Bioszféra

Vendégem volt tegnap, Propylea quatordecimpunctata, tizénnégyfoltos katica:
Link
Link
Link

Örülök, hogy így alakul a dolog! Jó fej kis cirmos lehet ez a Kalóz! :-)))

Viszont KEDVES MINDENKI (most kiabálni fogok): MINDEN OLYAN RÉSZTVEVÕT MEGKÉRNÉNK ARRA, AKI MÉG NEM KÜLDTE EL MENÜVÁLASZTÁSÁT, HOGY MIHAMARABB TEGYE MEG, UGYANIS 6, AZAZ HAT NAP MÚLVA (AUG. 10-IG) LE KELL ADNUNK A VENDÉGLÁTÓNKNAK A MENÜSORT. EDDIG 23 VÁLASZTÁST KAPTUNK A MAJD" 60-BÓL.
KÉRLEK, NE FELEDJÉTEK, ITT EZ A VÉGSÕ HATÁRIDÕ!!!
AKI EZEN IDÕPONTIG NEM ADJA LE, ANNAK NEM TUDJUK GARANTÁLNI, HOGY AZT FOG ENNI, AMIT SZERETETT VOLNA!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

KÖSZÖNJÜK A MEGÉRTÉST!!!

Nem nagy durranás de macskásokat érdekelhet: az orvos semmit nem csinált Kalóz cica szemével, az "üvegtesten" belül volt/van zavaros kicsapódott fehérje mely pupilláját is hályogszerûen eltakarta. Elfogadtam, fél szemére vak marad. Viszont ma reggel észrevettem hogy oszlani kezd a fehérje-kicsapódás. Szeme kétharmadában már kitisztult (pupillája is mûködik) csak a szeme sarka (embernél könnyzacskó felé) harmadában van még zavarosság Életem egyik legvitálisabb, hol fékezhetetlenül vad hol szelíd, "megszólalásig" értelmes macskája Ha nem fára mászik, akkor rajtam lóg vagy a kutyával hancúrozik. A félvad kótyagos kutya Cira cicát ki nem állhatja, Kalóz cicát teljesen szívébe fogadta. Pld. toppant egyet és játékosan menekül, a pici bõszen kergeti. Cira is elfogadta a picit, közömbösen figyeli de méteres körnél közelebb fúj rá.
Vakond téma: megint aktivizálódtak a "kiskertészek". A túrások földjét locsolásnál visszamosom a járatba, igaz így bokatörõ lyukak keletkeznek de azokat betömöm a levágott fûvel. A felület szilárd, benövi a fû (a vakond elmegy máshová) és nem lép lyukba az ember. Nem sok ész kell hozzá de csak rájöttem magamtól
Lényeg, Kalóz cica szeme "spontán" tisztul, remény van rá hogy nem lesz teljesen vak
"Kis színes": a minap egy vakond "lefejelte a betont"
A nyomokból ítélve szerencsétlen pont a beton járólap és a betonlépcsõ közötti keskeny résben akart túrást felnyomni de nem jött össze neki...

POnt az benne a jó, hogy ha nekiáll az ember valaminek utánajárni, millió másik kérdés merül fel, s egyre több összefüggést vesz aztán észre, amikrõl ismét újabb kérdések jönnek. Stb. :-)

Köszönöm,hogy válaszoltál!
Nekem még bõven van mit tanulnom,megfigyelnem ilyen téren,mert ugye a jó pap is holtig tanul..

Egyik sem, csak kíváncsi vagyok és szeretem az állatokat / növényeket, stb. Meg sokat olvasok, s figyelem a Természetet saját szememmel.

Azt megkérdezhetem,hogy te honnan tudsz ennyi mindent állati és növényi témában?
Ilyen irányú végzettséged van,vagy efféle területen dolgozol?

Olvasni jobb és hasznosabb, mint tévében nézni dolgokat... Van, hogy látványban persze fontos a képi megjelenítés, de az igazság... Az odaát van. :-)

Akkor ez is nagy kamu volt amit abban az ismeretterjesztõ filmben mondtak róla.
Amúgy köszönöm a felvilágosítást!

Éppen vasárnap nyálaztam át ezt az oldalt: Link

Annyira rengetegen haltak meg a marásától, hogy 1927 óta ez a szám egészen tizenhárom (13) esetet jelent! Azaz évente pontosan 0,156626506020963855421686746988 emberéletet jelent. (forrás: Link Magyarországon csak herointúladagolásban halnak meg ennyien kb. 4-5 hónap alatt. És mi mégis a póktõl félünk..... A kedves mézes háziméhek évente többszáz ember halálát okozzák, mégis méheket tartunk nagy tömegben, nem pókot...

A világ legveszélyesebb pókja a Loxosceles reclusa, a barna hegedûpók.

Vagy épp méreggel gyilkoló... ..a vincentinus/vince/toxicum/vincetoxicum ezért egyértelmûbb kifejezés,mivel tükörfordításban is "méreggyõzõ"...

Épp ezért írtam így, bár kicsit képszerûbben és nem egzaktan:
"pl. a magyar név a méreggyilok esetén a mai szemnek már(!!) elborzasztó tévút is lehet"...ez ugyanazt jelenti..nem értjük már eleink nyelvezetét,elnevezéseinek jelentéstartalmát..legalább is nem minden esetben és nem mindenki..

Egyetértek!! Így van!
A TUDATOSSÁG a kulcsa az egésznek.

"méregnek a gyilkosa" -> ezt gondolom én is.

Ez tényleg nagy szerencse!
Úgy hallottam Ausztráliában él a világ legveszedelmesebb pókja,talán az a neve,hogy Tölcsérhálós pók.
Láttam róla egy ismeretterjesztõ filmt is a NatGeo-on,simán bemegy lakásokba és bebújik cipõkbe papucsokba és akkor mar mikor felveszi azokat az ember.Rengeteg haláleset írható a számlájára!

Na oda tuti nem mennék az életben ha lenne rá pénzem akkor sem.
A Magyarországi pókokkal jó viszonyt ápolok,én nem bántom õket,õk nem bántanak engem alapon vagyunk.

Valószínû még én is felsikoltanék, ha váratlanul landolna rajtam egy tettigonia. De ha látom, hol van, odamegyek és megfogom. Ennyi. Az ijedtség sokat számít. Ha meg valakiben ez dominál, annak kicsit szegényebb az élete. Én az uramat simán rá tudom már venni ilyesmi állatok megfogására, cirógatására, korábban õ se volt oda értük. Segítve a megismerésüket sokat lehet tenni az irtózás ellen - ha az ember figyel, lát és tudatos, hogy mit lát. Ijedtem már meg a saját macskámtól is, amikor a sötétben rámugrott. :-)))

Egyetértek. A gyerek egyedül csak magától nem fog félni se kígyótól, se mástól. Volt egy kollégám, akik azért kellett eladják a pitonjukat, mert az alig egy éves kisöcsi csak azzal volt hajlandó játszani, nem érdekelték a gyerekjátékok és sírt, ha bezárták a kígyót....
A gyerek minden kukacot, bogarat, stb. összefogdoz, hazavisz. Az anyák, nagyanyák, óvónõk és társai plántálják beléjük a félelmet. Ez sztem nem genetikailag beivódott dolog, hanem tanult viselkedésforma. Ha genetikailag menne, akkor az ember ösztönösen félne a gombától is pl., hisz ugyanolyan gyilkosok vannak köztük, mint a kígyók közt.
Azt se feledjük, hogy a kígyó sok-sok-sok ókori népnél szent, gyógyító állat volt, gyógyító istenség jelképe, csak a zsidó-keresztény mondavilág tette gonosszá (talán pont az õsi gyógyító "pogány" istenek elleni tiltakozásul, ki tudja?). A világ kígyómítoszaiban SEHOL máshol nincs alapvetõ gonoszság bennük!!!!!

Ha a leányzód ilyen ügyes és érdeklõdõ, vegyél valami jó kis képes határozót, amibõl együtt meg tudjátok keresni, kit talált, s meg tudja tanulni, kit puszilgasson, s kit inkább ne. :-)

De az is lehet, hogy a mi nyelvünk is egzakt, csak épp nem értjük már a régies szókapcsolatokat. Ha már gyilok, itt a gyilokjáró, ami ugye arról szól, hogy ennek a védett felépítménynek a védelmébõl lehetett a várra támadóka gyilkolászni, s nem azért lett ez a neve, mert ott jár a várvédõkre leselkedõ halál.
Egyébként a méreggyilok kapcsán érdemes azon is elgondolkodni, hogy az ablakpárkány az ablaknak a párkánya, akkor miért nem értjük, hogy a méreggyilok meg a méregnek a gyilkosa? :-) Valószínû senkinek nem jut eszébe, hogy régen is volt "gyomormosás" egy mérgezést követõen, csak egy másik anyag bevitelével oldották meg, nem gumicsõvel...

Ha anyja és testvérei a vízben vannak, elõbb-utóbb utánuk megy. Egy tenyésztõ azonban nem adja vadász kiképzésre, mert félõs. Egy rókától is megijed. de lehet, hogy egy nyúltól is.
Ezzel csak azt akartam mondani, hogy az állatok ennyire különbözõek egy "családon" belül is, mi emberek ugyanilyen különbözõek vagyunk.
A "rossz emlék" jogos.

Biztos nem lehet? Fokozatosan hozzá lehetne õket szoktatni.
Valami rossz emlék is fûzheti õket a vízhez, ugyanígy van az emberekkel is. Pl. bizonyos ételek.

Engem egyszer megharapott egy katica, annyira szorongattam a tenyeremben. Sokáig nem mertem ezután megfogni õket. Ám késõbb, érettebb fejjel, belátva, hogyan kell a katicával bánni, hisz nem harap "csakúgy", már meg mertem fogni.

Egy alomban hat vizslakölyök van ugyanazon szülõktõl. Kettõ nem mer a vízbe belemenni. Belõlük biztos nem lesz vadászkutya, hiába próbálod nevelni. És ki nevelte beléjük a víztõl való félelmet?

Ebbõl azért ne vonj le következtetéseket az egész emberiségre! A legtöbb tulajdonságunkat - így sok félelmünket is - hozzuk magunkkal. Vannak tanult félelmek is, pl. addig nem félek a tûztõl, amíg meg nem éget egyszer.

A mai óvónénik pedig elborzadnak a látványtól és engem próbálnak "rábeszélni", hogy "szoktassam le a gyereket"..
Talán egy-két béka a kislány óvodai papucsába rejtve, kizökkentené õket kényelmes szûklátókörük határaiból.

Én ugyanilyen voltam. Az óvónénik gyûjtötték is nekem a különbözõ bogarakat. Nem volt "belénknevelve" a félelem..
Viszont érdekes, hogy a döglött rovarok kevésbé "vonzóak" számomra..

Egy bizonyos: nem bogaraktól-pókoktól-kígyóktól teli félelmekkel születünk a világra. Három és fél éves kislányom minden bogarat megfog (ami nem tud elõle idõben elfutni), hátukat simogatja, puszilgatja ( )"kedves" és "édes" jelzõkkel illetve õket, néhány hete pedig azért könyörög, hogy fogjak neki békákat a kerti tóból...

A magyar valóban óvatosabb és "redõs" jelzõvel illeti a pap sapkáját. De keleten többet tudnak a természetrõl könyvek, képletek és latin nevek nélkül is, mint Te vagy én.Rájöttek, hogy a giromitrin elég instabil vegyület, a hõt és az ecetes tárolást kifejezetten nehezen tolerálja. Így - bár némi készítési, eljárási rizikó mentén - de nem tudnak ellenállni a valóban ízletes íz és kitûnõ gombaillat varázsának, aminek az esculenta szól, ez esetben ismét joggal.Ha pedig beüt a krakk, lenyomnak egy B vitamin koktélt antagonistaként.
Esteleg az általad említett löttyökben feloldva..

A giromitrin nevû halálosan mérgezõ anyagot tartalmazó papsapkagomba is "esculenta", vagyis ízletes, a keleti népek talán ezért eszik elõszeretettel. Na jó, arrafelé sokaknak a fagyálló is megteszi, ha éppen nincs kéznél vodka.

Kóstolgatni valóban nem illdomos jónéhányukat, de ne feledjük,már nevükben is ott rejlik a furcsa kettõsség:mérgezés/halál és a gyógyítás...pl. a magyar név a méreggyilok esetén a mai szemnek már elborzasztó tévút is lehet, de a latin némileg egzaktabb nyelv..vincetoxicum...méreg legyõzõ.. ...

Szerintem más az, hogy írtózom vmitõl, undorodom tõle, vagy félek tõle. A minap berepült hozzám egy nagy zöld sáska és az ágyamon kötött ki. (Nem voltam rajta.) Belegondoltam, hogy éppen fekszem és akkor landol az arcomon, kezemen...Nem tudom miért, de nagyon rossz érzés. Pedig nem félek tõle, tudom, hogy nem bánt, nem csíp.

És aki a bogaraktól, és mindenfajta ízeltlábútól fél, az nem mélyen gyökerezõ félelem, csak a pókok-kígyóktól való félelem?
Amúgy szerintem a békáktól éppannyi ember irtózik mint a pókoktól.

Köszönöm szépen!

Az ilyen esetek inkább a modern kori társadalom magatartás-deformációiból adódnak.
A pókoktól való félelem mélyebben gyökerezik bennünk. Nézd meg, hány fórumtársunk irtózik tõle: szinte mindenki. Egy ideje "bejelentéskötelesek" is vagyunk, ha nyolclábú-portrékat teszünk közzé itt.

Egy általános cselekedet a legtöbb embernek, hogy jártában-keltében talált akármilyen rovart, vagy bogarat a földön eltapos, reflexbõl.
Emlékszem Myloh felháborodására, mikor leírta egy "élményét": egy biciklis csapat járt elõttük az erdei úton, mikor az egyik kivált a csapatból, és egy rézsiklót elgázolt. Az is pusztán ilyen reflex?
Ilyenkor rengeteget jelentene az ismeretterjesztés....

Emlékeztetõül, a "pókfóbia" kialakulásának eredete: Link
Ez nem az én eszmefuttatásom, hanem egy viszonylag modern tudományág, az evolúciós psichológia kutatásain alapuló tény.

Szívesen, az értõ szemeket még vállalom, de..
A túlontúl falánk és nem körültekintõ rovarokat, növényevõket pedig olyannyira kirázza a hideg, ha megkóstolják a félelmetes nevû szépségeket, hogy jó részük túl sem éli a következõ órát.. A mi szerencsénkre eleink tapasztalatából és utóbb a farmakognózia tudománya révén már pontosan tudjuk, hogy milyen levelekbõl érdemes eszegetni, és mivel tanácsos csak makrofotó-szintig megismerkedni.

Szerencsére nem sok esélye van, hogy holmi trópusi fenevad verjen tanyát a kertedben :-)))
Azonban a pókok nélkül (is) sokkal több kihívással kellene szembenéznünk. Egy koronás keresztes élete során kb. 10.000 szúnyogot pusztít el! (ezeknek csak egy részét eszi meg, sok csak a hálóba ragadva nyeri el az "örök vérmezõket") Szóval emberi szemmel nézve kimondottan hasznos állatkák a pókok. :-)

Köszönet az értõ szemeknek, tudós kobaknak.
Laikusként csak ámulok a növények nevein, némelyiküktõl pedig kiráz a hideg. Mennyi mérges-gyilkos szépséget rejtenek a sziklák repedései, hegyek meredélyei..
Az almafa-rozsdástapló bizonyára didergett a múlt heti esõs hûsben, nem eregette mézes, csalogató cseppjeit. Csupán színével képes volt magához közel édesgetni a kíváncsi fotóst.

Isten ments,hogy bántsam õket!
Biztos távolságból figyelem õket és gyönyörködöm bennük(mondom ezt én mint pókfóbiás),de lehet ezáltal kissé közelebb kerülök hozzájuk..
Mindenesetre nagyon szépek ezek a darázs pókok,de azok a nagy szõrös Tarantulák sosem lesznek a "barátaim"!

Köszi..

Link

A kõorgonákon õrködõ kolosszus hívó szavának nehéz ellenállni, ha a kõkúp csúcsát megpillantja az utazó..
A várhegyi virágok és zuzmó:
2. tarka imola (Centaurea triumfettii),
3. kereklevelû harangvirág (Campanula rotundifolia),
4. méregölõ sisakvirág (Aconitum anthora),
5. ükörkelonc (Lonicera xylosteum),
6. méreggyilok (Vincetoxicum hirundinaria)
7. ebzuzmó-faj (Peltigera sp.)
9. pelyhes kenderkefû (Galeopsis pubescens)
Amikor a Nagy Festõ a kék, lila és sárga árnyalataival játszva formálta, színezte teremtményeit, a legpompásabb "fiú" a kéküstökû csormolya lett.
Az almafa-rozsdástapló nem csak feltûnõ színével csábítja el a fürkész szemû kirándulót, sokszor mézszerû sûrû csepp-erdõ csüng a termõrétegérõl.

Ejj.. Akkor jól sejtettem hogy õk azok.. Rengeteg van belõlük Sóstóhegy-szerte..
Ma este jól megharapdáltak..
Köszi a linkeket!!

Itt írnak a csípésérõl, ami harapás: Link
Így néz ki: Link
Itt vannak mág képek, a csípés helyérõl is: Link

Ahogy Dávid mondta, a rovargazdag idõjárás miatt. Hasznos vendég a pók, becsüld meg! Amúgy náluk is van év, amikor alig látni, van, amikor meg lépni se lehet tõlük, idén ez utóbbi van felénk is. :-) Én etetni szoktam õket a Látóhegyen. :-))

Ismeri valaki a púpos szúnyogot? Hogy néz ki, mit okoz a csípése?

Szia Enikõ!
Köszönöm a meghatározásokat.
Majd csak idepillantanak értõbb szemek (is)..

Engem mostanában az a kíváncsi gondolat furdal, hogy a kacagógerle szabadon eresztve világgá repülne-e, vagy a környéken maradva éjszakára visszatérne-e a madárházba. Néhány hete egyikük a nyitva felejtett ajtón kirepült, és a kert fáin üldögélve várta be az estét. Közben ivott a tó vizébõl, búzát csipegetett a baromfiudvarban...

Szia!
Szép képek!
Az elsõ növény édesgyökerû páfrány, a 2. valamilyen imola, az utolsó elõtti szegfûbogyó (Cucubalus baccifer) nálunk is megtalálható. A többi meghatározását értõbb szemekre bízom.
A lepke kardoslepke.