Globális jelenségek
"2007-ben nyár végén kis túlzással alig volt jég az az Északi-sark környékén, most ha megnézed,nem ilyen durva a helyzet." Hát nemt'om, én ez alapján írtam: Link , szemlátomást a 2007-es minimum alatt fut az idei.
"Lesz az néhány évtized is.": Honnan tudod?
"Az Antarktisz esetében se magyarázzunk bele stagnálást, amikor folyamatos növekedés látszik már évtizedek óta.": Évtizedek óta néhány kiugró esettõl eltekintve gyakorlatilag +-1 között van az anomália, miközben az 5 éves mozgóátlag szemre kb. -0,1-rõl +0,1*-re emelkedett. Ez a növekedés meredekségének alighanem kb. 1000% körüli relatív hibát ad, tehát az emelkedés nem szignifikáns. (Mondhatni: lehet, hogy van, de nem bizonyítható.)
"Lesz az néhány évtized is.": Honnan tudod?
"Az Antarktisz esetében se magyarázzunk bele stagnálást, amikor folyamatos növekedés látszik már évtizedek óta.": Évtizedek óta néhány kiugró esettõl eltekintve gyakorlatilag +-1 között van az anomália, miközben az 5 éves mozgóátlag szemre kb. -0,1-rõl +0,1*-re emelkedett. Ez a növekedés meredekségének alighanem kb. 1000% körüli relatív hibát ad, tehát az emelkedés nem szignifikáns. (Mondhatni: lehet, hogy van, de nem bizonyítható.)
Ahogy Salo is írta, az éghajlat változását nem egy-egy kiragadott szélsõséges esemény, hanem a folyamatos adatsorokból kirajzolódó hosszú távú tendenciák jelzik. Az aszályos idõszakok gyakoribbá válása (ill. a csapadékeloszlás szélsõségessé válása) irányában tényleg érdemes vizsgálódni, bár szenzációhajhász címek és képsorok helyett inkább adatsorokkal. A belinkelt hõtérképekkel viszont tényleg nem értem, mire akarsz célozni, mert amikor megnézem, a linkeléskor mutatott állapota már a múlté.
(Természetesen a Tisza nem száradt ki, a 0%-os mederteltség nem az üres medret, hanem a korábbi legalacsonyabb vízszint beállását jelenti. A záhonyi homokpad fotósa "jó" beállítást választott, a másodpercenkénti 50 m3 vízhozamot ügyesen elrejtetve a fák árnyékában.)
Aki a "rendkívüli" idõjárási eseményekbõl bármilyen következtetést le szeretne vonni, annak kötelezõ olvasmány: Link
(Természetesen a Tisza nem száradt ki, a 0%-os mederteltség nem az üres medret, hanem a korábbi legalacsonyabb vízszint beállását jelenti. A záhonyi homokpad fotósa "jó" beállítást választott, a másodpercenkénti 50 m3 vízhozamot ügyesen elrejtetve a fák árnyékában.)
Aki a "rendkívüli" idõjárási eseményekbõl bármilyen következtetést le szeretne vonni, annak kötelezõ olvasmány: Link
Az a szépséghibája a linkednek (északi félteke - jégborítottsága), hogy az a tél végi állapotot mutatja (2012 április). Akkor valóban viszonylag nagy területû volt a jégfelszín az utóbbi évek áprilisához viszonyítva (nagyjából az 1990-es évtized áprilisi átlagának megfelelõ). Ezt mutatja a belinkelt ábrád (halványkék vonal). Azóta viszont a szokásosnál jóval nagyobb mértékû olvadásnak köszönhetõen mélyen a szokásos augusztusi átlag alá csökkent a jégtakaró felszíne, olyannyira, hogy rekordot döntött (szeptember 6-án 3,65 millió km2 volt már csak a jégtakaró felszíne).
A jégtakaró felszín területének éven belüli nagy ingadozása (hiszen áprilisban még tényleg úgy látszott, hogy minden rendben van)arra utalhat, hogy a szokásosnál vékonyabb volt a jégtakaró vastagsága a tél végén (a világoskék vonalak egyre nagyobb kilengése - egy éves idõszakra - jelzi, hogy az utóbbi években egyre nagyobb a jégtakaró felszínének éven belüli változása, télen megközelíti, vagy eléri az elmúlt negyven év átlagát, nyáron viszont egyre inkább elmarad attól).
A jégtakaró felszín területének éven belüli nagy ingadozása (hiszen áprilisban még tényleg úgy látszott, hogy minden rendben van)arra utalhat, hogy a szokásosnál vékonyabb volt a jégtakaró vastagsága a tél végén (a világoskék vonalak egyre nagyobb kilengése - egy éves idõszakra - jelzi, hogy az utóbbi években egyre nagyobb a jégtakaró felszínének éven belüli változása, télen megközelíti, vagy eléri az elmúlt negyven év átlagát, nyáron viszont egyre inkább elmarad attól).
"Idén a minimum a 2007-es alatt lesz." 2007-ben nyár végén kis túlzással alig volt jég az az Északi-sark környékén, most ha megnézed,nem ilyen durva a helyzet. És ha a grafikont megnézed, nem megtorpanás az. Megtorpanás lenne az, ha mondjuk lelassulna a csökkenés vagy megállna, de itt már egyértelmû és határozott növekedés látszik. Az hogy csak néhány éve? Lesz az néhány évtized is. Az Antarktisz esetében se magyarázzunk bele stagnálást, amikor folyamatos növekedés látszik már évtizedek óta. 
(Az éghajlatváltozás nem napok alatt zajlik le. Illetve ami pár napja van, azt egyáltalán nem biztos, hogy éghajlatváltozás okozza. Ha éveken keresztül száraz lesz a Tisza, akkor talán. De addig ez lehet egy, az idõjárás(!) által okozott kiugró esemény is.)
Mikiwan:
Az északi-sarki 2007 óta növekszik, de hosszabb távon csökken. Idén a minimum a 2007-es alatt lesz. Ha jövõre is hasonlóan kevés lesz a jég, akkor azt mondhatjuk, a 2007 óta tartó növekedés könnyen lehet, hogy csak egy megtorpanás a hosszabb távú csökkenõ tendenciában (és a hosszabb távú csökkenés akár folytatódhat is).
"A globális felmelegedõ hívõk szerint épp a sarkoknál kéne a leggyorsabb melegedésnek lennie." Erre a Torontál által a Globális jelenségek fórumban linkelt cikket tudom hozni (érdemes a forrásokat is végigkövetni): Link
A déli-sarkin viszont csak igen gyenge növekvõ tendenciát lehet felfedezni, ami az éves ingáshoz képest elhanyagolható (vagyis gyakorlatilag stagnál).
Mikiwan:
Az északi-sarki 2007 óta növekszik, de hosszabb távon csökken. Idén a minimum a 2007-es alatt lesz. Ha jövõre is hasonlóan kevés lesz a jég, akkor azt mondhatjuk, a 2007 óta tartó növekedés könnyen lehet, hogy csak egy megtorpanás a hosszabb távú csökkenõ tendenciában (és a hosszabb távú csökkenés akár folytatódhat is).
"A globális felmelegedõ hívõk szerint épp a sarkoknál kéne a leggyorsabb melegedésnek lennie." Erre a Torontál által a Globális jelenségek fórumban linkelt cikket tudom hozni (érdemes a forrásokat is végigkövetni): Link
A déli-sarkin viszont csak igen gyenge növekvõ tendenciát lehet felfedezni, ami az éves ingáshoz képest elhanyagolható (vagyis gyakorlatilag stagnál).
Az utóbbi harminc év tendenciája elég durva. Még tíz év és elolvad tejesen az északi jég. Télen persze visszahízik idén is, de egyre vékonyabb lesz a téli jég...
Link
Link
Köszönöm szépen a részletes és kimerítõ válaszodat!
A felvetésem - melyben egy emberéletre és konkrét helyre szûkítettem az éghajlatváltozást - szándékosan volt karikírozó. Mégpedig azért, mert nagyon sokan elbagatellizálják azokat az éghajlati változásokat, melyek ennyi idõ alatt is végbemehetnek egy adott helyen. Nyilván ezek nem akkora változások, amelyek teljesen felforgatnák az idõjárás éves menetét, de ettõl függetlenül érzékenyen reagálunk rájuk.
Az éghajlati változásokhoz alkalmazkodni kell az egyénnek és a társadalomnak is.
Az egyéni alkalmazkodás, bár nyilván megszenvedi az ember egy bizonyos mértékig könnyebb.
A társadalom már nehezebben alkalmazkodik a változáshoz (emelkedõ egészségügyi költségek, aszálykárok, élelmiszerek árának növekedése, stb.).
Felvetésem ezért inkább gyakorlati, mintsem tudományos megközelítése az éghajlatváltozásnak.
Természetesen a tudományos megközelítésre is szükség van. Pont azért, amit említettél, hogy az utódoknak ötven-száz évre elõretekintve tudjunk legalább valami minimális támpontot adni. Persze abban, hogy mi minden vár majd utódainkra életük során az éghajlat milyensége csupán egyetlen szegmens.
A felvetésem - melyben egy emberéletre és konkrét helyre szûkítettem az éghajlatváltozást - szándékosan volt karikírozó. Mégpedig azért, mert nagyon sokan elbagatellizálják azokat az éghajlati változásokat, melyek ennyi idõ alatt is végbemehetnek egy adott helyen. Nyilván ezek nem akkora változások, amelyek teljesen felforgatnák az idõjárás éves menetét, de ettõl függetlenül érzékenyen reagálunk rájuk.
Az éghajlati változásokhoz alkalmazkodni kell az egyénnek és a társadalomnak is.
Az egyéni alkalmazkodás, bár nyilván megszenvedi az ember egy bizonyos mértékig könnyebb.
A társadalom már nehezebben alkalmazkodik a változáshoz (emelkedõ egészségügyi költségek, aszálykárok, élelmiszerek árának növekedése, stb.).
Felvetésem ezért inkább gyakorlati, mintsem tudományos megközelítése az éghajlatváltozásnak.
Természetesen a tudományos megközelítésre is szükség van. Pont azért, amit említettél, hogy az utódoknak ötven-száz évre elõretekintve tudjunk legalább valami minimális támpontot adni. Persze abban, hogy mi minden vár majd utódainkra életük során az éghajlat milyensége csupán egyetlen szegmens.
A légköri folyamatoknak jól meghatározott (méret- és) idõskálái vannak. Pl. a molekuláris viszkozitás által okozott mozgásformák általában 10^-6 - 10^-3 másodpercig vannak életben, egy kis forgószél másodperc-perc nagyságrendig, stb. Egészen a makro-alfa skáláig, ahol a néhány hónapos hemiszférikus mozgási rendszerekkel (ciklonok-AC-k; Rossby-hullámok, stb.). Onnantól kezdve nagyobb idõskálákon már nem önálló mozgásrendszerek vannak jelen (amik az "idõjárást" okozzák), hanem más jellegû ingadozások. Elsõk között van pl. az évszakok váltakozása, éves ciklusok, melyek a Nap éves járásához kötõdnek. Ezt követik a néhány éves, évtizedes ingadozások (pl. a naptevékenység épphogy kimutatható 11 éves hatása, vagy a szintén megismerésre váró Atlanti Többévtizedes Oszcilláció). Innentõl kezdve beszélünk klímaingadozásokról (és itt nem véletlenül nem klímaVÁLTOZÁSt mondtam). Ezen klímaingadozások már inkább, mint hullámzások, jelennek meg. Vannak nagyobb és kisebb amplitúdójú, rövidebb, és hosszabb (pl. a 10-100ezer éves nagyságrendû Milankoviæ-ciklusok) hullámok, melyek némelyikének az okát is nagyjából ismerjük. Ezek a hullámok abszolút nem szabályosak, mivel a rendszer nem-lineáris kaotikus. Utóbbiból pedig az is ered, hogy vannak olyan változások, amik nem ciklikusak (de egy elméleti határon azért belül kell maradniuk, mert az az egész Föld-légkör rendszer instabilitását is megengedné), pl. azok, melyek a kontinensek vándorlásához kötõdnek.
Nem szûk látókörõség az éghajlatváltozást behatárolni, ha csak azzal a kategóriával akarsz foglalkozni, de maga az éghajlat az egy igen tág fogalom, és az idõjárással ellentétben (ahol mozgásrendszerek vannak, és azok tér- és idõbeli kiterjedésük szerint igen jól osztályozhatók) az éghajlatváltozások és az éghajlat-ingadozások karakterisztikus ideje abszolút folytonos, amplitúdója pedig bizonyos felsõ korlátig szinte tetszõleges.
Azok a több-évtizedes ciklusok, melyek egy-egy emberöltõ alatt lezajlanak, azok nem csak nekünk fontosak. Minden élõlény a fajfenntartásra törekszik. Azok az állatok, amelyek kevésbé intelligensek, ösztönösen élnek. Amint valamilyen változást észlelnek, "gondolkodás nélkül" cselekednek, és talán nincsenek is tudatában annak, hogy ezzel a változás következményét(!) fogják túlélni. Mi, intelligensebb lények, megpróbálunk(hatnánk) elõbbre gondolkodni, vagy a közeljövõrõl is máshogy. A lényeg, hogy a fiainknak, unokáinknak segítséget kell nyújtanunk abban, hogy alkalmazkodni tudjanak (pl. a rókák sem véletlenül rókalyukban ellenek, bár az állatok körében ugye az ellenség elöli elrejtõzés is igen fontos). Ehhez meg kell próbálnunk megbecsülni, hogy hogyan fog változni a klíma az alatt a 2-3 emberöltõ alatt, hogy fel tudjuk készíteni gyermekeinket a rájuk váró kihívásokra (legalább annyira, hogy ne meglepetésként érjen minket). Idõs korunkban, ha már gyermekeink felnõttek, a fajfenntartás szempontjából(!) lényegtelen, hogy magunk mennyit élünk még tovább. (És ez nem magunkra, meg nem csak az emberekre vonatkozik, hanem az állatvilág jó részében is általánosan mûködõ dolog, még ha maguk az állatok sem teljesen eszerint élik életüket.)
(
Szerk: A skálákról többek között Orlanski írt remek tanulmányokat még a 70-es években, pl. I. Orlanski: A simple boundary condition for unbounded hyperbolic flows (J. of Atmos. Sci, pp178-200, 1968 márc.), de érdemes R. B. Stull An Introduction to Boundary Layer Meteorology ("Bev. a Határréteg-Meteorológiába") (Kluwer, 198
c. könyvének elsõ fejezeteit is elolvasni. (Magyarul, ha jól emlékszem, a Götz-Rákóczi: A Dinamikus Meteorológia Alapjai (Tankönyvkiadó, 1981) c. könyvben is van róla szó.)
)
Nem szûk látókörõség az éghajlatváltozást behatárolni, ha csak azzal a kategóriával akarsz foglalkozni, de maga az éghajlat az egy igen tág fogalom, és az idõjárással ellentétben (ahol mozgásrendszerek vannak, és azok tér- és idõbeli kiterjedésük szerint igen jól osztályozhatók) az éghajlatváltozások és az éghajlat-ingadozások karakterisztikus ideje abszolút folytonos, amplitúdója pedig bizonyos felsõ korlátig szinte tetszõleges.
Azok a több-évtizedes ciklusok, melyek egy-egy emberöltõ alatt lezajlanak, azok nem csak nekünk fontosak. Minden élõlény a fajfenntartásra törekszik. Azok az állatok, amelyek kevésbé intelligensek, ösztönösen élnek. Amint valamilyen változást észlelnek, "gondolkodás nélkül" cselekednek, és talán nincsenek is tudatában annak, hogy ezzel a változás következményét(!) fogják túlélni. Mi, intelligensebb lények, megpróbálunk(hatnánk) elõbbre gondolkodni, vagy a közeljövõrõl is máshogy. A lényeg, hogy a fiainknak, unokáinknak segítséget kell nyújtanunk abban, hogy alkalmazkodni tudjanak (pl. a rókák sem véletlenül rókalyukban ellenek, bár az állatok körében ugye az ellenség elöli elrejtõzés is igen fontos). Ehhez meg kell próbálnunk megbecsülni, hogy hogyan fog változni a klíma az alatt a 2-3 emberöltõ alatt, hogy fel tudjuk készíteni gyermekeinket a rájuk váró kihívásokra (legalább annyira, hogy ne meglepetésként érjen minket). Idõs korunkban, ha már gyermekeink felnõttek, a fajfenntartás szempontjából(!) lényegtelen, hogy magunk mennyit élünk még tovább. (És ez nem magunkra, meg nem csak az emberekre vonatkozik, hanem az állatvilág jó részében is általánosan mûködõ dolog, még ha maguk az állatok sem teljesen eszerint élik életüket.)
(
Szerk: A skálákról többek között Orlanski írt remek tanulmányokat még a 70-es években, pl. I. Orlanski: A simple boundary condition for unbounded hyperbolic flows (J. of Atmos. Sci, pp178-200, 1968 márc.), de érdemes R. B. Stull An Introduction to Boundary Layer Meteorology ("Bev. a Határréteg-Meteorológiába") (Kluwer, 198
c. könyvének elsõ fejezeteit is elolvasni. (Magyarul, ha jól emlékszem, a Götz-Rákóczi: A Dinamikus Meteorológia Alapjai (Tankönyvkiadó, 1981) c. könyvben is van róla szó.))
Hasonló dolgot feszegettünk a múltkor a társalgóban, ahol budapesti statisztikát mutattam be 1901-2000 idõszakára. Látszik, hogy 1921-1950-ig voltak hasonló idõszakok, nagyon meleg nyarak és nagyon hideg telek is. Pl. a forró napok száma 30 év alatt 87 volt és csak 9 évben nem fordult elõ. Ugyanakkor 1951-1990-ig 40 év alatt mindössze 32 és nem volt forró nap a 40-bõl 26 évben, de 1970-1982 közt 13 alatt csak egyetlen egy napon lett 35 feletti érték ! Aztán 1991-2000 közt 33, vagyis vagyis 10 év alatt több volt mint elõtte 40 évig ! Aztán 2001 óta nem számoltam össze, de Budapesten csak ebben az évben lett kb. 17...
Sokan sokat vitatkoznak az éghajlatváltozásról.
Az éghajlatváltozás fogalmának értelmezése ugyanakkor rendkívül eltérõ lehet, még akkor is, ha csak az egyik faktort, az idõtényezõt emeljük ki.
Vannak akik nagyon tág idõhorizontot átfogva szeretnek szemlélõdni. Rendszeresen láthatunk a fórumon linkeket, amelyek az elmúlt 500.000 év globális éghajlatát és a változását szemléltetik. Ebben a perspektívában az általunk átélt változások elenyészõnek tûnnek, hiszen voltak a mainál sokkal hidegebb és melegebb periódusok is.
Mások megelégszenek csak a legutóbbi jégkorszak óta eltelt idõszak vizsgálatával.
Megint mások az elmúlt ezer év változásait mutatják be a középkor eleji meleg, majd a 17-19. században bekövetkezett kis jégkorszakkal.
Végül vannak akik az utolsó 120 év szemléltetésére a hokiütõ diagrammal állnak elõ.
Nem akarok szûk látókörûnek látszódni, de én az éghajlatváltozást egy ennél is szûkebb idõszakra, pontosabban egy ember által térben és idõben megélhetõ és megtapasztalható idõszakra, nagyjából 80 évre és hazánk területére vonatkoztatnám. Szerencsés esetben ugyanis nagyjából ennyi ideig élhetünk, és ezalatt kell a változásokhoz alkalmazkodnunk.
Életem nagyjából ennek az idõtartamnak a felénél jár. Mondják, hogy a gyermekkori-ifjúkori élmények, átélt dolgok (kb. 20 éves korig) meghatározóak az ember életében. Nekem ez az idõszak az 1970-tõl 1990-ig terjedõ idõszakra esett. Lehet vele vitatkozni, de abban az idõszakban "hûvõsebbek" voltak a nyarak mint mostanában. Múltkor valamelyik fórumra raktam be egy statisztikát. Sopronban 1976-1990 között 15 év alatt összesen öt forró nap volt, és a hõségnapok száma évente átlagosan 10,5 volt. Ezzel szemben csak az idei nyáron 6 forró nap, valamint 35 hõségnap volt itt. De lehetne még szépen sorolni az elmúlt évtizedbõl a meleg nyarakat.
Az idei nyár a "még elviselhetõ" kategóriába tartozott. Reméljük, hogy az idei évvel fordulóponthoz érkeztünk és hûvösebb nyarak következnek. Ha azonban marad az elmúlt húsz évben tapasztalható tendencia és fokozódik a nyári forróság, akkor nagy gondok lehetnek hazánkban.
Az éghajlatváltozás fogalmának értelmezése ugyanakkor rendkívül eltérõ lehet, még akkor is, ha csak az egyik faktort, az idõtényezõt emeljük ki.
Vannak akik nagyon tág idõhorizontot átfogva szeretnek szemlélõdni. Rendszeresen láthatunk a fórumon linkeket, amelyek az elmúlt 500.000 év globális éghajlatát és a változását szemléltetik. Ebben a perspektívában az általunk átélt változások elenyészõnek tûnnek, hiszen voltak a mainál sokkal hidegebb és melegebb periódusok is.
Mások megelégszenek csak a legutóbbi jégkorszak óta eltelt idõszak vizsgálatával.
Megint mások az elmúlt ezer év változásait mutatják be a középkor eleji meleg, majd a 17-19. században bekövetkezett kis jégkorszakkal.
Végül vannak akik az utolsó 120 év szemléltetésére a hokiütõ diagrammal állnak elõ.
Nem akarok szûk látókörûnek látszódni, de én az éghajlatváltozást egy ennél is szûkebb idõszakra, pontosabban egy ember által térben és idõben megélhetõ és megtapasztalható idõszakra, nagyjából 80 évre és hazánk területére vonatkoztatnám. Szerencsés esetben ugyanis nagyjából ennyi ideig élhetünk, és ezalatt kell a változásokhoz alkalmazkodnunk.
Életem nagyjából ennek az idõtartamnak a felénél jár. Mondják, hogy a gyermekkori-ifjúkori élmények, átélt dolgok (kb. 20 éves korig) meghatározóak az ember életében. Nekem ez az idõszak az 1970-tõl 1990-ig terjedõ idõszakra esett. Lehet vele vitatkozni, de abban az idõszakban "hûvõsebbek" voltak a nyarak mint mostanában. Múltkor valamelyik fórumra raktam be egy statisztikát. Sopronban 1976-1990 között 15 év alatt összesen öt forró nap volt, és a hõségnapok száma évente átlagosan 10,5 volt. Ezzel szemben csak az idei nyáron 6 forró nap, valamint 35 hõségnap volt itt. De lehetne még szépen sorolni az elmúlt évtizedbõl a meleg nyarakat.
Az idei nyár a "még elviselhetõ" kategóriába tartozott. Reméljük, hogy az idei évvel fordulóponthoz érkeztünk és hûvösebb nyarak következnek. Ha azonban marad az elmúlt húsz évben tapasztalható tendencia és fokozódik a nyári forróság, akkor nagy gondok lehetnek hazánkban.
Jó kis cikk, egy érdekes mondatot kiragadnék: Summers dominated by low pressure systems over the central Arctic Ocean tend to end up with greater ice extent than summers dominated by high pressure systems. Avagy ha több a ciklon, nagyobb lesz a jégkiterjedtség nyáron, ha nagyobb az AC-k dominanciája, kevesebb a jég. Persze vannak kivételek, errõl szól a cikk is. Köszi a linket, nagyon érdekes!
Az elgondolkodtató kérdés: Vajon jól gondoltuk a ciklonok/anticiklonok hatását télen?
Forrás: Link
Az elgondolkodtató kérdés: Vajon jól gondoltuk a ciklonok/anticiklonok hatását télen?
Forrás: Link
És ebben az erõs fogyásban szerepe lehetett egy jó erõs ciklonnak is a cikk szerint: Link
Link Nos, ez már egész hajózható kezd lenni... A 2007-es rekord mellett eldöcögünk, jó egy hónapnyi elõnnyel!
A hír igaz, csak nem osztogatnak, hanem fosztogatnak...
Igen, ha a nem-hagyományos készleteket (olajhomok, olajpala, mélytenger, stb.) is számba vesszük, akkor szépen gyarapodnak az ismert olajkészletek. Csak arról feledkeztek meg, hogy ezek maguktól nem jönnek a felszínre, a kitermelésük sokkal drágább, mint a hagyományos kõolajé, úgyhogy a benzinárak ettõl biztos nem fognak esni. Ráadásul ha a termelési költségek odáig jutnak, hogy más módon olcsóbban lehet energiát elõállítani, akkor ezt az olajat már senki nem fogja felhozni. Egész biztos, hogy nem az utolsó csepp olaj elfogyása, és szinte biztos, hogy nem a környezetvédelem miatt lesz vége az olajkorszaknak - inkább azért, mert a multiknak sem olaj kell ("kerül, amibe kerül"), hanem nyereség.
Igen, ha a nem-hagyományos készleteket (olajhomok, olajpala, mélytenger, stb.) is számba vesszük, akkor szépen gyarapodnak az ismert olajkészletek. Csak arról feledkeztek meg, hogy ezek maguktól nem jönnek a felszínre, a kitermelésük sokkal drágább, mint a hagyományos kõolajé, úgyhogy a benzinárak ettõl biztos nem fognak esni. Ráadásul ha a termelési költségek odáig jutnak, hogy más módon olcsóbban lehet energiát elõállítani, akkor ezt az olajat már senki nem fogja felhozni. Egész biztos, hogy nem az utolsó csepp olaj elfogyása, és szinte biztos, hogy nem a környezetvédelem miatt lesz vége az olajkorszaknak - inkább azért, mert a multiknak sem olaj kell ("kerül, amibe kerül"), hanem nyereség.
Ha figyelmesen olvastad, akkor magam is azt írtam, várjuk az augusztus közepét
A grafikonról magad is láthatod, hogy július elején még nem állt rosszul, ám a július és az augusztus eddigi fele rekordok sokaságát hozta az északi féltekén.
A grafikonról magad is láthatod, hogy július elején még nem állt rosszul, ám a július és az augusztus eddigi fele rekordok sokaságát hozta az északi féltekén.
Frei Tamás facebook blogjáról idézet:
"Jó hír ez számunkra, vagy sem? Ezt kérdezem, amióta csak elolvastam a Harvard Egyetem professzorának bejelentését (idézem szó szerint):
„Ellentétben a feltételezésekkel, a világ olajkészletei olyan példátlan tempóban bõvülnek, hogy be kell látnunk, az olajtartalékok gyorsabban nõnek, mint az olaj iránti kereslet.”
Mit jelent ez pontosan? Mégiscsak van olajunk bõven? Hiszen nem azt halljuk évek óta, hogy a mai kor barbár fogyasztásmániája pár évtized alatt kizsigereli, kizsigerelte a Föld évmilliók alatt felhalmozott természeti kincseit? Az utókor iránti felelõsség, a következõ generációk fenntartható élete, a globális felmelegedés, az alternatív energiaforrások, és még hosszasan lehetne sorolni azokat a kifejezéseket, melyeket nap mint nap a fülünkbe duruzsol a média.
Most mégis azt állítja a világ egyik legjelentõsebb energiakutató intézetének, a Belfer Centernek a vezetõje, Leonardo Maugeri, hogy az utóbbi évek felfedezései és extra mélységû horizontális olajfúrási technikái pár év alatt szinte kiapadhatatlan olajkészletekhez juttatták az emberiséget.
Az állítását ráadásul senki sem vitatja. A harvardi Maugeri professzor szerint új olajbonanza elõtt állunk, 2020-ra ugyanis napi 110 millió hordóra növekedhet a Föld olajbányászata, körülbelül egynegyedével lesz magasabb a mostaninál. Feje tetejére áll majd a világ, mert miközben a hagyományos, fõleg arab olajtermelõ országok tényleg kiapadó készletekkel tûnnek el a süllyesztõben, addig az Egyesült Államok, Kanada, Brazília és (egyetlen arab országként, amelyért ezek szerint mégis- csak megérte háborúzni) Irak tör az élre új technikák, új készletek és eddig kiaknázatlan tartalékok birtokosaként.
Amerika majdnem önellátó lesz olajból, ami lényeges változást eredményezhet a külpolitikájában. A közel-keleti térképek valószínûleg a fiókokban landolnak.
Olajpala, olajos szurokföld vagy éppen „pre-salt” olaj, olyan kifejezések ezek, melyekkel az elkövetkezõ években mindannyian megismerkedünk majd. A „pre-salt” olaj például igencsak furcsa képzõdményt jelöl. A Brazília partjainál, az Atlanti-óceán háromezer méteres mélységében, az óceánfenék két kilométer vastag tömör kõzetrétege alatti kétezer méteres, olajtartalmú sóréteget hívják így. Manapság már onnan is fel lehet hozni az olajat, eddig elképzelhetetlennek tûnõ technikákkal persze.
De ha már csak ott van? Ha már csak ott lesz? Hát akkor fel fogja hozni az emberiség, ne legyenek kétségeink. Kerül, amibe kerül, okozzon bármekkora környezetszennyezést. Mert épp ez a lényeg, és én emiatt nem tudom eldönteni, hogy örüljünk-e ennek az információnak. A harvardi professzor mindenesetre jó hírként kürtölte világgá, õ az olaj- és így a benzinárak tartós és lényeges esését jósolja már 2015-tõl. Akár még a benzinár „összeomlását” is elképzelhetõnek tartja, szerinte annyi olaja lesz hirtelen az emberiségnek.
De mi történik utána? Mi lesz a mostanra már épp kialakuló környezettudatos életünk új értékrendjével? A klímaváltozással? Az újrahasznosítható energiaforrások helyett visszatérünk a kényelmes és olcsóbb olajhoz? Már megint? Elkényelmesedünk, mert tudós mérnökök és olajfúró szakemberek pár generációval késõbbre tolták a problémát? Akkor ez most jó hír, vagy sem?"
"Jó hír ez számunkra, vagy sem? Ezt kérdezem, amióta csak elolvastam a Harvard Egyetem professzorának bejelentését (idézem szó szerint):
„Ellentétben a feltételezésekkel, a világ olajkészletei olyan példátlan tempóban bõvülnek, hogy be kell látnunk, az olajtartalékok gyorsabban nõnek, mint az olaj iránti kereslet.”
Mit jelent ez pontosan? Mégiscsak van olajunk bõven? Hiszen nem azt halljuk évek óta, hogy a mai kor barbár fogyasztásmániája pár évtized alatt kizsigereli, kizsigerelte a Föld évmilliók alatt felhalmozott természeti kincseit? Az utókor iránti felelõsség, a következõ generációk fenntartható élete, a globális felmelegedés, az alternatív energiaforrások, és még hosszasan lehetne sorolni azokat a kifejezéseket, melyeket nap mint nap a fülünkbe duruzsol a média.
Most mégis azt állítja a világ egyik legjelentõsebb energiakutató intézetének, a Belfer Centernek a vezetõje, Leonardo Maugeri, hogy az utóbbi évek felfedezései és extra mélységû horizontális olajfúrási technikái pár év alatt szinte kiapadhatatlan olajkészletekhez juttatták az emberiséget.
Az állítását ráadásul senki sem vitatja. A harvardi Maugeri professzor szerint új olajbonanza elõtt állunk, 2020-ra ugyanis napi 110 millió hordóra növekedhet a Föld olajbányászata, körülbelül egynegyedével lesz magasabb a mostaninál. Feje tetejére áll majd a világ, mert miközben a hagyományos, fõleg arab olajtermelõ országok tényleg kiapadó készletekkel tûnnek el a süllyesztõben, addig az Egyesült Államok, Kanada, Brazília és (egyetlen arab országként, amelyért ezek szerint mégis- csak megérte háborúzni) Irak tör az élre új technikák, új készletek és eddig kiaknázatlan tartalékok birtokosaként.
Amerika majdnem önellátó lesz olajból, ami lényeges változást eredményezhet a külpolitikájában. A közel-keleti térképek valószínûleg a fiókokban landolnak.
Olajpala, olajos szurokföld vagy éppen „pre-salt” olaj, olyan kifejezések ezek, melyekkel az elkövetkezõ években mindannyian megismerkedünk majd. A „pre-salt” olaj például igencsak furcsa képzõdményt jelöl. A Brazília partjainál, az Atlanti-óceán háromezer méteres mélységében, az óceánfenék két kilométer vastag tömör kõzetrétege alatti kétezer méteres, olajtartalmú sóréteget hívják így. Manapság már onnan is fel lehet hozni az olajat, eddig elképzelhetetlennek tûnõ technikákkal persze.
De ha már csak ott van? Ha már csak ott lesz? Hát akkor fel fogja hozni az emberiség, ne legyenek kétségeink. Kerül, amibe kerül, okozzon bármekkora környezetszennyezést. Mert épp ez a lényeg, és én emiatt nem tudom eldönteni, hogy örüljünk-e ennek az információnak. A harvardi professzor mindenesetre jó hírként kürtölte világgá, õ az olaj- és így a benzinárak tartós és lényeges esését jósolja már 2015-tõl. Akár még a benzinár „összeomlását” is elképzelhetõnek tartja, szerinte annyi olaja lesz hirtelen az emberiségnek.
De mi történik utána? Mi lesz a mostanra már épp kialakuló környezettudatos életünk új értékrendjével? A klímaváltozással? Az újrahasznosítható energiaforrások helyett visszatérünk a kényelmes és olcsóbb olajhoz? Már megint? Elkényelmesedünk, mert tudós mérnökök és olajfúró szakemberek pár generációval késõbbre tolták a problémát? Akkor ez most jó hír, vagy sem?"
Tényként kezeltem mindig is a felmelegedést, hisz a max. 40-50 évre visszamenõ precízebb mérések nem eljegesedést mutatnak és a hazai klíma sem éppen a lehûlés jeleit mutatja. Ugyanakkor nem tudom, hogy az északi-sarki vagy európai folyamatok mennyire bizonyítottan globális folyamatot jelentenek, hisz ez a két térség nincs a földfelszín 10 %-a sem. Tudunk-e biztosat Peru, Kongó, Új-Guinea, Mikronézia vagy Kamcsatka stb.stb. Éghajlati trendjeirõl, hogy a felszín 2/3-át borító óceánokról ne is beszéljek. Szerintem fél évszázad folyamatai még nem jelentenek globális és visszafordíthatatlan dolgokat. Mivel a Föld 71 %-át víz borítja kb. 3-4 km vastagságban, nem tudom, hogy mi indokolja ezek párolgásának megszûnését és a bolygó elsivatagosodását, ha éppen egyes szárazföldeken aszály is áll elõ. Ha meg szélsõségesebb az idõjárás, azt hol írták le, hogy egy csak lineárisan fokozódhat a végtelenségig ?
Hogy bíztató vagy sem, az attól függ, hogy valaki tart-e az esetleges klímaváltozástól, vagy örül neki...
Egyébként vannak a görbének ilyen hirtelen zuhanó szakaszai, melyek után lankásabbá válik: fékezõdik a csökkenés üteme. Most is ez feltételezhetõ, mindamellett a görbét nézve nem tûnik lehetetlennek a 2007-es minimum elérése, esetleg "alulmúlása". Ha így lenne, az sem jelentene feltétlenül valami rendkívüliséget: az északi sarki jég tudtommal régebben is nagyon szeszélyesen viselkedett, és a jégborítottság mostani mérése nyilván rövid múltra tekint csak vissza.
Egyébként vannak a görbének ilyen hirtelen zuhanó szakaszai, melyek után lankásabbá válik: fékezõdik a csökkenés üteme. Most is ez feltételezhetõ, mindamellett a görbét nézve nem tûnik lehetetlennek a 2007-es minimum elérése, esetleg "alulmúlása". Ha így lenne, az sem jelentene feltétlenül valami rendkívüliséget: az északi sarki jég tudtommal régebben is nagyon szeszélyesen viselkedett, és a jégborítottság mostani mérése nyilván rövid múltra tekint csak vissza.
Tények fölött nincs min vitatkozni. Nem gondolom, hogy bármiféle szándékosság lenne valamiben. Valószínûleg közel áll a valósághoz. Azon se szeretek, akik a globális melegedés tényét vitatják. Ezeket az embereket nem tudom megérteni.
Bocs az önválaszért, de akárhogy nézem a grafikont, mindkét irányban túl sok az üres hely a monitoromon.
Azért megjegyezném, hogy az Y értékek nullpontja nem az x tengely, el van tolva. Ilyen ábrázolással sokkal durvábbnak tûnik. Lehetne vitatkozni a látszat szándékosságán.
Az 1A jelû ábra tök érdekes, kár, hogy nincs mellékelve, hogy mit is ábrázol...
Salo, most a linkelt cikkekre gondolsz, vagy itt a topicban?
Salo, most a linkelt cikkekre gondolsz, vagy itt a topicban?
Érdemes elolvasni az alul lévõ cikkeket.
Nem vagyok jó angolból, de a Link absztrakt végébõl olyasmit szûrtem le, hogy egyrészt a napaktivitás szerepet játszott benne, másrészt ez egy olyan esemény, amely azóta 200-800 év közötti periódussal jelentkezik (csak gondolom akkor erõsebb volt?), ami a 14C-keletkezési ciklusokkal összhangban van(?).
Nem vagyok jó angolból, de a Link absztrakt végébõl olyasmit szûrtem le, hogy egyrészt a napaktivitás szerepet játszott benne, másrészt ez egy olyan esemény, amely azóta 200-800 év közötti periódussal jelentkezik (csak gondolom akkor erõsebb volt?), ami a 14C-keletkezési ciklusokkal összhangban van(?).
...Észak-Európában talán igen.
Az évezredenkénti 0,3°C-os hûléshez jön az adatok kb. 2°C-os szórása, ami minimum 0,045°C-os hiba (évente!), és ebben nincs benne a mérési pontatlanság. Szerintem nem szignifikáns egyáltalán az elõjel sem. Másrészt, ez pusztán Észak-Európáról szól, szerintem cáfolatként semmiképpen sem hozható fel az IPCC-"tanok" ellen.
Az évezredenkénti 0,3°C-os hûléshez jön az adatok kb. 2°C-os szórása, ami minimum 0,045°C-os hiba (évente!), és ebben nincs benne a mérési pontatlanság. Szerintem nem szignifikáns egyáltalán az elõjel sem. Másrészt, ez pusztán Észak-Európáról szól, szerintem cáfolatként semmiképpen sem hozható fel az IPCC-"tanok" ellen.
A hozzászólást a moderátor áthelyezte ide:
- Meteorológiai társalgó (#116790)
A hozzászólást a moderátor áthelyezte ide:
- Meteorológiai társalgó (#116789)
Egyébként biztató az északi félteke jégborítottsága, jelentõsen több a tavalyinál, körülbelül a 2010-esnek felel meg, igaz elmarad a 2009-estõl.
Persze, korai még következtetéseket levonni, talán majd augusztus közepén már látszik, milyen minimumig juthat el idén.
Persze, korai még következtetéseket levonni, talán majd augusztus közepén már látszik, milyen minimumig juthat el idén.
A hozzászólást a moderátor áthelyezte ide:
- Meteorológiai társalgó (#11678
Statisztikai adatok tömegével kár vitába szállni: biztos, hogy volt némi melegedõ tendencia az utóbbi évszázadban (bár nem teljesen egyenletes), legalábbis a világnak azon részein, ahol rendszeres meteorológiai megfigyeléseket folytatnak. Az is felettébb valószínû, hogy bizonyos mértékig az ember ludas ebben: a felmelegedés az ipari forradalom után kezdõdött, idõben tehát egybeesik a széndioxid emisszió megnövekedésével.
Azonban meggyõzõdésem, hogy vannak más faktorok is, melyekrõl keveset beszélünk.
Az üvegház hatás fokozódása = globális felmelegedés elmélet meghirdetõi azt várták, hogy az akadályoztatott hõkisugárzást legjobban a sarki hidegtartalékok sínylik majd meg, ebbõl következõen nálunk elsõsorban a téli hõmérsékletek fognak megemelkedni. Ezzel szemben az történt, hogy az utóbbi 20-25 évben a nyári meleg erõsödött meg látványosan, a tél alig változott, illetve valamivel gyakoribbá is váltak nálunk a szélsõségesen alacsony hõmérsékletek.
Mindez jól összecseng azzal a megfigyeléssel, hogy a valóban szélsõségesebbé, "kontinentálisabbá" (mind hõmérséklet, mind csapadék-eloszlás szempontjából) váló idõjárás közvetlen makrocirkulációs oka a MERIDIONÁLIS ÁRAMLÁSI KÉPEK gyakoribbá válása a zonálisakkal szemben. Ez olyan mértékû eltolódás a légkör mûködési mechanizmusában, mely hatásaiban önmagában kimeríti az éghajlatváltozás, de legalább módosulás kritériumait.
Lehetséges okait igen hosszan lehetne boncolni. Feltételezhetjük azt is, hogy hemiszférikusan megnövekedett a meridionális hõkontraszt, ezért vált gyakoribbá a hõtranszportot biztosító cirkuláció. Tehát, a felmelegedés nem egyformán érinti a tropikus és poláris területeket: valamelyik sokkal gyorsabban melegszik, ehhez képest a másik jócskán lemarad. Itt az a kérdés merül fel, melyik a gyorsabban melegedõ terület és miért?
Ha feltételezük, hogy ez valóban a sarkvidék, akkor hogy lehetséges a mi téli hidegeink fennmaradása? Ebben nagyban közrejátszik a sarkitõl eléggé független szibériai hidegpool
- a kérdés elemzése annyira messze vezetne, hogy ebbe most ne menjünk bele.
Ismételten és nyomatékosan felmerül a naptevékenység, mint faktor hatása. Adatok vannak arra nézve, hogy a nagyobb naptevékenység megerõsíti a térítõi magasnyomású övet, s ez a coriolis effektuson keresztül a zonális áramlások erõsödéséhez vezet. Az alacsony aktivitás hatásai ezzel ellentétesek. Érdekes, hogy a nyarak forróvá válása a 90-es évek legelején kezdõdött, így idõben egybeesik a nap mágneses terének -és ezen keresztül a napfolttevékenységnek- detektálható általános csökkenésével.
Ha mindez igaz, felmerülhet, hogy a meridionalitás gyakoribbá válásával miért a nyarak lettek melegebbek, és miért nem a telek hidegebbek. Ennek nyilvánvaló oka a gyengélkedõ északi-sarki jégsapka (amihez képest egyre nagyobb relatív jelentõségre tesz szert a szibériai hidegtömeg). Gyengélkedésének oka természeteen lehet a széndioxid koncentráció megnövekedése, de itt is közrejátszhat a naptevékenység: ún. modernkori maximum. Úgy tûnik ugyanis, hogy a kisugárzást kumulatíve növelõ arktikus-szubarktikus AC-k felépülését az erõs naptevékenység hátráltatja.
Azonban meggyõzõdésem, hogy vannak más faktorok is, melyekrõl keveset beszélünk.
Az üvegház hatás fokozódása = globális felmelegedés elmélet meghirdetõi azt várták, hogy az akadályoztatott hõkisugárzást legjobban a sarki hidegtartalékok sínylik majd meg, ebbõl következõen nálunk elsõsorban a téli hõmérsékletek fognak megemelkedni. Ezzel szemben az történt, hogy az utóbbi 20-25 évben a nyári meleg erõsödött meg látványosan, a tél alig változott, illetve valamivel gyakoribbá is váltak nálunk a szélsõségesen alacsony hõmérsékletek.
Mindez jól összecseng azzal a megfigyeléssel, hogy a valóban szélsõségesebbé, "kontinentálisabbá" (mind hõmérséklet, mind csapadék-eloszlás szempontjából) váló idõjárás közvetlen makrocirkulációs oka a MERIDIONÁLIS ÁRAMLÁSI KÉPEK gyakoribbá válása a zonálisakkal szemben. Ez olyan mértékû eltolódás a légkör mûködési mechanizmusában, mely hatásaiban önmagában kimeríti az éghajlatváltozás, de legalább módosulás kritériumait.
Lehetséges okait igen hosszan lehetne boncolni. Feltételezhetjük azt is, hogy hemiszférikusan megnövekedett a meridionális hõkontraszt, ezért vált gyakoribbá a hõtranszportot biztosító cirkuláció. Tehát, a felmelegedés nem egyformán érinti a tropikus és poláris területeket: valamelyik sokkal gyorsabban melegszik, ehhez képest a másik jócskán lemarad. Itt az a kérdés merül fel, melyik a gyorsabban melegedõ terület és miért?
Ha feltételezük, hogy ez valóban a sarkvidék, akkor hogy lehetséges a mi téli hidegeink fennmaradása? Ebben nagyban közrejátszik a sarkitõl eléggé független szibériai hidegpool
- a kérdés elemzése annyira messze vezetne, hogy ebbe most ne menjünk bele.
Ismételten és nyomatékosan felmerül a naptevékenység, mint faktor hatása. Adatok vannak arra nézve, hogy a nagyobb naptevékenység megerõsíti a térítõi magasnyomású övet, s ez a coriolis effektuson keresztül a zonális áramlások erõsödéséhez vezet. Az alacsony aktivitás hatásai ezzel ellentétesek. Érdekes, hogy a nyarak forróvá válása a 90-es évek legelején kezdõdött, így idõben egybeesik a nap mágneses terének -és ezen keresztül a napfolttevékenységnek- detektálható általános csökkenésével.
Ha mindez igaz, felmerülhet, hogy a meridionalitás gyakoribbá válásával miért a nyarak lettek melegebbek, és miért nem a telek hidegebbek. Ennek nyilvánvaló oka a gyengélkedõ északi-sarki jégsapka (amihez képest egyre nagyobb relatív jelentõségre tesz szert a szibériai hidegtömeg). Gyengélkedésének oka természeteen lehet a széndioxid koncentráció megnövekedése, de itt is közrejátszhat a naptevékenység: ún. modernkori maximum. Úgy tûnik ugyanis, hogy a kisugárzást kumulatíve növelõ arktikus-szubarktikus AC-k felépülését az erõs naptevékenység hátráltatja.
Igen, a kérdés az, hogy mi és miért melegszik, ha egyáltalán így van. Én azzal értek egyet, hogy ez a globális felmelegedés jórészt egy biznisz. Sem cáfolni, sem megerõsíteni nem láttam a tényét, ezt nem is kívánom, de ezzel Link inkább egyet tudok érteni. Szerintem sok mindent nem tudunk még, és védeni kell az élõ környezetet, tudatosabban kell élni, de nem tartom az egész globális mizériát többnek üzleti lehetõségnél. Pl: kompakt fénycsövet az izzó helyett mindenhova. Sokkal rövidebb az élettartama szakaszos üzemnél Pl: WC, kamra, folyosó), mint egy hagyományos izzóé, arról nem is beszélve, hogy sokkal környezetszennyezõbb! Csak oda való, ahol huzamosabb ideig üzemel. Ezért betiltani, nonszensz. A sok, rövid élettartamú mûszaki cikkrõl nem is beszélve.
Sajnos a tapasztalatok itt felénk egybevágnak a felmelegedés teóriával, februári hideg ide, májusi fagy oda, az éves átlagok hosszú évek, sõt évtizedek óta átlag felett vannak. Szaporák a hõhullámok és egyre hosszabbak. Tehát tény az, hogy itt melegedett, de mennyit ? 0,5 vagy 1 fokot. De globálisan a jégtakaró és gleccserek csökkenésébõl levonni ilyen drasztikus klímaváltozás elméletet ? Sokszor kifiguráztam azt, hogy micsoda apokalipszis lesz abból, hogy évi 3 mm-t emelkedik a tengerszint. 30 év alatt ez már 9 cm ! Döbbenet ! Mekkora is az árapály ? Még nagyobb döbbenet...lenne, ha az okostojások tudnák. 100 év alatt akár 60 cm-t meghaladó vízszintemelkedés ? Elképzelem a londoni dokkokat, ahol a tengerszint 3 m helyett alig két méterre a járószint alatt. Igazi katasztrófa... 
Sosem számoltam utána, hogy ki ad meg jó globális átlaghõmérsékletet, de a CO2 ilyen misztifikálása azért túlzás, ha nem is okoz a több CO2 lehûlést, de annak 10 vagy akár 20 %-os emelkedése miért okozna világvégét ? Óriási éghajlati és idõjárási katasztrófák tény, hogy voltak (remélem egyhamar nem lesznek), de azok nem abból eredtek, hogy a Co2 100 év alatt 20 %-al nõtt.Valójában az ember nagyon átalakította a természetet és az éghajlatot: nagy területeken betondzsungelek vannak, kivágtunk rengeteg erdõt, kiszárítottunk mocsaras területeket, tavakat. Helyi és regionális szinten drasztikus a változás, de ez a bolygó felszínének csak pár százaléka. Ha az összes szárazföldet megbolygatjuk (a felszín 29 %-a), talán beszélhetünk globális emberi éghajlatbefolyásolásról, de most még szerencsére nem.
Izgalmasabb kérdés, hogy milyen embertõl független változások zajlanak, mert azért én ilyeneket is látni vélek
?
Sosem számoltam utána, hogy ki ad meg jó globális átlaghõmérsékletet, de a CO2 ilyen misztifikálása azért túlzás, ha nem is okoz a több CO2 lehûlést, de annak 10 vagy akár 20 %-os emelkedése miért okozna világvégét ? Óriási éghajlati és idõjárási katasztrófák tény, hogy voltak (remélem egyhamar nem lesznek), de azok nem abból eredtek, hogy a Co2 100 év alatt 20 %-al nõtt.Valójában az ember nagyon átalakította a természetet és az éghajlatot: nagy területeken betondzsungelek vannak, kivágtunk rengeteg erdõt, kiszárítottunk mocsaras területeket, tavakat. Helyi és regionális szinten drasztikus a változás, de ez a bolygó felszínének csak pár százaléka. Ha az összes szárazföldet megbolygatjuk (a felszín 29 %-a), talán beszélhetünk globális emberi éghajlatbefolyásolásról, de most még szerencsére nem.
Izgalmasabb kérdés, hogy milyen embertõl független változások zajlanak, mert azért én ilyeneket is látni vélek
?
Csodálom egyébként, hogy az özönvizet nem említik a cikkben 
Nem lehetett egyszerû dolog, amikor az a néhol több kilométer vastag jégtakaró elolvadt Eurázsiában és Észak-Amerikában, õsfolyamvölgyek, kame-tavak, morénasáncok mögött felgyûlõ irdatlan mennyiségû édesvíz ha hirtelen kilöttyent a tengerbe, akkor az óceáni "szállítószalagot" rendesen átrendezhette. A driász-lehûlést sokan ennek tulajdonítják (vagy egy üstökös becsapódásának: Link ), szóval az rendben van, hogy a melegedésbõl a tengerszint emelkedését prognosztizálják, de ez a "brand new model" sem hiszem, hogy képes ilyen véletlen eseményekkel számolni, a sókoncentráció-változás hatását meg mintha figyelmen kívül hagynák, vagy elbagatellizálják, holott meglehetõsen fáznánk, ha az Észak-Atlanti-áramlat máshová "folyna".
Nem vagyok szakértõ, de néha ezeket a klíma-elõrejelzéseket olvasva felmerül bennem egy kép, amin egy atka próbálja odébblökni az elefántot. Az meg, hogy a tudósoktól megszokott óvatosság nélkül nyilatkoznak a témában, számomra mindennél jobban mutatja a hiteltelenséget.
Nem lehetett egyszerû dolog, amikor az a néhol több kilométer vastag jégtakaró elolvadt Eurázsiában és Észak-Amerikában, õsfolyamvölgyek, kame-tavak, morénasáncok mögött felgyûlõ irdatlan mennyiségû édesvíz ha hirtelen kilöttyent a tengerbe, akkor az óceáni "szállítószalagot" rendesen átrendezhette. A driász-lehûlést sokan ennek tulajdonítják (vagy egy üstökös becsapódásának: Link ), szóval az rendben van, hogy a melegedésbõl a tengerszint emelkedését prognosztizálják, de ez a "brand new model" sem hiszem, hogy képes ilyen véletlen eseményekkel számolni, a sókoncentráció-változás hatását meg mintha figyelmen kívül hagynák, vagy elbagatellizálják, holott meglehetõsen fáznánk, ha az Észak-Atlanti-áramlat máshová "folyna".
Nem vagyok szakértõ, de néha ezeket a klíma-elõrejelzéseket olvasva felmerül bennem egy kép, amin egy atka próbálja odébblökni az elefántot. Az meg, hogy a tudósoktól megszokott óvatosság nélkül nyilatkoznak a témában, számomra mindennél jobban mutatja a hiteltelenséget.
A legfõbb kérdés megint az:
Hol vannak a hivatkozások? Elolvasnám, hogy az említett nautre-cikkben mi áll (hazudik-e a nol hozzá képest). A nature, mint tudományos folyóirat, gondolom követi a tudományos közlés szabályait, tehát ott nem jelenhetnek meg korábban már bizonyítottan cáfolt dolgok (elvileg).
Kéne egy olyan "vizsgálóbizottság", ami a hivatkozott cikkeket lefordítja, és szembesíti az újságírót saját hülyeségével. Lehet, hogy hamar hiányszakmává válna az újságírás.
Hol vannak a hivatkozások? Elolvasnám, hogy az említett nautre-cikkben mi áll (hazudik-e a nol hozzá képest). A nature, mint tudományos folyóirat, gondolom követi a tudományos közlés szabályait, tehát ott nem jelenhetnek meg korábban már bizonyítottan cáfolt dolgok (elvileg).
Kéne egy olyan "vizsgálóbizottság", ami a hivatkozott cikkeket lefordítja, és szembesíti az újságírót saját hülyeségével. Lehet, hogy hamar hiányszakmává válna az újságírás.
A hozzászólást a moderátor áthelyezte ide:
- Meteorológiai társalgó (#116787)
Maximális egyetértésem!
Csak a szokásos IPCC-lobbi általi félrevezetés.
Csak a szokásos IPCC-lobbi általi félrevezetés.
A NOL cikke része a NAGY ELSÖTÉTÍTÉSNEK. Azoknak szól, akik gondolkodás nélköl elfogadnak, elhisznek mindent, amit a híradó közvetít. Katasztrófa, hogy minden hírt a minimális ellenõrzés nélkül átvesz a média. A cikkhez tartozó elsõ hozzászólás valahol jó helyen kapisgál. A cikk szerzõjének (szerzõinek?) a fizika, hidraulika alapvetõ törvényeirõl halvány fogalma nincs. A cikket nem szakember írta, hanem egy legfeljebb középiskolás lelkes kölyök (USA, nem pedig európai középiskola!!!), vagy egy kizárólag a szófosáshoz értõ újságíró zagyválta össze néhány valós, esetleg a képzelõerejével kiegészített adat alapján. Csak az hiányzik a végérõl, hogy ha nem küldöd tovább, mindenféle katasztrófa ér, mint Véreskezû Billt, akinek a végén zöld lovon kellett hazamennie.
Az elsõ komment nagyjából elmondja azt, ami bennem is felmerült. Még annyit tennék hozzá: nagyon nem világos számomra, mibõl lehetne rájönni, hogy a jégtakaróktól viszonylag távol, a nyílt tengeren melyik jégtakaró olvadása okozza a szintemelkedést. A tengervíz valamivel "hajlamosabb" az elkeveredésre, mint a származási helyének meghatározására jobban használható különféle kõzetek 
Utolsó észlelés
Térképek
Radar
Aktuális hõmérséklet
Aktuális szél
Utolsó kép
Időjárás-változás | 2025-07-14 10:51
Szabályzat