Globális jelenségek
A bioszféra #29482-ben kérdeztem ezekre a vérszívó szörnyetegekre, a #29488, #29522 szerint szúnyogfaj. Minden májusban meghívott vagyok miattuk az orvosi ügyeleteken egy kis kalcium fröccsre.
Van egy légyfajta, asszem lepkelégy, vagy valami ilyesmi neve van. Kinézetre olyanok mint a muslincák, 2 mm-nél nem nagyobbak de veszettül csípnek. Városi környezetben nem igen fordulnak elõ.
Bár édesanyám most mondja, hogy furcsa, annyira apró szúnyogok vannak (most jöttek elõ pár napja), hogy nem is látja õket, és veszettül csípnek.
Mondom anyunak, "Látod, ez már az öregség jele, már a szúnyogot sem látod meg!
"
Mondom anyunak, "Látod, ez már az öregség jele, már a szúnyogot sem látod meg!
"
Szerintem csak arról van szó, hogy azért csípnek jobban, mert megfigyelhetõ, hogy egy száraz év utáni esõsebb évben sokkal nagyobb elánnal támadnak, lehet a szaporodásbiológiájukban van benne, mint ahogy sok más élõlényében, hogy ilyenkor agresszívabbak.
Múlt évben szinte nem is láttunk szúnyogot errefelé, most kezdenek elõjönni.
A pécsi 100 mm májusban és a szupercellák sok csapadéka miatt sok a szúnyog.
Múlt évben szinte nem is láttunk szúnyogot errefelé, most kezdenek elõjönni.
A pécsi 100 mm májusban és a szupercellák sok csapadéka miatt sok a szúnyog.
A sárkány lehellete... (mint az Excalibur-ban) 
Egyébként meg azt, hogy a marhák felböfögte metántól globálisan melegedne a klíma, VADMARHASÁGNAK gondolom.
Egyébként meg azt, hogy a marhák felböfögte metántól globálisan melegedne a klíma, VADMARHASÁGNAK gondolom. 
Köszi a választ, jogos a felvetés és egyet is értek azzal, amit mondani szeretnél. Kérdés lehetne egyébként, hogy ha a mostani állapot nem is az a kiugró (mondjuk 30.000 évhez képest), biztos voltak olyan állapotok, amikor a mostani jég töredéke volt mondjuk nyáron, tavasszal, stb. Azokat ezek a jegesmedvék, melyek azért tényleg érzékenyek életterük változására, hogy vészelhették át? Nyilván nem léteznének, ha nem sikerült volna, szóval valahogy sokkal rosszabb idõket is kibekkeltek, de érdekes gondolatfonálnak tûnik.
Mondanivalómmal csak az ilyen (kis idõre fennálló) Link kedélyeket próbáltam hûteni. A negatív hangnem pedig azért, mert nyilván "jobb a tél, ha több a jég". Ennek gyökeresen szembement az idei, szóval ez nem kõbe vésett szabály, de néhány tizeddel csak hidegebbek sok év átlagában a telek felénk is, ha "több a jég". Bocsánat a pongyola megfogalmazásért.
Mondanivalómmal csak az ilyen (kis idõre fennálló) Link kedélyeket próbáltam hûteni. A negatív hangnem pedig azért, mert nyilván "jobb a tél, ha több a jég". Ennek gyökeresen szembement az idei, szóval ez nem kõbe vésett szabály, de néhány tizeddel csak hidegebbek sok év átlagában a telek felénk is, ha "több a jég". Bocsánat a pongyola megfogalmazásért.
Úgy tûnik, hogy a víz körforgása -ill. annak változásai- alapvetõ hatást gyakorol a földi klímára. Ha valamilyen oknál fogva megemelkedik a globális átlaghõmérséklet, eltolódás következik be a folyékony és gáz halmazállapotú víz arányában az utóbbi javára, és elõáll a már említett circulus vitiosus. Azonban ez az elképzelés nem számol a sarki jégsapkák hatásával. Ha ezekben megfelelõ mennyiségû negatív hõenergia tárolódik, úgy a magasabb páratartalmú levegõbõl itt megnövekedett mennyiségû víz kondenzálódik, méghozzá szilárd halmazállapotban -a jégborította terület adott esetben paradox módon kiterjedtebbé válik. Túl azon, hogy a folyamat közvetlenül is csökkenti a légkör vízgõz tartalmát, még az albedót is fokozza, így leszállítja a hõmérsékletet -a légkör vízgõz tartalma a kisebb elpárolgás miatt is mérséklõdik. Íme, egy lehetséges visszaszabályozó mechanizmus.
Véleményem szerint kiemelkedõ fontosságú a globális klímaszabályozás szempontjából a biológiai ágens: nevezetesen, a növényzet. A levegõ magasabb széndioxid és vízgõz tartalma kedvez a növekedésnek, a nagyobb vegetáció viszont a fotoszintézis során kivonja a fölös széndioxidot a légkörbõl, így helyreáll az egyensúly.
Az is igaz viszont, hogy az ember térfoglalása, erdõirtása a fenti mechanizmus mûködését
legalábbis zavarja.
Végül néhány nagyon érdekes, sokat sejtetõ mondat a cikkbõl:
"Bizonyos adatsorokon kimutatható a globális felhõzet csökkenése a XX. század során. Ez a felszínre jutó napsugárzás növekedését okozta. Ha a felszínre jutó napsugárzás mennyisége növekedett, ezzel együtt emelkedett a hõmérséklet is"
Fenti tény nagyon jól korrelál azzal az elképzeléssel, miszerint megnövekedett naptevékenység idején a földet elérõ kozmikus sugárzás gyengül, és vica versa. A gyengébb ionizáló sugárzás kevesebb kondenzációs magot produkál a légkörben, így a kicsapódás, a felhõzet mennyisége csökken. A XX. századi felhõzet-csökkenés egybeesik a naptevékenység un. modernkori maximumával. Lehetséges, hogy mégis van valami abban az elképzelésben, hogy az elnyújtott napfoltminimumok a globális átlaghõmérséklet csökkenését váltják ki.
Véleményem szerint kiemelkedõ fontosságú a globális klímaszabályozás szempontjából a biológiai ágens: nevezetesen, a növényzet. A levegõ magasabb széndioxid és vízgõz tartalma kedvez a növekedésnek, a nagyobb vegetáció viszont a fotoszintézis során kivonja a fölös széndioxidot a légkörbõl, így helyreáll az egyensúly.
Az is igaz viszont, hogy az ember térfoglalása, erdõirtása a fenti mechanizmus mûködését
legalábbis zavarja.
Végül néhány nagyon érdekes, sokat sejtetõ mondat a cikkbõl:
"Bizonyos adatsorokon kimutatható a globális felhõzet csökkenése a XX. század során. Ez a felszínre jutó napsugárzás növekedését okozta. Ha a felszínre jutó napsugárzás mennyisége növekedett, ezzel együtt emelkedett a hõmérséklet is"
Fenti tény nagyon jól korrelál azzal az elképzeléssel, miszerint megnövekedett naptevékenység idején a földet elérõ kozmikus sugárzás gyengül, és vica versa. A gyengébb ionizáló sugárzás kevesebb kondenzációs magot produkál a légkörben, így a kicsapódás, a felhõzet mennyisége csökken. A XX. századi felhõzet-csökkenés egybeesik a naptevékenység un. modernkori maximumával. Lehetséges, hogy mégis van valami abban az elképzelésben, hogy az elnyújtott napfoltminimumok a globális átlaghõmérséklet csökkenését váltják ki.
Elolvastam a szóban forgó cikkeket, konklúzióként még világosabban áll elõttem a probléma roppant bonyolultsága. Miskolczi teóriájából azt értettem meg, hogy a légkör infravörös tartományban vett áteresztõ képessége konstans, és (feltehetõleg tág határok között) független az üvegház gázok mennyiségétõl. Valószínûleg bizonyos visszaszabályozó mechanizmusok mûködnek (melyket a cikk nem részletez), melyek révén az opacitás nagyjából ugyanazon az értéken marad.
A vízgõz, mint az egyik legfontosabb üvegház gáz viselkedése elég kiszámíthatatlan, érdemes hát ezen a szálon tovább gondolkodni. Elsõ megközelítésben azt lehet mondani, az üvegház-effektus növekedése miatt megemelkedett hõmérséklet fokozza a légkör vízgõz tartalmát, tovább erõsítve az üvegház hatást. Tehát pozitív visszacsatolással, circulus vitiosus-sal van dolgunk, mely éppen nem a stabil egyensúlyi helyzet felé mutat. A "messinai sókrízis" kapcsán egyszer már végiggondoltuk a víz párolgásának és kondenzációjának kérdéseit.(hamarosan folytatom)
A vízgõz, mint az egyik legfontosabb üvegház gáz viselkedése elég kiszámíthatatlan, érdemes hát ezen a szálon tovább gondolkodni. Elsõ megközelítésben azt lehet mondani, az üvegház-effektus növekedése miatt megemelkedett hõmérséklet fokozza a légkör vízgõz tartalmát, tovább erõsítve az üvegház hatást. Tehát pozitív visszacsatolással, circulus vitiosus-sal van dolgunk, mely éppen nem a stabil egyensúlyi helyzet felé mutat. A "messinai sókrízis" kapcsán egyszer már végiggondoltuk a víz párolgásának és kondenzációjának kérdéseit.(hamarosan folytatom)
Azon gondolkodom, vajon a Kara-tengerbe torkolló szibériai óriásfolyók (Ob és Jenyiszej) hõtranszportja mekkora súllyal eshet a latba befagyás, jégmennyiség szempontjából ( Az északi zonalitás tiszta sor)
"Érdemes megnézni, miért is történik ilyesmi az északi részen, és máris sajnos nem is olyan vidám a kép."
1979 óta vitán felül áll, hogy csökkent az északi sarkvidéken jelenlévõ tengerjég átlagos kiterjedése, azonban nem hinném, hogy e változáshoz bármilyen pozitív vagy negatív érzelmet (vidám vagy kevésbé vidám) kellene kapcsolnunk. Legutóbbi tevékenységet hagyjuk meg a "bolygómegmentés mámorától" túlfûtött zöld aktivistáknak, hiszen õk épp elegendõ számú (állítólag) szenvedõ jegesmedvés képpel bombázzák a közvéleményt világszerte.
Én személy szerint nem tudok elkeseredni sem a jég fogyatkozásán, sem a jég gyarapodásán. A középkor derekán valószínûleg még ennyi tengerjéggel sem lehetett volna találkozni, míg a 15-18. században a Spitzbergákat lehetetlen volt hajóval megközelíteni az arktikus jégborítás elõretörése miatt. Az 1920-as, 30-as évtizedben szintén erõsen visszahúzódott a jég, míg az 1970-es években fél évszázados maximumát érhette el a kiterjedése - a napjainkban tapasztalható hiányt ehhez képest tartjuk nyilván. Az arktikus évi középhõmérsékletek alakulása jól kivehetõ ezen az orosz tengerparti állomáson, amit az 1910-es években azért alapítottak, hogy friss információkkal lássák el az északkeleti átjárón (!) átkelõ orosz-szovjet hajókat: Link Ehhez képest a média már többször megpróbálta eladni a tömegek számára, hogy az északkeleti hajózási útvonal megnyílása természetellenes, és nyilván kizárólag annak köszönhetõ, hogy mindennapi teendõink során CO2-t eregetünk a légkörbe...
A természet örökké változik körülöttünk, a legtöbb amit tehetünk, hogy mindezt tudomásul vesszük és alkalmazkodunk hozzá.
1979 óta vitán felül áll, hogy csökkent az északi sarkvidéken jelenlévõ tengerjég átlagos kiterjedése, azonban nem hinném, hogy e változáshoz bármilyen pozitív vagy negatív érzelmet (vidám vagy kevésbé vidám) kellene kapcsolnunk. Legutóbbi tevékenységet hagyjuk meg a "bolygómegmentés mámorától" túlfûtött zöld aktivistáknak, hiszen õk épp elegendõ számú (állítólag) szenvedõ jegesmedvés képpel bombázzák a közvéleményt világszerte.
Én személy szerint nem tudok elkeseredni sem a jég fogyatkozásán, sem a jég gyarapodásán. A középkor derekán valószínûleg még ennyi tengerjéggel sem lehetett volna találkozni, míg a 15-18. században a Spitzbergákat lehetetlen volt hajóval megközelíteni az arktikus jégborítás elõretörése miatt. Az 1920-as, 30-as évtizedben szintén erõsen visszahúzódott a jég, míg az 1970-es években fél évszázados maximumát érhette el a kiterjedése - a napjainkban tapasztalható hiányt ehhez képest tartjuk nyilván. Az arktikus évi középhõmérsékletek alakulása jól kivehetõ ezen az orosz tengerparti állomáson, amit az 1910-es években azért alapítottak, hogy friss információkkal lássák el az északkeleti átjárón (!) átkelõ orosz-szovjet hajókat: Link Ehhez képest a média már többször megpróbálta eladni a tömegek számára, hogy az északkeleti hajózási útvonal megnyílása természetellenes, és nyilván kizárólag annak köszönhetõ, hogy mindennapi teendõink során CO2-t eregetünk a légkörbe...
A természet örökké változik körülöttünk, a legtöbb amit tehetünk, hogy mindezt tudomásul vesszük és alkalmazkodunk hozzá.
Érdemes megnézni, miért is történik ilyesmi az északi részen, és máris sajnos nem is olyan vidám a kép. Felkerült ugyanis a kedvenc megfigyelõ oldalunkra az elmúlt 30+ év történelme:
Átlag alatt a Kara-tenger Link (sõt, igazából keményen rekord siralmas a jég), a Barents-tenger szintén negatív anomália-rekordot döntött ( Link ), ez talán még ijesztõbb számunkra. Az elmúlt 30+ év hullámzóan csökkenõ tendenciája itt kiválóan látható, van egy kis hullámzása, "ciklusa" is; próbáltam ráilleszteni a napfolttevékenységet, sikertelenül. Baffin-öböl átlagos/picit felette, Hudson öböl picivel átlag alatt, érdekes lehet még a sarki bázis, ahol megjelennek a nyári lefelé kiugró tüskék, a fõ jégbázis csökkenését jelezve: Link
Akkor miért vagyunk most közel az átlagoshoz? Most jön az érdekes része
: Bering-tenger, túloldal! Link az elmúlt évtizedek jégtakaró-rekordjait porba alázva kiugrott a kiterjedtség, volt, hogy 400.000 km^2-rel volt több jég! Okhotsk Kamcsatka alatt már csak átlagosra futotta, picit azért jobb: Link
Szóval innen az átlagos anomália, nálunk rekordokat döntögetõ alacsony fedettség, sajnos tendenciózus csökkenéssel az elmúlt 30 év trendjét nézve, a "túloldalon", Kamcsatka mellett pedig (egyszeri?) rekord magas jégkiterjedtség. Felettébb érdekes. Kíváncsi lennék, idén mi okozta a nagyon erõs pozitív anomáliát a túloldalon.
Átlag alatt a Kara-tenger Link (sõt, igazából keményen rekord siralmas a jég), a Barents-tenger szintén negatív anomália-rekordot döntött ( Link ), ez talán még ijesztõbb számunkra. Az elmúlt 30+ év hullámzóan csökkenõ tendenciája itt kiválóan látható, van egy kis hullámzása, "ciklusa" is; próbáltam ráilleszteni a napfolttevékenységet, sikertelenül. Baffin-öböl átlagos/picit felette, Hudson öböl picivel átlag alatt, érdekes lehet még a sarki bázis, ahol megjelennek a nyári lefelé kiugró tüskék, a fõ jégbázis csökkenését jelezve: Link
Akkor miért vagyunk most közel az átlagoshoz? Most jön az érdekes része
: Bering-tenger, túloldal! Link az elmúlt évtizedek jégtakaró-rekordjait porba alázva kiugrott a kiterjedtség, volt, hogy 400.000 km^2-rel volt több jég! Okhotsk Kamcsatka alatt már csak átlagosra futotta, picit azért jobb: LinkSzóval innen az átlagos anomália, nálunk rekordokat döntögetõ alacsony fedettség, sajnos tendenciózus csökkenéssel az elmúlt 30 év trendjét nézve, a "túloldalon", Kamcsatka mellett pedig (egyszeri?) rekord magas jégkiterjedtség. Felettébb érdekes. Kíváncsi lennék, idén mi okozta a nagyon erõs pozitív anomáliát a túloldalon.
Mivel igencsak tartós a tavaszi jég (egyelõre alig akar kopni), sõt, múlt hó végén tetõzött a kierjedése, íme: Link
Véleményem szerint fordul az elmúlt évek mélypontja után ez a trend.
Véleményem szerint fordul az elmúlt évek mélypontja után ez a trend.
A másik hírrel kapcsolatban is vannak gondolataim.
Az, hogy egy klímaváltozás visszafordítható-e vagy nem, azt nehezen tudom értelmezni.
Tudjuk, hogy a légkör sosem tér vissza egy olyan állapotba, ahol már volt (igaz, tetszõlegesen megközelítheti). De hogy ne kelljen errõl a bonyolult, kaotikus rendszerrõl beszélni, mondok egyszerûbbet: a termodinamika II. és III. fõtételébõl egyenesen következik a visszafordíthatatlanság, hiszen egy magára hagyott rendszer állapotában akkor és csak akkor történik változás, ha az nincs egyensúlyban, és akkor ez a változás irreverzibilis.
Még egy dolog felmerül: a klímaváltozásba beleszól ugyan az ember, de épp az elõzõ miatt ember nélkül is végbemegy, legfeljebb más irányba. Ha eltûnünk, akkor az antropogén változás megszûnik, de mi van az addigi változással? Ha antropogén eredetû rész csak egy rövid ideig is jelen volt, annak lesznek következményei, mivel a légkör csatolt rendszer. Ez más kérdés, hogy azok a változások amplitúdói esetleg csökkennek idõvel, akkor esetleg lehet visszafordítható az antropogén rész. Ekkor az a kérdés merül fel, hogy antropogénnek számít-e egy korábbi antropogén hatásnak olyan következménye, amit az ember nem tud befolyásolni? Ha igen, akkor megint visszafordíthatatlan a dolog.
Az utolsó négy szó: "ember formálta geológiai korszak" nagyon tetszik. Errõl az jut eszembe, hogy mi, emberek, elfelejtjük, hogy nem csak mi vagyunk. Vannak más élõlények rajtunk kívül. A környezettanosok azok, akik ezt nem felejtették el. Bevezették a bioszféra-átalakító képességet, ami valahogyan számolható az egyes élõlényfajokra (függ az õ élõhelyétõl, tûrõ- és alkalmazkodóképességétõl, intelligenciájától, stb, ezeket valahogy lehet számszerûsíteni, egyszer tanultunk róla de már elfelejtettem). Ez a bioszféra-átalakító képesség egyelõre csak becsülhetõ, de az szinte biztosnak tûnik, hogy a mai élõlények közül az emberé a legnagyobb. Az is valószínû, hogy az egyes élõlények hatása az éghajlatváltozásra ezzel jól korrelál, legalábbis úgy igyekeztek ezt az indexet megalkotni.
A másik, ami miatt nagyon tetszik az a négy szó, fõleg az elsõ kettõ, hogy más geológiai korszakban más élõlény formálta a geológiát. Pl. fõleg a jurában a növényevõ dínók rengeteg zöld területet elpusztítottak, a "hatás", úgy tudom, jóval nagyobb volt, mint a mai erdõirtások. Amikor aztán emiatt más lett a klíma, akkor a ragadozók túlszaporodtak a növényevõkön, akkor újra kizöldült a táj, és kezdõdött elölrõl. És így dinamikus egyensúlyban éltek hárman egymás mellett, formálták azt a geológiai korszakot.
Az, hogy egy klímaváltozás visszafordítható-e vagy nem, azt nehezen tudom értelmezni.
Tudjuk, hogy a légkör sosem tér vissza egy olyan állapotba, ahol már volt (igaz, tetszõlegesen megközelítheti). De hogy ne kelljen errõl a bonyolult, kaotikus rendszerrõl beszélni, mondok egyszerûbbet: a termodinamika II. és III. fõtételébõl egyenesen következik a visszafordíthatatlanság, hiszen egy magára hagyott rendszer állapotában akkor és csak akkor történik változás, ha az nincs egyensúlyban, és akkor ez a változás irreverzibilis.
Még egy dolog felmerül: a klímaváltozásba beleszól ugyan az ember, de épp az elõzõ miatt ember nélkül is végbemegy, legfeljebb más irányba. Ha eltûnünk, akkor az antropogén változás megszûnik, de mi van az addigi változással? Ha antropogén eredetû rész csak egy rövid ideig is jelen volt, annak lesznek következményei, mivel a légkör csatolt rendszer. Ez más kérdés, hogy azok a változások amplitúdói esetleg csökkennek idõvel, akkor esetleg lehet visszafordítható az antropogén rész. Ekkor az a kérdés merül fel, hogy antropogénnek számít-e egy korábbi antropogén hatásnak olyan következménye, amit az ember nem tud befolyásolni? Ha igen, akkor megint visszafordíthatatlan a dolog.
Az utolsó négy szó: "ember formálta geológiai korszak" nagyon tetszik. Errõl az jut eszembe, hogy mi, emberek, elfelejtjük, hogy nem csak mi vagyunk. Vannak más élõlények rajtunk kívül. A környezettanosok azok, akik ezt nem felejtették el. Bevezették a bioszféra-átalakító képességet, ami valahogyan számolható az egyes élõlényfajokra (függ az õ élõhelyétõl, tûrõ- és alkalmazkodóképességétõl, intelligenciájától, stb, ezeket valahogy lehet számszerûsíteni, egyszer tanultunk róla de már elfelejtettem). Ez a bioszféra-átalakító képesség egyelõre csak becsülhetõ, de az szinte biztosnak tûnik, hogy a mai élõlények közül az emberé a legnagyobb. Az is valószínû, hogy az egyes élõlények hatása az éghajlatváltozásra ezzel jól korrelál, legalábbis úgy igyekeztek ezt az indexet megalkotni.
A másik, ami miatt nagyon tetszik az a négy szó, fõleg az elsõ kettõ, hogy más geológiai korszakban más élõlény formálta a geológiát. Pl. fõleg a jurában a növényevõ dínók rengeteg zöld területet elpusztítottak, a "hatás", úgy tudom, jóval nagyobb volt, mint a mai erdõirtások. Amikor aztán emiatt más lett a klíma, akkor a ragadozók túlszaporodtak a növényevõkön, akkor újra kizöldült a táj, és kezdõdött elölrõl. És így dinamikus egyensúlyban éltek hárman egymás mellett, formálták azt a geológiai korszakot.
Az én véleményem, hogy a megfogalmazás állandóan félrevezetõ (akár szándékosan, akár nem). Ennél a pl-nál a Szibéria által linkelt elsõ cikk így kezdõdik:
"Az elmúlt évtizedben nõtt a szélsõséges idõjárási helyzetek aránya, valószínûleg az ember által okozott globális felmelegedés miatt." Itt kapásból rákeni a klímaváltozást az emberre, holott még soha senki nem bizonyította. Az igaz, hogy a légkör állapotát befolyásolja az emberi tevékenység, de hogy mennyire, az jó kérdés. Azon kívül a klímaváltozás a légköri folyamatok egy bizonyos idõskálán lejátszódó folyamata. Honnan tudjuk, hogy az ember nem szól bele a rövidtávú idõjárásba? Szerintem beleszól (pl. városi hõsziget). Ezzel az erõvel akkor miért nem kenjük az emberre minden egyes ciklon, zivatar vagy porördög kialakulását? Jaj, gyorsan szívjuk ki a levegõbõl a vizet, nehogy holnap "túl sok" zivatar legyen!
Aztán:
"Azonban a tanulmány szerzõi úgy gondolják, hogy valószínûleg az elmúlt évtizedben több szélsõséges idõjárási esemény nem következett volna be az antropogén eredetû globális felmelegedés nélkül."
Egyáltalán az sem biztos, hogy felmelegedés van, csak nagy a valószínûsége. De ha van is, akkor is csak részben (nem nagyon ismert mértékben) járul hozzá az ember.
Egyébként az, hogy mit gondolnak a tanulmány szerzõi, az az õ dolguk. Én mást gondolok, az az én dolgom. Legfeljebb vitatkozunk. Snowhunternek épp ezzel van problémája, hogy ezekbe a vitákba gyakran beleszólnak a politikai és gazdasági érdekcsoportok, lefizetik a kutatókat azért, hogy a vizsgálataikból arra következtessenek, ami nekik jó.
Aztán:
"Bár a viharok, a hurrikánok és a globális felmelegedés közötti kapcsolat kevésbé egyértelmû, számos extrém csapadékhullás köthetõ az antropogén klímaváltozáshoz."
Ezeket a kapcsolatokat statisztikai úton vezetik le, abból, hogy mekkora a korreláció az elõfordulási gyakoriságuk között. Nos, ha éppen valami baromi jól korrelál, akkor valószínûleg lehet kapcsolat, de miért ne alakulhatna ki olyan klíma, amikor a gyakoriságuk az addigi összhangtól eltér? Akkor ugyanis kiderülne, hogy mégsincs kapcsolat.
Végül:
"Természetesen a természetes idõjárási jelenségek – mint az El Nino és a La Nina, vagy egy blokkoló anticiklon – szintén okozhatnak kiemelkedõ értékeket a hõmérsékletben, vagy növelhetik a csapadékmennyiséget, ami akár árvizekhez is vezethet. Ezeket az összetett folyamatokat a tanulmány szerzõi a jövõben részletesebben is vizsgálják."
Az a baj, hogy ezt nem egyszerre csinálták, a kép csak ezzel együtt lesz teljes. Várjuk az eredményeket.
"Az elmúlt évtizedben nõtt a szélsõséges idõjárási helyzetek aránya, valószínûleg az ember által okozott globális felmelegedés miatt." Itt kapásból rákeni a klímaváltozást az emberre, holott még soha senki nem bizonyította. Az igaz, hogy a légkör állapotát befolyásolja az emberi tevékenység, de hogy mennyire, az jó kérdés. Azon kívül a klímaváltozás a légköri folyamatok egy bizonyos idõskálán lejátszódó folyamata. Honnan tudjuk, hogy az ember nem szól bele a rövidtávú idõjárásba? Szerintem beleszól (pl. városi hõsziget). Ezzel az erõvel akkor miért nem kenjük az emberre minden egyes ciklon, zivatar vagy porördög kialakulását? Jaj, gyorsan szívjuk ki a levegõbõl a vizet, nehogy holnap "túl sok" zivatar legyen!
Aztán:
"Azonban a tanulmány szerzõi úgy gondolják, hogy valószínûleg az elmúlt évtizedben több szélsõséges idõjárási esemény nem következett volna be az antropogén eredetû globális felmelegedés nélkül."
Egyáltalán az sem biztos, hogy felmelegedés van, csak nagy a valószínûsége. De ha van is, akkor is csak részben (nem nagyon ismert mértékben) járul hozzá az ember.
Egyébként az, hogy mit gondolnak a tanulmány szerzõi, az az õ dolguk. Én mást gondolok, az az én dolgom. Legfeljebb vitatkozunk. Snowhunternek épp ezzel van problémája, hogy ezekbe a vitákba gyakran beleszólnak a politikai és gazdasági érdekcsoportok, lefizetik a kutatókat azért, hogy a vizsgálataikból arra következtessenek, ami nekik jó.
Aztán:
"Bár a viharok, a hurrikánok és a globális felmelegedés közötti kapcsolat kevésbé egyértelmû, számos extrém csapadékhullás köthetõ az antropogén klímaváltozáshoz."
Ezeket a kapcsolatokat statisztikai úton vezetik le, abból, hogy mekkora a korreláció az elõfordulási gyakoriságuk között. Nos, ha éppen valami baromi jól korrelál, akkor valószínûleg lehet kapcsolat, de miért ne alakulhatna ki olyan klíma, amikor a gyakoriságuk az addigi összhangtól eltér? Akkor ugyanis kiderülne, hogy mégsincs kapcsolat.
Végül:
"Természetesen a természetes idõjárási jelenségek – mint az El Nino és a La Nina, vagy egy blokkoló anticiklon – szintén okozhatnak kiemelkedõ értékeket a hõmérsékletben, vagy növelhetik a csapadékmennyiséget, ami akár árvizekhez is vezethet. Ezeket az összetett folyamatokat a tanulmány szerzõi a jövõben részletesebben is vizsgálják."
Az a baj, hogy ezt nem egyszerre csinálták, a kép csak ezzel együtt lesz teljes. Várjuk az eredményeket.
Márpedig a szakma bizony nem 100% klímaszkeptikus 0% egyéb felosztásban van.
Természeten nem a szakmát ítélem el (távol álljon tõlem) csak a megrendeléseket szállító cikket szerzõit megélhetési áldozati bárányként kezelve a mögöttük álló lobbit kárhoztatom.
A gondolkodó emberek tudományos elméleteket legfeljebb tudományos érvekkel cáfolnak, és nem ítélnek el egy egész szakmát pár képviselõjének néhány, a környezetébõl kiragadott mondata alapján. (Vagy ha mindenáron politikai mozgatórugókat keresnek, akkor azon is elgondolkoznak, hogy a szóban forgó lejárató kampány mögött milyen érdekek állhattak.)
Igen, mert politikai megrendelések vezérlik õket...
A brit "IPCC-szakma" botránya azt hittem, a gondolkodó embereket megvilágítja.
A brit "IPCC-szakma" botránya azt hittem, a gondolkodó embereket megvilágítja.
Sziasztok!
Mûsorajánló:
Beszélgetés Zágoni Miklós klímakutatóval. Elég tömény anyag
Link Március 20-án, a 10:00 órától kezdõdõ "Csonkamagyarország" c. mûsorban kb. 11:05-tõl hallható.
Ez viszont könnyedebb stílus: A globális éghajlatváltozás és a vizek. Link Március 27-én 14:35-kor kezdõdött, a második részt pedig 24 órával késõbb adták.
Mûsorajánló:
Beszélgetés Zágoni Miklós klímakutatóval. Elég tömény anyag
Link Március 20-án, a 10:00 órától kezdõdõ "Csonkamagyarország" c. mûsorban kb. 11:05-tõl hallható. Ez viszont könnyedebb stílus: A globális éghajlatváltozás és a vizek. Link Március 27-én 14:35-kor kezdõdött, a második részt pedig 24 órával késõbb adták.
Az arktikus jég nagyon érdekes téma, elsõ megközelítésben is igen komplexnek tûnik a keletkezés, ill. az olvadás kérdése. Megpróbáltam összeszedni néhány hatótényezõt és mechanizmust, mely itt szóba jöhet. Hogy ezek összefüggéseit "kivesézzem", arra egyelõre nem vállalkozom, remélem, más "hidegkedvelõk" is eltöprengenek majd rajta. Gondolatindítónak álljon itt néhány szempont.
1. Jégmennyiséget növelõ tényezõk: alacsony léghõmérsékleten a tengervíz megfagyása. Ez történhet horizontálisan -a jéggel borított terület növekedésével, és vertikálisan -a meglevõ jégréteg vastagságának növekedésével. Ez a hatás csendes, magasnyomású, hideg anticiklonos légkörzés mellett kifejezett. A hideg AC-k kialakulását erõsen befolyásolja, segíti a már meglévõ jégfelszín, illetve az azon elhelyezkedõ hóréteg. A sarki magasnyomások alacsony AO mellett jobban ki tudnak fejlõdni, ekkor viszont kevés a csapadék.
A jégtáblára hulló hó firnesedés révén felülrõl növeli annak vastagságát. Ez a hatás ciklonális, magas AO-s makrocirkuláció mellett kifejezett. Ekkor ritkábbak az extrém alacsony léghõmérsékletek, és kifejezettebb az északatlanti áramlást mozgató délnyugati szélrendszer. A meleg tengervíz pedig alulról olvasztja a jégtáblát, és ehhez hozzájön az, hogy a jó hõszigetelõ hóréteg gátat vet a felülrõl való hûtésnek.
2. Jégmennyiséget csökkentõ tényezõk: elsõként magától értetõdõen ott van a fagypont feletti léghõmérséklet. Azonban az arktikus örök jég nagyjából sík felszínén az olvadékvíz nem talál lefolyást, a mélyebb jégrétegekbe szivárog és a felszínt jégkásává változtatja. Ez a sarkkutatók által többször elátkozott "sarki sár", a nyári arktikus expedíciók nagy hátráltatója. A téli félévban a sarki sár gyorsan visszafagy, az állandó jég ilyetén vesztesége ezért csekély. A szezonális jég a nyári félévban természetesen elolvad, ez az albedót csökkentve a melegedés irányába hat. Az állandóan világos idõszakban valószínûleg jobb a jégnek a tartósan borult, mint a huzamosan derült idõ, megnövekedett légnedvesség viszont elõnytelen.
A meleg tengeráramlatok a jégtábla alá futva lentrõl olvasztják azt. Ebbõl a szempontból fõleg az északatlanti áramlás jön szóba, annál is inkább, mert a Jeges-tenger medencéje az áramlás irányába nyitott. Valószínû, hogy az ezúton bejutott meleg víz körbe jár, és egészen bizarr módon kavarog a "katlanban" a jég alatt. Itt figyelembe kell vennünk a melegebb tengervíz nagyobb sótartalmát, mely leszállítja a fagyáspontot. Ahogy már utaltam rá, az északatlanti áramlás erõsebbnek tûnik magas AO-s, és gyengébbnek alacsony AO-s idõszakban, s minderre nagy hatást látszik gyakorolni a napptevékenység (erõs tevékenység-magas indexek, és megfordítva) Ebbõl következõleg hideg AC-k megjelenésében is szerepet játszik az alacsony naptevékenység.
Nahát, ezekbõl a dolgokból próbáljon valaki egységes teóriát összegyúrni! Csak annyit mondhatok, hogy érzésem szerint mindezek a tényezõk összességükben egyensúlyt hoznak létre a jégmennyiségben, hiszen az látszik, hogy hosszabb idõ távlatában -ingadozásoktól eltekintve- ez nagyjából konstans (volt?) Ellenben kényes, borulékony egyensúlyról van szó: errõl tanúskodnak a jégborítás múltbeli hektikus ingadozásai. A másik, hogy szinte elkülönítve kell vizsgálnunk a téli és a nyári félévet, s a kettõ közül a téli a döntõ fontosságú.
1. Jégmennyiséget növelõ tényezõk: alacsony léghõmérsékleten a tengervíz megfagyása. Ez történhet horizontálisan -a jéggel borított terület növekedésével, és vertikálisan -a meglevõ jégréteg vastagságának növekedésével. Ez a hatás csendes, magasnyomású, hideg anticiklonos légkörzés mellett kifejezett. A hideg AC-k kialakulását erõsen befolyásolja, segíti a már meglévõ jégfelszín, illetve az azon elhelyezkedõ hóréteg. A sarki magasnyomások alacsony AO mellett jobban ki tudnak fejlõdni, ekkor viszont kevés a csapadék.
A jégtáblára hulló hó firnesedés révén felülrõl növeli annak vastagságát. Ez a hatás ciklonális, magas AO-s makrocirkuláció mellett kifejezett. Ekkor ritkábbak az extrém alacsony léghõmérsékletek, és kifejezettebb az északatlanti áramlást mozgató délnyugati szélrendszer. A meleg tengervíz pedig alulról olvasztja a jégtáblát, és ehhez hozzájön az, hogy a jó hõszigetelõ hóréteg gátat vet a felülrõl való hûtésnek.
2. Jégmennyiséget csökkentõ tényezõk: elsõként magától értetõdõen ott van a fagypont feletti léghõmérséklet. Azonban az arktikus örök jég nagyjából sík felszínén az olvadékvíz nem talál lefolyást, a mélyebb jégrétegekbe szivárog és a felszínt jégkásává változtatja. Ez a sarkkutatók által többször elátkozott "sarki sár", a nyári arktikus expedíciók nagy hátráltatója. A téli félévban a sarki sár gyorsan visszafagy, az állandó jég ilyetén vesztesége ezért csekély. A szezonális jég a nyári félévban természetesen elolvad, ez az albedót csökkentve a melegedés irányába hat. Az állandóan világos idõszakban valószínûleg jobb a jégnek a tartósan borult, mint a huzamosan derült idõ, megnövekedett légnedvesség viszont elõnytelen.
A meleg tengeráramlatok a jégtábla alá futva lentrõl olvasztják azt. Ebbõl a szempontból fõleg az északatlanti áramlás jön szóba, annál is inkább, mert a Jeges-tenger medencéje az áramlás irányába nyitott. Valószínû, hogy az ezúton bejutott meleg víz körbe jár, és egészen bizarr módon kavarog a "katlanban" a jég alatt. Itt figyelembe kell vennünk a melegebb tengervíz nagyobb sótartalmát, mely leszállítja a fagyáspontot. Ahogy már utaltam rá, az északatlanti áramlás erõsebbnek tûnik magas AO-s, és gyengébbnek alacsony AO-s idõszakban, s minderre nagy hatást látszik gyakorolni a napptevékenység (erõs tevékenység-magas indexek, és megfordítva) Ebbõl következõleg hideg AC-k megjelenésében is szerepet játszik az alacsony naptevékenység.
Nahát, ezekbõl a dolgokból próbáljon valaki egységes teóriát összegyúrni! Csak annyit mondhatok, hogy érzésem szerint mindezek a tényezõk összességükben egyensúlyt hoznak létre a jégmennyiségben, hiszen az látszik, hogy hosszabb idõ távlatában -ingadozásoktól eltekintve- ez nagyjából konstans (volt?) Ellenben kényes, borulékony egyensúlyról van szó: errõl tanúskodnak a jégborítás múltbeli hektikus ingadozásai. A másik, hogy szinte elkülönítve kell vizsgálnunk a téli és a nyári félévet, s a kettõ közül a téli a döntõ fontosságú.
Thermometer álláspontja nagyon tetszik Egészséges kétkedés az alapja a jó hozzáállásnak.
Kérdésem a következõ lenne: A WMO adatsorai hol hibásak? A rossz mûszer-elhelyezés az oka, vagy a nem megfelelõ homogenizálás, esetleg a szándékos adathamisítás? A bizonytalansági faktorokat is ábrázolja az elemzés, szóval nem is "össze-vissza dobálózik", persze ettõl még bármi állhat a háttérben. Van errõl valami "szkeptikus" vizsgálódás, cikk, elemzés, értekezés , ahol ezeket megcáfolják, pontatlanságukat (esetleg túldramatizálásukat) megmagyarázzák, de cikk-szerûen, tehát adatokkal, háttérinformációval. Hosszúság és szaknyelv (angol is) nem akadály. Mikiwan cikkei is nagyon jók voltak, átfutottam õket, sõt azóta beszéltem egy csillagásszal is a Zselicben (csillagoségbolt-parkban voltunk), nagyon egészséges, értelmes hozzáállása volt a naptevékenység-idõjárás kapcsolathoz, valamint az õrült médiához. Próbáltam keresztkérdésekkel elõhozni a véleményének sarkított változatát, de nem sikerült, józan megközelítésnél maradt. Ritka jó hozzáállás!
Snowhunter északi-sarki véleményével nagyon nem értek egyet, az adatok drasztikus, gyors sarki jégsapka-csökkenést mutatnak, ez nem is kérdéses (persze az adatok még mindig lehetnek totálisan meghamisítottak). Link (nem frissül, de jól mutatja), az átlag pedig Snowhunterén is ott van Link ill. el lehet nézegetni régi éveket Link Ez egyszerûen megkérdõjelezhetetlen. Az, hogy néha megközelíti az átlagot, nem hiszem, hogy jelentõs érv, "fegyvertény" lenne, mert zömmel alatta van.
Hangsúlyoznám: az, hogy ez mennyire antropogén hatású, mennyire teljesen természetes oszcillációja a sarki jégnek, nos errõl fogalmam sincs, ez egy rendkívül összetett kérdés. A kérdéskör szakértõjének kellene lenni egy helyes, nem elfogult válasz megadásához.
Egészséges kétkedés az alapja a jó hozzáállásnak.Kérdésem a következõ lenne: A WMO adatsorai hol hibásak? A rossz mûszer-elhelyezés az oka, vagy a nem megfelelõ homogenizálás, esetleg a szándékos adathamisítás? A bizonytalansági faktorokat is ábrázolja az elemzés, szóval nem is "össze-vissza dobálózik", persze ettõl még bármi állhat a háttérben. Van errõl valami "szkeptikus" vizsgálódás, cikk, elemzés, értekezés , ahol ezeket megcáfolják, pontatlanságukat (esetleg túldramatizálásukat) megmagyarázzák, de cikk-szerûen, tehát adatokkal, háttérinformációval. Hosszúság és szaknyelv (angol is) nem akadály. Mikiwan cikkei is nagyon jók voltak, átfutottam õket, sõt azóta beszéltem egy csillagásszal is a Zselicben (csillagoségbolt-parkban voltunk), nagyon egészséges, értelmes hozzáállása volt a naptevékenység-idõjárás kapcsolathoz, valamint az õrült médiához. Próbáltam keresztkérdésekkel elõhozni a véleményének sarkított változatát, de nem sikerült, józan megközelítésnél maradt. Ritka jó hozzáállás!
Snowhunter északi-sarki véleményével nagyon nem értek egyet, az adatok drasztikus, gyors sarki jégsapka-csökkenést mutatnak, ez nem is kérdéses (persze az adatok még mindig lehetnek totálisan meghamisítottak). Link (nem frissül, de jól mutatja), az átlag pedig Snowhunterén is ott van Link ill. el lehet nézegetni régi éveket Link Ez egyszerûen megkérdõjelezhetetlen. Az, hogy néha megközelíti az átlagot, nem hiszem, hogy jelentõs érv, "fegyvertény" lenne, mert zömmel alatta van.
Hangsúlyoznám: az, hogy ez mennyire antropogén hatású, mennyire teljesen természetes oszcillációja a sarki jégnek, nos errõl fogalmam sincs, ez egy rendkívül összetett kérdés. A kérdéskör szakértõjének kellene lenni egy helyes, nem elfogult válasz megadásához.
Az egész biztos, hogy a légköri széndioxid-koncentráció antropogén megnövekedése valamilyen hatással van a légköri mechanizmusokra, a klímára. Az üvegház-effektus -legalábbis "laboratóriumi körülmények között" elméletileg és gyakorlatilag is bizonyított, kikezdhetetlen. De az a kijelentés bízvást szimplifikáló és hamis, hogy egyik oldalon ott a széndioxid emisszió, a másikon az átlaghõmérséklet valamilyen mértékû növekedése, s az utóbbi az elõzõbõl, és csakis az elõzõbõl következik. A légkör viselkedését számtalan tényezõ befolyásolja, és ezek között könnyen lehet jónéhány, melyeknek hatása lényegesen erõsebb az (egyébként még elég csekély) CO2 tartalom növekedésnél. Például, egy Maunder-minimumhoz hasonló naptevékenységi pauza, egy vagy több nagyerejû, sztratoszférát "beporzó" vulkánkitörés keresztülhúzhatja a klimatológusok összes számítását. Nemrégiben hallottam a rádióban egy egyetemi tanárral készült interjút az un. "holnapután effektusról". Lényegét nagyjából megértettem, ez is olyan mechanizmus, mely felboríthatja a földi klíma egyensúlyát.
A mérõállomások fekvése valóban súlyponti kérdés, ez vitathatatlan. Már nekem is eszembe jutott, hogy a városok hõszennyezése meghamisítja az összképet, sokszor a mikroklímát mérjük. Nem tudom, ezt a tényezõt figyelembe veszik-e a klímaváltozás értékelésénél.
A mérõállomások fekvése valóban súlyponti kérdés, ez vitathatatlan. Már nekem is eszembe jutott, hogy a városok hõszennyezése meghamisítja az összképet, sokszor a mikroklímát mérjük. Nem tudom, ezt a tényezõt figyelembe veszik-e a klímaváltozás értékelésénél.
Biztos vagyok benne, hogy ha az 1970-es években lennénk, akkor, amikor az 50-es évek után jött az a nyugati áramlásos, hûvösebb 30 év, akkor meg azt rebesgetnék, hogy ez a hûvösebbé válás a jégkorszak elõzménye, és a széndioxid kibocsátás akkora viszonylagos növekedése ilyen visszacsatolást eredményezett, hogy elkezdett hûlni a klíma.
Élvezem, ahogy "szakértõk" dobálóznak a számokkal: 2050-ig 3C fokos globális átlaghõmérséklet emelkedés... Ez nagyjából a civilizációnk végét jelentené, ilyen mértékû éghajlatváltozáshoz (és annak humán következményeihez) a nyugati civilizáció aligha tudna alkalmazkodni.
A klímaváltozás szakértõi általában azt mondják, hogy hozzá kell idomulnunk az újfajta körülményekhez, pl. meg kell változtatnunk a mezõgazdaság profilját. Nekünk itt a mérsékelt övben (talán) van hova adaptálódnunk, de mi lesz az alacsonyabb földrajzi szélességeken lakó embertársainkkal, akik már most alkalmazkodóképességük határán vannak, a szélsõséges klímának megfelelõen végletesen specializált életformát folytatnak? Az õ földjeik kiszáradás, elsivatagosodás folytán lakhatatlanná válnak jelentõs globális felmelegedés esetén. Mi fog történni az innen elvándorolni kényszerülõ tömeggel? Az mélyebben fekvõ tengerpartok egy részét nyilván elnyelné a víz. Mindez szörnyû, elképzelhetetlenül szörnyû lenne.
A klímaszakértõk dobálóznak ezen "halálos" számokkal, s érdekes kontrasztként nem történik semmi -legalábbis semmi olyan, ami megfelelõ hatásfokkal képes lenne csökkenteni a széndioxid emissziót (pöfög a sok milliónyi autó, és boldogan égetjük a szibériai földgázt), vagy kivonni a légkörbõl a CO2 felesleget. Itt két eset lehetséges. Vagy elképzelhetetlenül felelõtlenek a világ sorsát befolyásolni képes nagy országok vezetõi -homokba dugják a fejüket, nem törõdnek a holnappal. Ez egyébként aligha hihetõ, és az is biztos, hogy ezek a politikusok nagyon jól értesültek szaktanácsadóik által, tudják, mirõl van szó.
A másik, hogy a klimatológusok maguk se veszik teljesen komolyan az efféle számítások eredményeit. Talán enyhe szenzáció-hajhászás áll viselkedésük mögött, vagy valamilyen jól felfogott érdek?
A klímaváltozás szakértõi általában azt mondják, hogy hozzá kell idomulnunk az újfajta körülményekhez, pl. meg kell változtatnunk a mezõgazdaság profilját. Nekünk itt a mérsékelt övben (talán) van hova adaptálódnunk, de mi lesz az alacsonyabb földrajzi szélességeken lakó embertársainkkal, akik már most alkalmazkodóképességük határán vannak, a szélsõséges klímának megfelelõen végletesen specializált életformát folytatnak? Az õ földjeik kiszáradás, elsivatagosodás folytán lakhatatlanná válnak jelentõs globális felmelegedés esetén. Mi fog történni az innen elvándorolni kényszerülõ tömeggel? Az mélyebben fekvõ tengerpartok egy részét nyilván elnyelné a víz. Mindez szörnyû, elképzelhetetlenül szörnyû lenne.
A klímaszakértõk dobálóznak ezen "halálos" számokkal, s érdekes kontrasztként nem történik semmi -legalábbis semmi olyan, ami megfelelõ hatásfokkal képes lenne csökkenteni a széndioxid emissziót (pöfög a sok milliónyi autó, és boldogan égetjük a szibériai földgázt), vagy kivonni a légkörbõl a CO2 felesleget. Itt két eset lehetséges. Vagy elképzelhetetlenül felelõtlenek a világ sorsát befolyásolni képes nagy országok vezetõi -homokba dugják a fejüket, nem törõdnek a holnappal. Ez egyébként aligha hihetõ, és az is biztos, hogy ezek a politikusok nagyon jól értesültek szaktanácsadóik által, tudják, mirõl van szó.
A másik, hogy a klimatológusok maguk se veszik teljesen komolyan az efféle számítások eredményeit. Talán enyhe szenzáció-hajhászás áll viselkedésük mögött, vagy valamilyen jól felfogott érdek?
Régebben is voltak idõszakok, amikor melegebb évtizedek voltak, mondjuk 1680-1720 között, sõt, emlékeim szerint i.e. 400 230-400 180 között is volt egy melegebb idõszak , akkor nem volt széndioxid-koncentráció növekedés, kíváncsi vagyok, az õsember vagy az elõember mire fogta, hogy kiment a napra, felnézett az égre, és odamorrantott egyet a társának, hogy mintha melegebb lenne mostanában, mint korábban volt
Hát nem tudom, de én nem vagyok meggyõzõdve arról, hogy ezt a melegedés a széndioxid-koncentráció növekedése okozza.
Csak mert az 1961-1990 közötti 30 év hûvösségéhez képest ez a melegedés nem is annyira melegedés.
Fõleg, hogy az 1950-es évek elõtt voltak sorozatban ugyanilyen meleg évek, mint most.
Aztán itt vannak a mérések, az állomások, a hõszennyezés, az átlagszámításban is voltak eltérések, azok a 30 éves periódusok, amikrõl már írtam, szóval ezer és egy dolog van, ami itt szóba jöhet.
, akkor nem volt széndioxid-koncentráció növekedés, kíváncsi vagyok, az õsember vagy az elõember mire fogta, hogy kiment a napra, felnézett az égre, és odamorrantott egyet a társának, hogy mintha melegebb lenne mostanában, mint korábban volt Hát nem tudom, de én nem vagyok meggyõzõdve arról, hogy ezt a melegedés a széndioxid-koncentráció növekedése okozza.
Csak mert az 1961-1990 közötti 30 év hûvösségéhez képest ez a melegedés nem is annyira melegedés.
Fõleg, hogy az 1950-es évek elõtt voltak sorozatban ugyanilyen meleg évek, mint most.
Aztán itt vannak a mérések, az állomások, a hõszennyezés, az átlagszámításban is voltak eltérések, azok a 30 éves periódusok, amikrõl már írtam, szóval ezer és egy dolog van, ami itt szóba jöhet.
Többedszerre ki kell jelentenem, hogy a légköri széndioxid-koncentráció növekedését, és az abból következõ globális hõmérséklet-emelkedés LEHETÕSÉGÉT kész ténynek veszem. Ellenben, hogy jobban beleástam magam a témába, "alulképzett" mûkedvelõként is látom, hogy milyen végtelenül bonyolult a légkör mûködése a geológiai, hidrológiai, biológiai ágensek figyelembe vételével. Itt roppantul sok tényezõs, mégis relatív egyensúlyba jutott szisztémával van dolgunk, mely nagyon ravaszul reagálhat olyan kiindulási tényezõ megváltozására, mint a légköri széndioxid-koncentráció. A rendszerre vonatkozó mindenfajta számítást alapvetõen befolyásolhat a kezdõ adatok megbízhatósága, a figyelembe vett tényezõk száma (egy részüket szinte biztos, hogy nem is ismerjük még). Végül, de nem utolsósorban, ott van a kapott eredmények értelmezése. Szóval, nem hiszem, hogy a tudomány azon a fokon állna, hogy egyértelmû és megbízható számítást végezhessen a 40 év múlva esedékes globális átlaghõmérséklettel kapcsolatban. Mind emiatt tág tere van -véleményem szerint- az önkényes interpretációnak, és a tudatos manipulációnak, mely értesülésem szerint azért nem zárható ki.
Az önként jelentkezõk "cloud" környezetet biztosítottak, azaz nyers számítási kapacitással járultak hozzá a modell futtatásához (kaptak sok számítást, elvégezték és az eredményeket idõnként felküldték).
Két rövid megjegyzés az olvasottakhoz: 1. a grafikon szerint 1850-tõl napjainkig az átlaghõmérséklet változás (ingadozás) nagyságrendje tizedfokos. A görbe legalacsonyabb és legmagasabb pontjának különbsége éppen hogy eléri az 1 C-t. Az nincs megadva, milyen átlaghoz viszonyítja az eltérést -feltételezem, az átlag is feljebb kúszott valamennyivel. Azonban a változás még így is viszonylag csekélynek tûnik. A rendszer roppant "tehetetlennek" imponál, ehhez képest a 2050-ig prognosztizált teljes 3 fokos emelkedés -dzsungelérzékem alapján- eléggé irreális. 2. Hogyan jutnak ezekhez a globális átlaghõmérséklet-adatokhoz, és fõleg, hogyan jutottak hozzájuk az 1800-as években? Talán a gleccserjég széndioxid tartalmából határozták meg?
WMO sajtóközlemény: Link "Az elõzetes értékelés alapján a 2001-2010-es idõszakban felgyorsult az éghajlatváltozás."
Mi az, hogy "önként jelentkezõk számítógépein futtatták le" a programot (ti. a klímamodellekre vonatkozót)? Nem értem, ez mit akar jelenteni. A modellt kellene ismerni, min alapszik, milyen tényezõket vesz figyelembe. Éppen mostanában kezd elõtérbe kerülni pl. a naptevékenység éghajlatra gyakorolt hatása, vagy az un. "holnapután effektus". Kérdés, hogy a modell számol-e a lehûlés irányába ható faktorokkal, avagy fõleg az üvegház effektust veszi figyelembe. A földi átlaghõmérsékletet olyan sok minden befolyásolja, a hatótényezõk olyan bonyolult viszonyban vannak egymással, hogy egzakt(nak tûnõ) számítások eredményeit is nagy-nagy szkepszissel kell kezelnünk a 40 év múlva elõálló globális átlagra vonatkozólag.
Snowhunter: jól fest az aktuális arktikus jégborítottság!
Snowhunter: jól fest az aktuális arktikus jégborítottság!
Az ajjaj a hisztériakeltésre kellene hogy vonatkozzon...
Addig is ugye el kell olvadjon az Északi-sark jege, ami csak nem akar: Link
Addig is ugye el kell olvadjon az Északi-sark jege, ami csak nem akar: Link
Ha egy állomáson x fok eltérés volt két idõszak (pl. hónap, évszak, év) között, amikor nem volt számottevõ változás a környezetben, abból nagyon nem következik az, hogy egy másik állomáson ugyanazon két idõszak között ugyanannyi (+- 1-2 tized fok) volt az eltérés. Ez Buda és Pest földrajzi fekvése miatt halmozottan igaz, itt a ~15 km már sok, hogy az túlnyomórészt igaz legyen, amit írtál, persze azért jól korrelálnak egymással az állomások, de 1953-tól kezdve van Lõrinc és ennél nagyobb eltérések is elõfordultak, mint 0,5 fok. A lõrinci adatok 1953-tól: Link
Errõl beszélek!
A korrekcióba sok minden belefér, de még önmagának is ellentmond a grafikon.
Önellentmondás:
Az 1901-02-es és az 1909-10-es telet egyformán a Lánchídnál mérték. A hivatalos adatok szerint 0,1 fok eltérés volt a 2 tél között, a grafikonba mégis 0,5-es eltérés van. Mivel ugrásszerû urbanizáció, közlekedés-változás akkor nem volt, furcsa az eltérés.
Korrekció:
Mi indokolja, hogy az 1901-02-es telet 1,5 fokkal, az 1909-10-es telet 1 fokkal korrigálják? Nem hiszem, hogy nagyobb hõszennyezés érte akkor a lánchídi állomást, mint most a lõrincit. Lakótelepek: Gloriette-, Havanna- és közvetlenül az állomásnál egy nagy forgalmú körgyûrû, gyakori autóbusz és teherautó-forgalommal melengeti Lõrincet. A 30-as évektõl már lehet nagyobb a hõszennyezés a Kitaibel Pál utcában, mint a jelenlegi állomásnál, de azt megelõzõen aligha.
De szerintem nem érdemes ragozni. Te jónak találod a grafikont, én pedig tendenciájában jónak, de túlzónak. Mivel nem teljesen tiszta adatokról beszélünk, lehet eltérõ az álláspontunk
A korrekcióba sok minden belefér, de még önmagának is ellentmond a grafikon.
Önellentmondás:
Az 1901-02-es és az 1909-10-es telet egyformán a Lánchídnál mérték. A hivatalos adatok szerint 0,1 fok eltérés volt a 2 tél között, a grafikonba mégis 0,5-es eltérés van. Mivel ugrásszerû urbanizáció, közlekedés-változás akkor nem volt, furcsa az eltérés.
Korrekció:
Mi indokolja, hogy az 1901-02-es telet 1,5 fokkal, az 1909-10-es telet 1 fokkal korrigálják? Nem hiszem, hogy nagyobb hõszennyezés érte akkor a lánchídi állomást, mint most a lõrincit. Lakótelepek: Gloriette-, Havanna- és közvetlenül az állomásnál egy nagy forgalmú körgyûrû, gyakori autóbusz és teherautó-forgalommal melengeti Lõrincet. A 30-as évektõl már lehet nagyobb a hõszennyezés a Kitaibel Pál utcában, mint a jelenlegi állomásnál, de azt megelõzõen aligha.
De szerintem nem érdemes ragozni. Te jónak találod a grafikont, én pedig tendenciájában jónak, de túlzónak. Mivel nem teljesen tiszta adatokról beszélünk, lehet eltérõ az álláspontunk
Lõrincrõl vannak az adatok 1954-tõl, addig interpoláció az addigi budapesti mérõhelyek adataiból Lõrincre (vár, Gellért-hegy, Kitaibel Pál utca, stb.. A Kitaibel Pál utcai mérések 1911-tõl vannak. A XX. század elsõ évtizedében a Lánchíd közelében volt az állomás. A korrekciós értékek a téli hónapoknál 1901 és 1953 között -0,3 fok és -2,0 fok között szóródnak, többnyire -1 fok közelében vannak.
Ezt legalább tisztáztuk, az azonban továbbra sem egyértelmû, hogy mikortól szerepelnek lõrinci és meddig Kitaibel Pál utcai adatok a grafikonban?
Továbbá arra sem ad magyarázatot, hogy a XX. század elsõ felének adatai honnak származnak a grafikonban? Mert a Kitaibel Pál utcai adatok ezektõl eltérõek, több évben is jelentõsen hidegebbek, mint alább jeleztem.
Továbbá arra sem ad magyarázatot, hogy a XX. század elsõ felének adatai honnak származnak a grafikonban? Mert a Kitaibel Pál utcai adatok ezektõl eltérõek, több évben is jelentõsen hidegebbek, mint alább jeleztem.
Azért arra kiváncsi vagyok, hogy mibõl gondolod azt, hogy a belvárosban hidegebb volt. Az 1984/85-ös tél a belvárosban -2,0, Lõrincen -3,2 fokos volt (ez utóbbi a grafikonról le is olvasható).
Nem hiszem, hogy errõl lenne szó. Hiszen a hidegebb tél itt is ott is hidegebb. Elég valószínûtlen, hogy az 1984-85-ös télen a belvárosban hidegebb volt, mint Lõrincen, illetve más teleknél is hasonló fordított helyzet magyarázná az eltérést. Ahogy a századfordulót követõ eltéréseknél sem lehet szó errõl, hiszen Lõrincen még nem volt állomás.
Nem a tendenciát vitatom, csupán annak mértékét tartom eltúlzottnak, kozmetikázottnak
Félre ne érts, nagyon hasznosnak tartom a grafikont, csak az értékeket vitatom.
Nem a tendenciát vitatom, csupán annak mértékét tartom eltúlzottnak, kozmetikázottnak
Félre ne érts, nagyon hasznosnak tartom a grafikont, csak az értékeket vitatom.
Utolsó észlelés
Térképek
Radar
Aktuális hõmérséklet
Aktuális szél
Utolsó kép
Időjárás-változás | 2025-07-14 10:51
Szabályzat