Globális jelenségek
Érdekes logika: 1780-2005 közt 280-ról 380-ra nõtt a ppm és kimutattak vagy 1-2 fokos melegedést. 380-ról 450-re emelkedés meg 6-8 fok ! 
Arról meg nem írnak, hogy a melegedés szabadít fel sok CO2-t az óceánból, vagyis a CO2 növekedés csak következmény és nem a kiváltó ok. Tény, hogy melegebb van, de ennek a haszna nem elhanyagolandó. Pl. sokkal kevesebb energia kell fûtésre a háztartásokban (szerintem a közlekedés és ipar energiaigénye is kevesebb, ha melegebb van (a jármûveket meg üzemcsarnokokat sem kell annyira fûteni). Amennyi területen fellép az aszály, kb. ugyanakkora területen a boreális övben meg nõ a mg. termelékenysége, északra terjed a mg-i termelés határa félgömbünkön. Ugyanakkor nem kell emberek százmillióinak termálfürdõkbe meg déltengerekre utazni egy kis napozásért, melegvizes dagonyáért, csak kimennek a legközelebbi természetes tópartra akár Skandináviában is !
Arról meg nem írnak, hogy a melegedés szabadít fel sok CO2-t az óceánból, vagyis a CO2 növekedés csak következmény és nem a kiváltó ok. Tény, hogy melegebb van, de ennek a haszna nem elhanyagolandó. Pl. sokkal kevesebb energia kell fûtésre a háztartásokban (szerintem a közlekedés és ipar energiaigénye is kevesebb, ha melegebb van (a jármûveket meg üzemcsarnokokat sem kell annyira fûteni). Amennyi területen fellép az aszály, kb. ugyanakkora területen a boreális övben meg nõ a mg. termelékenysége, északra terjed a mg-i termelés határa félgömbünkön. Ugyanakkor nem kell emberek százmillióinak termálfürdõkbe meg déltengerekre utazni egy kis napozásért, melegvizes dagonyáért, csak kimennek a legközelebbi természetes tópartra akár Skandináviában is !
Ja de utána a bárányfelhõk lelegelik. 
Szeretem ezeket a cikkeket, elrettentõ példának érdemes elolvasni...
Szeretem ezeket a cikkeket, elrettentõ példának érdemes elolvasni...
A jó öreg Abdusszamatov, avagy a ló túloldala. Igazából elintézhetném annyival is, hogy "igen, ez baromság", mert tényleg az, volt már szó róla itt a fórumon. Ha a név alapján visszakeresel, találsz róla egy-két véleményt, megtalálod a kutatásairól szóló netes cikkeket (ill. az azt tartalmazó hsz-eket) is. Ott tudsz a kutatás részleteinek is utánanézni.
A dolog lényege tömören:
Abdusszaatov (aki egyébként egyedül csinálja az említett kutatást, tehát a többes szám nem helytálló a cikkben) ugyanazt csinálja, mint a "klímakutatók": túl kevés adatból túl sok mindenre próbál következtetni, magyarul mondva az elmélete megalapozatlan. Csak õ az általánosan sulykolt felmelegedés ellen oldala lenne, tehát jégkorszakot jövendöl. Ha igaza lett volna, már tavaly beköszöntött volna a glaciális, idén jövõ évtõl ígéri, jövõre majd 2015-tõl fogja.
Most van kedvem írni , úgyhogy erre a cikkre pazarolnék egy-két szót, csak úgy "ismeret-terjesztésképpen".
Szóval mi is a probléma a cikkel?
"Abdussamatov már tíz éve figyeli a Nap aktivitását": tkp. ez a mondat maga a probléma.
Ez a tíz év majdnem egy napciklus. Ahhoz, hogy eldöntsük, hogy egy napciklus rendellenes-e, ahhoz sok napciklust kell megfigyelnünk. Jelenleg a 24. ciklusban vagyunk, aminek a napfoltszámának ismerjük a menetét. Ebbõl a mai napig nem tudtuk eldönteni, hogy rendkívüli-e, van azonban más technika, amivel már 3-4 ciklust végignéztünk, s ezek eredményeivel együtt valóban úgy tûnik, valami nincs rendben. Emellett Abdusszamatov egyetlen ciklusból próbálja megmondani a tutit.
Ez az alap probléma pedig az egész kutatási "eredményeinek", következtetéseinek megbízhatóságát, megalapozottságát borítja.
Van még azért pár dolog, ami ezen kívül is megkérdõjelezhetõ:
"a Földnek 1990 óta negatív az energiaegyenlege"
Szerintem az energiaegyenleg annyira zérus körül ingadozik, hogy azt nem nagyon lehet kimérni. Ha negatív is, az ellentmondana az akkor még ('99-ig biztosan) viszonylag szingnifikánsan kimutatható általános melegedésnek, amely könnyen lehet (de ma már nem biztos), hogy még most is tart. Ha emellett is negatív az energiamérleg, az a szélrendszerek, légtömeg-transzport intenzitásának gyengülését vonja maga után. Kérdés, hogy a gyakoribbá vált meridionális irányítás "ekvivalens-e" a kevesebb szélenergiával. Ez azért sem biztos, mert a gyakori nagy örvényességet mutató mozgásrendszereknek a forgási energiája is nagy. Szóval ezt nehéz átgondolni.
"...amelyet a tartalékaiból igyekszik kinyerni" Milyen tartalékaiból, és hogyan fogyhat az el jövõre? Ezt szükség lenne kifejteni, mert ekkora klímaváltozás ilyen rövid idõ alatt a pliocén óta biztosan nem történt, még a Dryas-események is legalább évtizedes idõskálájúak voltak. Egy ilyen példa nélküli esemény lejátszódását mindig meg kell magyarázni részletesen, erre a kutatás nem ad választ.
Az sem igaz mellesleg, hogy az Antarktiszon csökken a jégtakaró, legfeljebb stagnál, vagy inkább egy kicsit növekszik az utóbbi években.
A Baszkin-féle elméletek sem nyerték el egyébként a széleskörû elfogadottságot, de tény, õk legalább óvatosan kezelik a helyzetet, nem próbálnak meg mindent kihozni a semmibõl. Ha a pleisztocént tekintjük, akkor a Baszkinék által hangoztatott elmélet csak azért a legvalószínûbb folytatás, mert eddig is az történt (amit a cikk is ír a végén). De egyáltalán nem biztos, hogy "pont ez" a melegedési idõszak "pont a következõ" glaciális elõtti "pont utolsó" melegedés lenne.
(Pont. )
A dolog lényege tömören:
Abdusszaatov (aki egyébként egyedül csinálja az említett kutatást, tehát a többes szám nem helytálló a cikkben) ugyanazt csinálja, mint a "klímakutatók": túl kevés adatból túl sok mindenre próbál következtetni, magyarul mondva az elmélete megalapozatlan. Csak õ az általánosan sulykolt felmelegedés ellen oldala lenne, tehát jégkorszakot jövendöl. Ha igaza lett volna, már tavaly beköszöntött volna a glaciális, idén jövõ évtõl ígéri, jövõre majd 2015-tõl fogja.
Most van kedvem írni
, úgyhogy erre a cikkre pazarolnék egy-két szót, csak úgy "ismeret-terjesztésképpen".Szóval mi is a probléma a cikkel?
"Abdussamatov már tíz éve figyeli a Nap aktivitását": tkp. ez a mondat maga a probléma.
Ez a tíz év majdnem egy napciklus. Ahhoz, hogy eldöntsük, hogy egy napciklus rendellenes-e, ahhoz sok napciklust kell megfigyelnünk. Jelenleg a 24. ciklusban vagyunk, aminek a napfoltszámának ismerjük a menetét. Ebbõl a mai napig nem tudtuk eldönteni, hogy rendkívüli-e, van azonban más technika, amivel már 3-4 ciklust végignéztünk, s ezek eredményeivel együtt valóban úgy tûnik, valami nincs rendben. Emellett Abdusszamatov egyetlen ciklusból próbálja megmondani a tutit.
Ez az alap probléma pedig az egész kutatási "eredményeinek", következtetéseinek megbízhatóságát, megalapozottságát borítja.
Van még azért pár dolog, ami ezen kívül is megkérdõjelezhetõ:
"a Földnek 1990 óta negatív az energiaegyenlege"
Szerintem az energiaegyenleg annyira zérus körül ingadozik, hogy azt nem nagyon lehet kimérni. Ha negatív is, az ellentmondana az akkor még ('99-ig biztosan) viszonylag szingnifikánsan kimutatható általános melegedésnek, amely könnyen lehet (de ma már nem biztos), hogy még most is tart. Ha emellett is negatív az energiamérleg, az a szélrendszerek, légtömeg-transzport intenzitásának gyengülését vonja maga után. Kérdés, hogy a gyakoribbá vált meridionális irányítás "ekvivalens-e" a kevesebb szélenergiával. Ez azért sem biztos, mert a gyakori nagy örvényességet mutató mozgásrendszereknek a forgási energiája is nagy. Szóval ezt nehéz átgondolni.
"...amelyet a tartalékaiból igyekszik kinyerni" Milyen tartalékaiból, és hogyan fogyhat az el jövõre? Ezt szükség lenne kifejteni, mert ekkora klímaváltozás ilyen rövid idõ alatt a pliocén óta biztosan nem történt, még a Dryas-események is legalább évtizedes idõskálájúak voltak. Egy ilyen példa nélküli esemény lejátszódását mindig meg kell magyarázni részletesen, erre a kutatás nem ad választ.
Az sem igaz mellesleg, hogy az Antarktiszon csökken a jégtakaró, legfeljebb stagnál, vagy inkább egy kicsit növekszik az utóbbi években.
A Baszkin-féle elméletek sem nyerték el egyébként a széleskörû elfogadottságot, de tény, õk legalább óvatosan kezelik a helyzetet, nem próbálnak meg mindent kihozni a semmibõl. Ha a pleisztocént tekintjük, akkor a Baszkinék által hangoztatott elmélet csak azért a legvalószínûbb folytatás, mert eddig is az történt (amit a cikk is ír a végén). De egyáltalán nem biztos, hogy "pont ez" a melegedési idõszak "pont a következõ" glaciális elõtti "pont utolsó" melegedés lenne.
(Pont.
)
Van!
Annyi, mint ahogy a magyar kutatók a 2000-es évek elején lévõ 1-2 száraz évbõl azt a következtetést vonták le, hogy ezentúl sivatag lesz Magyarország, a 2006/2007-es tél után rendkívül enyhe teleket prognosztizáltak, amikor is olyan enyhe telek lehetnek, hogy a búza(!) nem kapja meg a kellõ téli hidegigényét(!), aztán a globális felmelegedés miatt a mediterrán klíma északabbra húzódik, át kell gondolni Magyarország növénytermesztését a melegedés miatt, sõt.
Az egyik meteorológus vagy klímakutató azt is mondta, hogy a vegetációs idõszak két hónappal fog kitolódni, mert tovább fog tartani a nyár és korábban jön a tavasz!!!!!
Stb, stb, stb.
A kutatók úgy nézem sémákban gondolkodnak, ha egyáltalán gondolkodnak...
Bár.....én is írtam hasonlót ez év februárjában Link
Hm-hm!
És hellyel-közzel be is jött, nehezen akar véget érni a tél!
Annyi, mint ahogy a magyar kutatók a 2000-es évek elején lévõ 1-2 száraz évbõl azt a következtetést vonták le, hogy ezentúl sivatag lesz Magyarország, a 2006/2007-es tél után rendkívül enyhe teleket prognosztizáltak, amikor is olyan enyhe telek lehetnek, hogy a búza(!) nem kapja meg a kellõ téli hidegigényét(!), aztán a globális felmelegedés miatt a mediterrán klíma északabbra húzódik, át kell gondolni Magyarország növénytermesztését a melegedés miatt, sõt.
Az egyik meteorológus vagy klímakutató azt is mondta, hogy a vegetációs idõszak két hónappal fog kitolódni, mert tovább fog tartani a nyár és korábban jön a tavasz!!!!!
Stb, stb, stb.
A kutatók úgy nézem sémákban gondolkodnak, ha egyáltalán gondolkodnak...
Bár.....én is írtam hasonlót ez év februárjában Link
Hm-hm!
És hellyel-közzel be is jött, nehezen akar véget érni a tél!
Nemtudom volt-e Link Megmondom õszintén nem értek a klímaváltozáshoz, ezért várnám a hozzáértõk véleményét. Szerintetek ez oltári nagy baromság, vagy van valamilyen alapja?
Norvégia, amirõl Usrin már beszélt!
"Norvégia:
Kald mars
Den første vårmåneden ble langt ifra vårlig. Månedstemperaturen for hele landet var tre grader under normalen.
Kaldest var det i høyereliggende strøk i Sør-Norge og på Finnmarksvidda med 4–5 grader under normalen.
Fjoråret er den varmeste marsmåneden som er registrert med 4,5 grader over normalen, mens 1962 ble kaldest med 4,8 grader under normalen.
Se påsken i bilder fra hele landet
Rekordtørt i sør, klissvått i nord
Mange søringer har ikke hatt bruk for paraplyen i mars i det hele tatt! Her har det kun kommet mellom 0-25 prosent av normal nedbørsum.
Tørrest har det vært på Østlandet og Vestlandet med under 20 prosent av normal nedbørsum.
– Flere stasjoner som har målt nedbør i mer enn 100 år har satt nye rekorder for laveste månedsnedbør. Det er Ørje i Østfold som har den lengste observasjonsrekka som går tilbake til 1896. Her har det aldri vært så tørt i mars, bekrefter klimaforsker Jostein Mamen.
Hideg március
A tavasz elsõ hónapja messze nem volt tavaszias. A havi átlaghõmérséklet az egész országban három fokkal a normális alatt volt.
A leghidegebb Norvégia déli részén a nagyobb magasságokban és a Finnmark-fennsíkon volt, 4-5 fokkal a normális alatt maradva.
Tavaly volt Norvégiában a legmelegebb március, amit valaha mértek, ami 4,5 fokkal volt magasabb a megszokottnál, míg 1962-ben mérték a leghidegebbet, 4,8 fokkal alacsonyabbat a normálisnál.
A déliek legtöbbjének egyáltalán nem kellett használnia az esernyõt márciusban! Ott a szokásos csapadéknak mindössze 0-25 százaléka hullott.
Legszárazabbak a keleti és nyugati országrészek, ahol a csapadékmennyiség mindenütt 20% alatt maradt.
- Több állomáson a mért csapadék szerint 100 éves negatív csapadékrekordot döntött a március a valaha mért legalacsonyabb havi csapadékkal. A leghosszabb adatsor Ørje a Østfold-on 1896-ig nyúlik vissza. Ez is megerõsíti, hogy soha nem volt olyan száraz március, mint az idei, erõsíti meg Jostein Mamen, klímakutató."
"Norvégia:
Kald mars
Den første vårmåneden ble langt ifra vårlig. Månedstemperaturen for hele landet var tre grader under normalen.
Kaldest var det i høyereliggende strøk i Sør-Norge og på Finnmarksvidda med 4–5 grader under normalen.
Fjoråret er den varmeste marsmåneden som er registrert med 4,5 grader over normalen, mens 1962 ble kaldest med 4,8 grader under normalen.
Se påsken i bilder fra hele landet
Rekordtørt i sør, klissvått i nord
Mange søringer har ikke hatt bruk for paraplyen i mars i det hele tatt! Her har det kun kommet mellom 0-25 prosent av normal nedbørsum.
Tørrest har det vært på Østlandet og Vestlandet med under 20 prosent av normal nedbørsum.
– Flere stasjoner som har målt nedbør i mer enn 100 år har satt nye rekorder for laveste månedsnedbør. Det er Ørje i Østfold som har den lengste observasjonsrekka som går tilbake til 1896. Her har det aldri vært så tørt i mars, bekrefter klimaforsker Jostein Mamen.
Hideg március
A tavasz elsõ hónapja messze nem volt tavaszias. A havi átlaghõmérséklet az egész országban három fokkal a normális alatt volt.
A leghidegebb Norvégia déli részén a nagyobb magasságokban és a Finnmark-fennsíkon volt, 4-5 fokkal a normális alatt maradva.
Tavaly volt Norvégiában a legmelegebb március, amit valaha mértek, ami 4,5 fokkal volt magasabb a megszokottnál, míg 1962-ben mérték a leghidegebbet, 4,8 fokkal alacsonyabbat a normálisnál.
A déliek legtöbbjének egyáltalán nem kellett használnia az esernyõt márciusban! Ott a szokásos csapadéknak mindössze 0-25 százaléka hullott.
Legszárazabbak a keleti és nyugati országrészek, ahol a csapadékmennyiség mindenütt 20% alatt maradt.
- Több állomáson a mért csapadék szerint 100 éves negatív csapadékrekordot döntött a március a valaha mért legalacsonyabb havi csapadékkal. A leghosszabb adatsor Ørje a Østfold-on 1896-ig nyúlik vissza. Ez is megerõsíti, hogy soha nem volt olyan száraz március, mint az idei, erõsíti meg Jostein Mamen, klímakutató."
Azt hiszem, nem volt folyamatos a változás, de errõl most nem tudok úgy részleteket. Ugye azt is úgy sejtjük, hogy nagyjából '99 óta az addig tartó melegedõ tendencia megtorpant, ennek ellenére "egyeseknek" sikerült kihoznia, hogy ha csak ezredekkel is, de gyakorlatilag folyamatos a melegedés azóta is. És ennek a mondatnak a "folyamatos a melegedés" részét igyekeznek kihangsúlyozni.
Nos: a megtorpanás hatása olyan, hogy ha '99-ig 150 év alatt a lineáris trend +0,85°C/150év-et ad, akkor azt mostanra talán leviszi +0,8°C/150évre.
Amit Cauchy ír késõbb, azzal is egyetértek. Nálunk a fizikában ez úgy mûködik, hogy valamilyen elméleti úton megpróbálok egy függvényalakot levezetni, és azt méréssel igazolni. (Az ilyen levezetésben elõfordulhat, hogy sorfejtéssel közelítek, akkor meg lehet próbálni megbecsülni az ez által okozott hibát is, amire még mindig van matematikai módszer.) Ha visszakaptam a méréssel a függvényalakot, akkor a mérési eredményekbõl a benne lévõ állandókat is meg tudom határozni, s ha ezeknek már van irodalmi értékük, akkor azzal összevetve vissza tudom ellenõrizni még a mérés helyességét is. (Ha nagy az eltérés az irodalmi és a mért értékek között, akkor a mérés elve helyes, de valamit technikailag elrontottam.)
A levegõben ez nincs meg, kaotikus rendszer nem így viselkedik, ezért ilyen elméleti függvényalakot nem tudunk feltételezni. Az én véleményem azonban annyiban különbözik (talán?), hogy ebben az esetben is érdemes ezzel-azzal próbálkozni. Kíváncsi lennék például, hogy ha egy A+Bt+C*sin(Dt+E) alakot illesztenénk, akkor mekkora lenne a B-nek a hibája? Valamint, hogy kapnánk-e értelmezhetõ értékeket C-re és D-re (könnyen elképzelhetõ, hogy az AMO miatt megjelenne valami).
Nos: a megtorpanás hatása olyan, hogy ha '99-ig 150 év alatt a lineáris trend +0,85°C/150év-et ad, akkor azt mostanra talán leviszi +0,8°C/150évre.
Amit Cauchy ír késõbb, azzal is egyetértek. Nálunk a fizikában ez úgy mûködik, hogy valamilyen elméleti úton megpróbálok egy függvényalakot levezetni, és azt méréssel igazolni. (Az ilyen levezetésben elõfordulhat, hogy sorfejtéssel közelítek, akkor meg lehet próbálni megbecsülni az ez által okozott hibát is, amire még mindig van matematikai módszer.) Ha visszakaptam a méréssel a függvényalakot, akkor a mérési eredményekbõl a benne lévõ állandókat is meg tudom határozni, s ha ezeknek már van irodalmi értékük, akkor azzal összevetve vissza tudom ellenõrizni még a mérés helyességét is. (Ha nagy az eltérés az irodalmi és a mért értékek között, akkor a mérés elve helyes, de valamit technikailag elrontottam.)
A levegõben ez nincs meg, kaotikus rendszer nem így viselkedik, ezért ilyen elméleti függvényalakot nem tudunk feltételezni. Az én véleményem azonban annyiban különbözik (talán?), hogy ebben az esetben is érdemes ezzel-azzal próbálkozni. Kíváncsi lennék például, hogy ha egy A+Bt+C*sin(Dt+E) alakot illesztenénk, akkor mekkora lenne a B-nek a hibája? Valamint, hogy kapnánk-e értelmezhetõ értékeket C-re és D-re (könnyen elképzelhetõ, hogy az AMO miatt megjelenne valami).
Annyi bizonyos, hogy a jégsapka olvadása átrendezi a légtömegek átlagos eloszlását, a depressziók és magas nyomású központok helyét. Az már kevésbé bizonyos, hogy ez milyen mechanizmusokon keresztül történik.
Szerintem semmilyen hosszúságú adatsor nem elég, mivel az éghajlat (a hõmérséklet) hosszútávon nem egy állandó átlag körül ingadozik, hanem "folyamatosan változó átlag"-ot követ. Ráadásul a változások is véletlenszerûen és ugrásokkal következnek be.
Az a baj az emberek nagy részével, hogy arányosságból is csak általában egyet ismernek, az egyenes arányosságot, és eloszlást is csak egyet, a Gauss-eloszlást (amirõl nem si tudnak, de használják, hogy az átlagos a legvalószínûbb) és ezzel próbálnak mindenre magyarázatot találni.
Bármely más összefüggés érthetetlen számukra...
Az a baj az emberek nagy részével, hogy arányosságból is csak általában egyet ismernek, az egyenes arányosságot, és eloszlást is csak egyet, a Gauss-eloszlást (amirõl nem si tudnak, de használják, hogy az átlagos a legvalószínûbb) és ezzel próbálnak mindenre magyarázatot találni.
Bármely más összefüggés érthetetlen számukra...
Cauchy, Salo!
Köszönöm a választ!
Ez a 0,8 fokos 150 év alatti melegedés ez folyamatosnak látszik, vagy mondjuk úgy, hogy 1948-ig melegedett, 1990-ig hûlt, majd azóta ismét melegedett?
Van információnk arról, hogy amikor azt hiszem az 1920-1950 közötti idõszakban melegebb nyarak voltak, a sarki jégsapkák hogyan viselkedtek?
1960-1990 között egyértelmûen hidegebb nyarak voltak, úgyhogy akkor gondolom nem csökkent a területük.
Feltûnõen sokszor láttunk az elmúlt 10-15 évben meleg anticiklonok a Brit-szigetek felett, Skandinávia felett, ezek szokták blokkolni a nyugati áramlást, napokig, hetekig tanyáznak egy helyben, ezek okozzák azt, hogy a korábban jellemzõbb nyugat-keleti áramlás észak-délire változott.
Ezek miatt a meleg anticiklonok miatt olvadhat a jégsapka?
Vagy ezek már amiatt lehetnek ott, mert olvad a jégsapka?
Köszönöm a választ!
Ez a 0,8 fokos 150 év alatti melegedés ez folyamatosnak látszik, vagy mondjuk úgy, hogy 1948-ig melegedett, 1990-ig hûlt, majd azóta ismét melegedett?
Van információnk arról, hogy amikor azt hiszem az 1920-1950 közötti idõszakban melegebb nyarak voltak, a sarki jégsapkák hogyan viselkedtek?
1960-1990 között egyértelmûen hidegebb nyarak voltak, úgyhogy akkor gondolom nem csökkent a területük.
Feltûnõen sokszor láttunk az elmúlt 10-15 évben meleg anticiklonok a Brit-szigetek felett, Skandinávia felett, ezek szokták blokkolni a nyugati áramlást, napokig, hetekig tanyáznak egy helyben, ezek okozzák azt, hogy a korábban jellemzõbb nyugat-keleti áramlás észak-délire változott.
Ezek miatt a meleg anticiklonok miatt olvadhat a jégsapka?
Vagy ezek már amiatt lehetnek ott, mert olvad a jégsapka?
Ahogy Cauchy mondja, konkrétan szerintem lineáris függvényt illesztenek legkisebb négyzetek módszerével.
Az egyes évek hibája viszonylag jó közelítéssel 1/2gyök(2)-szöröse az éves globális absz. min. és max. különbségének, egy 100 éves adatsor esetén a meredekség hibája így ennek a tizedrésze. Ez azt jelenti, hogy ha a 0,8 fok 150 év alatt éppen összemérhetõ a saját hibájával, akkor a Földgolyón mérhetõ legalacsonyabb és legmagasabb hõmérséklet közötti különbség várható értéke az kb. 28°C. Ezt Zabar képes lezavarni egyetlen derült tavaszi napon .
Persze ennek a különbségnek is van szórása, és ez nem normál eloszlású, hanem talán khi-négyzet, ami azt tudja, hogy a várható értékhez képest igen magas értékek viszonylag gyakran elõfordulnak, és ráadásul a centrális határeloszlás sem igaz rájuk, tehát a maximum-érték eloszlásának várható értéke növekszik. (Magyarul, akármilyen hõingás-rekord állt föl egyszer, az elõbb-utóbb megdõl.)
Szóval azt akartam ebbõl kihozni, hogy ezt a 0,8°C-ot nehéz elfogadni szignifikánsnak, de azt sem állíthatjuk, hogy nem szignifikáns. Csak azt állíthatjuk, hogy a rendelkezésünkre álló adatsorok túl rövidek.
Azt is ki lehetne számolni egyébként, hogy mennyire hosszúnak kell lennie az adatsornak, hogy egy adott meredekségû trend, adott hiba mellett, adott biztonsággal (szignifikanciával) helytálló hipotézis legyen.
Az egyes évek hibája viszonylag jó közelítéssel 1/2gyök(2)-szöröse az éves globális absz. min. és max. különbségének, egy 100 éves adatsor esetén a meredekség hibája így ennek a tizedrésze. Ez azt jelenti, hogy ha a 0,8 fok 150 év alatt éppen összemérhetõ a saját hibájával, akkor a Földgolyón mérhetõ legalacsonyabb és legmagasabb hõmérséklet közötti különbség várható értéke az kb. 28°C. Ezt Zabar képes lezavarni egyetlen derült tavaszi napon
.Persze ennek a különbségnek is van szórása, és ez nem normál eloszlású, hanem talán khi-négyzet, ami azt tudja, hogy a várható értékhez képest igen magas értékek viszonylag gyakran elõfordulnak, és ráadásul a centrális határeloszlás sem igaz rájuk, tehát a maximum-érték eloszlásának várható értéke növekszik. (Magyarul, akármilyen hõingás-rekord állt föl egyszer, az elõbb-utóbb megdõl.)
Szóval azt akartam ebbõl kihozni, hogy ezt a 0,8°C-ot nehéz elfogadni szignifikánsnak, de azt sem állíthatjuk, hogy nem szignifikáns. Csak azt állíthatjuk, hogy a rendelkezésünkre álló adatsorok túl rövidek.
Azt is ki lehetne számolni egyébként, hogy mennyire hosszúnak kell lennie az adatsornak, hogy egy adott meredekségû trend, adott hiba mellett, adott biztonsággal (szignifikanciával) helytálló hipotézis legyen.
Nem, az adatsorra illesztenek egy görbét, meghatározzák a függvényt és helyettesítési értéket számolnak.
Amúgy megnézve az adatsorok térbeli eloszlásának asszimetriáját, az mérõmûszerek pontosságát, az adatok hitelességét, én ezt az egészet tájékoztató jellegûnek tekintem...
Amúgy megnézve az adatsorok térbeli eloszlásának asszimetriáját, az mérõmûszerek pontosságát, az adatok hitelességét, én ezt az egészet tájékoztató jellegûnek tekintem...
"az elmúlt 150 évben a Földön +0,8-del nõtt a hõmérséklet."
Node ezt hogy mérik meg?
150 évvel ezelõtt 1863-ban 0,8 fokkal alacsonyabb volt az évi közép, mint a 2012-es vagy hogyan?
Vesznek 150 évvel ezelõtt egy 10 éves idõszakot, meg most egy 10 éveset, és összehasonlítják?
Node ezt hogy mérik meg?
150 évvel ezelõtt 1863-ban 0,8 fokkal alacsonyabb volt az évi közép, mint a 2012-es vagy hogyan?
Vesznek 150 évvel ezelõtt egy 10 éves idõszakot, meg most egy 10 éveset, és összehasonlítják?
"az elmúlt 150 évben a Földön +0,8-del nõtt a hõmérséklet."
Hallani ugyan más számokat is, de nagyjából ennyi lehet. Ezt a mérésekbõl létrehozható statisztikából számolták ki, eme statisztikának a (feltételezett eloszlás szerinti) várható értéke. A kérdésem az, hogy ennek az értéknek mekkora a hibája, valamint az említett statisztikának mekkora (a felt. elo. sz.) szórása? Tudtommal ez a mai módszerek mellett olyan 2-3°C között van. Ha ebbõl kiszámoljuk, akkor a melegedés, mint hipotézis, csak olyan 60-70%-os biztonsággal állítható, ami így nem túl erõs állítás.
Szóval énszerintem már itt bukhat a téma: meg kéne mérni pontosan a globális hõmérséklet-változást. Ehhez ma korszerûsíteni kéne ezerrel, és akkor száz év múlva lenne egy mától kezdõdõ olyan adatsorunk, amibõl talán pontosabban leszûrhetünk valamit, mint most.
Szeke: Nem rossz meglátás amúgy , de hadd tegyem hozzá, ilyen emlékeim szerint volt az utóbbi években (mondom ezt a #8331-re is!), bár nem ilyen erõs, és tartós. Tehát "véletlenül" is ki tud alakulni, és nem hiszem, hogy egyik évrõl a másikra belelépnénk egy újabb kis-jégkorszakba. Viszont ha a Nap továbbra is gyengélkedni fog, vagy még gyengébb lesz, akkor pár éven belül jócskán lerövidülhetnek a tolmácsi röplabda-szezonok (a 05.01-ei bajnokságot ilyenkor már szervezni szoktuk).
Hallani ugyan más számokat is, de nagyjából ennyi lehet. Ezt a mérésekbõl létrehozható statisztikából számolták ki, eme statisztikának a (feltételezett eloszlás szerinti) várható értéke. A kérdésem az, hogy ennek az értéknek mekkora a hibája, valamint az említett statisztikának mekkora (a felt. elo. sz.) szórása? Tudtommal ez a mai módszerek mellett olyan 2-3°C között van. Ha ebbõl kiszámoljuk, akkor a melegedés, mint hipotézis, csak olyan 60-70%-os biztonsággal állítható, ami így nem túl erõs állítás.
Szóval énszerintem már itt bukhat a téma: meg kéne mérni pontosan a globális hõmérséklet-változást. Ehhez ma korszerûsíteni kéne ezerrel, és akkor száz év múlva lenne egy mától kezdõdõ olyan adatsorunk, amibõl talán pontosabban leszûrhetünk valamit, mint most.
Szeke: Nem rossz meglátás amúgy
, de hadd tegyem hozzá, ilyen emlékeim szerint volt az utóbbi években (mondom ezt a #8331-re is!), bár nem ilyen erõs, és tartós. Tehát "véletlenül" is ki tud alakulni, és nem hiszem, hogy egyik évrõl a másikra belelépnénk egy újabb kis-jégkorszakba. Viszont ha a Nap továbbra is gyengélkedni fog, vagy még gyengébb lesz, akkor pár éven belül jócskán lerövidülhetnek a tolmácsi röplabda-szezonok (a 05.01-ei bajnokságot ilyenkor már szervezni szoktuk).
Ezt a képet te fényképezted? :O gratulálok hozzá. Jó kép lett. Nehogy átvegye a NASA! 
Mondjuk lehet, hogy a Nap másik fele meg tele van napfolttal csak rejtegeti! XD
Mondjuk lehet, hogy a Nap másik fele meg tele van napfolttal csak rejtegeti!
XD
Egy rövid, bizonytalankodó Index-cikk: Link (semmi médiabulvár)
Gondoltam, megnézem a Napot, hogy vannak a napfoltok, elvégre maximum környékén vagyunk, jópár kellene rajta legyen. Van rajta 1!!! (Mai Wolf-szám: 24; igen gyenge) Errõl a nagyon aktív Napról készítettem is képet: Link
Hogy milyen változások lehetnek, arról nem sokat, szinte semmit se tudni igazán, mindenesetre hosszú ideje nem volt ilyen a Nap. Egy Maunder-minimum kellene és akkar talán kiderülni, tudja-e jelentõsebben befolyásolni a Föld éghajlatát a Nap rövid idõ alatt. Szerintem igen, de ez csak vélemény, alátámasztani nem tudom.
Hogy milyen változások lehetnek, arról nem sokat, szinte semmit se tudni igazán, mindenesetre hosszú ideje nem volt ilyen a Nap. Egy Maunder-minimum kellene és akkar talán kiderülni, tudja-e jelentõsebben befolyásolni a Föld éghajlatát a Nap rövid idõ alatt. Szerintem igen, de ez csak vélemény, alátámasztani nem tudom.
Igen, tudom, mégis várok a napfolttevékenység és napciklus dolgával, érdeklõdve, de várok.
A Golf-áramlat a tél elején és közepén nagyon erõs volt, a tengerek vize pedig az átlagosnál melegebb volt Európa nyugati partvidékén, tehát bátor lenne azt állítani, hogy 3 éve gyengélkedik. Most néhány hete vettem észre rajta ezt a változást, az elfordulást és gyengülést, eddig (ahogy a telünkön látszott) nem volt ilyen folyamat megfigyelhetõ. Ez a masszív télutó sem az elillanó tél példaképe.
A Golf-áramlat a tél elején és közepén nagyon erõs volt, a tengerek vize pedig az átlagosnál melegebb volt Európa nyugati partvidékén, tehát bátor lenne azt állítani, hogy 3 éve gyengélkedik. Most néhány hete vettem észre rajta ezt a változást, az elfordulást és gyengülést, eddig (ahogy a telünkön látszott) nem volt ilyen folyamat megfigyelhetõ. Ez a masszív télutó sem az elillanó tél példaképe.
Lassan három éve fennáll a Golf-áramban a Hatteras-fok környékén az átlagosnál több és erõs meleg-gyûrûleszakadás, ez jelentõsen csökkenti a meleg-áram vízhozamát.
A naptevékenység ügyében már múlt éve íródó eszmecserénkre emlékeztetlek: Link (ráadásul a március is beleillik a trendbe).
Ráadásul a 23. ciklus utáni hosszú csend, majd a gyenge jelenlegi napciklus egy komolyabb változás elõszobája lehet, már többször linkeltem: Link
A naptevékenység ügyében már múlt éve íródó eszmecserénkre emlékeztetlek: Link (ráadásul a március is beleillik a trendbe).
Ráadásul a 23. ciklus utáni hosszú csend, majd a gyenge jelenlegi napciklus egy komolyabb változás elõszobája lehet, már többször linkeltem: Link
A nagy változásban tényleg közrejátszhat, hogy a Golf-áramlatban van egy kis geller: Link Link hidegebbek az óceánok környékünkön, másfele megy a melegebb víz és a Barents-tengeren még tetõzik a jégkiterjedtség, pedig globálisan már pár hete csökken. Eredménye lehet a negatív NAO és AO, fõleg utóbbi Link valamint a kemény amerikai-európai hidegek, retrogád mozgású atlanti ciklonok, blokk AC-k.
Kell még pár év, a napfolttevékenység vizsgálatához is, kíváncsi leszek, mi várható a közeljövõben.
Kell még pár év, a napfolttevékenység vizsgálatához is, kíváncsi leszek, mi várható a közeljövõben.
Félreértettél. Én nem a következõ jégkorszak kezdetét harangoztam be. Pusztán a nyomási mintázat hasonlóságát emeltem ki.
Volt cikk róla, hogy ez a hideg a globális felmelegedés újabb bizonyítéka, nem? Szóval jön az a globális felmelegedés, nem kell aggódni
Ez a március tényleg rendkívüli, de tavaly meg bõven meleg volt, a telünk langyos volt, extrém hótakaró ugyan többször is kialakult (Ny-on), de átlag alatti se nagyon volt. Azért egy jégkorszak, vagy lehûlõ tendenciát másképp képzelnék el.
Persze a sarki jég drasztikus csökkenését tényleg érdemes vizsgálni, hiszen (függetlenül az okától) biztos nagy hatással van az áramlási rendszerekre (61-90 zonális irányítású évei nagy sarki jéggel járnak együtt?). Ennek hatása persze nem merül ki a "hidegebb tél", "melegebb nyár", "több vihar", "sok hó", "nagy fûtésszámla" kapcsolatokban, hiszen hatásuk millió változással járhat, ráadásul a szubjektív faktortól is meg kell szabadulni (egy enyhe tél is jelenthet hatalmas változást egy másik enyhe télhez képest, pláne egy apró magyarországnyi területre nézve). Ezen felül éves, több éves "ellenpéldák" rondíthatják az adatainkat, melyek ugyanakkor teljesen beleférnek az elméletbe - csak az ellenvélemény kíméletlenül kihasználja (mint most a hideg márciust pl. a globális felmelegedés ellen). Ehhez tehát évtizedes adatsorok kellenek, sok olyan kutató, aki az életét szenteli ennek, és sok nyitott ember, aki bölcs és kritikus marad, nem pedig észreveszi, hogy ha a márciusi csapadék kétszeresét átszámítja Kelvin-fokba, akkor 90%-os valószínûséggel megkapja a decemberi T átlag harmadát stb. aminek túl sok haszna ebben a formában nem lesz...
Ha például igaz a 30 éves periódus elmélete, és becsúszik egy 10 éves periódus, bõven jó lehet még az elmélet (kiindulva abból, hogy igaz, de ezt nem állítom!). Cauchy írta, hogy a véletlen mûködésû rendszerekben az ember mindig is szimmetriát, periódust, ismétlõdést keres, ennek a csábító kényszerét nagyon nehéz legyõzni. Régen mondtam már ezt a példát: dobjatok fel egy érmét 30-szor, és keressetek benne ismétlõdõ mintázatot. Találni fogtok, és némi belemagyarázással (1-2 hibás szakaszt kimagyarázva) gyakorolni lehet, milyen egyszerû ezeket elõállítani - a folyamat is jobban megérthetõ. Az éghajlat erre még jobb terepet kínál, hiszen tele van adattal, ezek nem pontosak és a sok káoszban könnyû hamis tudósok hangzatos mintáit elhinni.
No de kicsit messzire kanyarodtam
A Balaton vízszintjére még egy jó példa: Link milyen szépen helyreállt a csapadékos 2-3 hónaptól! Erre is van jó matematikai gyakorlat: dobáljatok 6 oldalú kockával, és ez legyen a csapadékmennyiség évente. Fogtok olyan szakaszokat találni, ahol kiszáradna a Balaton, de végül helyreáll a rend. Ez nem a természetes visszakorrekció eredménye az oly figyelmes természettõl, hiszen igazából totál nem érdekli a kockát sem, hogy az elmúlt hat dobás összege csak 9... A magyarázat az "átlag" szóban és a nagy számok törvényében keresendõ (tételek, matematikai bizonyítások, valószínûségi szabályok tartoznak ide).
Ez a március tényleg rendkívüli, de tavaly meg bõven meleg volt, a telünk langyos volt, extrém hótakaró ugyan többször is kialakult (Ny-on), de átlag alatti se nagyon volt. Azért egy jégkorszak, vagy lehûlõ tendenciát másképp képzelnék el.
Persze a sarki jég drasztikus csökkenését tényleg érdemes vizsgálni, hiszen (függetlenül az okától) biztos nagy hatással van az áramlási rendszerekre (61-90 zonális irányítású évei nagy sarki jéggel járnak együtt?). Ennek hatása persze nem merül ki a "hidegebb tél", "melegebb nyár", "több vihar", "sok hó", "nagy fûtésszámla" kapcsolatokban, hiszen hatásuk millió változással járhat, ráadásul a szubjektív faktortól is meg kell szabadulni (egy enyhe tél is jelenthet hatalmas változást egy másik enyhe télhez képest, pláne egy apró magyarországnyi területre nézve). Ezen felül éves, több éves "ellenpéldák" rondíthatják az adatainkat, melyek ugyanakkor teljesen beleférnek az elméletbe - csak az ellenvélemény kíméletlenül kihasználja (mint most a hideg márciust pl. a globális felmelegedés ellen). Ehhez tehát évtizedes adatsorok kellenek, sok olyan kutató, aki az életét szenteli ennek, és sok nyitott ember, aki bölcs és kritikus marad, nem pedig észreveszi, hogy ha a márciusi csapadék kétszeresét átszámítja Kelvin-fokba, akkor 90%-os valószínûséggel megkapja a decemberi T átlag harmadát stb. aminek túl sok haszna ebben a formában nem lesz...
Ha például igaz a 30 éves periódus elmélete, és becsúszik egy 10 éves periódus, bõven jó lehet még az elmélet (kiindulva abból, hogy igaz, de ezt nem állítom!). Cauchy írta, hogy a véletlen mûködésû rendszerekben az ember mindig is szimmetriát, periódust, ismétlõdést keres, ennek a csábító kényszerét nagyon nehéz legyõzni. Régen mondtam már ezt a példát: dobjatok fel egy érmét 30-szor, és keressetek benne ismétlõdõ mintázatot. Találni fogtok, és némi belemagyarázással (1-2 hibás szakaszt kimagyarázva) gyakorolni lehet, milyen egyszerû ezeket elõállítani - a folyamat is jobban megérthetõ. Az éghajlat erre még jobb terepet kínál, hiszen tele van adattal, ezek nem pontosak és a sok káoszban könnyû hamis tudósok hangzatos mintáit elhinni.
No de kicsit messzire kanyarodtam
A Balaton vízszintjére még egy jó példa: Link milyen szépen helyreállt a csapadékos 2-3 hónaptól! Erre is van jó matematikai gyakorlat: dobáljatok 6 oldalú kockával, és ez legyen a csapadékmennyiség évente. Fogtok olyan szakaszokat találni, ahol kiszáradna a Balaton, de végül helyreáll a rend. Ez nem a természetes visszakorrekció eredménye az oly figyelmes természettõl, hiszen igazából totál nem érdekli a kockát sem, hogy az elmúlt hat dobás összege csak 9... A magyarázat az "átlag" szóban és a nagy számok törvényében keresendõ (tételek, matematikai bizonyítások, valószínûségi szabályok tartoznak ide).
Azért hogy elkenõdne a szája a sok globális felmelegedés-hívõnek, ha még május végén is havazgatna Európában!
Aztán a június amolyan március elejei idõt hozna, végül júliusra már majdnem beérne a korai cseresznye.....amikor bejönne egy -5 fok és rommá fagyna minden!
Egyébként ezt olvasva gyorsan visszanéztem az 1958-as márciust, amikor az egyetlen olyan nap volt 1901 óta, amikor Nagykanizsán negatív T max volt egyetlen nap erejéig.
(Ugye most 3 napon át volt negatív T max -2-3 fokokkal.)
Akkor ugyanígy nem akartak szûnni a hidegbetörések, csak jött le a hideg egymás után, mintha sosem akarna megszûnni!
Szóval akkor is volt március 15 és március 31 között egy helyben toporgó ciklon az Atlanti-óceánon, sõt, visszafelé is mozgott ugyanúgy, mint ahogy most.
Annyi, hogy ott 24 óránként van egy térkép, de azért 1-2 napot ott is visszafelé ment.
Aztán abból sem lett jégkorszak.
Más kérdés, hogy utána jött a 60-tól 90-ig tartó kiegyenlítettebb, nyugati áramlásosabb idõszak.
Szóval lehet, hogy ez a helyzet után lassan vége ér ez az õrült idõjárás, és kissé kiegyenlítettebb lesz?
Az vicces lenne, most mindenki majd várja a jégkorszakot, aztán 1-2 év múlva zonális enyhébb telek lennének!
Mint ahogy azt hitték a tudósok, hogy a 2003-as aszályos év után bele kell vezetni a Rábát a Balatonba, aztán koppantak 2005-ben, amikor meg majdnem kiöntött a Balaton.
2006/2007 tele után azt hitték, mostantól aztán olyan enyhe telek lesznek, hogy még a búza sem kapja meg a téli hidegigényét, aztán meg lehet nézni milyen telek vannak.
Várták a globális felmelegedést, erre olyan szélsõségek vannak, hogy a melegedés mellett eltörpülnek.
Most majd várják a jégkorszakot, szóval pont fordítva lesz!
Aztán a június amolyan március elejei idõt hozna, végül júliusra már majdnem beérne a korai cseresznye.....amikor bejönne egy -5 fok és rommá fagyna minden!
Egyébként ezt olvasva gyorsan visszanéztem az 1958-as márciust, amikor az egyetlen olyan nap volt 1901 óta, amikor Nagykanizsán negatív T max volt egyetlen nap erejéig.
(Ugye most 3 napon át volt negatív T max -2-3 fokokkal.)
Akkor ugyanígy nem akartak szûnni a hidegbetörések, csak jött le a hideg egymás után, mintha sosem akarna megszûnni!
Szóval akkor is volt március 15 és március 31 között egy helyben toporgó ciklon az Atlanti-óceánon, sõt, visszafelé is mozgott ugyanúgy, mint ahogy most.
Annyi, hogy ott 24 óránként van egy térkép, de azért 1-2 napot ott is visszafelé ment.
Aztán abból sem lett jégkorszak.
Más kérdés, hogy utána jött a 60-tól 90-ig tartó kiegyenlítettebb, nyugati áramlásosabb idõszak.
Szóval lehet, hogy ez a helyzet után lassan vége ér ez az õrült idõjárás, és kissé kiegyenlítettebb lesz?
Az vicces lenne, most mindenki majd várja a jégkorszakot, aztán 1-2 év múlva zonális enyhébb telek lennének!
Mint ahogy azt hitték a tudósok, hogy a 2003-as aszályos év után bele kell vezetni a Rábát a Balatonba, aztán koppantak 2005-ben, amikor meg majdnem kiöntött a Balaton.
2006/2007 tele után azt hitték, mostantól aztán olyan enyhe telek lesznek, hogy még a búza sem kapja meg a téli hidegigényét, aztán meg lehet nézni milyen telek vannak.
Várták a globális felmelegedést, erre olyan szélsõségek vannak, hogy a melegedés mellett eltörpülnek.
Most majd várják a jégkorszakot, szóval pont fordítva lesz!
Egy érdekes jelenségre hívnám fel a figyelmet: Az Atlanti óceáni ciklon semmit sem halad kelet felé, sõt, holnap retrográd mozgással nyugat felé elindul vissza! Szombatig nyugatnak tart, majd ismét vesztegelni kezd. Hétfõ: Izlandi minimum sehol, magasnyomás Izland és Skandinávia között. Észak-Skandináv ciklonrendszer. Aki olvasta Bjerknes rekonstrukcióit, az tudja, hogy egy a Kis-Jégkorszak nyomási musztere.
A -25 és +40 már éppen kilengés, hiszen a 70-es évekig a múlt században alapvetõen -35 és +35 között szóródtak. A melegedés itthon és globálisan nem kétséges, az elmúlt 150 évben a Földön +0,8-del nõtt a hõmérséklet.
Az már egy másik kérdés, hogy ez mennyire természetes folyamat, mennyire az emberi beavatkozás következménye? Valóban beszélhetünk hokiütõ effektusról? Fog-e gyorsulni a felmelegedés? Egyelõre stagnáló (VáraljaMet, 7856-os bejegyzés grafikája), de 2020 és 30 körül ismét melegedõ szakaszba lép? Ismét 0,4 körüli értékkel fog melegedni 2-3 évtized alatt? A jelenlegi ismeretek alapján azonban komolytalannak tûnik, hogy a század végéig 3 vagy esetleg még több fokkal emelkedjen a hõmérséklet.
Az már egy másik kérdés, hogy ez mennyire természetes folyamat, mennyire az emberi beavatkozás következménye? Valóban beszélhetünk hokiütõ effektusról? Fog-e gyorsulni a felmelegedés? Egyelõre stagnáló (VáraljaMet, 7856-os bejegyzés grafikája), de 2020 és 30 körül ismét melegedõ szakaszba lép? Ismét 0,4 körüli értékkel fog melegedni 2-3 évtized alatt? A jelenlegi ismeretek alapján azonban komolytalannak tûnik, hogy a század végéig 3 vagy esetleg még több fokkal emelkedjen a hõmérséklet.
Már sokszor leírtam, hogy a Földön irdatlan vízmennyiség van (alighanem ilyen, ehhez hasonló égitestrõl nem tudunk) és a légköri folyamatok kulcsa az óceán és a légkör vízpárája. Szerintem a CO2 tartalom jelentõsége túlzott, bár 1-2 %-ban felelõs lehet bizonyos folyamatokért (akár felmelegedésért). Jelenleg kb. az a politikai nagyhelyzet, hogy az agyakba bemosták, hogy 98 %-ban a CO2 növekedése felel mindenért (hidegért,melegért), pedig szerintem csak a hideg vagy meleg miatt csökken vagy növekszik, hisz az óceán és bioszféra tartalmazza a mobil szén legnagyobb részét és abból jut ki (ill. oda be) a légköri CO2. Al Gore hívei szerint a nyúl viszi a puskát, vagyis a légköri CO2 irányítja az óceánt és nem fordítva, pedig a tömege úgy aránylik hozzá, mint mákszem a Himalájához.
A Föld története a légkör kilengéseivel van tele, de a kilengések azért egy egyensúly körül szóródnak hosszû távon. Más bolygók esetében, ahol van légkör, tudtommal nem állt vissza az inga, hanem vagy felforrósodtak, vagy jégbe fagytak végérvényesen. Nálunk is ez lett volna, ha a szárazföldek döntõ uralomra jutnak. Bekavarnak a légkörbe, ha nagyon egy helyben csoportosulnak, de most aránylag szétszóródtak. A legnagyobb Eurázsia bizony szélsõséges (Szibéria,Turáni -alföld,Tibet) is, a tengerek nagy távolsága miatt (nem is nagyon laknak a belsejében). A nagy kataklizmák (óriásvulkán kitörések, eljegesedések, égitest becsapódások, özönvíz) után a légkör szerencsénkre mindig visszanyerte középállását, ami körül szóródik ugyan most is rendesen, de a medián maradt. Nem jó, ha nagy az amplitúdó, de még rosszabb, ha elhagyja a közepet, vagyis nem -25 és +40 között lenne az országos T szórás, mint tavaly, hanem mondjuk -15 és +50, vagy -35 és +30 közt.
A Föld története a légkör kilengéseivel van tele, de a kilengések azért egy egyensúly körül szóródnak hosszû távon. Más bolygók esetében, ahol van légkör, tudtommal nem állt vissza az inga, hanem vagy felforrósodtak, vagy jégbe fagytak végérvényesen. Nálunk is ez lett volna, ha a szárazföldek döntõ uralomra jutnak. Bekavarnak a légkörbe, ha nagyon egy helyben csoportosulnak, de most aránylag szétszóródtak. A legnagyobb Eurázsia bizony szélsõséges (Szibéria,Turáni -alföld,Tibet) is, a tengerek nagy távolsága miatt (nem is nagyon laknak a belsejében). A nagy kataklizmák (óriásvulkán kitörések, eljegesedések, égitest becsapódások, özönvíz) után a légkör szerencsénkre mindig visszanyerte középállását, ami körül szóródik ugyan most is rendesen, de a medián maradt. Nem jó, ha nagy az amplitúdó, de még rosszabb, ha elhagyja a közepet, vagyis nem -25 és +40 között lenne az országos T szórás, mint tavaly, hanem mondjuk -15 és +50, vagy -35 és +30 közt.
Mi lehet az oka annak, hogy a hajózás történelmében több évszázada voltak olyan utazások északon, amik azóta is megismételhetetlenek? Az általad leírtaknak az ellenkezõjét is felteheted. Egy dologra szeretném felhívni a figyelmed: A sarkkörön túli területeken a téli alacsony jégborítottság jelentõsen megnöveli a világûrbe kisugárzott energia mértékét. A besugárzás energiája (már ahol felkel a nap) a beesési szög és az idõtartam miatt rendkívül alacsony. A kisugárzás folyamatos. Ha a területet folytonos, (max. néhány m!!!) vastagságú jég fedi, a kisugárzott energia töredékére csökken. A jég a keveredõ vízhez képest nagyon rossz hõvezetõ. Ne tévesszen meg az, hogy a jégfelületen több tíz fokkal alacsonyabb hõmérséklet alakul ki a kisugárzás miatt: a világûrig tartó légoszlop tömege kb. 10 m vízoszlop tömegének felel meg, a fajhõje a levegõnek (akár azonos nyomáson, akár azonos térfogaton) 30 éves emlékeim szerint sokkal kisebb, mint a vízé, valamint néhány 1000 m nagyságrendû vízoszlop van az északi pólus környezetében (sõt a Föld felszínének kétharmadán), aminek energia tartalma a légköréhez képest iszonyatos. Ha a klímaváltozást a Föld energia háztartásának különbözõ behatásokra történõ megváltozásaként fogod fel, amiben a hidroszféra és a krioszféra tárolt energia mennyiségének változása és az atmoszféra energia mennyiség változásának a kapcsolata a kérdés, lehet, hogy ilyen kérdéseket nem teszel fel. Emberi léptékben felfoghatatlan energia mennyiségekrõl van szó, a szállítási folyamatokat alig ismerjük. Nézz a déli pólus felé: Az ottani jelentõs jégborítás növekedést is a globális felmelegedés, a zemberi cokettõ kibocsátás okozza?
Valami oka van,annak hogy ez a makro helyzet kialakult. Évtizedeken át,sõt mióta a mérések vannak egy évszázada ilyen még nem volt. Önkéntelenül összekötõdik ez azzal,hogy amióta a mérések léteznek,ilyen drasztikusan nyáron nem csökkent le az Északi-sark jege és a folyamat évtizedek óta tart,tehát nem véletlen kilengés. Mi lehet a következmény,ha feltehetõen nemsokára egyszer elfog fogyni a jég északról?
Érdekes dolog ez: az átlagostól melegebb és a hidegebb idõjárást is ugyanaz a jelenség okozná? Ennyire Janus-arcú lenne a földi légkör?
Link
Ekkora baromságot ritkán olvasni, lényegében azt sugallja, hogy idén beköszöntött a globális felmelegedés.
Én nem állok be a globális felmelegedés tagadói közé, de mindenféle túlzást, szélsõséget is elvetek, ezt a cikket pedig vérlázítóan komolytalannak tartom. Persze, az közlõ esetében már semmin nem lepõdök meg.
Szerintem a 27-en meglepõdnél
És mennyi volt a forró napok száma?
Úgy emlékszem aszi írt errõl egy cikket a helyi újságotokban, megvan az valahol?
És mennyi volt a forró napok száma?
Úgy emlékszem aszi írt errõl egy cikket a helyi újságotokban, megvan az valahol?
Tavaly 73 hõségnap volt, elõtte 52, idén 34-re számítok, de 27-en sem lepõdnék meg.
Szia Witch!
Nekem is az az érzésem, hogy félreértetted Thermometert. Szerintem nagyon jól összefoglalta a jelenlegi, klimatológiában használt vizsgálati módszerek nehézségeit, és azok néhány lehetséges okát is.
De szerintem nem azt akarta ezzel mondani, hogy akkor vessük el az egészet, mert használhatatlan lenne, vagy ilyesmi, hanem éppen azt, hogy ezekkel a problémákkal mindenképpen szembesülnünk KELL, mert jelenleg nincsenek ennél jobb vizsgálati módszerek (a tudomány még nem tart ott). Én legalábbis így értelmeztem, és e szemszögbõl nézve én nagy mértékben egyetértek vele.
(Persze, ha egyes jelenségeknek a fizikai okait feltárnánk, akkor jóval elõrébb lennénk, akkor a statisztika helyett egzaktabb módszer is a kezünkbe kerülne, s emiatt fontosak a kutatások ebbe az irányba is. Addig azonban az a remény, hogy a statisztikai módszerek is képesek leírni a klímát, ezért ez irányban is fontosak a kutatások.)
Ezen kívül még valami: én is tudom, hogy helyes út megmaradni a materiális tényeknél, egyszerûen azért, mert azt "láttuk" (bár a szemünk káprázhatott -> mérési hiba). Az is biztos, hogy saját kútfõbõl - akármilyen hibás a mérés - jobb adatot nem tudunk "kitalálni". Ezért fontos kutatási terület a múltbeli mérések hibáinak megbecslése is.
Viszont szerintem a szubjektív-jellegû megfigyelések, melyekre Floo és Thermometer is gyakran hivatkozik, szintén nem kezelhetõek hasraütésként. De pont az elõbb leírtak miatt az ilyeneket mindig alá kell támasztani (vagy meg kell cáfolni) méréssel (ez vagy sikerül, vagy nem). Ezek után indulhat érdemi vizsgálat egy-egy megfigyelt jelenségrõl.
Én továbbra is hasznosnak tartom az eszmecserét .
Nekem is az az érzésem, hogy félreértetted Thermometert. Szerintem nagyon jól összefoglalta a jelenlegi, klimatológiában használt vizsgálati módszerek nehézségeit, és azok néhány lehetséges okát is.
De szerintem nem azt akarta ezzel mondani, hogy akkor vessük el az egészet, mert használhatatlan lenne, vagy ilyesmi, hanem éppen azt, hogy ezekkel a problémákkal mindenképpen szembesülnünk KELL, mert jelenleg nincsenek ennél jobb vizsgálati módszerek (a tudomány még nem tart ott). Én legalábbis így értelmeztem, és e szemszögbõl nézve én nagy mértékben egyetértek vele.
(Persze, ha egyes jelenségeknek a fizikai okait feltárnánk, akkor jóval elõrébb lennénk, akkor a statisztika helyett egzaktabb módszer is a kezünkbe kerülne, s emiatt fontosak a kutatások ebbe az irányba is. Addig azonban az a remény, hogy a statisztikai módszerek is képesek leírni a klímát, ezért ez irányban is fontosak a kutatások.)
Ezen kívül még valami: én is tudom, hogy helyes út megmaradni a materiális tényeknél, egyszerûen azért, mert azt "láttuk" (bár a szemünk káprázhatott -> mérési hiba). Az is biztos, hogy saját kútfõbõl - akármilyen hibás a mérés - jobb adatot nem tudunk "kitalálni". Ezért fontos kutatási terület a múltbeli mérések hibáinak megbecslése is.
Viszont szerintem a szubjektív-jellegû megfigyelések, melyekre Floo és Thermometer is gyakran hivatkozik, szintén nem kezelhetõek hasraütésként. De pont az elõbb leírtak miatt az ilyeneket mindig alá kell támasztani (vagy meg kell cáfolni) méréssel (ez vagy sikerül, vagy nem). Ezek után indulhat érdemi vizsgálat egy-egy megfigyelt jelenségrõl.
Én továbbra is hasznosnak tartom az eszmecserét
.
72 új hsz. ebben a rovatban nem semmi. Igaz eléggé el voltam havazva mostanában - sajnos csak átvitt értelemben. Baromi érdekes eszmecsere folyt itt.
Az 1939-1942-es idõszakról pedig az a véleményem, hogy a Vangenheim által is megnevezett, 1940-60 közötti meridionális cirkulációs korszak kulminációja lehetett, baromi nagy amplitúdójú Rossby hullámokkal, hetekig elhúzódó elõoldali(1939) vagy éppen hátoldali(1940) periódusokkal, azaz rendkívül nyújtott és lassan forduló Namias-ciklusokkal.
Vázolva:
1939: hosszan tartó, stabil elõoldali helyzetek
1940: hosszan tartó, példátlanul stabil hátoldali helyzetek
1942: télen is és nyáron is hosszan tartó elõoldali/hátoldali helyzetek.
Baromi érdekes eszmecsere folyt itt.Az 1939-1942-es idõszakról pedig az a véleményem, hogy a Vangenheim által is megnevezett, 1940-60 közötti meridionális cirkulációs korszak kulminációja lehetett, baromi nagy amplitúdójú Rossby hullámokkal, hetekig elhúzódó elõoldali(1939) vagy éppen hátoldali(1940) periódusokkal, azaz rendkívül nyújtott és lassan forduló Namias-ciklusokkal.
Vázolva:
1939: hosszan tartó, stabil elõoldali helyzetek
1940: hosszan tartó, példátlanul stabil hátoldali helyzetek
1942: télen is és nyáron is hosszan tartó elõoldali/hátoldali helyzetek.
Mint térképész, a következõt szeretném hozzátenni az eszmecseréhez: lehet, hogy az adatok megjelenítésének változtatása elõtérbe hozná a statisztikákban rejlõ "szellemet". Két okból jutott ez eszembe:
1. az ember vizuális lény, és megfelelõ megjelenítés esetén olyan összefüggések meglátása válik könnyebbé, melyek egyszerûbb ábrákon, diagramokon rejtve maradnak (aktuális példaként a nemrég elvégzett földtömegszámítást tudom felhozni, mérési és szerkesztési hibákat sikerült feltárnom még a számítás megkezdése elõtt azzal, hogy elforgattam a jól megszokott EOV-s felülnézetet)
2. rémlik valami olvasmányom a korai numerikus modellezésrõl, amiben egy pofa fázistérben ábrázolta a kísérletében létrehozott rendszer állapotait, és szép ábrákat kapott, amik minden újabb és újabb kísérlet esetén hasonlóak voltak, noha nem volt két ugyanolyan állapota a rendszernek. Lorenz-et vajon mennyire vezette a helyes megoldás, egy új elmélet létrehozása felé az ábrázolás milyensége? Szerintem nagyon! (Közben találtam egy cikket errõl: Link )
Hogy konkrét ötlettel is elõrukkoljak: a blokk-periódusok megléte (ha vannak ilyenek) térképen ábrázolva talán jobban elõtûnnének (thermometer egyik hozzászólásában volt utalás hasonlóra, szinoptikai térképek elemzésére...), akár durva generalizálás igénybevételével, ahol csak a ciklon- és anticiklon középpontok pályái lennének feltüntetve, erõsségüknek és/vagy tartósságuknak megfelelõ jelkulcsozással, színezéssel.
Így egy-egy mérõhely környezetének megváltozása talán nem okozna akkora galibát, mert így, az AC- vagy C-központ meghatározásakor, az összes akkor elérhetõ állomás adatát figyelembe vennénk. Nem tudom, egy ilyen megvalósításban a statisztikus és mérési hibák hogy viselkednének, ennek nem vagyok szakértõje.
További ötletként egy "3D-s átlagos geopotenciál-domborzati térkép (vagy animáció)" létrehozása is felmerült bennem. Hogy mi is ez? Egy grid-szerû felületekbõl (az egyes gridek adott idõintervallumban megfelelnének egy-egy mérõhely idõintervallumra esõ adott nyomású légrétegének geopotenciáljára vonatkozó átlagának) álló 3D-s animáció, ahol a gyakori ciklonközpont-vonulási útvonalak völgyek lennének, anticiklonoknál meg gerincek, hátak.
1. az ember vizuális lény, és megfelelõ megjelenítés esetén olyan összefüggések meglátása válik könnyebbé, melyek egyszerûbb ábrákon, diagramokon rejtve maradnak (aktuális példaként a nemrég elvégzett földtömegszámítást tudom felhozni, mérési és szerkesztési hibákat sikerült feltárnom még a számítás megkezdése elõtt azzal, hogy elforgattam a jól megszokott EOV-s felülnézetet)
2. rémlik valami olvasmányom a korai numerikus modellezésrõl, amiben egy pofa fázistérben ábrázolta a kísérletében létrehozott rendszer állapotait, és szép ábrákat kapott, amik minden újabb és újabb kísérlet esetén hasonlóak voltak, noha nem volt két ugyanolyan állapota a rendszernek. Lorenz-et vajon mennyire vezette a helyes megoldás, egy új elmélet létrehozása felé az ábrázolás milyensége? Szerintem nagyon! (Közben találtam egy cikket errõl: Link )
Hogy konkrét ötlettel is elõrukkoljak: a blokk-periódusok megléte (ha vannak ilyenek) térképen ábrázolva talán jobban elõtûnnének (thermometer egyik hozzászólásában volt utalás hasonlóra, szinoptikai térképek elemzésére...), akár durva generalizálás igénybevételével, ahol csak a ciklon- és anticiklon középpontok pályái lennének feltüntetve, erõsségüknek és/vagy tartósságuknak megfelelõ jelkulcsozással, színezéssel.
Így egy-egy mérõhely környezetének megváltozása talán nem okozna akkora galibát, mert így, az AC- vagy C-központ meghatározásakor, az összes akkor elérhetõ állomás adatát figyelembe vennénk. Nem tudom, egy ilyen megvalósításban a statisztikus és mérési hibák hogy viselkednének, ennek nem vagyok szakértõje.
További ötletként egy "3D-s átlagos geopotenciál-domborzati térkép (vagy animáció)" létrehozása is felmerült bennem. Hogy mi is ez? Egy grid-szerû felületekbõl (az egyes gridek adott idõintervallumban megfelelnének egy-egy mérõhely idõintervallumra esõ adott nyomású légrétegének geopotenciáljára vonatkozó átlagának) álló 3D-s animáció, ahol a gyakori ciklonközpont-vonulási útvonalak völgyek lennének, anticiklonoknál meg gerincek, hátak.
Kedves Dalma, úgy látom, teljesen félreértetted a mondandómat. A legkevésbé sem unom a vitát, a "konklúzió" szó nem a lezárás kívánását volt hivatva kifejezni, hanem azt, hogy bizonyos alapvonalai már látszanak a fórum közvélekedésének a témában.
A vita nemhogy nem untat -ellenkezõleg, kifejezetten felvillanyoz. Roppant érdekes látni, ahogy egy eddig még nem igazolt, ám megsejtett, évtizedekre terjedõ makrocirkulációs tendenciát próbálunk igazolni (vagy cáfolni)
Az egzakt tudományhoz való viszonyulásom: a legteljesebb tisztelet. Magam is természettudományos végzettségû ember vagyok, és elõbbi hozzászólásaimban egyértelmûen kifejezésre juttattam, hogy enélkül a módszer nélkül a nyugati civilizáció embere aligha igazodna el a jelenségek között, s modern-posztmodern világunkat jórészt ennek a gondolkodásmódnak köszönhetjük.
Csupán arra szerettem volna rávilágítani, hogy minden metódusnak megvannak a maga korlátai -ennek is. A kalapács pl. kitûnõ szerszám, nagyon sok mindenre jó -de képet nem lehet festeni vele.
A magam részérõl továbbra is nagy kedvvel veszek részt az eszmecserében, és érdeklõdve fogadom megnyilvánulásaidat.
A vita nemhogy nem untat -ellenkezõleg, kifejezetten felvillanyoz. Roppant érdekes látni, ahogy egy eddig még nem igazolt, ám megsejtett, évtizedekre terjedõ makrocirkulációs tendenciát próbálunk igazolni (vagy cáfolni)
Az egzakt tudományhoz való viszonyulásom: a legteljesebb tisztelet. Magam is természettudományos végzettségû ember vagyok, és elõbbi hozzászólásaimban egyértelmûen kifejezésre juttattam, hogy enélkül a módszer nélkül a nyugati civilizáció embere aligha igazodna el a jelenségek között, s modern-posztmodern világunkat jórészt ennek a gondolkodásmódnak köszönhetjük.
Csupán arra szerettem volna rávilágítani, hogy minden metódusnak megvannak a maga korlátai -ennek is. A kalapács pl. kitûnõ szerszám, nagyon sok mindenre jó -de képet nem lehet festeni vele.
A magam részérõl továbbra is nagy kedvvel veszek részt az eszmecserében, és érdeklõdve fogadom megnyilvánulásaidat.
Szia!
Én nem gondolom, hogy haszontalan volt az alábbi párbeszéd, bár látom, hogy te már roppantul unalmasnak találod és lezárnád.
Talán van, aki mégis érdekesnek találta, ne adj Isten, még tanult is belõle, eretnek statisztika...
Nem tartom követendõ példának, hogy mindenki úgy nyilatkoztasson ki dolgokat, hogy "úgy érzem, szerintem stb..." és ezt a fajta kinyilatkoztatást ezt követõen mindenkinek kutya kötelessége elfogadni és leborulni az illetõ nagysága elõtt. Miért baj az, ha bárki megkérdezi a másiktól, hogy ugyan mire alapozta a feltevését, csak nem megálmodta? Esetleg vitába száll vele, ha nem ért egyet.
Komolyan nem értelek....
Miért baj az, hogy más másképpen lát bizonyos dolgokat és miért kell leoltani, mert nem úgy vélekedik a környezetérõl, mint egy sámán vagy jövõbelátó, hanem maradna a materiális tényeknél?
Szerk: Szerintem Floo-van teljesen normális hangnemben érveltünk és nem sértegettük egymást. Talán még tanultunk is egymástól....
Én nem gondolom, hogy haszontalan volt az alábbi párbeszéd, bár látom, hogy te már roppantul unalmasnak találod és lezárnád.
Talán van, aki mégis érdekesnek találta, ne adj Isten, még tanult is belõle, eretnek statisztika...
Nem tartom követendõ példának, hogy mindenki úgy nyilatkoztasson ki dolgokat, hogy "úgy érzem, szerintem stb..." és ezt a fajta kinyilatkoztatást ezt követõen mindenkinek kutya kötelessége elfogadni és leborulni az illetõ nagysága elõtt. Miért baj az, ha bárki megkérdezi a másiktól, hogy ugyan mire alapozta a feltevését, csak nem megálmodta? Esetleg vitába száll vele, ha nem ért egyet.
Komolyan nem értelek....
Miért baj az, hogy más másképpen lát bizonyos dolgokat és miért kell leoltani, mert nem úgy vélekedik a környezetérõl, mint egy sámán vagy jövõbelátó, hanem maradna a materiális tényeknél?
Szerk: Szerintem Floo-van teljesen normális hangnemben érveltünk és nem sértegettük egymást. Talán még tanultunk is egymástól....
A mostani, hosszas vita konklúziójaként az fogalmazódott meg bennem, hogy a szóban forgóhoz hasonló éghajlatingadozások meglétének számszerû adatokkal való bizonyítása nagyon nehézkes és kétséges. Ha betévedünk a számok erdejébe, ott az átlagok, mediánok, szórások ingoványos talaján találjuk magunkat. Statisztikai kimutatást így is, meg úgy is lehet interpretálni:
számodra az derül ki az adatsorokból, hogy a szélsõséges hõmérsékletek, csapadékhozamok gyakorisága nõtt (nézetem szerint igazad is van), míg mások ugyanabból azt látják igazolva, hogy szó sincs ilyesmirõl -még kevésbé holmi periódikusságról.
Természetesen nem a mennyiségi analízis létjogosultságát akarom elvitatni, hiszen vannak olyan összefüggések a természetben, melyek enélkül rejtve maradnának. Azonban egy módszer esetén mindig vannak dolgok, melyek esetében az remekül beválik, másoknál kevésbé, és olyan is van, melynél teljesen csõdöt mond. Tudomásul kell venni, hogy nem minden bizonyítható be fekete-fehéren, mint a Pithagorasz-tétel a matematikában. Ez utóbbi mondatom nem is neked van adresszálva, alighanem egyetértesz ezzel a kitétellel. De vannak olyanok, akik túlhajtják a természettudományos egzaktságot: azt mondják, amit nem lehet igazolni, az nincs is...
Hogy az orvostudomány területérõl hozzak példát: olyan ez, mintha valaki azt követelné, hogy számszerûleg, statisztikailag differenciáljuk el például a kanyarót a fekete himlõtõl.
Határozzuk meg a kiütések átlagos átmérõjét, számszerûsítsük színintenzitásukat, és a nyert adatokból vonjunk le következtetést a betegség milyenségére vonatkozólag. Kicsit ilyen jellegûek voltak itt a fórumon az éghajlatingadozás statisztikai "megfogására" irányuló próbálkozások. Holott az orvos nem így diagnosztizál. A tünetek jórészt szubjektív megfigyelésére, azok összefüggéseire támaszkodik, nemkülönben az összbenyomásra, amit a beteg kelt, és persze sokéves tapasztalatára. Sajnos -vagy hála Istennek- az idõjárás nem holmi technikai apparátus, melynek viselkedését kvantitatíve teljes mértékben, és jól megfoghatjuk. Sok tekintetben olyan, mint az elõbb említett beteg.
Egészen pontosan, itt általában hiába keresünk egyetlen, abszolút bizonyító erejû tényt. Kis tények vannak, melyek önmagukban nagyon keveset, vagy semmit sem bizonyítanak. Összességükben azonban, minthogy gyakran határozottan mutatnak bizonyos irányba, legalábbis sokat sejtetõek.
Aztán az is eszembe jutott, hogy nem kéne a dolgot a szélsõségekre kihegyezni. Túl a statisztikai interpretáció kétességén, ezek (ha vannak) csupán következmények -következményei a meridionális áramlások túlsúlyának, a légköri képzõdmények lelassult áthelyezõdésének. Tehát, inkább a szinoptikai térképek archivumában kellene kutakodni.
Sajnos, itt is nagy nehézség jelentkezik. A muszterek egy része teljes egyértelmûséggel meridionális, más részük ugyanolyan egyértelmûen zonális. A többi viszont hibrid: ha akarom ebbe, ha akarom abba a kategóriába tartozik, a megítélés elég szubjektív.
Az ilyen cirkulációs képeket statisztikailag feldolgozni- hát, több mint rögös út.
Szóval, úgy néz ki, ez a zonális kontra meridionális korszak probléma kemény dió, nem egykönnyen adja meg magát.
Egyébként nekem sincs szemernyi kétségem sem az eltolódás valódiságáról, mégis, mikor valami vizsgáló eljárással közeledik felé az ember, az egész problematika kicsúszni látszik a kezébõl.
számodra az derül ki az adatsorokból, hogy a szélsõséges hõmérsékletek, csapadékhozamok gyakorisága nõtt (nézetem szerint igazad is van), míg mások ugyanabból azt látják igazolva, hogy szó sincs ilyesmirõl -még kevésbé holmi periódikusságról.
Természetesen nem a mennyiségi analízis létjogosultságát akarom elvitatni, hiszen vannak olyan összefüggések a természetben, melyek enélkül rejtve maradnának. Azonban egy módszer esetén mindig vannak dolgok, melyek esetében az remekül beválik, másoknál kevésbé, és olyan is van, melynél teljesen csõdöt mond. Tudomásul kell venni, hogy nem minden bizonyítható be fekete-fehéren, mint a Pithagorasz-tétel a matematikában. Ez utóbbi mondatom nem is neked van adresszálva, alighanem egyetértesz ezzel a kitétellel. De vannak olyanok, akik túlhajtják a természettudományos egzaktságot: azt mondják, amit nem lehet igazolni, az nincs is...
Hogy az orvostudomány területérõl hozzak példát: olyan ez, mintha valaki azt követelné, hogy számszerûleg, statisztikailag differenciáljuk el például a kanyarót a fekete himlõtõl.
Határozzuk meg a kiütések átlagos átmérõjét, számszerûsítsük színintenzitásukat, és a nyert adatokból vonjunk le következtetést a betegség milyenségére vonatkozólag. Kicsit ilyen jellegûek voltak itt a fórumon az éghajlatingadozás statisztikai "megfogására" irányuló próbálkozások. Holott az orvos nem így diagnosztizál. A tünetek jórészt szubjektív megfigyelésére, azok összefüggéseire támaszkodik, nemkülönben az összbenyomásra, amit a beteg kelt, és persze sokéves tapasztalatára. Sajnos -vagy hála Istennek- az idõjárás nem holmi technikai apparátus, melynek viselkedését kvantitatíve teljes mértékben, és jól megfoghatjuk. Sok tekintetben olyan, mint az elõbb említett beteg.
Egészen pontosan, itt általában hiába keresünk egyetlen, abszolút bizonyító erejû tényt. Kis tények vannak, melyek önmagukban nagyon keveset, vagy semmit sem bizonyítanak. Összességükben azonban, minthogy gyakran határozottan mutatnak bizonyos irányba, legalábbis sokat sejtetõek.
Aztán az is eszembe jutott, hogy nem kéne a dolgot a szélsõségekre kihegyezni. Túl a statisztikai interpretáció kétességén, ezek (ha vannak) csupán következmények -következményei a meridionális áramlások túlsúlyának, a légköri képzõdmények lelassult áthelyezõdésének. Tehát, inkább a szinoptikai térképek archivumában kellene kutakodni.
Sajnos, itt is nagy nehézség jelentkezik. A muszterek egy része teljes egyértelmûséggel meridionális, más részük ugyanolyan egyértelmûen zonális. A többi viszont hibrid: ha akarom ebbe, ha akarom abba a kategóriába tartozik, a megítélés elég szubjektív.
Az ilyen cirkulációs képeket statisztikailag feldolgozni- hát, több mint rögös út.
Szóval, úgy néz ki, ez a zonális kontra meridionális korszak probléma kemény dió, nem egykönnyen adja meg magát.
Egyébként nekem sincs szemernyi kétségem sem az eltolódás valódiságáról, mégis, mikor valami vizsgáló eljárással közeledik felé az ember, az egész problematika kicsúszni látszik a kezébõl.
Ebben az az érdekes, hogy a legtöbb hõségnapot Szegeden 1927-ben és 1946-ban regisztrálták (62 nap mindkét évben).
Szóval 1946-ban úgy hangzott volna egy bulvárlap szalagcíme, hogy:
"Idén beállítottuk az 1927-es hõségnap rekordot (62 nappal), míg 6 éve (1940-ben) 50 zord napot regisztráltak Szegeden, mely szintén rekord. Növekszik a szélsõségek száma...." 
Ez aztán a szélsõséges évszázad.
Szóval 1946-ban úgy hangzott volna egy bulvárlap szalagcíme, hogy:
"Idén beállítottuk az 1927-es hõségnap rekordot (62 nappal), míg 6 éve (1940-ben) 50 zord napot regisztráltak Szegeden, mely szintén rekord. Növekszik a szélsõségek száma...."
Ez aztán a szélsõséges évszázad.
Igen, értettem a szándékod, hogy bizonyítani szeretted volna, hogy máskor is voltak egyik évrõl a másikra bekövetkezõ drasztikus kilengések.
Én csak azt szerettem volna érzékeltetni, hogy az az 1939-es nyár nem is volt olyan nagyon szélsõséges.
Bér kétségtelen, hogy a rákövetkezõ nyárhoz képest valóban kiemelkedõ volt.
Élvezettel olvasom az eszmecseréteket, csak így tovább...
Én csak azt szerettem volna érzékeltetni, hogy az az 1939-es nyár nem is volt olyan nagyon szélsõséges.
Bér kétségtelen, hogy a rákövetkezõ nyárhoz képest valóban kiemelkedõ volt.
Élvezettel olvasom az eszmecseréteket, csak így tovább...
Utolsó észlelés
Térképek
Radar
Aktuális hõmérséklet
Aktuális szél
Utolsó kép
Időjárás-változás | 2025-07-14 10:51
Szabályzat