Globális jelenségek

Természetesen ötlet van, de inkább már okozat mint ok.

Abból indulok ki, hogy 2007-es tanulmány szerint 2013-ra gyakorlatilag jég mentsenek kellett volna lenni a sarkoknak nyáron, igaz itt az északi sarkról van szó. Viszont délen egy hajó nyár közepén jég fogságában van, és ott tovább hízik a jég. Szóval az én egyszerû fapados módszereimnél, a tudomány sokkal nagyobb technikával rendelkezik mégis milyen hatalmas tévedésekben vannak.

Én máshogy közelítettem meg a dolgot, elõször kutattam visszafelé ami mint mondtam fapadosan de azért elég jól sikerült. Ebbõl egész jó összefüggéseket sikerül találni, és egy általam felépített elméletet kreálni. Ez természetesen magánvélemény, de ha már tudományos fórum ezért írtam le. viszont tisztába vagyok, hogy finomítani kell, mert van még mit rajta.

Annyi azért tisztán látható, hogy mind a zonális korszak, mind az extra kontinentális is egy-egy kis szeletet foglal el az elmúlt évszázadok klímáján, mármint amit többnyire biztosan vissza lehet nézni. Ez rövid idõ ez is tény, de nehezen tudok elképzelni esetleg más korszakot. Igaz tudunk még jégkorszakról meg jó meleg már-már trópusi korszakról hazánk területérõl és biztosan volt is de ebbe azért nem mentem bele.

Szóval, hogy miért változnak miért alakulnak ki és miért áll fent egy-egy korszak akár tartósan? Arról igazából nem sokat lehet tudni. A légkör valamiért rá áll egy-egy típusra és azt folyamatosan fenntartja. Ebben vannak idõnként epizód jellegû váltások, de amire ebbõl az állapotból kizökken ahhoz kell valami, valami nagy "sokk" a légkörnek.
Lásd a tavalyi tél mediterrán ciklon dömpingét, a Dunántúl majd az Alföld is belefulladt a hóba. És itt picibe volt nagy "sokk" a légkörnek, miszerint megérkezett tavasz és elfogyott a hidegbázisa. No egy ilyet képzeljünk el nagyban. Gondoltam naptevékenységre az óceánok módosult áramlási rendszerére, valamint a Hurrikánok szerepére, az észak-afrikai passzát erõsebb hatására. De mint írtam a légkörnek valami erõs hatás kell ami egy-egy állapotból kibillentse.

Az éghajlatváltozással kapcsolatban mindig példaként hozzák a sarki jégtakarók zsugorodását. Most meg épp egy jég fogságába rekett hajóról szólnak a hírek, olyan helyrõl, ahol normálisan ilyenkor teljesen hajózhatónak kellene lennie a tengernek.

Érdekes, mégsem hallom a globális lehülésrõl szóló híradásokat.

De ötleted sincs? Azért valami munkahipotézisre csak szükség lenne... Ha másért nem, legalább hogy kizárhassuk.

Ezt senki sem tudja! És mi okozza? Azt sem!:-)
Egy biztos, hogy 4 korszakra lehet boncolni hazánk éghajlatát, nagy vonalakban. Itt nem csak a havi közép számít hanem pl csapadék is. Azonban legfõbb hogy az áramlás valamiért lehetõvé teszi, ezekben az években hazánk szélsõ értékeinek egymás után történõ aránylag gyors változásait.
Teszem azt, hogy az 1940-es év volt az egyik leghidegebb, de pl az 1942-es, vagy az 1947-es szeptember az egyik legforróbb. Valamint hogy -35 és 42 fok között, az egész medence területén meg akár -38 és közel 43-44 fok közötti értékek is elõfordultak, szinte egyik évrõl a másikra. Ezek már nagyon a határon vannak, de pl ebben a két évtizedben, és itt ne szorosan arra a 20 évre gondoljunk, bizony több alkalommal is elõfordult. Míg a másik két szélsõ évtizedben a 70-es években és az 1910-es években ez nem volt jellemzõ, persze pl 1917-ben ott is volt zord idõ februárban, és bizony nyáron 40 fok feletti hõmérséklet is azonban 90%-ban nem ez volt a jellemzõ.
Persze mindet finomítani kell, de ezt amit leírtam jó eséllyel lehet használni.
Néhány estét, és órát eltöltöttem velük:-)

A meridionális áramlásnál azonban lehet elõoldali és hátoldali dominancia is. Vangenheim például külön is választja e kétfajta meridionális altípust. "E" betûvel jelölte a meridionális áramlást K-európai magas nyomású gerinccel és "C" betûvel a meridionális áramlást Nyugat-európai magasnyomású gerinccel. A két altípus eloszlása valószínûleg nagyon nem mindegy abból a szempontból amit felvetettél.

Hmm-hmm. 1988-ban és 1989-ben nem képzõdött hótakaró Svájcban az alföldi területeken, amire az utóbbi 700 évben nem volt példa. Ez aligha következhetett volna be, ha nem lettek volna izomból zonálisak ezek a telek. A saját emlékeimben is igen enyhe és hóban szegény telek szerepelnek a 80-as évek utolsó harmadából.

A 40-es évek talány számomra. Ekkorra ugyanis már 10-20%-kal lecsökkent az arktikus jég kiterjedése, 1925-ben pedig már az európai gleccserek is megkezdték a hátrálást.

A szombathelyi állomás az állomásleírás szerint 1965 óta ugyanazon a helyen mér (külterület, repülõtér). 1950-tõl 1965-ig szintén a repülõtéren mértek, de egy másik helyen.
Örültem volna, ha találtam volna hivatalos OMSZ adatokat a 2000 és 2010 közötti idõszakra, de valamiért még nem tették közkinccsé õket (a napijelentéseket pedig nem akartam egyenként végigböngészni).
Az OGIMET adatokhoz: nem min. és max. értékbõl számolt napi közepeket adtak meg. Az adatsorokból ez látszik, mert a megadott napi közép nem egyezik meg a min. és max. érték számtani közepével. Sajnos azt nem tudom, hogy az adatsoruk milyen mérõhelyrõl (honnan) származik.

A kiegészítéseidet egyébként köszönöm.

A 2000-es évek teleinek idõjárásához még annyit tennék hozzá (Szombathelyre vonatkozik), hogy a 2002-2003-as tél kivételével egyetlen olyan tél sem volt az évtizedben, amelynek során legalább két hónap középhõmérséklete szignifikánsan hidegebbnek bizonyult volna a sokéves átlagnál. Így valóban voltak rendkívül hideg idõszakok, de ezek mindig rövidnek bizonyultak, vagy nem tudtak ugyanazon tél során megismétlõdni.

A téli középhõmérsékletek átlagszámításába egyébként azért kezdtem bele, mert több helyen szó volt róla, hogy a DAI index az 1980-2010-es évek decemberi átlagához van viszonyítva, nem pedig az 1970-2000-es évek decemberi átlagához. Az elõbbi pedig Hari szerint magasabb érték, ebbõl pedig nyilvánvalóan következik, hogy akkor a 00-ás évek decemberei melegebbek voltak a 70-es évek decembereinél. Szombathely esetében azonban ez pont nem így volt, a 70-es évek decembereinek átlaga +0,66°C volt, a 00-ás éveké pedig +0,55°C-nak adódott, igaz, hogy ez utóbbi az OGIMET adatbázisa szerint számított érték.

Legvégül csak érdekességként: 1962-63-as tél (Szombathely) havi középhõmérsékletek: december: -3,9°C, január -6,1°C, február: -5,6°C

Így van, az 1980-as évek abszolút nem voltak zonális jellegûek.

És mi okozza az általad elnevezett "erõs kontinentális" korszakokat? Mikor lesz a következõ ilyen?

Picit pontosítanék, a klímával kapcsoltban. A teljesen zonális idõszak nálunk durván két évtized volt az 1970-es és az 1910-es. A többi, mint az 1980-as és az 1960-as egy átmenti korszakhoz van inkább köze. A 2000-es és az 1930-es egy kontinentális, és van egy általam elnevezett extra vagy erõs kontinentális korszak pl 1880 vagy 1940-es évtized.
A zonális korszakokban egy enyhe tél dominanciát figyelhetünk meg, míg az átmenetibe vagy a kontinentálisban pedig érzékeny a keményebb hideg periódusokra.

Amit írtál helyénvaló lenne, csak van néhány dolog amivel kb 1990-tõl számolni kell, pl a városhatás, vagy a mérési körülmények megváltozása, valamint az árnyékolás technika, és állomás áthelyezés, ha ezt nem számoltad akkor fals képet kapsz és valószínû, hogy az ogimet min-max értékét vetted, valamint az sem mindegy, hogy melyik frissítést céloztad meg.

Abban viszont igazad van, hogy a 2000-es évek elején a februárok átlaga magas volt sorozatban, és ott volt a 2006-07-es tél extra kimagasodó eredményével. Azt viszont nem számoltad, hogy az elmúlt 13 télen több és nagyobb arányban voltak kemény fagyos idõszakok amelyek a min-max értékbõl nem derülnek ki. Így a számításokkal vigyázni kell, és sajnos ebbõl születnek a felmelegedés históriák. Pedig csak egyszerû odafigyelést igényel a dolog.

Talán elfogadott nézetnek tekinthetõ (legalábbis itt a Metneten), hogy hazánk éghajlatában zonálisabb jellegû és meridionálisabb jellegû korszakok váltják egymást.
Zonálisabb jellegû idõszaknak mondható a nagyjából az 1960-tól 1990-ig tartó idõszak, az azóta eltelt 20 egynéhány évben pedig inkább a meridionálisabb hatások voltak erõteljesebbek.

Zonális idõszakokban inkább az óceáni hatások, meridionális idõszakokban inkább a szárazföldi hatások érvényesülnek jobban hazánkban. Ebbõl következik, hogy a zonális idõszakokban az enyhébb tél és a hûvösebb nyár, míg a meridionális idõszakokban a hidegebb tél és a melegebb nyár a jellemzõbb.

Az elmúlt 50 év (1960-tól 2010-ig) teleinek középhõmérsékletét (december, január és február hónapot figyelembe véve) vizsgáltam meg Szombathely állomás adatait. Választásom azért esett Szombathelyre, mert adatai megtekinthetõk a met.hu adatbázisban, illetve az itt található állomások közül a legnyugatabbra fekvõ hely, vagyis elvben a leginkább érzékeny a zonális hatásokra. Az adatok 1960-61-es téltõl az 1999-2000-es télig a met.hu OMSZ adatbázisából vannak, 2000-2001-es téltõl a 2009-2010-es télig pedig az ogimet.com adatbázisból.

Évtizedekre lebontva a következõ téli középhõmérsékleteket kaptam:

A "zonális" idõszak:
1960-as évtized: -1,41°C
1970-es évtized: +0,37°C
1980-as évtized: -0,26°C

A "meridionális" idõszak:

1990-es évtized: +0,06°C
2000-es évtized: +0,46°C

A meglepõ tény: a zonális telek hidegebbek voltak, mint a meridionális telek. Még akkor is, ha kivesszük a sorból az 1960-as éveket, amikor meglepõen zordak voltak a telek a késõbbiekhez képest.
A "dühöngõ" zonalitás korszakában, az 1970-es években - igaz, hogy melegebb telek sora volt - de még így is összességében hidegebb volt a telek középhõmérséklete, mint a 2000-es években.
Az 1980-as évtized téli középhõmérséklete pedig jóval alacsonyabb volt, mint akár az 1990-es, akár a 2000-es évtized téli középhõmérskélete.

A 70-es 80-as években a nyarak hozták a zonális jegyeket (jóval hûvösebbek voltak), mint a 90-es 00-ás meridionális nyarak.
Kérdés: a téli meridionalitás miért nem hozta a 90-es, 00-ás években az "elvárt" hidegebb téli idõt a 70-es, 80-as évek teleihez képest.
A nyarakra miért érvényes a zonális korszak-hûvösebb, meridionális korszak-melegebb idõ?
A telekre miért nem érvényes a zonális korszak-enyhébb, meridionális korszak-hidegebb tél?

Véleményem szerint az elmúlt húsz-huszonöt évben jellemzõbb meridionális dominancia a telek tekintetében csak annyira volt elég, hogy ellensúlyozza a lassú általános melegedõ tendenciát, azaz a meridionális teleket középhõmérsékletét nagyjából egálra hozta a korábbi zonális telek középhõmérsékletével.
Ebbõl következõen lehetséges az, hogy ha újra beindul a zonális korszak, akkor a telek középhõmérséklete ugrásszerûen növekedni fog?

Tény, hogy télen (azaz egy elvileg nagyobb hidegbázisú idõszakban) a Rossby-hullámok gyakrabban alakulnak ki, illetve jobban befolyásolják az idõjárás alakulását. Viszont gondolj bele, voltak telek, ahol egy viszonylag kis méretü hidegmag É-Amerkiában extrém telet okozott, miközben nálunk szinte nem volt tél. Azaz a dolog nem ilyen egyszerü. Tény, hogy a Rossby-hullámok nagy hõmérsékleti gradiens mellett elvileg erõsebbek. A meridionalitás kialakulása azonban sokkal több tényezõtõl függ (a tipikus "mi volt elõbb - a tyúk vagy a tojás?" esete). A jetstream "normál" esetben viszonylag zavarmentes lefutású. Egy megváltozó hõmérsékleti gradiens (pl. az É-i-sark megváltozott energiaegyütthatója) viszont zavart vált ki a jetstream lefutásában - ezzel megkezdõdik a Rossby-hullámok kialakulása; az ismert módon É felõl egy hideg légtömeg indul meg D felé (teknõ) és D felõl meleg légtömeg É felé (kezdõdõ AC). Most azonban még egy fontos tényezõt kell megvizsgálnunk - mégpedig hogy ez hol történik. A Rossby-hullámok egyik legfõbb befolyásoló tényezõje a kontinentális akadályok megléte. Víz-szárazföld eloszlás, hegységek, síkságok, stb., mind máshogy befolyásolják a hullámzást. Ha a jetstream zavara pl. egy síkság felett alakul ki, akkor általában nem történik semmi, hiszen szinte nincs orografikus akadály. Ha a hullám "beakad" egy hegységbe, akkor megerõsödik a hullámzás. Ekkor azonban egy újabb tényezõ jön a képbe, az egész rendszer ugyanis a legáramlatok forgatónyomatékának az egyensúlyi állapotra való törekvésérõl szól. Az örvényességbõl adódó hullámzás ellen hat a Coriolis-erõ, ami ideális esetben szimplán visszaállítja a hullámzást és csupán kiegyenlítõ erõként hat. A gyakorlatban azonban ez a visszaállítás nem sikerül nulla egyenleggel, hanem túllõ a célon, ez a hullámzás rezonanciája. Igazából pedig ez a teknõképzõdés mozgatórugója, az egész egy öngerjesztõ rendszer lesz, a Rossby-hullámok megerõsödnek és ez együtt váltja ki a meridionális áramlást. A rezonancia végpontján történik a cut-off, azaz a magassági hideg légörvény (hidegcsepp) leválása. Tehát a hideg mennyisége csupán egy fontos tényezõ, de nem elsõdleges kiváltó ok.

Nyilvánvaló, hogy a különbözõ cirkulációs korszakok kialakulása függ a sarki hidegsapka mennyiségi jellemzõitõl is. Tehát ha magának a hidegnek a mennyisége nagyobb a sarkvidéken, akkor ugyanaz a globális hõtraszport csak úgy tud lefolyni, ha a Rossby-hullámok alacsonyabb szélességekre nyúlnak le, illetve a blokkoló AC-k pedig egészen magas szélességekig is felkúsznak. Tehát meridionalitás egyfajta kényszerként is értelmezhetõ, amit a megnövekedett mennyiségû sarki hideg kényszerít ki.

Csak a teljes pontosság kedvéért: a jet gyürüje csupán egy idealizált modellben egységes, a valóságban azonban megszakításokkal van tele, tehát nem egy "körkörös" autópálya. Ez is egy ok a hullámok kialakulására (tehát ahol éppen nincs jetstream, ott nagyobb az esély egy "kitüremkedésre" is).

Ide másolom neked met4ever-nek egyik írásomra adott válaszát (idézõjelben az én mondatom) azért, mert roppant fontos alapkérdést feszeget, és alapvetõ megállapítást tesz a meridionális hõkontraszt és a Rossby-hullámok összefüggésérõl.
Íme:


"Nincs itt valami tévedés? Én úgy tudtam, hogy növekvõ hõkontraszt a pólus és az egyenlítõ között éppenhogy felgyorsítja a zonális áramlásokat."

A zonális áramlás erõssége nem a meridionális (észak-dél irányú) hõkontraszttól, hanem a meridionális nyomási gradienstõl függ. Minél nagyobb ez a gradiens (mégpedig északi alacsony nyomással, déli magas nyomással), annál erõsebb a közepes szélességeken a nyugatias (zonális) áramlás.

A merdionális hõmérsékleti gradiens (vagy "hõkontraszt", ahogy nevezted) az ún. baroklin instabilitást határozza meg. Ez arról szól, hogy a zonális alapáramlásra rakódó kis meridionális zavarok tovább tudnak-e növekedni, s ezáltal teknõket/gerinceket kialakítani, vagyis a zonalitást meridionalitásba fordítani egy idõre. Minél nagyobb a baroklin instabilitás, annál jobb erre a lehetõség. Mivel ez a féle instabilitás egyenesen arányos a meridionális hõm.gradienssel, alacsony hõm. gradiens esetén az említett zavarok nem növekednek tovább, s az áramlás zonális marad. Ha viszont zonális az áramlás a közepes szélességeken, akkor nem valósul meg a merdionális hõcsere, aminek következtében zonalitásnál idõben fokozatosan növekszik a meridionális hõm.gradiens, míg el nem éri azt a kritikus értéket, amikor már elegendõ baroklin instabilitás adott az alapáramlásra rakódó zavarok továbbfejlõdéséhez és a meridionalitásba váltáshoz...

Ez a szemlélet sok mindent megmagyaráz. Például, hogy az arktikus hidegmagok környezetében miért szakad le a hideg,miért "szeret" ott a Rossby-pók "lábat növeszteni". És hogy miért elõnyös komolyabb hidegleszakadások szempontjából, ha a poláris hidegsapka hõmérsékleti szempontból erõsen inhomogén.
S hogy csakugyan lehet olyan állapot, mikor kvázi zonalitás mellett mégis megtörténik a meridionális hõcsere, mivel nagyon sok ciklon képzõdik, sok csíraállapotú hidegleszakadással. Ez felelne meg annak az állapotnak, mikor homogén módon nagyon hideg a sarkvidék, a nagy hõkontraszt miatt igen sok helyen leszakad a hideg (és képzõdik ciklon), és épp ezért az egyes leszakadások törpék maradnak.
Sokéves megfigyelés, hogy a téli napforduló idején (ünnepektõl január közepéig) nemegyszer a legerõsebben tombol a zonalitás. Ennek valószínû oka, hogy a sarkvidék ekkor igen erõsen lehûl, azonban az alacsonyabb szélességek ( ott is leginkább a tengervíz) még elég sokat õriz a nyári-õszi melegbõl. Bár met4ever azt írja, hogy a zonális áramlás sebessége a meridionális nyomásgradienstõl függ (és nem a hõgradienstõl), azonban azt hiszem, hogy a nyomáskülönbség végsõ soron a különbözõ szélességek eltérõ felmelegedésébõl fakad. Az ellentmondást a következõképp gondolom feloldhatónak:
a jet gyûrûje egységes hemiszférikus szisztéma, melynek sebességét az egész félgömb hõmérsékleti (és ezen keresztül nyomás) viszonyai határozzák meg. A jet hullámvetése ezzel szemben "helyi" jelenség, melyet télen fõleg a "helyi" sarki hidegmagok váltanak ki.
Éppen ezért nem mindegy, hol alakul ki a tél folyamán környezeténél lényegesen hidegebb légtömeg a sarki hidegsapkán belül. Grönland fölött például mindig ilyen hidegtömeg tartózkodik. Ezért van az, hogy az amerikai kontinens szinte az összes télen megkapja a maga kiadós hidegleszakadását. Más a helyzet Eurázsia esetében. Itt nincs belföldi jégtakaró, mint Grönlandon, ezért a helyi erõs lehûlés, hidegmag kialakulása szempontjából a szubarktikus tájakon létrejövõ vastag hótakaróra van utalva. Ha létrejön ilyen, akkor lesz eurázsiai hidegmag, s így a met4ever által elmondottak értelmében a közelünkben leszakad a hideg, és van meridionalitás, hidegelárasztás nálunk is. Ellenkezõ esetben Európában marad a tomboló zonalitás, míg Kanadára, USA-ra masszívan rászakad a hideg.
Feltehetõ, hogy pontosan a fentiekkel függ össze a decemberi prediktor szibériai hókiterjedésre vonatkozó eleme.

Ez annyiban nem igaz (mármint a mi a súrlódást illeti), hogy a poláris jet(stream) csak növekvõ magassággal együtt növekedõ nyomáskülönbség esetén, ám csak súrlódási hatások nélkül tud kialakulni (azaz a szabad atmoszférában).
Hejj, de jó kis téma a thermodinamika

körülfolyja (!!)

Én most a poláris jet-re gondoltam, amely körülfollya a sarki hidegbázist. Azért kérdezem, mert az ember gondolná, hogy minél gyorsabb a poláris jet, annál labilisabb. Hiszen a sebesség növekedésével a súrlódási együttható valószínûleg nagyobb szerepet kap. A labilitás pedig elõfeltétele lehet a nagy Rossby-hullámok kialakulásának. Vagy maguk a légtömegek determinálják a poláris jet pozícióját?

Azért ez nem ennyire egyértelmû. Mivel van többfajta jet , talaj közeli magassági, poláris, szubtropikus stb. Ezekben a meanderezés más és más és a sebességük is. Véleményem szerint nincs összefüggés. Vegyük példának az NOA vagy az AO indexeket. Ezek poláris jetek által keltett hullámok. Ha az AO pozitív fázisban van akkor a hullám gyors aránylag kis szélességi körök mentén pl 50-60 fok között mozog gyorsan, ha ez a fázis negatív avagy a jeti hurok már nem képes megtartani a sarki bázist akkor a mozgása, mivel nagyobb utat tesz meg lelassul, a hullámzása és a meanderezése nagyobb köröket íveket ír le.

Ha talaj közeli jetet nézem akkor hurkok gyorsak de ezek kis térségre koncentrálódnak is nincs is sok köze a Rossby-hullámzáshoz. Szerintem nagyjából ennyi a lényeg, de tény simán lehet boncolgatni és doktorit írni belõle, erre azért nem vállalkoznék most:-)

Azt mondják a tanárok, hogy aki kérdezni tud az már tud is valamit!

Olyan kérdéseket tudsz feltenni, amelyeknek megválaszolása szerintem önmagában elég egy diplomamunkához, lehet, hogy doktori címhez is
De nem baj, igazából nem tudom, hogy milyen kapcsolat van, rá kell keresi a neten.

(viszont azt tudom, hogy a fabehordási sebességem fordított arányban áll a megválaszolt kérdések számával)

Az az összefüggés mennyire igaz, hogy a jet stream sebességével arányosan nõnek a Rossby-hullámok?

Ma már ezzel az állítással egyre inkább vitatkoznak, azt mondják, hogy a Humbolt-áramlat idõszakos gyengülése és erõsödése okozza az Egyenlítõ mentén a tengerfelszín-hõmérsékleti anomáliát. Az áramlat többé-kevésbé szabálytalan ciklusainak okát például a sókoncentráció, vagy a mélyebb rétegek hõmérséklet-eloszlásának változásai is elõidézhetik.
Olvastam pl. olyat, hogy a Panamához közeli kicsi mélytengeri vulkáni övezetek mûködése is képes összezavarni a mélytengeri áramlatokat, ami a Humbolt végénél lévõ függõleges áramlást módosítja. Persze ezeket egyáltalán nem sikerült bizonyítani, így Péczelynek is igaza lehet.

Még a Péczely-féle éghajlattan könyv írja, hogy magát az El-nino-t is a légkör, konkrétan a szubtrópusi magasnyomású öv kényszeríti ki. Tehát a szubtrópusi magasnyomástól függ elég sok minden. Gyengesége esetén pl. az alacsony nyomásközpontok is közelebb kerülnek az egyenlítõhöz. Kíváncsi lennék, hogy a szubtrópusi magasnyomású öveket mi kormányozza elsõsorban? A nap? Vagy a sarkok felõl az egyenlítõ felé haladó és torlódó légtömegek mennyiségén keresztül a poláris anticiklonok?

Link

HadCRUT4 átlaghõmérsékleti anomáliák az 1961-1990-es átlaghoz képest: 2013. szeptember

Globális: +0,534°C
Északi félteke: +0,648°C
Déli félteke: +0,419°C
Trópusok: +0,445°C

Havi átlaghõmérsékleti anomáliák 1850 januárjától: Link
Havi átlaghõmérsékleti anomáliák a XXI. században: Link
Éves átlaghõmérsékleti anomáliák 1850-tõl: Link
Évtizedes átlaghõmérsékletek (csak globális) és anomáliák az 1850-es évektõl: Link

Alapvetõen a statisztikus fizika azt az eredményt adja, hogy a gáz koncentrációjának logaritmusával arányosan nõ az üvegházhatásból származó többlethõmérséklet, és az egyes komponensekre ezek a többlethõmérsékletek összeadódnak. Miskolczi viszont talált valamit, ami ezt felülírja. Ha ez egy olyan effektus, ami a statisztikus fizikával is magyarázható, akkor az elmélet helytálló. Ezt nem sikerült egyértelmûen bizonyítani. Zágoni meg azt mondta, hogy azt nem lehet belátni, hogy ellent mondana neki. Most így ez patthelyzet: se mellette, se ellene nem lehet érvelni. Ha arról van szó, hogy a többletet valami lepuffereli, akkor megint oda jutottunk, hogy a klímaváltozás vizsgálatához nem elég csak a légkört nézni.
Persze az üvegházhatás elmélete önmagában is vizsgálható, majd még elolvasom a pdf-eket, hátha rájövök valamire ezzel kapcsolatban.

Hát ez a dogma dõl meg most. Az üvegház-hatás stabil, nem erõsödik a CO2 szint növekedésével, tehát a légkör nem forralható fel.

Nem olvastam el sem Miskolczit, sem Zágonit, most értem be a munkából, nem nagyon van idõm, de lehet, hogy nem is érteném. Mi laikusok úgy gondolnánk, hogy az üvegházhatás gázok ahogy nõnek, vele egyenes arányban nõ a T. A GM hívei szerint exponenciális az összefüggés, vagyis ha a CO2 arány 0,040 %-ról 0,045-re nõ, akkor elszabadul a pokol ill. a Szahara telepszik a Földre és rövid-tömör kifejezéssel élve: elpusztulunk.
Az a bizonyos üvegház ugyebár beengedi a meleget, de csak kis részét engedi ki, vagyis felforralható a levegõ. A CO2 és társai is így tesznek: minél többen vannak, annál inkább itt tartják a meleget. A Vénusz és Mars ezt igazolja: az elsõn sûrû, áthatolhatatlan gázfelhõ van és forró, a másik meg szinte alig bír légkörrel így keményen fagy. Egyik véglet sem lenne jó nekünk, de van egy nagy különbség a Földhöz képest. Náluk nincs víz ill. nálunk gigaóceánok hömpölyöknek. Ez itt a puffer nyitja és azt hiszem M. is errõl papol. Rövid távon(évtizedek) van esély a puffer kijátszására, de hosszabb távon az egyensúly helyre billen. Legalábbis tízezer évekig ez megy. Aztán százezer évekig már nem ilyen rózsás a helyzet, ahogy a paleoklimatológia mutatja. Ha durva behatások jönnek: a Nap és a a Földpálya ingadozásai, becsapódó égitestek, szokatlan erõs vulkánkitörések sorozata, a földrészek helyváltoztatása, a tengeráramlások átalakulása óceánok és földhidak és szorosok nyílása és bezáródása miatt és az albedó nagytérségi változásai stb. miatt, akkor bizony egészen más klímaövek jöhetnek létre sok millió évre is.

Vagy nem is hogy lepuffereli, hanem visszaereszti a légkör az ûrbe. A tompa agyammal ennyit fogtam föl a történetbõl.

Miskolczi elméletéhez valóban nem tudok hozzászagolni matematikai szempontból. De amit õ állít az az, hogy "Ezen összefüggések együttesen megfelelnek annak a tapasztalati megállapításnak, hogy a Föld légköre a teljes bejövõ elérhetõ energiamennyiséget elnyeli és hosszúhullámon ki­sugározza, melynek révén egy stacionárius, egyensúlyi üvegházhatást tart fenn." Tehát a "lesugárzás", azaz az üvegházhatás nem fokozódik a légköri CO2 koncentráció növekedésével. És ezt Zágoni írja le ebben a jelentésében: Link Ergo, valami lepuffereli a CO2 növekmény által a konvencionális elméletek szerint elõálló üvegházhatás-erõsödést.

Mindenben egyetértünk, de a zord telek nálam úgy -5 fokos országos átlagú teleket jelentik, vagy legalábbis olyan teleket, ahol legalább 2 hónap átlaga -5 alatti (voltak már -10 fokos havi átlagok még akár Pápán is). Ezeket a kritériumokat (nem a hidegzugokra, egy-két megyére gondolva) az utóbbi 50 évben nem nagyon érte el egy tél sem...hála az égnek. A múltban viszont elég sok ilyen volt durván 1800-1950 közt, ahogy lász is írogat ezekrõl mostanában. Ha ilyenek is lennének ismét, akkor lenne csak a mai civilizációnk a bajban...(mint az már sokszor leírtam ).

Én is túlhaladtam már (sajnos!) az öt évtizeden, nekem a telekkel mások a tapasztalataim. Ezek jellegében nem érzékelek gyökeres változást 60-as évekbeli kisgyerek korom óta -pontosabban, nem látok megfogható tendenciát ebben. Inkább azt mondanám, voltak idõszakok, mikor az enyhe telek halmozódtak (pl.1970-tõl 1978-ig) és voltak, mikor a hidegek (1980-as évtized közepe)
Az 1990-es évek nem bõvelkedtek kemény telekben (bár ott volt a híres 1995/96 és 1998 decemberének vérfagyasztó, abszolút Tmin rekordot megközelítõ hidege, meg ugyanezen tél februárjának rekord havazása) Úgy tûnik, a közelebbi múltban minden évtizedre jutott hozzávetõlegesen 2-3 igazi zord tél.
A 2000-es évtizedben megint volt egy sor hideg tél. A legutolsó igazi zord tél 2009/2010 volt. Ez országunkban a mediciklon elõoldalak miatt mérsékeltebb formában jelentkezett, de Európa térképének nemcsak ezt a kis foltját kell nézni. Észak-Németországban ismétlõdõ jelleggel emberemlékezet óta nem tapasztalt hóviharok dúltak, és az angol partvidék bizonyos öblei kezdtek befagyni, amire az 1950-es évek óta nem volt példa. Szóval, egészen kis szerencsével a 2009/2010-es télbõl nálunk is lehetett volna 1962/63 vagy 1928/29 szabású farkasordító tél. Azóta nem fordult elõ nálunk igazi nagytél, lassan már újra aktuális lesz.
Szóval, komoly telek voltak a közelmúltban is, és kétség sem férhet ahhoz, hogy a jövõben is lesznek ilyenek.
Ami valóban megváltozott, az a nyarak jellege. Az 1990-es évek eleje óta teljes egyértelmûséggel megszaporodtak az atlanti hatás nélküli, szárazföldi és szubtrópusi hatásokban bõvelkedõ, hosszas és eszméletlenül forró idõszakokat hozó nyarak száma.
Emögött egyértelmûen az atlanti drift meggyengülése áll. Ha megnézed a 2013-as abszolút Tmax eloszlási térképét, azt látod, hogy a magasabb, 40 fokot elérõ maximumok a Dunántúlon, annak is inkább az északi felén szóródnak. Ilyen eloszlás csak roppant gyenge atlanti befolyás idején lehetséges (Máskülönben bizonyára Csongrádban, Békésben lett volna melegebb, ahogy az a 70-es, 80-as években megszokott volt)
Mondhatjuk, hogy az utóbbi negyedszázadban a kontinentalitás látványos elõretörésének vagyunk tanúi hazánkban. Érdekes, hogy mindemellett a telek nem lettek szignifikánsan hidegebbek (igaz, enyhébbek sem) (Bár Floo szerint pl. a szegedi téli szezonrekordok kissé mélyebbre szálltak az utóbbi idõszakban) Talán az arktikus jégtömegek megfogyatkozása áll a háttérben -ez ellensúlyozza a nyugatiáramlás-hajlam csökkenésébõl adódó lehûlést.
Az éghajlatváltozás tisztán antropogén és egyirányú voltának koncepciójára alig érdemes szót vesztegetni. Persze, hogy nem állja meg a helyét egyik kitétel sem. Például, noha a XIX. sz. második fele óta érzékelhetõ némi hõnövekedés az éghajlatban, ez az 1940-es években hirtelen "gondolt egyet", és csökkenésbe fogott (mind a léghõmérséklet, mint a tengervíz hõmérséklete tekintetében) A lehûlés egészen az 1970-es évek végéig tartott. Bizonyos hegyi gleccserek elõretörtek, nemkülönben az örök talajfagy határa Szibériában. Ezt semmiféle emberi beavatkozás nem magyarázza, egyben arra is példa, hogy a modern korban tapasztalt felmelegedés korántsem monoton tendencia. Errõl a tényrõl -ti. a múlt század második felének hõcsökkenése- mostanában hallgatnak a tudományos közlemények és a média is, holott a maga korában az Élet és Tudomány folyóirat sokat cikkezett róla.
A másik: örökké éghajlatváltozást szajkóznak nekünk, holott a tényleges eltolódás mértékénél és fõleg idõtartamánál fogva egyelõre még csak az éghajlatingadozás minõsítést érdemli.
Klímánk lényegében nem változott meg az utóbbi 150 évben, a néhány évtizedre terjedõ tendenciákat pedig rettenetes túlzás éghajlatváltozásnak beállítani.

Szerintem olvass még lentebb pár hozzászólással, aztán fuss neki még egyszer, hogy ki és mit mondott/írt.

A GM-hez kémiai-fizikai téren nem nagyon tudok hozzászólni, ahogy látom sokan állunk itt hadilábon ezekkel a tudományokkal. Nem is akarom támadni vagy védeni a Miskolczi elméletet, ha ezt a NASA és az MTA sem tudta /vagy csak nem akarja/ megtenni. Ha laikusok meg nekiállnak, akkor az mosolyogtató lesz. Valaha nekem is világos volt, hogy GM van, hisz a saját 5 évtizeden túl nyúló életemben azt tapasztaltam, hogy a híres nagy telek igencsak eltûntek. Sokak szerint az öregek emlékei hibásak, hisz régebben is voltak enyhe telek. Most hogy a nyarak forrósodtak ismét bizonyíték látszott, de elég lász és mások múltidézésére gondolni és látható, hogy nem csak iszonyú hideg (nekünk felfoghatatlan) telek voltak nem is olyan rég, hanem forró és aszályos évek is dögivel. Ha meg vissza megyünk ezer évre vagy akár milliókra, akkor a mostaninál drasztikusabb melegedéseket és lehûléseket látunk, amihez aztán az embernek semmi köze nem lehetett. És ezzel meg is dõlt a GM elmélet: ha ezeket nem tagadjuk (milyen alapon is tagadhatnánk?), akkor egyértelmû, hogy ilyen melegedés, mint ami durván 1980-2010 közt zajlott emberen kívüli tényezõk nélkül is bekövetkezhet. Másrészt egy 30 év alatti fél fokos melegedést nem lehet klimatológiai fordulatnak nevezni( 100 év alatti 0,8 fokot sem igen). Szerintem általános iskolai szintû klimatológiai tananyaggal is cáfolható a GM riadalom, nem kell hozzá a légkörfizika meg kémia ezer nagydoktori értekezése sem. Bár ezek a tankönyvek a GM-et hozzák és dogmaként töltik az ifjú generáció fejébe a CO2 a mumus-t, holott csak a paleoklimatológiának kéne pár oldalt szentelni és lehullna az antropogén fõok leple.Ráadásul az emberi történelem felívelõ szakaszai a felmelegedésekhez, és nem a lehûlésekhez kapcsolódnak.Elég csak a nagy holocén felmelegedés hatására gondolni, amikor a mérsékelt öv alkalmas lett az életre és termelõ életmódra a vadászgató, gyûjtögetõ évmilliók után. Ha tényleg annyira szenvednek sokan ma ettõl a szerintem nem vészes felmelegedéstõl, akkor nem álokokra kéne a pénzt pazarolni, mert jó üzlet, hanem mondjuk más védekezést kéne kitalálni (pl. nem CO2-t növelõ légkondikra, hanem szigetelésre költeni). Ha félünk, hogy Velencét meg más városokat elönti a víz, esetleg gátakat kéne építeni. A hollandok ezt megtették és szerintem nem nagyon tartanak már a tengertõl, pedig nekik kéne leginkább parázni .

Értem én, és éppen ez a problémám. Ugyanis is két dologról van szó: egyrészt arról, hogy a légkör mennyi, általa el nem nyelt sugárzó energiát "léptet ki" a világûrbe (abszorpció), másrészt, hogy a levegõ mint gáz, mennyire áteresztõ infravörös sugárzás számára. A kettõ messze nem ugyanaz, és az egész üvegház-ügy az utóbbival, s nem az elõbbivel függ össze!
Ez annyira triviális fizikai tény, hogy még én is, aki nem vagyok profi fizikus teljesen átlátom. Nem létezik, hogy egy olyan eminens szakember, mint Miskolczi, ezt ne tudja. Lehet, én értek félre valamit.

Fõleg, ha a Nasa-nál is volt, és õ mondott fel nem pedig kirúgták.

Számomra a Miskolczi elmélete zavaros, bizonyos kitétele pedig elvileg is hibásnak tûnik. Lehet, azért mert sem a cikk, sem az interjú messze nem elégséges terjedelmû és mélységû ahhoz, hogy megértsük ennek a légkörfizikusnak a koncepcióját.
Az elhangzottak alapján nekem a következõk jutottak eszembe: ha mindentõl eltekintünk, és ha az abszorpció (mely egy testbe belépõ és onnan kilépõ sugárzó energia hányadosa) függ a sugárzást elnyelõ test anyagi összetételétõl, akkor a légkör széndioxid tartalmának növekedése bizony is megváltoztatja annak abszorpcióját.
Miskolczi valami olyasmit fejteget, hogy kompenzációs mechanizmusok mûködnek, melyek révén a légkör abszorpciós jellemzõi nem változnak a növekvõ széndioxid koncentráció ellenére sem.
Azt említette, hogy a légköri széndioxid és a szintén üvegház gáznak minõsülõ vízgõz valamiféle kapcsolt szisztémát alkot -ha az egyik befolyása nõ, a másiké csökken (??)
A bioszféra hatására is utalt a légkörfizikus. Érdekes elképzelés ez, de a részletes kifejtés elmaradt, így véleményt sem tudok alkotni róla.
Ami viszont alapkérdés, hogy legjobb tudomásom szerint a napsugárzás messze túlnyomó részét a légkör átereszti, azt a földfelszín és a tengervíz nyeli el. Ha ez igaz, akkor a légkör abszorpciós tulajdonságai elenyészõ jelentõséggel bírnak a Föld hõháztartása szempontjából.
Ebbõl a szempontból a talaj és a vizek abszorpciója érdekes, ez pedig nem változott meg.
A légköri abszorpció megváltozását felelõssé tenni a klímaváltozásért -véleményem szerint- a jelenség teljes meg nem értésérõl, félreértésérõl árulkodik. A föld és vízfelszín elnyeli a hõenergiát, majd egy részét kisugározza, de ez utóbbi, infravörös sugárzás számára a légköri széndioxid gáz nem átjárható, a széndioxid visszasugározza azt a felszín felé. Tudtommal ez a dolog lényege, nem pedig, hogy maga a légkör mennyi tárolt hõenergiát tud "kiléptetni" a világûr felé. A levegõ sûrûsége és fajhõje is nagyon kicsi, a Nap sugárzó hõenergiáját fõképp nem a földi légkör, hanem az óceánok és a szárazföldek nyelik el és tárolják.
Másrészrõl alig hiszem, hogy egy ledoktorált, nemzetközileg jegyzett légkörfizikus ekkorát tévedjen. Igazán nem tudom, mit gondoljak.

Õ nem azt mondta, hogy a CO2 kibocsátásával nem kell foglalkozni, hanem azt, hogy más erõ miatt van a felmelegedés, és nem a CO2 kibocsátás miatt.
Mivel az abszorpció nem változott az évek során. Akkor egy kis fogalommagyarázás: Az anyagból kilépõ és az anyag felületére beesõ sugárzás erõsségének a hányadosa az abszorpció mértéke, amely egyrészt a közeg anyagi minõségétõl (összetétel, sûrûség, vastagság), másrészt az elnyelt sugárzás jellemzõitõl (hullámhossz, a részecskék fajtája, energiája) függ.

Vagyis. Hiába juttattunk ennyi CO2-õt a légkörbe nem változott annak sugárzás, és hõelnyelõ képessége. Ergo nem e miatt van a felmelegedés. Egy szóval nem mondta, azt hogy jó, hogy ennyi CO2-õt bocsátunk ki, csak nem ez felelõs a melegedést. Nem azt, mondta, hogy ne foglalkozzunk vele, égessük amíg csak van. A videóban volt egy olyan mondtad, hogy ezt a pénzt amit a globális felmelegedésre fordítanak lehetne arra fordítani, hogy a kémények füstjét megszûrjék. Akkor mirõl is beszélünk?

A széndioxid abban a koncentrációban, mely a légkörre jellemzõ, semmiféle egészségkárosodást nem okoz, még igen hosszas expozició mellett sem.
A széndioxiddal nem ez a baj, hanem, hogy csakugyan erõsíti az üvegház effektust. Azt kijelenteni, hogy a megnövekedett koncentráció semmiféle hatással sincs a Föld klímájára, ugyanolyan túlzó álláspont, mint a hokidiagram-rajzolóké, vagy azoké a "szakembereké", akik több méteres tengerszint emelkedést prognosztizáltak a jövõ századfordulóra és azt, hogy Magyarország éghajlata ekkorra melegebb lesz, mint most Szicíliáé.
A megnövekedett széndioxidgáz-tartalom a légkörben igenis melegedést kiváltó tényezõ. Azt ki lehet jelenteni, hogy ilyen koncentráció-emelkedés mellett a globális hõmérséklet emelkedése még jelentéktelen, azt is lehet állítani, hogy más tényezõk ezt a melegítõ hatást esetleg közömbösítik -egyet nem lehet: tudomást sem venni errõl az effektusról.
Most kezd kiderülni, hogy a globális felmelegedés a vártnál kisebb mértékû, a hõmérséklet emelkedése jelenleg megállt (Sõt, valószínû, hogy még általános lehûlés is elõfordulhat több-kevesebb ideig) Az is felmerült, hogy a melegedés talán mégsem 100%-ban antropogén.
Viszont az egyáltalán nincs bebizonyítva, hogy az ember által emittált üvegház gázok (fõként a széndioxid) semmi szerepet sem játszanak (játszottak) a felmelegedésben.
A széndioxid ilyen szempontból továbbra is veszélyes (de legalábbis gyanús) gáznak kell számítson. Felelõs tudós, politikus jelen helyzetben is az emisszió csökkentésének álláspontját kell, hogy képviselje.

Épp most nézegettem a 2013 évi abszolút maximum és abszolút minimum-hõmérséklet térképeket.
Azonnal eszembe jutott ez a hozzászólásod -tényleg a kontinentalitás (meridionalitás) erõsödése felé halad az éghajlatunk. Ilyen területi eloszlású abszolút minimumok, és fõleg maximumok(!) zonális klímakorszakban nem állhattak volna elõ.

Igazából semmi kivetnivaló nincs abban, ha kevesebb energiahordozót szeretnénk elégetni. Szerintem nem a CO2 csökkentése miatt lenne jó, hanem az ezernyi más, sokkal károsabb és mérgezõ anyag miatt (nem tudom, hogy a mostanában levél és gyomégetések évadján belélegzett füst mennyivel jobb a mindenhol elszórt szemétnél ).
Ha enyhébbek lennének a telek és kevesebb fûtõanyagot égetnénk máris csökkenne a CO2 kibocsátás.
Igaz, hogy a közlekedés már rosszabb a fûtésnél is. Az emberek azon rágódnak, hogy hogyan lehetne az egyéni cO2 kibocsátást csökkenteni (víz, fûtés,áram megtakarítás stb.) Ugyanakkor az ellen nem tesz senki, hogy minek kell milliárdnyi embernek naponta utazni (ingázás, hobbiautózás,motorozás,hajózás, kirándulgatás más országba,földrészre repülõvel,vonattal,luxusóceánjáróval és a tankokról meg bombázókról nem is beszéltem) sokezer km-t akár. Ha ésszerûbb lenne a termelés és nem szállítanánk iszonyú ember és anyagtömegeket ekkora távolságokba máris csökkenne (észrevehetõbben, mintha kevesebbet tévézünk) a környezetterhelés. Persze az életszínvonalat meg GDP-t nem spórolással lehet növelni, hanem pazarlással.

Ha kiöntenék egy zsák szemetet a házad elé, attól sem halnál meg, de gyanítom, hogy nem örülnél neki.

Már okosabb vagyok a Wikipédiából(tól). Valóban megfulladhatunk a CO2-tõl, ha a mostani 0,04 térfogatszázalék (ami 100 éve 0,03 % sem volt !...döbbent csend...) néhány, mondjuk 4-8 %-ra, vagyis 100-200 -szorosára nõne. Így járnak akik a must erjedésekor gyertya nélkül mennek a pincébe. Mindig úgy gondoltam, hogy nem a CO2-tõl fulladnak meg, hanem az oxigénhiánytól. Csak azt nem tudom, hogy a 21 % O2 mennyire csökken le a CO2-tõl, hogy az halálhoz vezet. Tudtommal a szénsavas italok és sörök buboréka is CO2. Vajon ezek gyakori fogyasztása is CO2 mérgezést, súlyosabb esetben halált okoz ( esetleg májáttéttel) ?

A CO2 mérgezés nekem új, emlékeim a CO mérgezõ voltáról meg nagyon sok mérgezõ (ózon,kén-dioxid meg metán...?) gázról már hallottam. Megint egy kis korepra szorulok (gugli). Tényleg elgondolkodtató, hogyha 400 ppm-tõl mondjuk már mérgezettek vagyunk, miért a globális (talán) felmelegedéstõl rettegünk. Még szerencse, hogy még nem sikerült az erdõket teljesen kivágnunk, így van aki a javát megkajálja. Bár azt hallottam valaha, hogy az õceánok elnyelik, talán ezért élünk még ?
Bár lehet, hogy agyamra ment a CO2 méreg, ezért írtam le oly sokszor, hogy milyen jó a GM, hisz nem szenvedünk ICE-kórtól.

Miért ne lenne azonosítható? Az ember által kibocsátott szén-dioxid pont ugyanolyan szemét, mint egy eldobott petpalack. Ha kevesebbet bocsátunk ki, akkor kevésbé károsodik a környezet, a természet. Persze minden viszonyítás kérdése, hiszen a tölgyfának jó, ha CO2-t szív be, neked már kevésbé. És persze az is triviális, hogy nemcsak ennek kellene elõtérben lennie környezetvédelmi szempontból, sõt, ennél szinte csak lényegesebb problémák vannak (az új elmélet szerint ugyebár). De azt mondani, hogy "jól van, az idõjárásra nincs hatással, akkor hadd szóljon, adjunk neki, toljuk bele a levegõbe, amíg több nem lesz, mint az oxigén", szintén nem egy pozitív hozzáállás. Hozzáteszem ez egy saját vélemény, másnak meg más.

Így van, Miskolczi legalább annyira szélsõségesen képviseli saját teóriáit mint akik az ellenkezõét mondják. Õk vannak többen. Egy dolog azonban egyik oldanak sem jut eszébe, legalábbis nem annyira mint kéne, miszerint az ingadozások várhatóan tovább fognak folytatódni. Itt a lényeg ebben áll, hisz a klíma és az idõjárás változik, hisz ez a dolga.
Az ingadozások mértéke és negatív avagy pozitív visszacsatolása a lényeg. Ha kialakul egy általam extra kontinentális idõszaknak nevezett idõjárási viszony mint pl a legkeményebben elõfordult kb 1850 és 1900 között, ebben is az 1860-as és kiemelve az 1880-as évek akkor az egész felépített elõrejelzés hatalmasat fog bukni. Mivel egyikbe sem illik bele. Most az éghajlatunk pont az irányba megy. Igazából pont ezt nem veszik észre.
Abban nincs vita, hogy minél kevesebb szennyezõdés kerüljön a légkörbe, a vizekbe, a föld felszínére, és a talajba ezt kell elérni a többi lobbi és politika.

De a környezet védelme nem azonosítható a széndioxid kibocsátás csökkentésével. Pont ez a dogma kérdõjelezõdik meg ebben a történetben.