári. Így 1/4-ed év linkelése és grafikonja mást mutathat mint az egész éves.
Az antropogén hõmérséklet emelkedés tagadhatatlan, csodálkozom, hogy sokan ebben továbbra is kételkednek.
A másik amit hozzáfûznék az ábrához, hogy az antropogén változás mellett ebbe benne van a természet is. ha megnézzük 1880-as években erõsen negahítv telek voltak. Ebbe magasan benne van a Krakatau kitörése az 1880-as évek elején ami az újvilág legerõsebb vulkánkitörése volt és tudjuk hogy egy ilyen kitörés több évre átmenetileg visszavetheti a hõmérsékletet. klimatológiai szimuláció alapján is a kitörést követõ évben a globális átlaghõmérséklet 1,2 Celsius-fokkal esett. Ha ezekhez az évekhez "nagyon durván" ezt az 1,2 fokot hozzáadod csak ezen a grafikonon mindjárt más a kép és sokkal egyenletesebb az emelkedés.
Fú, ez jóféle grafikon! Telek középhõmérsékletérõl is van ilyened?
Az elmúlt évtizedek trendje tagadhatatlan, de honnan történt mindez? (Bocsi, ez lemaradt az elõzõ hsz végérõl, csak addigra már nem tudtam szerkeszteni, mire észrevettem)
"trendek pedig sajnos egyértelmûek" - ugyanez alapján próbáltak ítélkezni a közelmúltban is: Link
Egy képernyõmentést csináltam azért errõl az origós cikkrõl, hogy majd 2050-ben visszatekintve lássuk, mi is valósult meg ebbõl. Azért az nem semmi, hogy akárhány elemzést is csinálnak bárhol a világban errõl, viszonyítási pontként mindig a XX. század elejét vagy az 1961-90-es idõszakot jelölik ki, amivel épp sikerül kiválasztani az elmúlt 230 év 2 leghidegebb idõszakát.
Egy képernyõmentést csináltam azért errõl az origós cikkrõl, hogy majd 2050-ben visszatekintve lássuk, mi is valósult meg ebbõl. Azért az nem semmi, hogy akárhány elemzést is csinálnak bárhol a világban errõl, viszonyítási pontként mindig a XX. század elejét vagy az 1961-90-es idõszakot jelölik ki, amivel épp sikerül kiválasztani az elmúlt 230 év 2 leghidegebb idõszakát.
Igen, Mika János is már 10-12 éve azt tanította hogy Magyarország klímája egyre inkább Bácska-Bánátéhoz kezd majd jellegében hasonlítani, a trendek pedig sajnos egyértelmûek.
Avagy IPCC-orientált trendhez igazodó, társadalom-politikai megrendeléseket szolgáló.
Miért kellene kevesebb jégnek lenni? Nem arról van szó, hogy erõs naptevékenység: növekvõ globális átlaghõnérséklet, és vica versa. Bár alábbi hozzászólásomban nem fejtettem ki részletesen, de nézetem szerint a naptevékenység növekedése ill. csökkenése a globális cirkulációs cellák erõviszonyait módosítja, ezen keresztül megváltoztatja a nagy szélrendszereket. Ez rövid idõtávlatban nem okoz változást a földi átlaghõmérsékletben, hosszabb távon pedig a napfoltminimum és maximum ilyetén hatásai egymást kioltják.
Más lenne a helyzet, ha a napfoltciklus maximum vagy minimum fázisban megállna, mint ahogy a Maunder-minimum alatt történt. Akkor bizony a globális átlag is nagy valószínûséggel elindulna lefelé, ill. fölfelé.
Más lenne a helyzet, ha a napfoltciklus maximum vagy minimum fázisban megállna, mint ahogy a Maunder-minimum alatt történt. Akkor bizony a globális átlag is nagy valószínûséggel elindulna lefelé, ill. fölfelé.
Ebben igazad van, csakhogy addigra már rég méteres jégnek kellett volna lennie a Kara-tengeren. Normális években ugyanis december végéig befagy 
A napciklusban én sem hiszek, mert akkor máshol is kevesebb lenne a jég, viszont máshol inkább több!
A napciklusban én sem hiszek, mert akkor máshol is kevesebb lenne a jég, viszont máshol inkább több!
Én még csak a napig sem mennék el a magyarázatok keresésekor, persze ki nem zárom. Szerintem az anomália elsõdleges oka a Voejkov-tengely február eleji kiépülésében keresendõ. Ez a makroszinoptikus mintázat ugyanis pontosan a Kara tengerig tekerte föl az Atlantikum egyébként Európa valamelyik fertályát fûtõ hõtöbbletét.
Én a globális felmelegedés helyett inkább az elhúzódott napfoltminimum miatt elõállt nyugatiáramlás-hajlam csökkenést, majd a nemrégiben felerõsödött naptevékenység következtében kompenzatórikusan túlerõsödött ny-dny-i légmozgásokat teszem közvetlenül felelõssé az arktikus jég anomáliáiért.
A naptevékenységi minimum környékén a zonális áramlás elerõtlenedése oda vezetett, hogy az északatlanti tengeráramlat meleg vizei a Baffin-öböl környékén olvasztották a jeget - most a feléledt nyugati szélrendszer újra északkelet felé tereli a tengeráramlást, s a meleg víz gátolja a jégképzõdést Eurázsia északnyugati partjainál, így a Kara-tengeren.
Egyébként az arktikus tengeri jég a múltban is nagyon szeszélyesen viselkedett. Valamely angol, vagy holland kapitány az újkor elején olyan magas északi szélességet ért el vitorlás hajóval, melyet aztán pár évszázadig megközelíteni sem sikerült. A késõbbi sarkkutatók is rendszeresen megemlékeztek a jégmezõk kiterjedésének hirtelen változásairól.
Félreértés ne essen, eszemben sincs kétségbe vonni a légköri széndioxid-koncentráció és a globális átlaghõmérséklet közötti összefüggést. Csupán azt a szimplifikáló, populáris szemléletet ostorozom, miszerint: globális felmelegedés -elolvadó sarki jégsapkák.
A naptevékenységi minimum környékén a zonális áramlás elerõtlenedése oda vezetett, hogy az északatlanti tengeráramlat meleg vizei a Baffin-öböl környékén olvasztották a jeget - most a feléledt nyugati szélrendszer újra északkelet felé tereli a tengeráramlást, s a meleg víz gátolja a jégképzõdést Eurázsia északnyugati partjainál, így a Kara-tengeren.
Egyébként az arktikus tengeri jég a múltban is nagyon szeszélyesen viselkedett. Valamely angol, vagy holland kapitány az újkor elején olyan magas északi szélességet ért el vitorlás hajóval, melyet aztán pár évszázadig megközelíteni sem sikerült. A késõbbi sarkkutatók is rendszeresen megemlékeztek a jégmezõk kiterjedésének hirtelen változásairól.
Félreértés ne essen, eszemben sincs kétségbe vonni a légköri széndioxid-koncentráció és a globális átlaghõmérséklet közötti összefüggést. Csupán azt a szimplifikáló, populáris szemléletet ostorozom, miszerint: globális felmelegedés -elolvadó sarki jégsapkák.
Link bár a szomorú küzdõ jegesmedve-fotó nem hiányzik, az analízis-képek attól még igazak.
Egy érdekes jelenség, ami az éghajlatváltozásra is utalhat.
Nem tudom, mikor fordult már elõ, ha volt is hasonló, hogy a Kara-tenger február végén nincs befagyva!
Ráadásul nem épphogy, hanem magyarországnyi területen.
Megdöbbentõ, még akkor is, ha az északi hemiszféra más területein behozza az itteni elmaradást, pl: az Ohotszki-tengeren
Nem tudom, mikor fordult már elõ, ha volt is hasonló, hogy a Kara-tenger február végén nincs befagyva!
Ráadásul nem épphogy, hanem magyarországnyi területen. Megdöbbentõ, még akkor is, ha az északi hemiszféra más területein behozza az itteni elmaradást, pl: az Ohotszki-tengeren
Február 6-tól hosszabb idõ után újra 30 közelébe került a napfoltok száma, ilyen kevés talán a nyár elején volt utoljára több napig. Link
Az (eddig) enyhe tél jó apropót szolgáltat arra, hogy elgondolkozzunk azokon a tényezõkön, melyek a mi téli idõjárásunkra hatással vannak/lehetnek. Ezzel kapcsolatban elsõ és legfeltûnõbb, hogy a hideg idõtartama és a hõmérséklet szempontjából sokéves relációban nagyon nagy a szórás: ahogy egy bizonyos agrometeorológiai szakkönyv írja, nálunk a tél néha csak néhány hétre korlátozódik, máskor meg zord, és hónapokig tart. Vajon miért olyan ingatagok azok a fizikai alapok, amelyeken az igazi, hideg közép-európai tél áll?
Amit az alábbiakban kifejtek, szigorúan csak hipotézis, bár úgy tûnik, elég jól korrelál a tényekkel.
Elsõsorban feltételezem, hogy a hemiszférikus tél, és fõleg a mi telünk milyensége közvetlenül nem függ össze a sarki jégmennyiséggel, illetve a szorosan vett arktikus hidegbázis nagyságával. Az kétségtelen, hogy a minket elérõ nagyon alacsony hõmérsékletû légtömegek végsõ soron hideg anticiklonokból származnak, melyek a kisugárzás öngerjesztõ fokozódása révén jönnek létre magas szélességeken. Az ilyen anticiklonok kialakulására az Antarktiszon, és részben az Arktiszon is, egész évben adott egy lényeges feltétel: a hó és jégborítás. Azonban az északi hemiszférán, éppen annak köszönhetõen, hogy itt a szubarktikus régióban szárazföldek gyûrûje található, a hófedett terület -mely alkalmas az ilyen anticiklonok generálására- télen hatalmasan megnövekszik déli irányban: a sarki hidegsapka mintegy "toldalékot" kap. A mi téli idõjárásunk ezen kiterjeszkedésen, annak mértékén áll vagy bukik, különös tekintettel Eurázsia szubarktikus régiójára.
Azt már régen észrevették, hogy a zord telek megjelenése összefüggésben van a napfoltciklussal, mert ezek rendszerint a naptevékenységi minimum környékén jelentkeznek. Feltehetõ, hogy ilyen idõszakban a szubarktikus alacsony nyomású övbe "bepumpált" meleg levegõ mennyisége kisebb, amellett a sarkvidéken gyengébb a ciklontevékenység, ami a kisugárzásnak kedvez. A probléma az, hogy hogy a mi blockingos-hideg ill. zonális-enyhe teleink megjelenése nem illeszkedik a 10 éves napfoltciklushoz: a megfigyelés szerint itt inkább 3-5 éves ciklusokkal számolhatunk. Az érdekes az, hogy a típusosan 2 zord télbõl álló blokk végeztével gyakran minden átmenet nélkül jön egy zonális, enyhe -és fordítva: enyhe tél/telek után hirtelen nagyon hideg jöhet a következõ évben. Elõfordul ugyan, hogy közbeiktatódik 1-2 átlagos tél, de a gyakori éles váltás nagyon feltûnõ. Úgy tûnik, a rendszernek két stabil állapota van, azonban ezek mindegyike gyorsan felszámolja kiindulási kondícióit, ilyenkor egycsapásra átbillen a "mérleghinta".
Nézzük, hogyan mûködik ez a hipotetikus "mérleghinta". Induljunk ki abból az állapotból, mikor Eurázsia északi részén csak csökevényesen alakulnak ki téli hideg anticiklonok. Ekkor a nedves, enyhe atlanti légáramlás mélyen, akadálytalanul behatol a szubarktikus szárazföld belsejébe. Itt a hõmérséklet a relatív enyheség mellett is elég alacsony ahhoz, hogy a páradús légtömegek hatására havazzon, mégpedig sokat havazzon. A vastagabb hóréteg jobban elszigeteli a talaj hõjét a fölötte elterülõ légrétegtõl, ezért -ha a nyugatról érkezõ frontok lánca kis idõre is megszakad, és kiderül az ég- "pillanatok alatt" létrejön és megerõsödik a hideg anticiklon, mely ettõl kezdve blokkolja az óceáni levegõ k-ék-i terjeszkedését, gyökeres idõváltozást idéz elõ közvetlen, majd távolabbi környezetében.
Ez az "átbillenés" egy szezonon belül is megtörténhet (ld. Pál fordulása). A nehézség az, hogy a hemiszférikusan zord tél a következõ évben szinte mindig megismétlõdik, holott a hónak nincs "emlékezete", hiszen Eurázsiában nincsenek szárazföldi jégtakarók, a télen leesett hó nyáron maradéktalanul elolvad. Itt lép be egy tényezõ, amellyel eddig nem nagyon foglalkoztunk, ezért külön is szeretném felhívni rá a figyelmet: a tundraöv örök talajfagyáról van szó. Ahol az évi középhõmérséklet rendszeresen 0 fok alatti alatti, ott a talaj bizonyos rétegei állandóan fagyottak. A fagyott talaj a hótakaróhoz hasonlóan elszigeteli az egészen mély talajrétegek hõjét a levegõtõl. A mélybõl feláramló hõnek elõször meg kell olvasztania a fagyott réteg jegét, energiája erre, s nem a levegõ melegítésére fordítódik. A vastag hótakaró hûtõ hatása nyilván kiterjeszti a talajfagy határát dél felé, és ez a változás a hótakaró ingadozásainál sokkal tartósabb. Elképzelésem, hogy a zonalitás vastag hótakaró képzõdésével, a talajfagy térbeli kiterjedésével jár a tundraövben, s a fagyott talajú régió megnövekedett volta a hótakaró elolvadása után, nyáron is fennmarad. A következõ télen a fagyott talaj fölött könnyen képzõdik újra hideg AC, a zord tél megismétlõdik. Az anticiklonális hatás viszont ellene dolgozik a hótakarónak, így az egész jelenségsor a visszájára fordul, a harmadik tél lényegesen enyhébb lesz.
Fentiekbõl következõen az igazán hideg telek akkor állnak elõ, mikor elõbb taglalt "hóciklus" hidegre váltása a napfoltminimum környékén következik be. Ezzel egybevág a tény, hogy nálunk évtizedenként 1-2 hideg tél szokott elõfordulni. Nagyon enyhe telekre mindezeknek az ellenkezõje érvényes. Végezetül megemlítem, hogy az északatlanti ciklontevékenység erõssége természetesen szintén alapvetõ tényezõje a mi téli idõjárásunknak, azonban tudni kell, hogy komoly, és közeli északkeleti hidegfelhalmozódás esetén a peremciklonok gyorsan lefûzõdnek, feltelnek hideg levegõvel, ezért az atlanti hatás enyheség helyett havazást, másodlagosan hidegbetöréseket okoz.
Amit az alábbiakban kifejtek, szigorúan csak hipotézis, bár úgy tûnik, elég jól korrelál a tényekkel.
Elsõsorban feltételezem, hogy a hemiszférikus tél, és fõleg a mi telünk milyensége közvetlenül nem függ össze a sarki jégmennyiséggel, illetve a szorosan vett arktikus hidegbázis nagyságával. Az kétségtelen, hogy a minket elérõ nagyon alacsony hõmérsékletû légtömegek végsõ soron hideg anticiklonokból származnak, melyek a kisugárzás öngerjesztõ fokozódása révén jönnek létre magas szélességeken. Az ilyen anticiklonok kialakulására az Antarktiszon, és részben az Arktiszon is, egész évben adott egy lényeges feltétel: a hó és jégborítás. Azonban az északi hemiszférán, éppen annak köszönhetõen, hogy itt a szubarktikus régióban szárazföldek gyûrûje található, a hófedett terület -mely alkalmas az ilyen anticiklonok generálására- télen hatalmasan megnövekszik déli irányban: a sarki hidegsapka mintegy "toldalékot" kap. A mi téli idõjárásunk ezen kiterjeszkedésen, annak mértékén áll vagy bukik, különös tekintettel Eurázsia szubarktikus régiójára.
Azt már régen észrevették, hogy a zord telek megjelenése összefüggésben van a napfoltciklussal, mert ezek rendszerint a naptevékenységi minimum környékén jelentkeznek. Feltehetõ, hogy ilyen idõszakban a szubarktikus alacsony nyomású övbe "bepumpált" meleg levegõ mennyisége kisebb, amellett a sarkvidéken gyengébb a ciklontevékenység, ami a kisugárzásnak kedvez. A probléma az, hogy hogy a mi blockingos-hideg ill. zonális-enyhe teleink megjelenése nem illeszkedik a 10 éves napfoltciklushoz: a megfigyelés szerint itt inkább 3-5 éves ciklusokkal számolhatunk. Az érdekes az, hogy a típusosan 2 zord télbõl álló blokk végeztével gyakran minden átmenet nélkül jön egy zonális, enyhe -és fordítva: enyhe tél/telek után hirtelen nagyon hideg jöhet a következõ évben. Elõfordul ugyan, hogy közbeiktatódik 1-2 átlagos tél, de a gyakori éles váltás nagyon feltûnõ. Úgy tûnik, a rendszernek két stabil állapota van, azonban ezek mindegyike gyorsan felszámolja kiindulási kondícióit, ilyenkor egycsapásra átbillen a "mérleghinta".
Nézzük, hogyan mûködik ez a hipotetikus "mérleghinta". Induljunk ki abból az állapotból, mikor Eurázsia északi részén csak csökevényesen alakulnak ki téli hideg anticiklonok. Ekkor a nedves, enyhe atlanti légáramlás mélyen, akadálytalanul behatol a szubarktikus szárazföld belsejébe. Itt a hõmérséklet a relatív enyheség mellett is elég alacsony ahhoz, hogy a páradús légtömegek hatására havazzon, mégpedig sokat havazzon. A vastagabb hóréteg jobban elszigeteli a talaj hõjét a fölötte elterülõ légrétegtõl, ezért -ha a nyugatról érkezõ frontok lánca kis idõre is megszakad, és kiderül az ég- "pillanatok alatt" létrejön és megerõsödik a hideg anticiklon, mely ettõl kezdve blokkolja az óceáni levegõ k-ék-i terjeszkedését, gyökeres idõváltozást idéz elõ közvetlen, majd távolabbi környezetében.
Ez az "átbillenés" egy szezonon belül is megtörténhet (ld. Pál fordulása). A nehézség az, hogy a hemiszférikusan zord tél a következõ évben szinte mindig megismétlõdik, holott a hónak nincs "emlékezete", hiszen Eurázsiában nincsenek szárazföldi jégtakarók, a télen leesett hó nyáron maradéktalanul elolvad. Itt lép be egy tényezõ, amellyel eddig nem nagyon foglalkoztunk, ezért külön is szeretném felhívni rá a figyelmet: a tundraöv örök talajfagyáról van szó. Ahol az évi középhõmérséklet rendszeresen 0 fok alatti alatti, ott a talaj bizonyos rétegei állandóan fagyottak. A fagyott talaj a hótakaróhoz hasonlóan elszigeteli az egészen mély talajrétegek hõjét a levegõtõl. A mélybõl feláramló hõnek elõször meg kell olvasztania a fagyott réteg jegét, energiája erre, s nem a levegõ melegítésére fordítódik. A vastag hótakaró hûtõ hatása nyilván kiterjeszti a talajfagy határát dél felé, és ez a változás a hótakaró ingadozásainál sokkal tartósabb. Elképzelésem, hogy a zonalitás vastag hótakaró képzõdésével, a talajfagy térbeli kiterjedésével jár a tundraövben, s a fagyott talajú régió megnövekedett volta a hótakaró elolvadása után, nyáron is fennmarad. A következõ télen a fagyott talaj fölött könnyen képzõdik újra hideg AC, a zord tél megismétlõdik. Az anticiklonális hatás viszont ellene dolgozik a hótakarónak, így az egész jelenségsor a visszájára fordul, a harmadik tél lényegesen enyhébb lesz.
Fentiekbõl következõen az igazán hideg telek akkor állnak elõ, mikor elõbb taglalt "hóciklus" hidegre váltása a napfoltminimum környékén következik be. Ezzel egybevág a tény, hogy nálunk évtizedenként 1-2 hideg tél szokott elõfordulni. Nagyon enyhe telekre mindezeknek az ellenkezõje érvényes. Végezetül megemlítem, hogy az északatlanti ciklontevékenység erõssége természetesen szintén alapvetõ tényezõje a mi téli idõjárásunknak, azonban tudni kell, hogy komoly, és közeli északkeleti hidegfelhalmozódás esetén a peremciklonok gyorsan lefûzõdnek, feltelnek hideg levegõvel, ezért az atlanti hatás enyheség helyett havazást, másodlagosan hidegbetöréseket okoz.
Már az oldal címe is árulkodó ("paranormal") . A paranormális jelenségeket magyarázó elméletet csak akkor lehet gyártani, ha megtalálják a Higgs-bozont. De még akkor is ember legyen a talpán, aki a Higgs-potenciált fölhasználva bármi magyarázatot tud találni bármi olyanra, ami klasszikus-fizikai közelítéssel leírható (ugyanis ahhoz nem kell Higgs-bozon).
Higgs-bozon nélkül a 100-részecskés szimmetriacsoport, és a belõle felépült relativisztikus részecskefizika bizonyítatlan elmélet, amolyan "sejtés". Ha beigazolódik, akkor is mûködni fognak az eddig bizonyított törvények, legfeljebb rájövünk, hogy az egy bonyolultabb törvény közelítése (mint ahogy pl. a klasszikus termodinamika a kvantum-statisztikus fizika közelítése magas hõmérsékleten, nem relativisztikusan viselkedõ /=kis energiájú/ részecskékbõl álló rendszer esetén).
(
Abban nem vagyok biztos, hogy az északi mágneses pólus Kanadából Szibériába vándorlása nem hatna az idõjárásra, hiszen akkor máshol érkezne a poláris részecske-besugárzás, aminek a melegítõ hatása azért tudtommal kimutatható a troposzférában is. /Ezt inkább Usrin hsz-éhez szántam kiegészítésnek./
Hogy a hivatalos tudomány errõl hallgat, az talán túlzás, a fentihez hasonló gondolatok felmerültek/-nek tudományos körökben is, csak nem sikerült (még?) bizonyítani õket (méréssel sem).
A mágneses pólust nem követi az (általuk "fizikainak" nevezett) forgási pólus, hisz akkor a napjárás változna (már ha szerintük valóban elment a mágneses pólus).
Folytatnám tovább szívesen, mert ha ráérek, szokásom a rossz cikkek esetében megindokolni, hogy miért baromság, amit állítanak. De itt (az elsõ bekezdés végétõl kezdve) olyan dolgokat állít, amely nemcsak az általános iskolában von földrajz- és fizika-buktát maga után, de a józan észnek is ellentmond. Olyan fogalomzavarral, minthogy szerintük a mûholdképeken látszik, hogy hol van a pólus, nem tudok mit kezdeni. Ez a cikk nem tekinthetõ tudományos vitára alkalmasnak sem, el kell felejteni...
)
Bocs a hosszért, ennyit nem érdemelt ez a cikk, csak némi indoklást azért szükségesnek érzek ilyenkor, hogy miért rossz.
A lényeg, hogy egyszerûen hazudik. A cikkíróknak javaslom a fizika, geofizika és a meteorológia tudományának tanulmányozását. (Ja, hogy szándékosan nem ez a céljuk? Akkor nem vitatkozom.)
. A paranormális jelenségeket magyarázó elméletet csak akkor lehet gyártani, ha megtalálják a Higgs-bozont. De még akkor is ember legyen a talpán, aki a Higgs-potenciált fölhasználva bármi magyarázatot tud találni bármi olyanra, ami klasszikus-fizikai közelítéssel leírható (ugyanis ahhoz nem kell Higgs-bozon). Higgs-bozon nélkül a 100-részecskés szimmetriacsoport, és a belõle felépült relativisztikus részecskefizika bizonyítatlan elmélet, amolyan "sejtés". Ha beigazolódik, akkor is mûködni fognak az eddig bizonyított törvények, legfeljebb rájövünk, hogy az egy bonyolultabb törvény közelítése (mint ahogy pl. a klasszikus termodinamika a kvantum-statisztikus fizika közelítése magas hõmérsékleten, nem relativisztikusan viselkedõ /=kis energiájú/ részecskékbõl álló rendszer esetén).
(
Abban nem vagyok biztos, hogy az északi mágneses pólus Kanadából Szibériába vándorlása nem hatna az idõjárásra, hiszen akkor máshol érkezne a poláris részecske-besugárzás, aminek a melegítõ hatása azért tudtommal kimutatható a troposzférában is. /Ezt inkább Usrin hsz-éhez szántam kiegészítésnek./
Hogy a hivatalos tudomány errõl hallgat, az talán túlzás, a fentihez hasonló gondolatok felmerültek/-nek tudományos körökben is, csak nem sikerült (még?) bizonyítani õket (méréssel sem).
A mágneses pólust nem követi az (általuk "fizikainak" nevezett) forgási pólus, hisz akkor a napjárás változna (már ha szerintük valóban elment a mágneses pólus).
Folytatnám tovább szívesen, mert ha ráérek, szokásom a rossz cikkek esetében megindokolni, hogy miért baromság, amit állítanak. De itt (az elsõ bekezdés végétõl kezdve) olyan dolgokat állít, amely nemcsak az általános iskolában von földrajz- és fizika-buktát maga után, de a józan észnek is ellentmond. Olyan fogalomzavarral, minthogy szerintük a mûholdképeken látszik, hogy hol van a pólus, nem tudok mit kezdeni. Ez a cikk nem tekinthetõ tudományos vitára alkalmasnak sem, el kell felejteni...
)
Bocs a hosszért, ennyit nem érdemelt ez a cikk, csak némi indoklást azért szükségesnek érzek ilyenkor, hogy miért rossz.
A lényeg, hogy egyszerûen hazudik. A cikkíróknak javaslom a fizika, geofizika és a meteorológia tudományának tanulmányozását. (Ja, hogy szándékosan nem ez a céljuk? Akkor nem vitatkozom.)
A mágneses pólusok helyzetének semmi köze az idõjáráshoz és a forgási pólusok helyéhez. Persze akinek kedve tartja, felõlem nyugodtan várhatja a tavaszi világfelfordulást csakúgy, mint a decemberi világvégét.
Sziasztok! azt hiszem ebbe a témába tartozik, amit találtam az interneten. a Cikkben arról van szó,"ha igaz, szerintem az."
Az északi pólus anomáliája, melyrõl a tudomány hallgat.
rövid bejegyzés, aztán a többit meg találjátok a weboldalon mert máshol nincs fent a cikk.
Egy figyelemre méltó hír került napvilágra, amely beszámol arról, hogy az északi mágneses pólus nap mint nap egyre inkább Szibéria belsejébe, egyre délebb szélességi körök felé, amely kihat az északi féltekének jelenlegi meleg téli idõjárására is (és amirõl persze a hivatalos tudomány hallgat). Ugyanakkor tudni kell azt is, hogy a mágneses pólus-eltolódást mindig követi (amelyrõl a hivatalos tudomány szintén hallgat, bár tisztában vannak vele) a fizikai tengely, a Föld forgástengelyének az eltolódása is. Amikor a mágneses pólusvándorlás délre tolódása elér egy kritikus pontot, valószínûleg most tavasszal, akkor fog bekövetkezni, szinte pillanatok alatt, néhány órán belül, a fizikai pólus változás is, megindítva a Földön a geológiai átrendezõ folyamatokat.
Link
Az északi pólus anomáliája, melyrõl a tudomány hallgat.
rövid bejegyzés, aztán a többit meg találjátok a weboldalon mert máshol nincs fent a cikk.
Egy figyelemre méltó hír került napvilágra, amely beszámol arról, hogy az északi mágneses pólus nap mint nap egyre inkább Szibéria belsejébe, egyre délebb szélességi körök felé, amely kihat az északi féltekének jelenlegi meleg téli idõjárására is (és amirõl persze a hivatalos tudomány hallgat). Ugyanakkor tudni kell azt is, hogy a mágneses pólus-eltolódást mindig követi (amelyrõl a hivatalos tudomány szintén hallgat, bár tisztában vannak vele) a fizikai tengely, a Föld forgástengelyének az eltolódása is. Amikor a mágneses pólusvándorlás délre tolódása elér egy kritikus pontot, valószínûleg most tavasszal, akkor fog bekövetkezni, szinte pillanatok alatt, néhány órán belül, a fizikai pólus változás is, megindítva a Földön a geológiai átrendezõ folyamatokat.
Link
A holocén elején mindössze pár évtized alatt lezajló +7 fokos átlaghõmérséklet emelkedés elgondolkodtató.
Ez való igaz, ám a mértékek nagyságrendi különbséggel bírnak.
A mértékekkel van a legtöbbször bajom, nem magával a témákkal.
Azonban a cikk második feléig el se jutottam (a fázós kijelentéseknél az ilyenek megállítanak az olvasásban: "egy szakcikk szerzõi", "néhány kutató" ), abban vannak valóban jogos sorok.
Emiatt köszönöm a reagálást, így el jutottam a cikk végéig.
A mértékekkel van a legtöbbször bajom, nem magával a témákkal.
Azonban a cikk második feléig el se jutottam (a fázós kijelentéseknél az ilyenek megállítanak az olvasásban: "egy szakcikk szerzõi", "néhány kutató" ), abban vannak valóban jogos sorok.
Emiatt köszönöm a reagálást, így el jutottam a cikk végéig.
A cikk szerintem nem hisztériakeltõ, hiszen meglepõen korrekt módon megemlíti a bizonytalanságokat és a nagyságrendek különbözõségét. (Az összeesküvés-elméletek annál inkább hisztériában tartják az arra fogékonyakat.)
A földrengések és az idõjárás lehetséges kapcsolata egyébként a kisebb rengések 2010-es miskolci sorozata nyomán elõkerült már nálunk: Link Link
A földrengések és az idõjárás lehetséges kapcsolata egyébként a kisebb rengések 2010-es miskolci sorozata nyomán elõkerült már nálunk: Link Link
Régóta töprengek rajta, hogy kik, és miért hiszterizálják roppant céltudatosan a társadalmakat, de ez megy minden téren , amit a megaOFF elkerülése érdekében inkább nem fejtek ki. Ezt nem lehet csak az információ széles körben elérhetésének, a média hatásának titulálni!
Meglehetõsen rövid idõszak átlagához képest. Kíváncsi lennék a következõ évek adatainak az összehasonlítására: 1999/2000, 1999/2010, 2000/2011, 2010/2011. Gondolom, érthetõ, hogy miért. Másik kérdés, hogyan számolták az átlagot? Kiegészítõ kérdés, nem biztos, hogy érdemi hatást firtat: Kihulló vulkáni por mennyisége és idõbeni eloszlása az adott idõszakban? A megállapítás, mint bármilyen következtetés, lehet korrekt, vagy tudatos ferdítés is.
Ha már mindenkinek tele van a hócipõje a régebbi világvége riogatásokkal, ki kell találni valami újat. Elkutatgat néhány ember jó pénzért az újonnan bedobott baromságokon. Kb. húsz éve azon a "kutatáson" akadtam ki, amelyik azt bizonygatta, hogy az üvegházhatást jelentõsen befolyásolja a szarvasmarha állomány által a kérõdzés közben kiböfögött metán.
Szinte minden hat mindenre, de általában a hatás következménye nagyságrendekkel a kimutathatósági határ alatt marad.
Szinte minden hat mindenre, de általában a hatás következménye nagyságrendekkel a kimutathatósági határ alatt marad.
Érik bennem egy a médiában tapasztalható félremagyarázási kényszerrõl szóló elõadás gondolata...
Szinte fáj leírnom, de: a jégkorszaktól semmi nem véd meg, hiszen jelenleg is benne vagyunk.
Az Antarktisz 3-4 km-es, de még Grönland 2-3 km-es jegének elolvadása is sokszorosan lenne hosszabb idõ, mint az egész emberi történelem. Valószínûleg.
Az Antarktisz 3-4 km-es, de még Grönland 2-3 km-es jegének elolvadása is sokszorosan lenne hosszabb idõ, mint az egész emberi történelem. Valószínûleg.
Érdekes ötlet. Jobban belegondolva: a szecsuáni földrengés epicentruma 26 km mélyen volt, ha az átlagos 2,8 g/cm3-es kéregsûrûséggel számolok, akkor a rengésközpontban minden cm2-re 7.28 tonna kõzetanyag nehezedik. Ehhez a tározó vize ~200m-es vízmélységgel számolva további 0.02 tonnát ad hozzá (a gát magassága 156 m Link ), ami a kõzettömeg nyomásának 0,027 ezreléke. Még ha a kõzetporozitást és a tározóból kõzetekbe szivárgó többletvizet is figyelembe vennék, és ennek hatásait, számomra akkor is túlzásnak hatna a tározót okolni a földrengés kipattanásáért. Mindemellett nem vagyok szakértõ
Hirtelenjében egy ilyen linket találtam: Link
"...it is not clear yet how water affects a fault slip, especially at a depth of about 10 km or more ..." azaz: még nem tiszta, hogy okoz a víz vetõdést, fõleg nem 10 km-es vagy nagyobb mélységben.
A másik: a klímajelentések nem geológiai idõskálára készülnek (1-2 évszázad nem tekinthetõ annak), mint ahogy a jégkorszakok változásai is általában hosszabb idejûek, a "tektonikailag instabil területeken" pedig földrengésre bármikor lehet számítani, és pont azért, mert ezen területek instabilak, a kipattanáshoz kis hatás is elegendõ, ennek felderítése viszont imho lehetetlen.
Szerintem a cikk lényege ez: "Ha a felsoroltakat összegezzük, megállapítható, hogy a klímaváltozás és a tektonikai aktivitás közti összefüggés globális méretekben igen csekély."
Hirtelenjében egy ilyen linket találtam: Link
"...it is not clear yet how water affects a fault slip, especially at a depth of about 10 km or more ..." azaz: még nem tiszta, hogy okoz a víz vetõdést, fõleg nem 10 km-es vagy nagyobb mélységben.
A másik: a klímajelentések nem geológiai idõskálára készülnek (1-2 évszázad nem tekinthetõ annak), mint ahogy a jégkorszakok változásai is általában hosszabb idejûek, a "tektonikailag instabil területeken" pedig földrengésre bármikor lehet számítani, és pont azért, mert ezen területek instabilak, a kipattanáshoz kis hatás is elegendõ, ennek felderítése viszont imho lehetetlen.
Szerintem a cikk lényege ez: "Ha a felsoroltakat összegezzük, megállapítható, hogy a klímaváltozás és a tektonikai aktivitás közti összefüggés globális méretekben igen csekély."
Azért azt se hagyjuk figyelmen kívül, hogy a cikkben megjelenõ elméletekre vannak olyan példák, amik igazolják õket, pl. Skandinávia emelkedése a jégkor vége óta. Persze ezeket az elméleteket bizonyítani nem lehet, de cáfolni sem sikerült. A hatalmas duzzasztógátak, melyek millió tonnával növelik egy kis területen a kéregre nehezedõ tömeget, ha pont egy törésvonal közelében vannak, valóban megváltoztathatják a feszültségmezõt annyira, hogy az idõben elõrehozzon egy nagyobb földrengést. Ugyanakkor, ha bekövetkezik egy földrengés, nem lehet róla bebizonyítani, hogy azt a plusz tömeg váltotta ki.
Ha van kapcsolat, akkor az rendkívül összetett, közvetett hatások sokasága. Ugyanakkor, ahogy a cikk is utal rá, a korreláció igen kicsi lehet, és az elméletek gyakorlatilag ellenõrizhetetlenek.
Ha van kapcsolat, akkor az rendkívül összetett, közvetett hatások sokasága. Ugyanakkor, ahogy a cikk is utal rá, a korreláció igen kicsi lehet, és az elméletek gyakorlatilag ellenõrizhetetlenek.
Utolsó észlelés
Térképek
Radar
Aktuális hõmérséklet
Aktuális szél
Utolsó kép
Időjárás-változás | 2025-07-14 10:51
Szabályzat