Bioszféra

Mennyit ittál, Flooka? ;-)
Nálunk is van légy, sõt, hajnalban egy gyönyörûen, hangosan, tavaszian éneklõ feketerigót is hallgattam vagy 5 percig.

Méhek és legyek röpködnek mindenfelé...

A Keleméri Mohoson? Onnan nincs adata, de attól még nem zárható ki, hogy néhány évszázada (a botanikai feltárás elõtt) elõfordult. A Kis- és Nagymohos posztglaciális dagadóláplápjához még nem volt szerencsém sajnos. Éppen egy hete mesélte az egyik Prof., hogy a "60-as évek végén micsoda élmény volt a méteres tõzegmohalápon járkálni, "mintha dunyhán lépkedtünk vola..". Egy ilyen élõhely ugyan a tõzegmoha-"dunyha" hatalmas víztartó képességének köszönhetõen lassabban reagál az aszályos évekre (1-1 közbeesõ száraz év nem szárítja ki, ellentétben a rugalmasan kiszáradó-feltöltõdõ mocsárral), de sorozatos száraz évek, egy évtized, erõsebben meglátszik rajta. Pl. a "70-es "80-as évekre már csak pár centi vastag sárga, a szárazságtól sercegõ Sphagnum-lepel maradt a tavakban, s a virágzásakor egyedi látványt nyújtó hüvelyes gyapjúsás állománya is nagyon visszaszorult. Azért rovaroknak továbbra sem ajánlott bemerészkedni a közepébe..

Már decemberben kibújtak,csak most kezd látványos lenni.
Tavaly március végén álltak ugyan így...

LOL Febr. 1.

Nem túl sikerült kép,de így áll a tulipán helyzet a kertben:Link

Kellett nekünk Hõsök-tere és Milleneumi földalatti!
Az biztos, hogy a biotopok közül vizes élõhelyeink szenvedték (szenvedik!) el a legnagyobb - és gyakran végzetes - csapásokat. Szépen feltört és beszántott löszpusztagyepeink mellett pl. Lásd a Mezõföld egykori teljes eredeti vegetációjának, bálványfák által szorongatott, alig ezer négyzetméterre összeszorult élõhelyét, Bicske közelében. Egyébként Liparis barátunk Zólyomi atyánk kedves Mohosának fajlistáján vajon szerepel?
Illetve milyen fajok tûntek el, gyérültek meg, kerültek végveszélybe erdõtársulásaink terén, s váltak unikálissá?

Jobb egér, kép megjelenítése, és igen, különben nem. (Valószínû nem engedik a linkelést az adott oldalon)

Mondjuk nekem csak egyszer jelent meg a kép, azóta csak piros x van a helyén - nem tudom az okát. :I Remélem, más látja a nyuszkót.

Köszi, Dávid

Szeretettel Lepus vindobonensis-nek

Inkább az égrenézõbe illik.

Hát, a kocsmalátogatók közül már senki sem emlékezett ezek szerint a biológia-órákra

Nekem öröm, hogy beírhattam. :-)
Egyébiránt ma amúgy is eszemben voltál, gombalevest fõztem ugyanis.
Még egy nyulas sztori, hogy jókedvre is derülj.
Egy kocsmáros ismerõs egy szép napon gondolt egyet, és elkezdett sorra áradozni a vendégeinek, hogy micsoda remek nyúlzúza-pörköltet fõzött ebédre a felesége. Persze a vendégek meg is kérdezték sorra, hogy hol vette a nyúlzúzát. Õ meg elmesélte, hogy a sarkon lévõ maszek hentesnél (aki nem volt persze beavatva a turpisságba, elég rendesen megrökönyödött a vevõi kívánságán).
gy azután sorra mentek át a pasik a kocsmából a henteshez nyúlzúzáért... A vége majdnem a kocsmáros megverése lett...

Köszi a verset, Noli! Fõleg, hogy nyúlról is szó van benne

Látta valaki a fókuszt, nagyon érdekes dolgok voltak benne az energiaforrásokat illetõen, hát ez a napenergia nagyon jó és a földbõl nyerhetõ hõ? Volt benne egy nagyon ismerõs idetartozó személy is! Ezen a napenergián már régóta gondolkodom én is, biztos megtérûl a befektetés.

Holnap van február elseje, egyúttal Hajnal Anna költõnk születésének századik évfordulója. A mostani idõjárási viszonyokhoz illõ versét hadd idézzem ez alkalomból:

Februári kankalinok

Ó tél, amelynek titkos heve van!
mohák ragyognak rézzöld hevületben,
a párás fészkekben sárgán ülnek õk,
kis kelyheik még csukva, lendületlen.
Hüs, gyenge, sárga száruk nem remeg,
nem érte szél. Ajkuk még mozdulatlan.
reggel kinyílnak, megleng kis szivük,
s a napban állnak fényes bódulatban.

Árnyék? Vagy felhõ ami elsuhan?
egy rezzenésnyire bealkonyul - -
s már ujra fény van, moccanatlan csend,
lágy fészkük fölött átsuhant a nyúl.

1960

Bizony, a hagymaburok, mint az úszó- és tõzogmohalápok kisavanyodó, vékony talajára, hûvös mikroklímájára specializálódott kosbor, nálunk is elõfordul. A Városligetben az 1800-as évek 2. felében bizony még élt, amikor az még -Borbás Vince írásából tudjuk- háborítatlan, a "fõvárostól nem messze esõ" (..) mocsár volt. Ugye, milyen nehéz ma elképzelni?

Ez biza a klimaváltozás jele,a szúnyogok már nem eléxenek meg az emberi vérrel

Délutáni kis barangolásom alkalmával érdekes dolgot láttam.
Sétáltam kicsit a sóstói erdõben. A földön sárga fagyöngy bogyók hevertek. Az egyik bogyón 3 szúnyog tanyázott és a levét szívogatták. Az egyiket arrébb löktem az ujjammal, erre felmászott rá. Míg fényképeztem, a csápjait és a szívókáját tisztogatta a lakoma után.

Érdemes:
Link
Máté Bence - Novák László képei a BBC természetfotó-pályázatán. Novákétól lehidaltam, extrabrutál gyönyörû.

Háááát, nem mondok semmit inkább a cégünk és a rovarok kapcsolatáról... Vannak a Szaturnusz holdjairól elnevezett szervereink is amúgy.

Egyébként, hogy a fórumtémánál maradjuk, itt kever egy légy az ablakunkon reggel óta.

Nem inkább a rovarokat?

A cégünknél az egyik szervert drosera-nak hívják. :-) Szereti a növényeket az adminja is...

A "Még, Még!"-bõl is ugyanúgy!

Még igen van (pl. Kis-Balaton), de már nem a régi tõszámú állományok.És erõsen visszaszorulóban (tõzeg lápok).
Liparis loeselii egykor a Városligetben? Tõlünk északra (Lo., No. stb.) ismerem csak. Az orchideaféléknek nem tett jót a vízrendezések Magyarországa az biztos.Neked aztán ezt nem kell mondani.

Öröm ezt a fórumot olvasni, minden szavatokból sugárzik a természet szeretete és ismerete! Még! Még!

Van még mindegyikbõl. Inkább Scheuzeria palustris, Drosera intermedia, Pinguicula alpina, Herminium monorchis, Spiranthes aestivalis (utóbbi Gyõrben). De a városligeti Liparis a megdöbbentõ igazán.

Primula farinosa?Crambe tataria?Primula auricola?:/

"Messze hullámzó mocsári kosborokat" még láthatsz a Turjánvidéken, és néhány tágasabb mocsárvilágban, ám a Hany-vidéki, a Lesencei, a pesti Városligeti (!) nagy lápvilágok (glaciális reliktumok sokaságával) már örökre a múlt emlékei.. - csak hogy a vizes élõhelyeknél maradjunk.

Meg voltam róla gyõzõdve!

Mielõtt elmondom-leírom ezt a mondatot, mindig azok a képsorok jutnak eszembe..

Egyébként ezt az ominózus mondatot, egy Rockenbauer Pál nevezetû emberke is sûrûn emlegette, filmes világ és országjárásai során. A Másfélmillió lépés Magyarországon sorozatban is elhangzik a narrátor szájából, de az Õ tollából a feldúlt Alba Regia forrás kapcsán a Bakonyban.
Pali bátyánk az idén éppen 20 éve baktatott el végleg az égi ösvényekre.Illõ lenne majd november 27-én, itt a Bioszféra fórumban egy kicsit megemlékezni róla...

Hajaj Dávidom, de milyen jó is!Messze hullámzó mocsári kosborok serege jelent meg pl. lelki szemeim elõtt.És sorolhatnánk sajnos...De örüljünk annak ami fenn-, és megmaradt, ezután a kissé "sûrû" 800 év után, és szerintem finomítsuk azt a bizonyos mondatod arra, hogy "ahova az ember keze beteszi a lábát!"

Ez így van, Laci. De milyen jó is belegondolni a -mondjuk 800 év elõtti- vadvizi- erdei- és pusztai világba, annak változatosságába, fajgazdagságába..

Nem ritka a kacsafarkú szender sem télen, többször bereppen egy-egy a terembe. Szegényke 2 hete olyan éhes volt, hogy nektárdús virágok helyett -hernyókori emlékként- a Rubiaceae-kat kezdte felkutatni. Ám virító galajok híján is voltunk akkor, így -kárpótlásként- bejött a könyvtárba, s a Prof. szakálla körül dongva meghallgatta a mészkerülõ tölgyesekben elõforduló galajok jellemzését.

Jaj :-DDD

Akkor már ez a lepke sem rebbenti meg a szárnyát, lehet, fel is borul Flooka hármas elmélete.

Gondolom citromlepke, ami egyébként februárban sem ritka látvány.

Húúú de disznó vagy!
-1 káki

Legalább 3-szor egymás után?

Este 7-kor elütöttem egy naaagy sárga lepkét

Bár tavaszias jelleg dominál idelenn, azért fenn a Magas-Börzsönyben még a tél az úr.Szombati alkonyat a Nagy-Hideg-hegyen.
Link

Azt elhiszem!De egy Bartha D., Mátyás Cs., Standovár T., Csóka Gy., Bidló A., Varga Z., sor se rossz. Közel két év kutatás és belelátás pedig, (itt a Nekem is egykor "túloldalnak" számító világba), azért sokszínûbbé, árnyaltabbá és összetettebbé teszik a képet annál, ami ember és erdõ ügyben érezhetõ volt a sarkos végsorodban.
A téma roppant érdekfeszítõ lenne itt a fórumban, de egyben roppant hosszúnak is igérkezne, ami persze nem lenne baj.

Meglehet. Közel 1 hónapnyi "Magyarország erdõtársulásai" c. kurzus lehallgatása után hall egy s mást az ember hazánk 2 ma élõ legaktívabb fitocönológusától.

Khm..a vége egy kicsit sarkosra sikerült kollega.

:-((((((